Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-16 / 3. szám

BESZÉLGETÉS A KÍNAI IFjUSÁG HELYZETÉRŐL MIHAIL GEORGIEVICS SZTYEPANOV szovjet publicista, a moszkvai rádió munkatársa a maoizmus és a kínai hely­zet jó ismerője. Annak idején keleti nyelveket tanult, fordítóként dolgozott, újságírói minőségben közelről is meg figyelhette a Kínai Népköztársaság megalakulását, az első évek lelkesedé­sét, de éppúgy megismerte a Mao-klikk kalandorpolitikájának gyászos, már majdnem végzetes következményeit. A mai pekingi irányzat politikája legérzé­kenyebben az ifjú nemzedéket sújtja. ^ Ismeri a kínai ifjúságot érintő problémákat. Hogyan jellemezné a mai kínai polgár, egyén, ember helyzetét? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a maoista rendszer teljesen figyel­men kívül hagyja az ifjú nemzedék szükségleteit. Ezt hagyta örökül Mao elnök. A kínai lakosságot valósággal rettegésben tartják a sorozatos megtor­ló kampányok, tisztogatások, az ország politikai kataklizmák és szociális kon­fliktusok színtere. Kínában minden in­gatag, ez éppúgy vonatkozik az egyes embereik sorsára, mint a társadalmi szervezetekre és egész szociális réte­gekre. Az ember állandó veszélynek van kitéve, igaz, hogy a maoisták számára az ember sohasem Jelentett sokat. El van gyötörve a kimerítő munkától, és meg van félemlítve az örökös fenyege­tésekkel és üldözéssel. Védelmet úgy­szólván sehol sem talál. A maoizmus mindig úgy tekintett az emberre, mint egy nagy gépezet egyetlen jelentékte­len kis csavarjára, egy feltétel nélkül engedelmeskedő „gyalogosra“ soviniszta nagyhatalmi törekvéseinek sakktábláján. A maoizmusnak talán ez az egyetlen változatlan vonása, a nagyhatalmi he­gemóniára való törekvés. ^ Milyen módszereket alkalmaz a maoizmus a nép engedelmességének biz­tosítására? — Természetesen megvan a maga be­vált módszere. Nagyhatalma céljainak eléréséhez teljesen engedelmes embe­rekre van szüksége, olyanokra, akik nem gondolkodnak. A maoisták Jezsui­ták módjára igyekeznek teljesen hatal­mukba keríteni ez embert. A maoista gépezet félelmetes < módszerességgel munkálkodik az ember elembertelení- tésőn. Ilyes körülmények között él az Ifjú nemzedék is. A maoizmusnak nincs szüksége szellemiekben gazdag fiatalok­ra, neki csak „acélos“ katonák kelle­nek. És minden eszközzel Igyekszik t- lyenné nevelni az ifjúságot. + Említette, hogy a maoisták a tár­sadalmi szervezetekkel és a szociális rétegekkel is úgy bánnak, mint az e- gyénekkel. Hogy fest ez a gyakorlatban? — A maoistáknak nincs szüksége tár­sadalmi szervezetekre, amelyek a szo­cializmus és a kommunizmus eszméi­nek szellemében nevelnék az ifjúságot. A kínai Szocialista Ifjúsági Szövetség 1922. május 5-én alakult. Később a ne vét megváltoztatták Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetségre (KKISZ), és törté­nelmének lapjait fényes fejezetek is dí­szítik. Körülbelül 1957-től a maoista I- rányváltoztatással párhuzamosan az if­júsági szövetség is letért a programjá­ban és alapszabályzatában rögzített út­ról. A mintegy 900 ezer alapszervezet­ben tisztogatások kezdődtek. 1964-ben kellett volna megtartani a szövetség IX. kongresszusát, azonban az alapsza­bálya tál ellentétben három évvel el­halasztották. Időközben a vezetésben teljesen a maoista szemlélet lett úrrá. A kongresszuson aztán megváltoztatták az alapszabályzatot, amely a szövetség •lméleti alapjául a marxlzmus-leniniz­mus eszméit, a szervezet elvi' alapjául Mao Ce-tung gondolatait jelölte meg. ^ Mi történt ezután? — A maoistáknak még ez a szerve­zet sem volt ínyére, mert szoros kap­csolatban állt a Kínai Kommunista Párt­tal, amelyben akkor még túlsúlyban voltak a józan gondolkodású erők. E- zért az ifjúsági szövetséget is utolérte a párt sorsa: egyszerűen szétverték. Feloszlatták a központi bizottságot, a központi bizottság épületének fő bejá­ratát egy hatalmas Mao-képpel torla­szolták el. Megszüntették az ifjúsági BECSAPOTT NEMZEDÉK szervezetet és a pionírszervezet sajtó­ját és kiadványait. A központi bizottság tagjait főbenjáró bűnökkel vádolták, és legtöbbjüket átnevelésre vidékre küld­ték. Az ifjúsági szövetségről ezután e- gészen 1968 tavaszáig nem Is lehetett semmit sem hallani. Ezalatt az ún. „vö­rös gárdisták“ képviselték az ifjúsá­got. Ekkor viszont Mao Ce-tung megér­tette, hogy szakítani kell a felelőtlenül garázdálkodó „sihederekkel“, és elküld­te őket vidékre átnevelésre. így ért vé­get a vörös gárdisták aranykora, de in­kább nevezhetnénk rémuralomnak. + Hogyan hatottak ezek az intézke­dések az ifjúsági szervezetre? — A maoisták kénytelenek voltak el­gondolkozni azon, hogyan növelhetnék befolyásukat az ifjúság körében. Inten­zívebbé tették az ifjúság nevelését a maoizmus, nacionalizmus és antiszovje- tizmus szellemében. így 1968 áprilisá­ban közös cikk jelent meg a Zsen-min‘zs- paóban, továbbá a hadsereg lapjá­ban és a párt elméleti folyóiratában a KKISZ eszmei és szervezési elrendezé­sének szükségességéről. Ezzel azt a lát­szatot akarták kelteni, hogy a szövet­ség tulajdonképpen szüntelenül műkö­dött, csupán egy új elrendezés szüksé­ge merült fel, + Milyen eljárást követtek a maois­ták az ifjúsági szövetség felújításánál? — Az első átszervezett, tehát maois­ta KKISZ-bizottság egy Járási székhely szintjén csak 1970. április 5-én alakult meg. 1973—74-ben az Ipari üzemekben létrejöttek a KKISZ sejtjei, a városok­ban és a tartományokban a szövetség bizottságai. Ezután hozták C9ak nyilvá­nosságra a szövetség kongresszusának e- lőkészületeíről szóló jelentést. Erre a- zonban csak a közelmúltban, 1978. ok­tóber 18—26-án került sor. A kongresz- szus dokumentumai Mao Ce-tung esz­méit úgy tüntetik fel, mint a marxiz- mus-leninlzmus alapelveinek alkotó ösz- szekapcsolását a kínai forradalom konkrét gyakorlatával. A kongresszus felszólította az Ifjúságot, hogy nemze­dékről nemzedékre adja tovább Mao Ce- -tung eszméinek zászlaját. + A kongresszuson sok szó esett a „négy modernizálás“ ütemének meg­gyorsításáról. Ennek lénygge a pártve­zetés által meghirdetett fölöttébb becs­vágyó program az ipar, a mezőgazdaság, a hadsereg, valamint a (adomány és a technika korszerűsítésére. — Valóban, a kongresszuson felszólí­tották az Ifjúságot, hogy vegyen részt a „négy modernizálás“ ütemének, az i* par, a mezőgazdaság, a hadsereg és a tudomány és technika korszerűsítésének meggyorsításában. A pekingi vezetés azt reméli, hogy ezzel Kína a századfordu­lóig hatalmas és fejlett állammá válik. Bármely ország gazdaságfejlesztő erőfe­szítése természetes és érthető törekvés. Kína esetében annál Is érthetőbb, mert rendkívül égető gazdasági és szociális problémák megoldása előtt áll. . * A négy modernizálás melyik ténye­zőiét részesítik előnyben? Remélhető, hogy a gazdaság fejlesztésével párhu­zamosan növekszik a kínai lakosság, így az ifjúság életszínvonala is? — A tények azt bizonyítják, nogy Pe- kingben elsősorban a hadiipar, ezen be* lül a rakétatechnika és a nukleáris "fegyverek fejlesztésére törekszenek. Ki- na ma állami költségvetésének 40 szá­zalékát fordítja hadi célokra Eoböi is látszik, hogy a négy modernizálás üte­mének meggyorsítása Is elsösorban a maoisták hegemóniára való törekvései-: nek megszilárdítását szolgálja. Nevetsé­gesen alacsony összeget Kínában lakásépítésre, taksák, Mrha zak és sporttelepek építésére. Ezzel szemben a kínai küldöttségek keresztul- -kasul járják a világot, hogy korszerű fegyvereket keressenek. Folynak a tar‘ gválások többek között a francia Mira­ge és a brit Harrier típusú repülőgé­pek megvételéről. A brit Daily te.e* graph a kínai államtanács elnök helyet­tesének, Wan Csennek a látogatás« kommentálva megírta, hogy • tot kor­mány közölte a magas rangú kínai kül­döttséggel, hogy kész aláírni a hely uől startoló Harrier típusú sugárhaitásu re­pülőgépek eladásáról szóló szerződést. A szerződés adalékaként Nagy Britan­nia hajlandó gépi berendezéseket szál­lítani a kínai hadiiparnak. A maoisták­nak érthetően tankokra, repülőgépekre, rakétákra van szüksége. * Érezhetőek voltak ilyen irányzatok a KKISZ közelmúltban megtartott kong­resszusán is? _ Erősen. Kínában most is ugyanaz a legelterjedtebb Jelszó, mint korábban: Fel kell készülni a háborúra. A lakos­ságot katonai szellemben nevelik. A KKISZ kongresszusán is a maoisták azt hangoztatták az ifjúsággal, hogy Lel Fengtől kell tanulnia. Lei Feng egy ve­tetlenül meghalt katona, akiből nem­zeti hőst, valóságos bálványt faragtak. Példáját vakon Illik követni, akárcsak Mao elnök utasításait. * Milyen demagógiával indokoljak meg ezeket a* enyhén szólva is furcsa elveket? — Meggyőzik az Ifjúságot, hogy fo­gadjon béketűréssel minden megpróbál­tatást és ínséget, amely a sikertelen maoista politikából ered. Meggyőzik, hogy ez természetes és elkerülhetetlen. A fiatalokba beoltják, hogy semmibe se vegyék a legnagyobb - nehézségeket. Ez a ml optimizmusunk — mondják. Sem­mi más ez, mint az Ismert cinikus és antihumánus maoista álláspont új felfo­gásban: Fel kell készülni a természeti csapásokra, fel kell készülni a háború­ra, nem kell félni a nehézségektől, nem kell félni a haláltól. + Az utóbbi időben olyan jelentések láttak napvilágot, hogy a kínai vezető körök átépítik az iskolarendszert, nagy figyelmet szentelnek az ifjúság műve­lődésének, a káderkiválasztásnak. Mi az igazság e kérdésben? — Mint Ismeretes, a kulturális tor* radalom Idején Mao utasítására megró­annyit jelenteti, hogy n népfíatalom ti­zenhét éve alatt 'kiépített oktatási rend­szert teljes egészében felszámolták. A pekingi hivatalos körök ma kénytele­nek beismerni, hogy az országban nincs elég pedagógus, iskola, tankönyv, tan­szer és szemléltető-oktatási eszköz. En­nek következtében zátonyra futott az írástudatlanság felszámolására tett 1- gyekezet. Igaz, hogy az átlamvezetés nem is szentelt e problémának megfe­lelő figyelmet. A tanítók maguk Is ala­csony képzettségűek. Az állam, amely óriási összegeket fordít a háború elő­készítésére, megkísérelte az Iskolák é pítésének és fenntartásának költségeit átruházni a kommúnákra, a falvakra, ipari üzemekre és a városi szervekre. Ügy tűnik azonban, hogy az „ortodox maoisták“ Is kénytelenek voltak belátni, hogy a mai világban egyetlen ország, egyetlen társadalom sem képes lépést tartani a fejlődéssel kellő műveltségi szint nélkül. Ezzel összefügg néhány to­vábbi kérdés is. + Melyek azok? — A gyors népesedés. Egyre inkább kiéleződik a lakosság élelmiszerellátá­sának kérdése. Az Írástudatlan földmű­vesek képtelenek például biztosítani a mezőgazdasági termelés hatékony fejlő­dését. Ezért a KKISZ kongresszusának dokumentumai Is kitűzték, hogy 1985-ig minimális alapműveltséget kell nyújtani 100 millió Ifjú földművesnek. Az Ipari üzemek munkásainak alacsony művelt­sége is azt váltja ki, hogy képtelenek megbizhatőan kezelni a rájuk bízott hadifelszerelést gyártó bonyolult beren­dezéseket. Ennek tulajdoníthatók a gya­kori ipari balesetek. A dokumentumok előirányozzák, hogy 1985-ig 13 millió If­júmunkásnak középiskolai képesítést kell szereznie. Oj jelenség továbbá, hogy Peking szakított a korábbi gyakorlattal, „a saját erejére való támaszkodással“. A káderképzés megoldása végett elha­tározta, hogy 15 ezer diákot küld ki az Egyesült Államok és Nyugat Európa főiskoláira. Hogy mennyire válik be a kísérlet, azt majd eldönti az Idő. + A KKISZ kongresszusának doku­mentumaiban napvilágot látott egy fel­hívás, amely felszólítja a kínai ifjúsá­got, hogy „emelje magasra az interna­cionalizmus zászlaját“, hogy „harcoljon minden ország ifjúságával való barát­ságért“. Helyénvaló a kérdés: milyen országokra gondoltak? — Közismert, hogy mit értenek Pe- kingben „proletár Internacionalizmu­son" \z „Internacionalizmust“ elsősor­ban a baloldali trocklsta csoportokra vonatkoztatják. A kínai vezetés ezekkel hirdet „internacionalista“ egységet a békeharc és a nemzetközt enyhülés fo­lyamatának megakadályozásában. Az „internacionalizmus“ pekingi értelme­zésben egyenlő a világ legreakelősabb elemeivel való szövetséggel, a szocia­lista országok, és elsősorban a Szovjet­unió ellen. Ezért tekinti Peking leg* jobb szövetségeseinek Pinochetet és Sa- datot, és a revansiszták egész sorát Strausstól Schlesingerlg. Pekingben ma nem hangzik el egyetlen jő sző Kuba vagy Vietnam, Angola vagy Etiópia cl mére. nem Is beszélve a Szovjetunióról. + Ilyen körülmények között hogyan sikerül a maoista vezetésnek megnyer­ni az ifjúságot? — Bármennyire Is igyekeznek, az e- gész kínai Ifjúságot nem butíthatják a végtelenségig. Teljesen érthető, hogy a kínai fiatalok egy része ma azt kérde­zi: Hová akarják elvezetni az országot Mao követői? Egy nemzedéket már rá* kényszeritettek, hogy életét a „kulturá­lis forradalomnak“ áldozza fel, ős a' következménye rá nézve katasztrófába volt. A mai nemzedéket arra akarják rávenni, hogy életét a „négy moderni­zálás“ eszméinek, a militarista politiká­nak, a háború' előkészítésének szentel­je. E nemzedék még kafasztrófálisabb véget járhat + Az ugyancsak közismert plakáthá­borúban bíráló megjegyzések jelennek meg az ún. „négyek bandájának“ elmé­re. Miként tükröződik ez a kínai ifjúság életében? — A kínai ifjúság egyre inkább meg­bizonyosodik arról, hogy milyen tör­vénytelenség és önkény uralkodik most, Mao halála után is. Egyre inkább látja, hogy a hatalmi szervek mennyire meg­fosztják egyszerű emberi jogaiktól az egyszerű embert, és mennyire lealacso nyitják a dolgozó népet. Hogy magukat tisztára mossák, a pekingi hatalmi szer­vek az elkövetett otrombaságokért min­den felelősséget igyekeznek a helyi ká­derekre ruházni. A Kínai Kommunista Párt elméleti folyóirata, a Hung Csi múlt év szeptemberében megírta: „E- gyes káderek megsértik a törvényeket és a rendet, lealacsonyítják az emberi méltóságot, vérije az embereket és bün­tetésre ítélik őket.“ Ez való igaz. Egész sor példát hoz fel maga a kínai sajté arra vonatkozólag, hogy az elégedetlen­ség egyszerű kinyilvánításáért bírósági eljárás nélküli kínzásnak, több hőnapi börtönbüntetésnek vetik alá a kínai ál­lampolgárokat, sőt alkalmanként nyom­talanul el Is tüntetik őket, illetve a nyo­mokat tüntetik el utólag. + A kínai ifjúság körében az emlí­tett önkényesség bizonyára elégedetlen­ség forrása. Hogyan nyilvánul ez meg? — A kínai ifjúság élete egész sor e- légedetlenség forrása. Az Ifjúmunkások nem lehetnek elégedettek azzal, hogy erejüket nem kímélve dolgoznak, és közben ügyet sem vethetnek munkájuk jutalmazására. Az Ifjúmunkásokat hosz- szű Ideig nem sorolják be a megfelelő bértarifába, és csak a szakmunkáskép­(Folytatás a 4. oldalról] csoport között. A szöveg megállapítja: „a „demokratikus csoportot“ a néhai Csou En-laj miniszterelnök irányította, a másik pedig a faliújság szerint „a fa* siszta diktatúra és a családi politizálás csoportja volt“. A faliújság szerzői Mao elnököt is az utóbbi csoportba sorolják. A csoport vezető tagjai között volt a cikk szerint Csiang Csing és a közben kegyvesztetté vált Lin Piao marsall is. Nincs szó a szövegben Hua Kuo-feng- ről, azonban a Vu Ven aláfrássál kifüg­gesztett faliújság „élő Csou En-lajként“ dicsőíti Teng Hsziao-plnget. A faliújságcikk azt javasolja, hogy a párt, a kormány és e parlament közö­sen alakítson vizsgáló bizottságot a Tie» nanmen téri Incidens tisztázására, és a vizsgálat után a felelősöket nyilvános tárgyaláson kérdezzék meg a históriá­ról. A legmegfelelőbbek a bizottság tag­ságára —- így a faliújság — „Teng Hsziao-ping követői.“ Az egyik legérdekesebb faliújság-tör­ténetet japán lapok közölték a minap. A kínai sajtó bemutatott egy új köny­vet, amelynek címe: „Tienanmenl költe* mények“. A kötet címét Hua Kuo-feng elnök saját kezűleg rajzolta, Illetve ír­ta le. Az erről szóló cikk megjelenése után a pekingi Csan-gan sugárúton nagybetűs faliújság jelent meg, amely követelte, hogy a könyv címét ne Hua Kuo-feng, hanem Teng Hszlao-ping kal- llgrafiálja. „Ez az első alkalom, hogy Hua* Kuo-fenggel szemben elégedetlen­ség, jutott kifejezésre egy pekingi fali­újságon. Á tacepaón szereplő követelés zettség elnyerésének megfelelő elbírá­lásba esnek. Még kilátástalanabb a fia­tal földművesek helyzete és velük e- gyütt azoké, akiket átnevelésre küldtek vidékre. Peking legutóbbi adatai sze* rint számuk csupán Pekingben 18 mil­lióra tehető. A fiatal értelmiség érzi, hogy számára a visszautat teljesen el­torlaszolták. Éppen ezért sokan közülük a könnyebb ellenállást választják, meg­szöknek és a csavargók és a bűnözők népes táborát gyarapítják. Mert kérdez­hetnénk, hogy boldog lehet-e az az if­júság, amelyet állandóan a háború elke* rülhetetlenségének gondolatával rémísz- tik? Inkább az országbői való menekü­lést választja. Elégedett lehet az az If­júság, amely látja, hogy Ilyen körül­mények között nincs remény a helyzet javulására? Jegyre osztják nemcsak az élelmiszert és a ruházatot, hanem a kerékpárt és a szappant is, mellesleg két darabot egy évre. Bármennyire igye­keznek kihasználni a műszaki értelmi­séget a hadiipar szempontjából, ők ér* zik, hogy hamis ügyet szolgálnak, és szerepük bármikor véget érhet, a hu­mán értelmiséget pedig egyszerűen megfosztják attól, hogy hivatásuknak szolgáljanak. Az értelmiségiek érzik, hogy megbízhatatlanok annál is Inkább, mert szüntelenül „átnevelik“ őket. + Ogy véli, hogy ez az egyetlen in­dítéka elégedetlenségüknek? — Távolról sem. Tudatosítani kell, hogy Kína Jelenlegi maoista vezetése népellenes politikát folytat, amely első­sorban az ifjúságot sújtja. A mai kí­nai vezetés meg akarja őket fosztani emberi méltóságuktól. Ma rabszolgamun­kára kényszeríti őket, holnap háborút ígér nekik. ZDENÉK HRABICA esetleg azt hivatott jelezni, hogy Teng Hsziao-ping volt az, aki az 1976. április 5-én a Tienanmen téren lezajlott véres tüntetések során a nép oldalán állt... A nagybetűs faliújságot egyébként a megjelenés napjának estéjén eltüntet­ték a Csangan sugárútról“ — írja a tokiói Aszahi Simbum. Mao halála óta először bukkant fel pekingi faliújságokon [ez nyilván azt jelenti, hogy a közvéleményben isj az a megállapítás, hogy az egykor eltávo­lítottak és most visszatértek rehabili­tálása önmagában nem elegendő. Az el* távolításért és az üldözésért felelőseik neveit (például a Tienanmen téri ren­dőri fellépés felelőseinek nevét is) nyilvánosságra kell hozni. Most hall a kínai közvélemény először a Watergate- és a Lockheed-botrányról, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy még a ka­pitalista országokban Is felelősségre vontak magas rangú tisztviselőket. Ja­pán sajtójelentések szerint egyébként egyes tacepaőkon emlékeztek arra Is, hogy azokban az években, amikor Csou En-laj volt a miniszterelnök, és Teng a helyettese, „a nép békés kellemes é* letet élt“, amelyet azonban a „Tienan- men téri incidens lerombolt“. „Az egész nép nyugodt volna, ha Teng Hsziao- -ping vezetné az ügyeket“ — állt állí­tólag a faliújságon. Maga Teng a már említett Novak a- merikal újságírónak kijelentette, hogy már 73 éves korában is elutasította a miniszterelnöki tisztséget, m most 75 évesen sem fogadná öl. BETÜHARC - HATALMI HARC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom