Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-13 / 7. szám

MONIKA A tavalyi Bratislava! Ura nemzetközi dalfesztiválon a szocialista országok versenyében a Német Demokratikus Köz- társaságot egy fiatal, szimpatikus énekesnő: Monika Herz képviselte. Pályafutását hasonlóan kezdte, mint a többi énekes kollé­gája. Először egy műkedvelő kórusban énekelt, majd az NDK népművészeti csoportjának tagjaként folytatta az éneklést. Ezt a csoportot 1970-ben a Kulturális Minisztérium aranyér­mével tüntették ki, de Monika egyre inkább a könnyűzene felé fordult. A rostocki tévéstúdió egyik szórakoztató műsorában nagy sikerrel mutatkozott be. Előadásmódja és hangja nagyon megtetszett a közönségnek és a szakembereknek egyaránt. Ettől kezdve gyakran kap meghívásokat a TV különböző könnyűzenei műsoraiba. Nincs olyan műsor — a Schlager- stádiótól az Ein Kessel Buntes revüműsorig — amelyben Mo­nika ne kapna helyet. AZ eddig elnyert díjak közül a leg­jobban az „Egyszer egy évben“ (Einéal im Jahr), tévéverseny erős nemzetközi mezőnyében Blért második díjnak örül, a- melyet a Kismadár című da] előadásáért kapott. Ez a dal a rádióhallgatók szavazatai alapján az 1977 es év legnépsze­rűbb slágere lett. Monika Herz utolsó kislemeze a Charlie ade, az elmúlt évben jelent meg és máris nagy sláger lett. Hazai előadó­ink közül Vlasta Koudelová sorolta a „Char)ie“-t repertoár­jába és énekelte a Kilenc dalunk (Naílch dévai) verseny­ben. - —bgt— A szerző felvétele MIRO UNGAR Miro Ungar a legnépszerűbb jugoszláv énekesek egyike. A 4 M-kvarteto együttes tagjaként kezdte zenei pályafutását, s tíz éven keresztül játszott és énekelt, majd elhatározta, hogy a népszerű Teresa Kesovja partnereként próbál szerencsét a pódiumon. A Mindenki tartozik valakihez című dalukat egy chilei nemzetközi dalfesztiválon különdíjjal jutalmazták, ké­sőbb Bulgáriában, az Arany Orfeusz fesztiválon aratott ki­magasló sikert a jugoszláv énekes. Hazánkban az 1973-as gottwaldoVi Intertalenton szerepelt először, majd 1977-ben a Bratislavai Lírán aratott kiemel= kedő sikert. Kép. és szöveg: Bogdány Géza Szőrén üli meg a lovat, mégsem beszél senkivel ló­hátról. Szerény maradt, pedig nagymenő lett. Volt már király, herceg, sót betyárballada hőse is. ...... ne menj az Alföldre, csikósoknak, gulyásoknak kézibe, közibe, mert megtanulsz lovat lopni lztbe, lztbe, így kerülsz te a vármegye kezibe, kezibe“ — szól a be­tyárballada Angyal Bandiról, Koncz Gábor egyik lovas szerepéről. Lóra termett vitéz, mint őseink voltak valaha. Bár 6 különbözik tőlük, magas a termete és nem görbe a lá­ba. Egyenes lábbal is meg lehet ülni a lovat — bizonyítja Koncz Gábor. — A 16 még ma ie jobban vonz, mint az autó — vall­ja a kitűnő színész, pedig budapesti „istállójában“ több lóerős masinája van. Az élő lovat jobban szereti, mint az acélparipát. — Mikor színészként már egy kicsit befutottam, lóra gyűjtöttem a pénzt, nem autóra — mondja büszkén. A mozi vásznáná, a televízió képernyőjén gyakran lát­juk őt lóháton. Egyszer „egyenes adásban“, a Tattersaal- ban, élőben is láttam őt lovagolni. Remekül táncoltatta paripáját. Szinte összeforrott ló és lovasa. A paripa is tüzesvérű volt, akárki nem kapaszkodhatott a hátára. — Még ötéves sem voltam, mikor először feltettek a ló hátára — emlékezik a kiváló lovas. — Tetszett az új szórakozás. Akkoriban persze nem is sejtette, hogy egy-két évti­zeddel később jól jön a lovaglótudás. A matyóföldi pa rasztgyerek némi kitérőkkel belovagolt a képernyő szí nes világába és fellovagolt a mozik vásznára. A mozi vásznán látott lovasbravúrjai láttán sokan le­kicsinylőén veregetik vállon: — Színész és lovaglás? A bravúrokat dublőrök viszik véghez. Én is kételkedtem, de színészismerőseim eloszlatták kételyeimet. — A Koncz és dublőr? Nincsen olyan jelenet, amely­ben odaengedi a dublőrt. — Amit a dublőr meg mer csinálni, azt én is megte­szem. Virtus? Van benne a Gyula vitéz vitézkedéseiből, főképp a szövegezésben, sok a szellemes oldalvágás, bátor és ta­láló szúrás. — Semmi ember az, aki nem meri megmondani az Igazat. Nyílt, szókimondó. Érti a tréfát, akkor is, ha őt ülte­tik fel. A bírálatot is elviseli. Belemenős volt már srác korában. A lovaglás mellett az ökölvívás is felkerült a kedvelt sportágai közé. — Eleinte azt hittem, hogy valamelyik sportággal hó­dítom meg a világot. Puskásék óta a foci a menő ágazat. A zsokékat is jól megfizetik, de verseny zsokénak az ősökszerű utódok a jók, kis testsúllyal, kajla lábbal, vézna fizimiskával. Úszás? Koncz is szeretett lubickolni, bajnok is volt a medencében. — Végül is az ökölvívás mellett döntöttem. Belemenős, bátor. Nem vetette meg a bunyót. Az ököl­vívást versenyszerűen űzte, szét is lapították az orrát. A világhódítás áttolódott a világot jelentő deszkákra. Tizennyolc éves korában került fel először a magyar fővárosba. Akkor már ízlelgette a színjátszás lzgalmas- ságát. A tizenhat esztendős matlói parasztgyerek Mis­kolcra került, a gimnáziumba Íratták be. Az iskolai szín. körben kapta első szerepét. —‘"Királyfit játszottam.,. A rátarti királyfira felfigyelt a miskolci Nemzeti Szín­ház igazgatója, Kazimir Károly. — Be kell iratkoznod a színművészeti főiskolára — buzdította a rendező a tehetséges színésznek mutatkozó matlói gyereket. A felfedezés után sima volt a folytatás. Parasztgyerek­ként jól eljátszotta a királyfit, ugyan milyen szerep oko­zott volna gondot? Szerepek futószalagon. Pozitív és negatív szerepek. Színpad, film, televízió. Önálló estek. Első ilyen estjén hallottam őt szavalni, juhász Ferenc, Simon István verseit szavalta és Karinthy Frigyesnek felejthetetlen versorait: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Versekkel vallott magáról a már befutott Koncz Gábor. Legérdekesebb szerepei? Igen sok van. Sok hálás, „testre szabott“ szerep. Legutóbb a Kakukkfészekben bi- zonyított Béres Ilonával és Bujtor Istvánnal remek hár­mast alkotva. Nemcsak lóháton nagy, a gyalogszerepek­ben is az. Pendélyes gyerek korában felültették a lóra, azóta sem szállt le róla; fenn ül a lovon, magabiztosan, bátran, ám mindig szerényen, lóhátról nem beszél sen= kivel, s nyilván ez is sikerének egyik titka. —os SZŐRÉN ÜLI MEG A LOVAT A szállás Othellója A harminc éves P. Olda csak bámult, amikor a szená­tus talárban összeült, hogy el= döntse, milyen büntetést mér­jen a vádlottra — mármint Ói­déra. Az egész egy kis füstös kocsmában kezdődött. P, Olda szeretett inni, de fi­zetni is szeretett, és most csak meresztette a szemét, hogy ho­vá is került. Olyan útra tért, amelynek a végén nem a para­dicsom, hanem a börtön kapu­ja várja. Dehát, hogy az elején kezd­jük: Olda szeretett inni.de fi­zetni is másoknak. Ehhez ter­mészetesen nem elég a füstös kocsma, ehhez haverok is kel­lenek, méghozzá őszinték, a- kiknek a szívük a nyelvükön. Ezért járt ide az emberfia. Legyünk vidámak, hiszen nem tudjuk, hogy mához egy évre itt ülünk^e még?! Olda viszont biztos lehet benne, hogy jövő­re másutt ül, és haverok nél­kül... Ha Olda nem lenne ilyen vállas,' erős ember, akkor ta­lán egy-két hónap feltételessel megúszhatta volna. Csakhogy Olda csupa izom és egy Othel- ló rejlik benne. A haverok a füstös kocsmá­ban összebeszéltek, hogy Olda hangulatban van és dönti ma­gába a sok sört, hát egy ki­csit fel kellene hergelni. Kérdezősködni kezdtek, hová rejtette ma a Desdemonáját. Olda kissé fel akart vágni a lány műveltségével, hát azt válaszolta, hogy egy Sagan könyvet olvas. A haverok u- gyan nem tudták, ki az a Sa­gan, de a könyv címe: A há­rom szerelem, új ötletet su- gallt nekik. — És ilyen könyv­vel magára hagyod? Mi bizony egy nőt ilyen könyvvel nem hagynánk egyedül a szálláson egy percre sem. Százával lak­nak ott férfiak is, akik nem tudják, mihez kezdjenek estén­ként. Az ilyen asszony azután gondolkozni kezd, hogy miért is van egymagában? Olda elkapta az egyik haver nyakát és megkérdezte. — Ki­vel szarvaz fel? Mondd meg azonnal, különben kiverem az összes fogadat! Ennyi bíztatásnak a haver sem tudott ellentállni és állí­tólagos csábítóként olyan fér­fit nevezett meg, aki soha be nem tette még a lábát a kis füstös kocsmába. De ott lakott a szálláson, ahol Desdemona. Olda elindult abban az irány­ban és csak ügy ette a düh. Esküdözöttl hogy a férfiből ta- sírtot csinál. A nevezett férfi nem volt Desdemonánál. Aludt a saját szobájában. Olda tehát kiemel­te az ágyból és már egy kék monoklival a szeme alatt ci­pelte Desdemonához. Ott mindkettőtől azt követelte, hogy színt valljanak. Hiába állították, hogy csak látásból ismerik egymást, 01- dának ez is elég volt. Kést rántott és támadni készült. A szerencsétlen, ártatlan férfi nem tudott az ajtón át mene­külni, mert Olda elállta az út­ját. Így hát kiugrott az abla­kon — a második emeletről. Súlyosan megsérült. Olda, a harminc éves, más­különben rendes ember — meglepődve hallotta, hogy két évet kapott — mégcsak nem is feltételesen. Fordította: — si— N

Next

/
Oldalképek
Tartalom