Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-30 / 5. szám

6 frag

• ' • ! ■ j ■

t < : <C n i.

New Yorkban a Masters-tor- nával véget ért az 1978. évi te- niszidény. Mint ismeretes, a győzelmet a mindössze 19 esztendős amerikai McEnroe szerezte meg, aki a döntőben le* győzte veterán honfitársát, a 35 éves' fekete bőrű Ashet. A tornát ezúttal azonban még némi szemhuny őrit ássál sem nevezhettük igaziból a mesterek tornájának. Különböző okokra hivatkozva távolmaradt többek között Borg és Vilas, és Connors még a selejtező mérkőzésen — mellesleg éppen McEm roe-vál vívta — visszalépett, állítása szerint sérülés miatt.

Rossz nyelvek azt beszélik, hogy a világhírű teniszezők bojkottjának más oka volt. Így akartak tiltakozni a teniszjátékosok szövetsége vezetőségének szabálya ellen, amely meghatározza, hogy egy játékos egy évben nem versenyez- hét többet 20 hétnél.

Húsz hét az majdnem öt hónap. Hogy ez mégsem elég né- mely teniszezőnek a boldogsághoz, annak az a magyarázata, hogy már csakis és kis zárólag a pénzt hajszolja.

Ss ahol a pénz beszél, ott a tenisz háttérbe szorul.

ooo

Doppingbotrány robbant lei a nyugatnémet Bundesligában. Először a híres nevezetes Bayern München négy játékosa Ismerte be, hogy úgyszólván minden mérkőzés előtt bevettek Captagon tablettákat, a- mely gyógyzer a doppinglistán szerepel. A sportorvosok kongresszusán az egyik orvos nem kisebb személyiségről jelentette ki, hogy játékosainak Captagont adott, mint a Bayern egykori edzője, Dettmar Cramer, aki jelenleg Szitud- •Arábiában ténykedik. Mintegy védekezésképpen a Bayern otú vasa, dr. Müller-Wohlfahrt kijelentette, szilárd meggyőződése, hogy a Bundesliga majdnem minden csapatában doppingot alkalmaznak. Különben sokan ezzel magyarázzak például a Bayern különös formaingadozását. Többek között azt, hogy egyik hétről a másikra hét gólt kap otthonában a Düsseldorftól vagy nyolcat az Ajaktól.

Egyelőre nem nevezik meg a játékosokat. A Sport Illustrierte című folyóirat is névtelenül írja meg, hogy az NSZK válogatottjának egyik közelmúltban visstavonult tagja pályára sem - lépett anélkül, hogy ne vett volna be Pervittnt, a- mely szintén a doppingok listáján szerepel. Egy másik sportorvos — szintén névtelenül — arról tájékoztatta a Schwäbische Zeitung című lapot, hogy tanúja volt, amikor a nyugatnémet válogatott játékosai arról vitatkoztak, hogy a Captagon tabletták dobozait bedobják a szemétkosárba vagy — a leleplezés elkerülése végett — inkább hazavigyék és megsemmisítsék.

Charly Mrosko, az Arminte Hannover játékosa mondta, hogy tavaszkor, amikor a játékosokon kiütött a tavaszi fáradtság, rendszeresen Multibionta, Aktívámat és Captagon tablettákat kaptak mérkőzés előtt vagy közben. Hozzátette, hogy ezek valószínűleg nem doppingok.

Sajnos, tévedett, mert valamennyi káros doppingszer. De valószínű, hogy a legtöbb játékosnak valóban nincs tudomása arról, hogy mivel tömik őket a klubok mindenható u- rai ü jó eredmény, a jó bevétel végett. Legtöbbször akkor jönnek rá erre, amikor a doppingszer már nagy kárt okozott az egészségükben.

0;jabb adalék a profi futball Igazi arcához.

Ipalágy i)

TÄI11CÄ

Sportvílág

in.

B

ugár Imre tehát ismert és népszerű lett. Megbecsült sportoló, aki mm» dig a íigyelem előterében áll. Az ország legjobb sportolóinak rangsorában a 12. helyre sorolták, Prágában a negyedik helyre tették. Vajon mi változott azóta az életében, és hogyan telnek egyáltalán napjai?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól az emberek figyelme, érdeklődése. Viszont azt is le kell szögeznem, hogy én egyáltalán nem változtam meg. Némely újságírók igyekeznek rám ruházni olyasmit is, amihez semmi közöm sincs. A figyelmesség . legszebb jelével idehazB találkoztam. Amikor az Euró- pa-bajnokság után itthon jártam, egyszer csak beállított hozzánk egy négyéves kislány, bizonyos Melinda azzal, hogy Szeretné látni azt a bácsit, aki a tévében volt. Megcsókolt, néhány szót váltottunk, közben a szüleitől majdnem kikapott, mert az egész falut tűvé tették érte. Távozásakor édesa- nyám figyelmeztette, hogy Itthagyta a kekszét. Azt válaszolta, hogy azt Imrtchnek hozta. Prágában továbbra is változatlanul zajlik az élet. Délelőtt edzések, délután szabad. A szabad időmben legtöbbször elmegyünk a fiúk-- kal moziba, kiállításra, néha beülünk egy sörre. Kedvelt í- dötöltésem a minigolf. Rendkívül megnyugtató foglalkozás. Kingstoni édes semmittevésemre is azért emlékezem szívesen vissza, mert kedvemre kW

golfozhattam magam. A Duk- la kapusával, Strom Síkkal lakom egy szobán, szívesen eljárok a mérkőzéseikre, és szurkolok nekik, bár nekem a futball sohasem ment. Nagyon örültem, amikor ragyogó mérkőzésen kiverték a Stuttgartot. Elsők között másztam át a kerítésen, hogy gratuláljak nekik, ök is' drukkolnak nekem mindig, egyetlen prágai versenyemet sem hagyják ki. A labdarúgó-világbajnokság i- dején Itthon tartózkodtam, és Így legnagyobb szívfájdalmamra a magyarok keserves kín- szenvedését is végig kellett néznem. Esténként olvasok, ilA DISZKOBOLOSZ

S

fl

Z

s.

m

i

üc

'S

letve erre kevés idő jut, mert gimnáziumba járok, és az idén érettségizem. Utána jelentkezek a Testnevelési Főiskolára, és aktív pályafutásom befejezése után edzősködni szeretnék. Végül még legalább négy évig szeretnék a Duklában maradni, aztán majd meglátjuk.

K

özben idestova alig másfél év múlva Moszkvában lesz egy olimpia. Imre egyszeriben az egyik legnagyobb esélyessé és reménységünkké lépett elő. Maga sem titkolja, hogy szeretné megpályázni a legnemesebb érmet, de azért higgadtan Ítéli meg az esélyeit, mert továbbra is szerény maradt, és nem híve a nagy szavaknak.

— Tulajdonképpen már meg IS kezdtük a felkészülést az olimpiára. Az Európa-bajnok- ság négy érmese, Kólái, Fibín- gerová, Nygrtfnová és jómagam, meg további 20 kiszemelt sportoló speciális felkészülést folytat, de ami engem illet, maradjon ez talán titok. Annyit azonban elárulhatok, hogy a korábbi fedettpályás edzés vagy a szokásos bulgáriai összpontosítás helyett már a legközelebbi hetekben melegebb égövi országokba, Mexikóba, Spanyolországba megyünk, hogy a szabadban folytathassuk a felkészülést. A legközelebbi napokban sok súlyemelés és erősítő edzés következik naponta kétszer vagy háromszor is. Márciusban és áprilisban jön a legnagyobb

rrtfacrtorholóc crnVAt fncninV rlnImre a legértékesebb trófeával, az Eurőpa-bajnoki bronzéremmel.

hálni, ugrálni, futni és természetesen súlyzókkal erősíteni. Az idén nem törekszem sem az eredmény Javítására, sem a nagy versenyeken való jó szereplésre, Most mindent az olimpiai felkészülésnek vetettem alá. Természetesen rajthoz állok több nagy versenyen, mint például az ostravai nemzetközi viadalon, a bratíslavai Pravda — Televízió — Slov- naft versenyen, az NSZK-ban sorra kerülő Eurőpa-Kupán, Moszkvában a Népek Sparta- kiádján, a csehszlovák bajnokságon, és ha felvesznek a Testnevelési Főiskolára, akkor a mexikói Universiadén Is. E- zeken a versenyeken a nagy fák is ott lesznek — fgy hívjuk egymás között a legjobb diszkoszvetőket —, és ha becsúszik egy jő helyezés vagy egy nagy eredmény, az csak jó. Röviddel a tavalyi Európa- -bajnokság után például Lengyelországban már volt egy 68 méteren felüli dobásom, de a nagy lendülettől kiestem a körből, és az eredményt érvénytelenítették. A technikában vannak még tartalékaim, a lábmunkámaf kel) meggyorsítani. Ha ez sikerül, úgy számítjuk, hogy másfél- két év múlva hatvannyolc-hatvanki- lenc méterre javulhatok, és ez már érmet hozhat, akár aranyat is.

Már éppen búcsúzni akartam a roppant rokonszenves

sportolótól mondván, hogy a szívem mélyéből kívánom neki, hogy a világ legjobb sportolóinak a seregszemléjén a dobogó legmagasabb fokára álljon, amikor valahonnan Ismét előkerült az édesanyja, aki ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy tőlük egy kis vendéglátás nélkül nem távozhat senki, meg kell kóstolni Imre kedvenc ételét, a sült kacsát. Hiába szabadkoztam, hogy nem vagyok éhes, hogy az olimpiai arany után majd szívesen megkóstoljuk a sült kacsát is, Bugár mama hajthatatlan maradt, és közölte, hogy akkor akár az egész baromfi- udvart is kiehetjük.

— Vetkőzz neki, hamarabb szabadulsz - — mondta mosolyogva Imre, és más választásom nem Is Igen maradt.

Ismét beljebb kerültünk, és a ház előtti lugasról származó jóféle borral öblögetve, rövid Idő alatt eltakarítottuk a hízott kacsát. A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyezni, hogy elsősorban Imre jóvoltából.

D

e azért a moszkvai o- limpia után — szaván fogva Bugár-mamát — megint elmegyek arra a bizonyos baromfipusztításra.

Palágyi Lajos

írna iiiiimihi mii—ián

Három évtized nyeregben

A régi idők bajnokai a rangot, megbecsülést lóháton kópiával a kezükben vívták ki. Akiről most sző lesz, idestova három évtizede viaskodik a nyeregben. Ellenfelei nem holmi páncélba öltözött sisakos vitézek, hanem az idő és a távolság. De hát a lovagi tornák dicső kora őta mér eltelt egynéhány esztendő. Azóta bajnokot bajnok után avattak, minden elképzelhető és elképzelhetetlen versenyzési forma legjelesebb vitézeiből, sőt vitéznőiből. Ám a bajnokok csillagai nem egyformán fényesek, mint ahogyan az odáig vezető út sem egyformán göröngyös. És az utat nem egyedül tapossák. A háttérben mindig ott áll a szerény, de szigorú edző. akinek vajmi kevés jut a dicsőségből, annál több a munkából.

„Apám mészárosmester volt egy Prága melletti kisvárosban. Gyermekkoromban gyakran ott ólálkodtam, lábatlankodtam körülötte a vágóhíd udvarán. Akkoriban még sok elgyengült, kivén- hedt gebét hoztak be levágatni. A mészároslegények néha megengedték, hogy mielőtt a másvilágra segítik őket, meglovagolhatjuk az udvaron. Én nagyon sajnáltam, s egyúttal meg ts szerettem a lovakat, így aztán, amikor eljött a pályaválasztás ideje, lovásznak jelentkeztem Prágába. Amikor kitanultam a mesterséget, sokfelé próbálkoztam, míg végül a vítkovi méntelepen kötöttem ki, és húsz évig ott is tevékenykedtem.“

A somorjai (Samorínj méntelep Lancaster nevű lova egy csapásra országos hírűvé tette ezt a csallóközi kisvárost. Hogy a pardubicei nagydfj elnyerése milyen becses esemény, elég annyit elmondanom. hogy tavaly harmadszor sikerült a verseny történetében szlovákiai istállóban nevelkedett lóval győzni, pedig már nyolcvannyolcad- szor rendezték meg.

„Hogyan kerültem Somorjdra? Először „angyalbőrben" jártam itt. A határőrökhöz kerültem, szerencsémre nem kellett elszakadnom a szakmámtól. a katonaság lovait gondozhattam. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, s mint ahogy az lenni szokott, az ismeretségből szerelem, a szerelemből pedig házasság lett. De mind jobban közeledett a leszerelésem időpontja, annál inkább vágytam haza."

Azt mondják, a 16 reneszánszát éli. Az állatvilág e csodája lassan visszanyeri régi rangját. A szlovákiai iósport szakember hiányban csak nehezen tudja felvenni a versenyt más nemzetek legjobbjaival. Hogv óriási erőszftések folynak az ügy érdekében, az biztos, .s hogy ez a munka meghozza gyümölcsét, az is. Épp ebből a szempontból kell a pardubicei győzelmet értékelni.

„Mikor másodszor jöttem ide, Vítkovon húsz évi becsületes munkát hagytam. Sokáig töprengtem, nem volt semmi fennakadásom velük, a környékbeliek is szerettek, én is megkedveltem őket az évek során. A somorjai vezetők azonban biztattak, ne félj semmit, lassan megszokod az új környezetet, a feleséged is biztosan jobban érzi majd magát rokonai közelében. Végül is döntöttem. Csábított, hogy az itteni vezetők szabad kezet adtak a csikók kiválasztásában. Hogy nem választottam rosszul, bizonyltja Lancaster is, hiszen az első öt kiválasztott egyike."

Manapság e sportág fejlődése elképzelhetetlen anyagi támogatás nélkül. A bizalmat viszont ki kell érdemelni, ami úgy látszik a somorjataknak sikerült. Munkájukra, eredményeikre felfigyelt a mezőgazdasági minisztérium illetékes szerve, s ez új távlatokat nyithat a méntelep életében.

„Legjobban a képzett lovasok hiánya keserített el. jómagam 1960-ban abbahagytam az aktív versenyzést, azóta edzőként működöm. Szerencsére három fiam közül kettő versenyez, különösen az idősebbik ér el nagyszerű eredményeket. Fiatal kora ellenére már az élvonalba tartozik. Tavaly azért egyszer mégis rajthoz álltam. Fiamat behívták katonának, az egyik lovasom megsérült, nem volt, kt induljon. Előtte három napfa koplaltam, hogy leadjam a súlyfölöslegemet. Talán jutalomképpen, de sikerült qyőznöm. Fiam távolléte volt az oka annak Is, hogy a pardubicei versenyre kölcsön lovassal indultunk. Egy hét állt rendelkezésemre egybehangolni a lovast paripájával. Ügy érzem, ez maradéktalanul sikerült."

Nézegetem az 1978-as év kimutatásait. Szlovákiai viszonylatban a somorjai méntelep eredménye magasan túlszárnyalja a többi hasonló üzemét. Az edzők listáján fölényesen vezet Harry Petrlfk, aki már a negyedik évadra készíti elő a somorjai istálló lovait.

„Az Idei évadra 35 lóval készülök. Nagy fába vágtam a fejszémet, nem kis megerőltetés ennyi paripával külön-külön foglalkozni. A cél: bebizonyítani. hogy az eddigi eredményeket nem a véletlen szülte. Ha ez sikerül, megnyílnak előttünk a külföldi versenypályák kapui ts. Az álom a liverpooli derby, amely azt hiszem, minden lovas álma. De az odáig vezető út nagyon hosszú, s a kttartó munkához szerencsének ts kell párosulnia,,*

Harry Petrlfk három évtizede van a szakmában.

Megszállóba e nemes sportnak, amelyért annyit áldozott, s amelytől cserébe annyi felejthetetlen élményt kapott. Nyomában két fia, Harry és Roland bandukol apjuk örökségét folytatva. A legkisebb, Alan állatorvos szeretne lenni, de szabad idejét legszívesebben ö is nyeregben tölti.

Az elismert lovász azt vallotta, külföldi pályákon is szeretné bizonyítani, hogy szocialista rendszerünk nagyszerű feltételeket biztosít e sportág fejlődéséhez. Sok munka vár még rá. de hát a munka meg ő eddig is jó barátok voltak.

A többit bízzuk a szerencsére.

strieZenec Sándor

A parctutm-ei nagydíj győztesei: Harry Petrlík, az edző, lifl Kasai, a lovas és a győztes paripa, Lancaster,

v