Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-13 / 7. szám

I 8 Ileus s 4s ifjú nápzenészek hangszerei nyomán újra élnek dédapáink kedvelt dallamai. Jó példát mutatnak (LÁTOGATÁS EGY ÜZEMI KLUBBAN) A huszadik század embere, élete egyharmadát a munkahelyén tölti. Épp ezért el­sőrendű jeladat a dolgozó és a munkahely kapcsolatának harmonikussá hangolása. Ah­hoz, hogy munkahelyünk csakugyan második otthonunkká váljék, nem elég a mun­ka jeltételeit biztosítani. Tartósabb kapcsolat kialakítására kell törekednünk, amely nem a gyár kapujában kezdődik és végződik. Olyan közösségek létrehozásán fára­dozunk, amelyek sikeresen veszik a szocialista építés során felmerülő akadályokat. E törekvések kapcsán nagy feladat hárul az üzemi klubokra. Erről a témáról fag­gatom Eudovít TureCek eívtdrsat, a Slovnaft üzemi klubjának vezetőjét. — A bratislavai Slovnaft Szlovákia egyik legnagyobb üzeme. Mintegy nyolcezer em­ber tölti Itt napjai tetemes részét. Miben Járulnak önök hozzá a Jó kapcsolatok el­mélyítéséhez? — Büszkén mondhatom, klubunk az or­szág egyik legjobban működő klubja. Tíz érdekkörbe tömörülve csaknem 450 ember­nek nyújt hasznos szórakozási lehetőséget. — Mely érdekkörök dolgoznak a legered­ményesebben? , t — A társastánc-kör tagjait Szlovákiában évek óta a legjobbak között emlegetik. A múlt évben generációs problémáink voltak, de sikerült frissíteni. Ugyanez mondható el a dzsesszbalettről is. Tavaly júniusban a Slovnaftosok napja rendezvényén folklór együttesünk sikeresen mutatkozott be. — A „Slovnaftár“ folklór csoport egyó­rás műsorral lépett a közönség elé. Milyen elgondolások alapján állítják össze műsor- számaikat? — A népi hagyományok ápolását szívü­gyünknek tekintjük, ezért igyekszünk az együttes fejlődéséhez szükséges feltétele­ket biztosítani. Az új program kétórássá bővül, és a Barátság Kőolajvezeték orszá­gainak folklór anyagából ad ízelítőt. No­vemberben lesz a bemutató. — Milyen a1 tagság életkori megoszlása? — A Slovnaft a fiatalok üzeme, tehát a tagság nagyobb része a fiatal korosztály- soraiból kerül ki. De ez nem jelenti azt, hogy az idősebbek háttérbe szorulnak. Ez általában érdekkörönként változik. A tár­sasjátékokkal foglalkozó kört többnyire az idősebbek látogatják. A fúvószenekar is az ő szórakoztatásukat szolgálja. A turista körben szinte minden generáció képvisel­ve van. Ezzel szemben a fotósok és a kép­zőművészek között a fiatalok dominálnak. Sőt! „Vienok“ néven gyermek folklór e- gyüttest alapítottunk, így a legkisebbek is részt vállalnak a közös munkából. — Hogyan tartják a kapcsolatot a válla­lat olyan dolgozóival, akik nem aktív tag­- Jai az érdekköröknek? — Évente egyszer, egy közös műsor ke­retén belül adunk számot munkánk ered­ményéről. Ezenkívül, ott vagyunk üzemünk minden rendezvényén. Kisebb akciókban kitűnően érvényesül az irodalmi színpa­dunk és a tánczenekarunk. A dolgozóink gyermekei számára szervezett nyári pio­nír-táborok kultúrműsorait is mi biztosít­juk. A nyugdíjasok napján színes műsor­ral kedveskedünk üzemünk veterán dolgo­zóinak. Klubunk szertárából, vállalatunk dolgozói turistafelszerelést kaphatnak köl­csön. Szeretnénk minél több emberrel meg­szerettetni ezt a szép sportágat. — MHyen sikereket érnek el a műkedve­lők Járási, kerületi és országos seregszem­léin? — Számos elismerő oklevél és érem bi­zonyítja, nem fáradoztunk hiába. Nemcsak, hogy minden jelentős rendezvényen képvi­selve vagyunk, mi is szervezünk hasonló versenyeket. Ezek közül, legjelentősebb a Slovnaft.díj, amelyen társastáncosaink mérhetik össze tudásukat más együttesek legjobbjaival. Egy ízben, a Csehszlovák Televízió, Látogatás a klubban című műso­ra által, az egész ország előtt vizsgáztunk. Kitűnő alkalom volt megmutatni a tagok rátermettségét, szervezetünk sokoldalúsá gát. — Ahol lelkes munka folyik, ott problé­ma is akad bőven. Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a közeljövőben? — Üzemünk minden támogatást megad, bogy a klub gépezete zökkenőmentesen működhessen. Problémáink, ezért, általá­ban nem anyagi természetűek. Mivel a gyár legtöbb részlegén három műszakbau folyik a munka, gondot okoz a tagság sza­bad idejének összeegyeztetése. Másik gon­dunk a krónikus helyiséghiány. Ün is ész­revehette, épületünk átépítés alatt áll. A tagság társadalmi munkával járul hozzá, hogy a munkálatok minél előbb befejeződ­hessenek. De még így som tudjak mara­déktalanul kielégíteni az igényeket. — Bízzunk benne, hogy idővel sikerül áthidalni az akadályokat. Milyen tervekkel léptek az 1979-es esztendőbe? — Tovább kell járnunk a megkezdett ú- ton, de nem szabad megelégednünk az el­ért sikerekkel. Nálunk nem érvényes az a mondás, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az eszköz a fontos, az a heti pár óra, a- mikor a közös mű érdekében műveltsé­günket, tudásunkat, szorgalmunkat vetjük latba. A kitartó munka mindig elnyeri ju­talmát. Kettős cél vezényel bennünket: Egyrészt, felkarolni a művelődve-szőrakoz- ni vágyókat, másrészt, közelebb hozni a gyárat a dolgozókhoz. Az eddigi eredmé­nyek biztatóak. íme egy jó példa arra, hogyan lehet a széles tömegeket megnyerni egy nemes ügy érdekében. Hiszen a kultúrtevékeny- ségnek kulcsszerepe van a szocialista em­ber egyéniségének formálásában. Az évek során egyre több tapasztalat gyűlik össze e téren, amely megvilágíthatja a jó irány­ba vezető utat. Tapasztalatok tehát van­nak. Csak kamatoztatni kell őket. STRIE2ENEC SÁNDOR TÖPRENGŐ GONDOLATOK A NYELVI MŰVELTSÉGRŐL Amíg a nagy nemzetek enyanyelvükön, esetleg egy idegen nyelv birtokában jutot­tak az úgynevezett klasszikus műveltség­hez, addig a kis nemzetek leginkább két idegen nyelv segítségével szívhatták azt magukba. Vagyis, csaik akkor válhattak a műveltség hordozójává, ha anyanyelvükön kívül más élő nyelvekkel is megismerked­tek. Nyilván, így az Irodalmi nyelvük is csak Jóval később fejlődhetett ki. Még a két világháború között Is csak a felső és a középosztály jutott a műveltség forrásá­hoz: a könyvekhez, irodalmi és ismeretter* jesztó tudományos folyóiratokhoz. A dolgo­zók nagy többsége egyáltalán nem művel­hette magát. Döntő fordulatot ebben is csak a felszabadulás utáni évek, évtize­dek hoztak. A szocialista országokban a művelődéshez mindenkinek joga van. S természetesen anyanyelvén is. Sőt, minden kis nemzet számára lefordították a művelt­ség megszerzéséhez legszükségesebb Iro­dalmi, esztétikai, művészeti, politikai, tör* ténelmt, filozófiai, műszaki és tudományos műveket. így válik lassan nálunk is min­denki az egyetemes kultúra hordozójává. Az anyanyelv és az ember tehát egy. Természeti ösztöne folytán már az ősem­ber is ragaszkodott saját nyelvéhez. Az anyanyelv kötelez is, hogy hűek marad­junk hozzá és ezáltal ember-magunkhoz is. Emberi mivoltunk sokirányú ismeretében tudott tény, hogy minden nép, nemzet, sa­ját anyanyelvén fejlesztette kultúráját, tu= dományát. Tehát az anyanyelv nemcsak egymás megértését tette lehetővé, hanem döntő szerepe volt a kultúra és a tudo­mányok magas szintű elsajátításában is. Az anyanyelv alapos ismerete ad lehetőséget a matematikában és más tudományoikban Is a logikus, szabatos gondolkodásmódra. A beszédben a gondolatszövés tisztaságé, s a cselekvő ember egyénisége tükröződik. A természet képi megfogalmazásában is az anyanyelv segíti az embert. Nyelvünk ha­sonlatai, metaforái egész életünket, gon­dolkodásunkat meghatározzák. Szinte min­den új gondolat születésekor, felbukkaná­sakor jelen van -a kép, a hasonlat. Emellett persze minden józanul gondol-' kodó ember tudja, hogy szükségszerű és törvényszerű a többség nyelvének ismerete is a tudományos, kulturális ismeretek szé­lesebb körű érvényesítésére, közlésére és a kapcsolatok sokirányú fenntartására. Éppen ezért a kérdés elbagatellizálását je­lentené, ha csak az anyanyelv fontosságá­ra hivatkoznék. A ma emberei közül egyre többen beszélnek más nyelveken is. Ezt l- gényli az egymáshoz való közeledés, a jobb és kölcsönösebb emberi kapcsolatok meg­értésének érdeke. Az is kétségtelen, hogy a több nyelv ismerete tartósabban erősíti az emberben a közösségi, emberközpontú, humánus gondolkozást. A magas fokú műveltség mellett a több nyelv Ismerete ma már korparancs. S hogy milyen legyen a nyelvileg is művelt ember? Ennek teljes megválaszolására nem érzem magam hivatottnak, csupán töprengő gon* dolataimat közlöm e kérdésről. Mert Igaz ugyan, hogy nyelvében él a nemzet, de az is igaz, hogy az emberiség pedig nyelvek­ben él. És ne felejtsük el azt se, hogy a felnövekvő nemzedék a kétezer utáni a- tomkorszaikban fog élni, melyben az embe­riségnek még inkább egy nagy családdá kell testvéresülnte, s az egymás megérté­se, megbecsülése, szeretete Jobban igényli majd a több nyelvű műveltséget. A szocialista társadalmi rendszernek be­hozhatatlan előnye minden más társadalo* méval szemben egyebek között az is, hogy a több nyelvű műveltség megszerzésére mindenki számára adott a lehetőség. Hi­szen ez is a szocializmus természetéből e- red. A felszabadulás után a közoktatási rendszer általános kiterjesztése igen nagy lépést Jelentett ebben is. Az alapiskolák, de főleg a gimnáziumok eredményei bizo­nyítják, hogy a felnövekvő ú) nemzedék­nek nemcsak az anyanyelvi, de idegen nyelvi kultúrája is sokkal magasabb az I- dősebb és a középkorú osztályokénál. A pedagógusok egybehangzó véleménye, (ezt az országos felmérések is bizonyítják), hogy az utóbbi évtizedben a szlovák nyelv mellétt az orosz és más Idegen nyelvek oktatásában is számottevő eredményeket mutathatunk fel. Ám abban is megegyeznek a vélemények, hogy ez még messze elma* rad a kívánt szinttől. Vonatkozik ez az a- nyanyelv oktatására Is. Ugyanis a kettő egymástól elválaszthatatlan. Hiszen a kö­zösségszervező elvek nagyobb mértékű ér­vényesülése mind a kettőt egyformán 1- gényll. Van azonban a dolognak egy másik ol­dala is. Ezt, mint volt gyakorló pedagó* gus tanúsíthatom. Ahhoz például, hogy az idegen nyelveket mindenki megfelelő szin­ten elsajátíthassa, szükséges már az Isko­la alsóbb osztályaiban az egyenlő esélyek megteremtése. Sok esetben már itt dől el nyelvileg is egy-egy gyerek továbbtanulási lehetősége. Tehát már az iskola alsóbb osztályaíaban teremtsük meg az egyforma lehetőségeket minden gyermek számára, az anyanyelv és az idegen nyelv magas szin­tű elsajátítására. Különben előnybe kerül az a gyerek, aki már otthonról magával hozza mindkét esetben a jobb alapokat. Az új oktatást rendszer többek között ebben is teljesebb a réginél, s nagyobb lehetőséget biztosít e cél megvalósítására is. S hogy a Jogos elvárásokból végül mi valósul meg, ez elsősorban a pedagóguso­kon múlik. Nekik kell a szülőkkel is meg-- értetni, hogy mit Jelent gyermekeik szá­mára a több nyelvű műveltség: ez a felbe­csülhetetlen tudáskincs. Török