Új Ifjúság, 1979. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-28 / 35. szám

STVRZENKA STVRZESüKA teírt im &té*wsisy *v#cfe»$ v íteé m# v «sífc* tii#} x ^ ” ", x / * * / /• •; ír« *?&.» ■■'*<&{ *'* **$+ ** fcW{$«&«$ »fcáö «» ÄÄ»M ^ ^ fc&í« fc** t*tfáv»ÍK* gfifeWtóí Öfe&> tvíi v i&ü'-x m ««afcs $áfc> 6} >«j<i ♦>>$»* pftswxsí« «*>fcy waten* v w$íí *a «Ä»Sr fttttftjf »vt-infrifs inks- . *.-.y .. Víá-Ki Százmilliós összegek drámai sorsa a Szlovák Nemzeti Felkelésben „A felkelés valamennyi szervének (a plénumnak“ az elnökségnek, a megbízottaknak) tagsága tiszteletbeli megbízatás volt, tehát nem járt fize­téssel. Azok, akiknek nem volt más munkabeosztásuk, amelynek alapján fizetést kaphattak volna, maximáli­san négyezer szlovák koronát kaptak havonta, tehát kevesebbet, mint eb­ben az időben egy magasabb rangú állami tisztviselő. Az az elv, hogy a felszabadító harcért egyáltalán nem járt, vagy csak minimális mértékben járt fizetés, egészen a felszabadulá­sig, a kormány Kassára érkezéséig érvényben maradt. A forradalmi sze­rénység és becsület alapelvének tar­tottuk ezt.“ [Gustáv Husák: Tanúság- tétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből) Karol Smldke, az SZKP és az SZNT elnöke szovjet katonai ve­zetők társaságában. A Szlovák Nemzeti Felkelést előkészítő kom­munisták és a velük szövetséges antifasiszta po­litikusok alapos munkájáról tanúskodik, hogy Ruíomberok, Zvolen és különösen Banská Bystri­ca bankjaiban elegendő pénz volt. A bratislavai Nemzeti Bank összes tartalékainak kétharmad ré­szét sikerült időben arra a területre juttatni, amelyről feltételezték, hogy a felkelés színhelye lesz. Nem kevesebb, mint 3 milliárd szlovák ko­ronáról volt sző. Ezért elmondhatjuk, hogy ta­lán egyetlen forradalom sem volt pénzügyileg oly jél biztosítva, mint a Szlovák Nemzeti Fel­kelés. A felkelés politikai vezetői arról is gondoskod­tak, hogy ez a kincset érő összeg elsősorban a felkelés katonai céljait szolgálja. Már augusztus 30-án a felkelés kezdetét követő napon a Nem­zeti Bank Banská Bystrica-i kirendeltségénél lá­togatást tett Golian alezredes, a felkelés akkori katonai vezetője néhány munkatársával, hogy meggyőződjék a katonaság anyagi helyzetéről. Megnyugvással vehette tudomásul a helyzetet és utasította a bank igazgatóját, hogy az összegből kizárólag a Csehszlovák Hadsereg szlovákiai pa­rancsnoksága meríthet. Karol Markovié ezt egész természetesnek tartotta, és mint a bank igazga­tója, az utasítás értelmében járt el. Karol Smidke: Az egykoronásokat verjétek ezüstből. Szeptember első napjaiban az SZKP és SZNT elnökét, Karol Smidkét Banská Bystrica-i hivata­lában felkereste Lndovít Gavora mérnök, a krem- nicai pénzverde igazgatója. Előadta, hogy a pénzverde most munka nélkül áll, a németek megrendeléseit, természetesen, leállították, és az üzem 150 munkása és technikusa szeretné képes­ségeit a felkelés szolgálatéiba állítani. Smldke azt ajánlotta, hogy ver|enek ezüstből egykoronásokat. Gavora mérnök már szeptember elsején 140 e- zer darab ezüst tizkoronást küldött a felkelés központjába, és kijelentette, hogy további 190 000 darabot, azaz 1 millió 900 ezer koronát küld e- zekbea a napokban a Nemzeti Bankba. A martini pénz- és levéltári anyag sorsa Martin helyzete a felkelést követő napokban katonai szempontból súlyos volt. A fasiszta egy­ségek Zilina irányából nyomultak előre, s a túl­erő nyomása alatt várható volt a város eleste. 1944. szeptember 8-án, amikor a helyzet már kri­tikussá vált, a járási nemzeti bizottság elnöke, a párt régi harcosa, ján Mazúr úgy döntött, hogy a kiürítéskor nem szabad megengedni, hogy az ott lévő pénz és értékes levéltári anyagok a né­metek kezére kerüljenek. Úgyszólván tűz alatt mentettek ki 160 millió koronát és más értéke­ket, többek között Andrej Sládkovié Martna cimű költeményének kéziratát is. ­100 000 korona Telgárt károsultjainak A felkeiés vezető tényezői, akik szerény fize­tésükből éltek, a meglevő pénzzel igen gondo­san bántak, és nagyobb összeget csak kollektív határozat alapján fizettek ki. A feljegyzésekből láthatjuk, bogy a Sitno alatti gyermeküdülőnek 80 ezer koronát folyósítottak az ott lévő 72 gyer­mek és 16 alkalmazott ellátására. A Slavosovce és Tisovec közötti vasútvonal építői számára 800 ezer koronát, a ruiomberoki járási nemzeti bizott­ságnak 30 000 koronát utaltak ki. A felkelési te­rületen a legnagyobb rend és fegyelem uralko­dott. A csehszlovák hadsereg szlovákiai egységei sehol sem folyamodtak a kisajátítás eszközéhez, minden vásárlásért készpénzben fizettek. Még ok­tóber 20-án, tehát azokban a napokban, amikor Banská Bystrica már erősen szorongatott hely­zetben volt, a Nemzeti Bank Vnjtech Danieloviü alezredesnek 10 millió koronát utalt át, hogy a hadsereg számára vásárolt állatállományt ki tud­ja fizetni. Feimaradt a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksé­gének 1944. szeptember 8-i jegyzőkönyve. Ebből megtudhatjuk, hogy az egy nappal előbb a har­cokban súlyos károkat szenvedett Telgárt község számára 100 ezer koronát szavaztak meg. A felkelés anyagi biztosítása nagyon fontos konszolidációs eszköznek bizonyult, s hozzájárult ahhoz, hogy a harcok területén az élet normá­lis mederben zajlott, a közellátás biztosítva volt. Milliós összegek átvételéről tanúskodó katonai elismervények E visszaemlékezés írója, Nógrádi Sándor már nem él. Alá- pító tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának, 1922— 23-ban a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára volt. A Kommunista Ifjúsági Internacionáié, majd a Kom­munista Internacionálé vezető szerveinek munkatársaként szá­mos európai országban dolgozott. Mint az egyik partizánegy­ség parancsnoka 1944 októberében a Szlovák Nemzeti Fel­kelés vezetőségének segítségével magyar területre vonult, hogy Salgótarján környékén szervezze a partizánmozgalmat. A felszabadulás ntán fontos politikai ás katonapolitikai te­vékenységet tejtett ki. Élete végéig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának és a magyar országgyűlésnek. Nógrádi Sándor: UTAM A FELKELŐKHÖZ A Moszkvában 1944 október első napjaiban kapott utasítások végrehaj­tása céljából október 8-án repültem el Kijevből szlovák területre. Szlová­kiában a megérkezés estéjén Vol- jánszki szds. partizán-dandárparancs- nok törzséhez csatlakoztam, ugyan­akkor felvettem az összeköttetést a szlovák partlzánparancsnaksággal, a- melynek székhelye Banská Bystricén volt. Voljánszkl törzse akkor Zvolen- ban székelt. Tőle függetlenül két t- rányban kezdtem meg működéseimet: 1. Összeköttetést felvenni magyar te­rületen működő pártszervezetekkel vagy egyes kommunistákkal, hogy megteremtsem egy pártcentrum léte­sítésének előfeltételeit. 2. Előkészíte­ni egy erős, felfegyverzett csoportot a Voljánszki és Velicsko dandárok segítségével, amire ez említett dan­dárparancsnokoknak utasításuk volt Kijevből, hogy védelme alatt magam Is magyar területre tegyem át mű­ködésem helyét. Október 9-én leutaztam & magyar határra, Tamási nevű faluba, mely 6 km-rel északnyugatra fekszik Lo­sonctól. Szlovákiában való tartózkodásom első két hetében élénk propaganda folyt t> magyar határvadászok közt — röpcédulák és személyes érintke­zés útján. Megállapítottam, hogy a határvadászok pl. Losonc és Gács között, valamint Rimaszombat kör­nyékén bajtársaik között terjesztet­ték a nekik átadott röpcédulákat, és tisztekkel Is vitábe- elegyedtek e- gyes röpcédulák tartalmáról. A röp­cédulákat mindannyiszor a „Magyar partizánok parancsnoksága“ írta alá. Október 28-án de a Staré Horytól északnyugatra eső Mistriky és Dono- valy községek közt mentünk fel az Alacsony-Tátra nyugati nyúlványai­nak egyik erdős hegyére. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy bármilyen nehézségek árán Is eljussunk a sal­gótarjáni szémnedenoébe és ott kez­deményezői legyünk egy tömeges par- tizánmozgalomnEk... Közben többszörös felderítéssel e- lőkészítettük a Garamon való átke­lést, ami november 10-én éjjel há­rom derék szlovák ember vezetésé­vel a németek által megszállt Luca- tln község kellős közepén — két ge­rendából összetákolt hídon át — meg is történt. Az átkeléssel Járő eset­leges tűzharcot figyelembe véve, e- lözöleg megtisztítottam a csoportot a kétes elemektől. Egyesek a veszély­től tartva le Is maradtak. Néhány nappal később közvetlen Zvolen kö zelében átkeltünk a budapest-rutkai vasútvonalon, amelyen a vonatok már csak Zvolemig közlekedtek. A mellettük levő vasúti híd ismét ál­talános bosszúságot keltett. Miért Is nincsen robbanóanyagunk? Kiszemel­tük a terepet, amelyen repülőgépet fogadhatnánk, de a „Jack“ mintájú rádióadónk tekercse elégett, és et­től fogva lehetetlen volt többé fel­vennünk a rádió-összeköttetést... Az Oremov Lazák megteltek néme­tekkel és a szomszédos Túrié Pole falu is tele volt német katonákkal. Este 11 óraikor német katonák kö­rülvették a házat, amelyben tanyáz­tunk, és csak forró tűzharc közben tudtunk egy ablakon át kimenekül­ni a kelepcéből. Házigazdánkat a né­metek megölték, mialatt a szobában voltunk. Ránk géppisztolyból lőttek és kézigránátot dobtak, amely nem az ablakot, hanem a külső falakai érte. A gépptsztolytüzet hatásosan vl szonoztuk, és kiugorva a házból, a kb. 1 'km távolságra levő erdőbe fu­tottunk ... December 7-én éjjel át­léptük a magyar határt, és Ipolytar- nóc közelében átkeltünk az Ipolyon Magyarországra érve magyar Ju- hásztE-nyákra tértünk be egy-egy pi­henőre. Az uraság bárányaiból vendé­geltek meg bennünket. Hólyapusztán, Ipolytarnóc felett találkoztunk az el­ső magyar katonaszökevényekkel Balassagyarmat felől jövet hazafelé tartottak a Vörös Hadsereg által megszállt területre. Ekkor még nem akartak hozzám csatlakozni. A Juhá szók, E- tarnócl vasutasok, a ktspa rasztok Ilyeneket mondtak: „Már jön a messiási (a Vörös Hadsereg). Bár már itt volnának“! (A vasutasok el­lesett szavai.) Az erősödő orosz á- gyútűznek mindenki örült. Siettünk tovább délkeletre, a sal­gótarjáni bányászok közé. Három na­pot a Romhány fölött levő Bagoly pusztE- melletti erdőben bunkerek­ben töltöttünk. A puszta kitűnő la kosai szlovákok, akik mindenben se gitségünkre vannak. Szinte óránként pontosan értesülünk a Romhányban, Mucsényban és a főút mentén pusz­tákon állomásozó német csapatok e- rejéről, a magyar csEpatcsendőrség mozdulatairól, amelyek sok helyütt még a németeket szolgálják. J Itt megkezdődik a politikai munka. A németek kidoboltatják a 18—20 é- ves korig menő mozgósítást. Kiadjuk a jelszót: Senki se vonuljon be, min­denki menjen az erdőkbe, a távol­eső ttnyákra, a marhát hajtsák az erdőikbe. Mucsény, Romhány követi a jelszót. Egyes jó harcosok, bányá szók, partlzánfiúk csatlakoznak hoz­zánk. Egyik-másiknak fegyvere Is van, másokat felfegyverzúnk. Csatla kozik hozzánk egy Mucsényböl meg­szökött, 28 főből álló, puskával fel­fegyverzett orosz , csoport Is német egyenruhában. Felveszem az össze­köttetést a losonci bizottsággal. Há­rom tanya és Mucsény, részben u- raságl lisztből, állandóan sútl a ke­nyeret csapatunk számára. További állomásunk a karancsbe- rényi erdő. Légrády földbirtokos va dászkastélyában széliünk meg. It! már bent vagyunk a salgótarjáni szénmedence mélyében, a romhányt, baglyasaljai, Csákányházai, karancs- készt, sátorosi és más bányák közé ékelve. Salgótarjánból Losoncig híre megy jelenlétünknek. A behlvottal közül senki sem vonul be. A marhá kát a- lakosság a közelünkben levő tanyákra tereli. A falvakból egyik delegáció a másik ut^n látogat meg bennünket, felajánlja a lakosság tá [nógatását. A csapatcsendőrök anba hagyják buzgólkodásukat, nemzet­őrökből kerülnek ki hírszerzőink és élelmiszerbeszerzöi-nk. A németek e- gyelőre nem merészkednek az erdő be, megelégszenek a fenyegetőzéssel hogy Somoskőújfalu és Karancsbe- rény között erdőtisztogatásra készül­nek. M 5 A forradalmi szerénység és a becsület példái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom