Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-23 / 4. szám
SPARTAKIÁD ÍS miiveszet Greiner Szibilla: Spartakiád Spartakiád 1980. Társadat mi esemény, rangos, orszá gos rendezvény. A félkészt! lés megkezdődött, amelyben a művészet is szót kér: szobrászaink, festőink alko fásaikon örökítik majd meg az Ifjúságnak ezt a pom pás seregszemléjét. — Az 1980. évt spartakiád ről is készíi majd rajzokat, festményeket? — kérdezem Greiner Szibilla festőmü vésztől, akinek spartakiád rajzait már az előző seregszemlekor is megcsodálhattuk. — Eddig valameiinyin ott' voltam, szeretnék most is elmenni, ha az egészségem engedi. Vázlatfüzetekkel, rajztömbőkkel felszerelve láttuk őt az előző spartakiádon. Fáradhatatlanul dolgozott. Hűvös, szeles időben és tűző napon is. — Mindig szerettem a ritmikus, harmonikus mozgást, Így nem hagyhattam ki ezt a jelentős, egész országunk szempontjából fontos eseményt. Sok képet készítettem. Nézem az elém tett színes képeket. Könnyedség, dinamika árad valamennyiből. Szinte halljuk a gyakorlatokat kísérő zenét, magunk előtt látjuk a stadionokban hullámzó tömeget. Karcsú lányok, izmos fiúk, felnőttek és gyerekek. Serdülők, ifjúságiak, szülők és gyermekek... — Művészetének legjellegzetesebb vonása a mozgás. A képzőművészetnek, miért ezt a legnehezebb ágát, a mozgás ábrázolását választotta? — Kislánykoronban tán cosnő szerettem volna lenni, s mert nem lehettem, raj zalmmal és festményeimmel igyekszem kifejezni a mozgást, a lendületet, amely továbbra is megmaradt ben nem, amely ugyanúgy az életemhez tartozik, mint a festés, a rajzolás, a képző művészet. A felkelés városában születtem, gyakran jártuk a környező falvakat, tanyákat, szállásokat, hallgattuk a helyi népek dalát, ~ pásztorok furulyázását, du dázását, érdeklődéssel fi gyeltem táncukat, tarka népviseletüket, és ezek az emlékek megmaraktak ben nem. Mikor aztán festeni, rajzolni kezdtem, féléiévé nedtek bennem ezek az emlékek. A tánc az igazi nagy szerelmem, utánna következik a sport. A spartakiád a kettő között áll. sport is. tánc is, a zene ritmusára gyakorlatoznak. Elbűvölten néztem a spartakiádok szebbnél szebb gyakorlatait. A képeken nemcsak spar- takiádgyakorlatozókat látni. más sportolókat, táncolókat is. Suhanó testek a cirkusz porondján, tornászok a trapézon vagy a stadionok gyepszőnyegén. Szaltó, könnyed szökkenések a jégtükrön, fergeteges száguldás a jégkorong nyomában, villanásszerű lesiklás a hóíedte lejtőn, táncok a rivalda fényében, libbenő szoknyák, dobbantó csíz mák... — A tánc és a sport kö zel áll egymáshoz, rohanó korszakunk jellegzetes meg nyilvánulása. Az élet moz gás, a mozgás élet. — Hogyan örökíthető meg a mozgás pillanata? — kér dem. — Ezen még soha sem gondolkodtam. Egyszerűen úgy ábrázolom a mozgást, ahogy látom, ahogy érzem. Egyszerűen, könnyedén. Néhány gyors vonás, és kibontakozik a mozgás szépsége. A spartakiádgyakor- latok üteme, harmóniája. Dübörög a taps a hatalmas stadionban. A rajziron, a színes kréta meghúzza az utolsó vonalat, becsukódik a rajztömb. Ismét papíron van a spartakiádgyakorla- tok néhány szép mozzanata. Spartakiád 1980. Nevet a művésznő. — Ez még egy kicsit messze van. De ha módomban lesz, ismét találkozunk a tapsorkános seregszemlén. —OS— — Amióta elvégeztem a főiskolát, a színházon kívül semmire nincs Időm. Hiába hívnak a filmgyárba, a televízióba, egyetlen a- jántatot sem tudok elfogadni. A tavalyi színházi évadban Zß^-szor léptem színpadra. Csepü Palkó voltam A helység kalapácsában, Antinosz az Odüsszeusz bolyongásaiban, néprajzos a Pusztuló magyarokban, szabólegény a Hullám zó vőlegényben, Valentalne a Sosem lehet tudniban, Bocsarov a Viharos alkonyatban. | Bácskai János két évvel ezelőtt kapta meg a diplomáját. Emlékszem egyik vlzsgaelőadására: Szellemin játszotta Szigligeti Ede Llllomflában. Ötlet, humor, fantá zla keveredett a játékában. Abban az időben már a Madách Színházban Is szerepet kapott. Egy darabban kettőt, is, 0 volt a portugál tiszt és a dominikánus a Spanyol Izabellában... Szentesen, a gimnázium Irodalmi színpadán döbbent rá az í- rótt és a kimondott szó közti különbségre. — A tanárok közül sokan rosz- szallták, amit csináltunk, mert a sorrend, ahogy a tantárgyakat felállítottuk, Ilyen volt: első helyen szerepelt az irodalom, és minden más csak utána. S mivel rengeteget dolgoztunk, a „minden más“- ra nagyon kevés Időnk maradt. — A felvételitől nem féltem. Ogy vágtam neki, hogy tisztán láttam: nincs veszteni valóm. Addig próbálkoztam, míg sikerült. Ma már sajnálom, hogy elsőre felvettek., Nem ártott volna meg egy-két pofon az ételtől ... Azt hiszem, az sem egészen jó, ha az embernek minden terve sikerül. A főiskola első két éve csupán emberileg volt nehéz számára. — Kiszakadtam egy jó közösségből, s belecsöppentem egy hl résén rossz közösségformáló légkörbe. Egy-két barátot ugyan szereztem magamnak, de később rá jöttem, csak az alkotó munka tartott össze bennünket, nem pedig az emberi szálak. Nehezen nevelhető, konok embernek tartja magát. — Képtelen vagyok elfogadni mások helyesnek tartott véleményét. Ma sem tudom feladni az elveimet. Ezért aztán Ádám Ottónak, az osztályfőnökömnek Is ew1 NEM ADOM FEL AZ ELVEIMET” BEMUTATJUK BÄCSKAI JÁNOST lég sok baja volt velem. Kimond- tam olyan dolgokat, amelyeket mások nem mértek. Aztán megválasztottak osztályblzalminak, s ha valamit kértem vagy akartam, általában ezt a választ kaptam: „Már megint maga mondta..." Hősi alkata ellenére sikerült elkerülnie a szokványosán megírt romantikus szerepeket. — Szerencsére az osztályunkban éppen elég hasonló alkatú fiú volt, mint én vagyok, így aztán nekem a karakterszerepek jutottak. Az utolsó évben vártak rám a legszebb feladatok ... Bármikor elfogadnék olyan évadot. Kabos Gyula és Pécsi Sándor után én is eljátszhattam Szelleműt. Tudtam a sikerükről, mégsem Izgultam. Igaz, nem is volt veszteni valóm, mert a nevem mögött ott állt a biztos egzisztencia, az „fhu Szőnyl G. Sándor tévérendező Is a Llllomfiban figyelt fel Bácskai János tehetségére, s röviddel ezután rá is bízta a Periférián egyik főszerepét. Már folytak a tévéjáték felvételei, amikor Markos Miklós Csillagszemü című filmjéhez kapott meghívást. — Leginkább az tetszett a filmben, hogy az utolsó kockáig a szabadban forgattuk. Imádom lóhátról nézni a természetet. A veszprémi Petőfi Színház következő bemutatója Dóczl Lajos Csókjának zenés változata. Bácskai János Carlót, a pórfiút alakítja. G. Szabó László Domonkos Sándor felvétel* műsor „belülről” A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adása mindig megkülönböztetett figyelmet szán évvégi ünnepi, karácsonyi és szilveszteri műsorainak. Á szerkesztőség feltételezi, hogy a hallgatók ilyenkor talán még Jobban figyelnek; és valljuk be, a konkurrencía is nagyobb december végén — ahány adó, annyiféle ünnepi műsor. A karácsonyi, javarészt irodalmi összeállításokról Írhatunk egyetlen mondatban Is: megálltak a helyüket, tartalmasak, szépek voltak. Itt persze könnyebb a szerkesztők helyzete, hiszen van miből válogatni, hazai magyar irodalmunk is bőven kínálja a verseket, prózákat vagy akár vallomásokat. Merőben más a helyzet a szilveszteri, kétó rás, délután sugárzott műsorral. Évek óta szinte „belülről“ szemlélem, hogyan alakul ez a százhúsz perc. Először a magyarországi színészek és szerzők bevonása volt a cél. Kiderült azonban, hogy ez nem saját kabaré, nem mindig probléma nálunk az, ami ott. Aztán pályázatot írt ki a magyar szerkesz tőség, humoresAek, tréfák, monológok meg alkotására ösztönözve szerzőinket. A mennyiséggel nagyon, a minőséggel aligha lehetett e légedett a bíráló bizottság. Kiderült, hogy az annyira lebecsült „könnyű műfajnak“ nálunk nincsenek képviselői. Nincs egy vérbeli tréfa írónk, nincs egy szakemberünk, akinek ötleteire építeni lehet. Most főleg szlovák szerzők tréfáit ültették át a műsorkészítők magyarra. A szándék szép, az eredmény — sajnos — nem volt mindig megnyugtató. Járhatóbb útnak látszik azonban a már második esztendeje próbált „helyi jelleg országossá tágítása.“ Arról van szó, hogy a szerkesztőség igyekszik olyan helyszíneket találni, amelyekben bizonyos érdekes jellegzetességek vannak, fura dolgok történtek, s ezeket úgy feldolgozni ott, abban a bizonyos községben, hogy necsak a helyiek, hanem egy egész ország szórakozzon rajtuk. Talán ez a módszer válik be a jövőben igazán. Ezzel viszont a rádió egyesegyedül alig- ra, olyanokra, akik megfelelő információkat ra. olyanokra, akik megfelelő információkat nyújtanak, s akikben meg lehet bízni, hogy az adott helyszín valójában jó terep. Mindent egybetéve hát: rádiónk szilveszteri műsora hozott már szép eredményeket, de még mindig az útkeresés jellemzi. A közreműködők — a MATESZ színészei, a műsorvezetők, az énekesek (Kovács-Balogh Margit és Szűcs Róbert), valamint a vendégművész Gálvölgyi János — kitűnő teljesítményt nyújtottak. Ha a szerzők felnőnek hozzájuk, sokkal könnyebb lesz a műsor összeállítójának és rendezőjének dolga. b. s. A Zornicka ünnepe Megkezdődött a gyermekek nemzetközi éve, világszerte a legkisebbek, az apróságok lettek a téma. Róluk tanácskoznak, őket ünnepük, ve lük foglalkoznak a lapokban, a rádióban és a televízióban. Szlovákiában — sőt talán Csehszlovákiában — az első meghitt, szép gyermekévi rendezvény január nyolcadikán nyitotta meg kapuit Lipté központjában, Ruzomberokban. Itt ren- dezte meg illusztrációinak kiállítását a Zcrnié ka szerkesztősége. A Zornicka az idén harmincadik évfordulóját ünneplő Smena Kiadó e- gyik legnépszerűbb gyermeklapja. Szerkesztősége évtizedek óta becsületes, figyelemreméltó an érdekes munkát végez a főszerkesztő Jarmi- la Stítnická irányításával. „Malovan^ svet“ — „Festett világ“ c. kiállításuk is azt bizonyltja: igényesen, szépen dolgoznak. A tárlaton a Zornicka legjobb illusztrátorai állították ki rajzaikat. A szemlélő izgalommal nézheti eredetiben Adolf Born, Zoltán Salamon, Albin Brunovsky, Ivan Popovié és mások vona- lait-színeit. Azért izgalommal, mert itt még e- redeti szépségükben pompáznak a színek, úgy, ahogyan a művészek papírra álmodták őket, nem kotnyeleskedett közbe a nyomda ördöge, nem „széli“ közbe a gyengébb minőségű papír vagy festék. A nagy figyelmet keltő kiállítást családias légkörben vagy 100 120 látogató jelenlétében Krausová elvtársnő, a SZISZ SZKP titkára, a Pionírok Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. A rendezvényről beszámolt a televízió, és hogy a gyermekek öröme teljes legyen, a ru- zomberoki moziban aznap délután rajzfilmeket is vetítettek. o. s.