Elemér B izonyára sokan közüle- tek már hallottatok a magyarországi KALÁKA, MÄKVIRÄG, VÍZÖNTŐ, MUZSI­KÁS vagy a SEBŐ népzenei e- gyüttesről. Azoknak az olvasó* inknak pedig, akik még nem Ismerik a legfiatalabbakat, a TÉKA zenekar tagjait, szeret­ném bemutatni. Lányi Györ­gyöt kértem meg, szóljon né­hány szót az együttes összeté­teléről. — 1976 nyarán alakultunk meg. összesen tizennégyféle hangszeren játszunk négyen. A tagok pedig: Havasréti Pál — bőgős, de Játszik tekerőn, dorombon, ü- tőgordonkán és citerán is. Pa* 11 régebben zongorázni tanult. Budapesten a Néprajzi Múze­umban dolgozik. Nagy Zoltán —■ második kontrás a zenekarban. Ha szükséges, még cimbalmon is Játszik. 0 később került hoz­zánk, de azóta úgy érezzük, hogy a zenekar kiteljesedett. Szerintünk legalább négy em­berre van szükség, hogy Jó ze­nét tudjunk bemutatni a kö­zönségnek. Idén októberben fe­jezte be a tényleges katonai szolgálatát. Eredeti foglalko­zása: mechanikai műszerész. Pórteleki László — prímás. Három éve hegedül, azelőtt négy évig komolyzenét tanult. Laci még Iskolába jár — fa­ipari szakmunkásnak készül. Én 1976 nyarán kezdtem kontrázni, és* most már Zolival közösen Játszunk a fellépése­ken. Ha szükséges, akkor még töröksípon, dudán és furulyán is játszom. 1978 nyarán fe­jeztem be Iskoláimat, fogtech­nikus lettem. — Ki a zenekar vezető e* gyénisége? — Nálunk olyan nincs. Min­den feladatot, problémát közö­sen oldunk meg. A munkát megosztjuk. — Kérlek, beszélj arról, ho­gyan indultatok, milyen volt a kezdet? TÉKA — 1976 nyarán, míg más em­berek kirándulni, üdülni jár­tak, mi szorgalmasan gyako­roltunk, hogy szeptemberben felléphessünk. Előtte Erdély­ben Jártunk anyagot gyűjteni. A rengeteg gyakorlás meghoz­ta eredményét és a sikeres fel­lépés után egy levelet kap­tunk, amely egy évi működé­sünket biztosította. Természe­tesen ezzel sem elégedtünk meg, továbbra is keményen gyakoroltunk. Így egy évvel később elnyertük a Népművé­szet Ifjú Mestere címet. Azóta különböző helyeken lépünk fel. Sokat köszönhetünk a SEBŐ együttes tagjainak, akik felka­roltak bennünket és az indulás nehézségeit segítették kiküszö­bölni. Most már elég gyakran Járunk vidéki iskolákba, kul- túrházakba, táncházakba. A várban, a klubunkban minden pénteken este szórakoztatjuk a fiatalokat. A Belvárosi Művelő­dési Házban pedig szombaton* ként szerepelünk. Ilyenkor a Bartók táncegyüttes kísérőze­nekara vagyunk, két emeleten dolgozunk közösen. Ml zené­lünk azoknak a fiataloknak, akik szeretnének egy-egy népi táncot megtanulni. Feljebb egy emelettel pedig azok a fiatalok ropják a táncot, akik már ismerik a lépéseket. —- Láttam, rengeteg . hang­szeretek van. Honnét szerzitek be mindezt? — Anyaggyűjtés közben sok idős zenésszel kerülünk kap­csolatba, s néha sikerül egy- -egy hangszert megvennünk tő­lük. A barátaink szintén segí­tenek a szükséges dolgokat be­szerezni. Néha bizony több e- zer forintot is kifizetünk egy hangszerért. — Késő éjszakáig gyakorol­tok, rengeteg időt és erőt igé­nyel mindaz, amit végeztek. Mégis minden nehézséget vál­lalva tovább dolgoztok, zenél­tek. — Bizony, néha reggel mun­kába menet fáradtnak érzem magam, de amikor zenélek, mindent elfelejtek. Felvidulok és érzem, hogy nem szabad abbahagynom. Egy bizonyos, amíg bírjuk. Játszunk. Célunk, hogy ezt a fajta zenét Is meg­szerettessük a közönséggel. Tulajdonképpen a régi hagyó* mányokat, népi énekeket sze­retnénk megőrizni és tovább­adni, megőrizve a zene nemes egyszerűségét. Köszönöm a beszélgetést. Kántor Mária .J&jjK'S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom