Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-01 / 18. szám
2 M Az Űj Ifjúság 15. számában jelent meg Németh István Nősténykentaur avagy tizenöt éves vagyok című írása a bratislavai József Attila Ifjúsági Klubról. A cikk nem egyszerű tudósításként íródott, szerzőjét a JAIK jövője foglalkoztatja, a klub jubileumi ünnepségei csupán ürügyül szolgáltak mondanivalója kifejtéséhez. Az írás nem maradt visszhang nélkül, elsősorban az érintettek, a „klubosok“ válaszoltak. Az alábbiakban lerövidítve közöljük hármójuk hozzászólását. TIZENÖT ÉV KAPCSÁN Hozzászólások az Üj Ifjúság 15. számában megjelent „Nősténykentaur avagy tizenöt éves vagyok“ című íráshoz N émeth István írásának tárgya a klubmunka és a JAIK fennállása 15. évfordulójának az ünneplése volt. Köszönettel tartozunk írásáért, azért Is, mert sorait a jó szándékú segíteni akarás hatja ét. Ezt tudatosítva Is úgy érezzük azonban, hogy cikkét szükséges néhány ténynyel kiegészítenünk. Az évfordulót elsősorban határkőnek szántuk, ahonnan tizenöt éves múltra vlsz- szatekintve, más körülmények között, más formák megtalálásával kell a Jövő felé indulnunk. Mi a klubban úgy érezzük, nagyon Is van mit értékelnünk, hisz a tizenöt év, ha másra nem, arra feltétlen e- lég volt, hogy talaján maga a klub és a most kiszélesedő mozgalom ts megvesse lábát. Ml sem szerettük volna azonban az öndicsérét és az önértékelés fogalmát keverni, de tisztában vagyunk azzal Is, hogy a klub eddigi munkájának minden Jelentős állomása — rendezvényei, táborai, aktivitása, kapcsolatai, ereje — elsősorban a mára nézve szolgál bizonyítékul. S ezt, jövőnk érdekében, másként, mint komolyan venni, nem lehet. Viszont elszomorítana bennünket, ha Németh István vagy netán más volt klubelnök Is az ajándékkönyvben csak a juták mat, az érdekesség vagy az ünnepi kedvéért készített ceremóniát látná. Bizonyítani szerettük volna ezzel elsősorban azt, hogy személyeteket, reméljük, továbbra sem szűnő munkátokat számon tartjuk, sőt el Is várjuk segítségeteket, mindannyiunk érdekében. Azt szerettük volna, hogyha a vitában, beszélgetésen tanácsaitokat, útmutató tapasztalataitokat elmondva, együtt forrná Ihatnánk a közös jövő felé vezető utat. Szerettük volna, és szeretnénk továbbra is, ha a „feladatokról“ nemcsak mindig áttételesen vagy általánosságban (ahogy, sajnos, a vitaindító írlsban Is történik), hanem végre konkrétumokban, tényszerűen is beszélhetnénk. Ha nem személyeken, az ö első-- vagy másodrendű szerepükön, hanem az általuk képviselt i- gazság, nézet fontosságán, időszerűségén, szükségességén meditálnánk. De nemcsak meditálnánk, hanem ki is állnánk mellettük, s ezzel együtt közösségi gondjai, közös nehézségei megoldása mellett Is. Akkor talán több lenne aZ igazi jó vita. Talán mindenki biztosabban, a közösséghez tartozva látná és tudná tennivalóját, nem pedig általánosságokra, formaságra alapozva, sémáikban gondolkodva. Akkor valóban nem lenne értelme azon elmélkedni, kevés-e, sok-e az, amit teszünk hisz a munka így igazából sosem mérhető. Ha németh István írása vitaindító írásnak készült, úgy mi is szeretnénk, ha többen elmondanák véleményüket e téma kapcsán a klubmozgalom szerepéről, feladatairól, aktualitásáról. Szeretnénk, ha véleménycserénk nem egyéni, hanem közösségi érdekből történne, ha hasznosságát lemérhetnénk klubjainkban, táborainkban, közéletünkben is. Molnár Imre A z Oj Ifjúság 15. számában megjelent íráson vitatkozva többen Is arra a véleményre jutottunk, hogy a JAIK 15. évfordulójának Ünnepségén nem kellett volna könyvet osztani a volt klubelnököknek, sem a Nősténykentaurt, sem mást. Talán valóban furcsa látvány volt, ahogyan sorba állva várakoztak a baráti kézrázásra, a „meleg szavak, kedves mosoly“ kíséretében átnyújtott könyvre. Mindha egy- -egy könyvben „hasznos és megérdemelt“ munkájuk jutalmát vették volna át. Néhány résztvevő biztosan megilletődött e figyelmesség láttán, de akadtak olyanok is, a- kik belátva a kulisszák mögé, észrevették, hogy ennek az eseménynek az ünneplésén tül jóval mélyebb küldetése is van: a tapasztalatátadás. A klub ma a közösségi munka gondjaival küszködik, és ennek megoldására szükségünk van a régi klubvezetők, aktív klubtagok tudására és tapasztalataira is. A rendezvény ezt a célját el Is érte. Sajnos, akadt, aki ezt nem vette észre. Több objektív, segítőkész kritikát, és néhány kiváló javaslatot is kaptunk. Németh István cikkéből is éppen ezt a segítő szándékot hiányoltuk néhányan. A JAIK, pillanatnyilag úgy tűnik, mindössze közös találkozóhelye (1) a bratislavai magyar ajkú fiataloknak. Ezt a feladatát a klub minden Időben betöltötte, a- zonban az utóbbi évek tapasztalatai alapján ez kevés volt ahhoz, hogy ebből a talajból űj, alkotni vágyő fiatal tehetségek nőjenek tol. Ehhez már közös munka kellene, amelyben a tagság nemcsak részt venne, hanem ő maga tervezné Is azt. Azt hiszem, nem mondok nagy újdonságot, a- mikor azt állítom, hogy a vezetőség és a tagság tevékenysége közötti szakadék elmélyült. A klubtagok többsége nem vesz részt a JAIK munkájának alakításában, nem szél bele sem a vezetőség összetételébe, sem a tervezett munka irányának meghatározásába, és nem is kíván beleszölni. A klubesteken, a tevékenység egyetlen jelenlegi formája során csak passzív szemlélőként vesz részt, amit Igazol annak a néhány vitaindító kísérletnek a kudarca is, amelyet esetenként az előadások után kezdeményeztek. Sajnos, el kell ismernünk, hogy jelenleg a bratislavai magyar fiatalság többsége egyáltalán nem jár a klubba. A klubot látogatók nagy része is csupán a kikapcsolódás lehetőségét keresi itt. Néhány beszélgetésből azt a tanulságot szűrtük le, hogy a klubba járás jó pár fiatal számára divattá vált. Be kell bizonyítanunk, hogy a 'klub teret tud nyújtani alkotó munkára, tanulásra, művelődésre, a személyiség sokoldalú fejlesztésére. Hiszen sok ember gyűlik Össze egy helyen, akik= nek biztosan vannak olyan céljaik, elképzeléseik, amelyeket csak a közösségben valósíthatnak meg. Példaként szolgál erre 3 nem rég alakult JAIK Zsebszínpad. Egy jó klub, tehát egy jó közösség kialakításához nagyon sok segítő szándékra és rengeteg javaslatra, építő bírálásra lenne szükségünk Erre kérnénk nemcsak Németh Istvánt, hanem minden klubtagot és minden kedves olvasót! Ollós László N émeth az Oj Ifjúság 15. számában megjelent cikkével szinte arcul ütött. Legszívesebben a szerzőhöz rohantam volna, azzal kezdve mondandómat, amivel a fegysimezetlen edző, aki elégedetlen lévén a bíró döntéseivel, emigyen kezdett el tiltakozni: „játékvezető sporttárs, nem tudom, hogy ugyanazt a mérkőzést nézzük-e, de.. “ Sajnos, a nevek, adatok bizonyították: nincs tévedés, valóban évfordulónkról olvastam egy igencsak szubjektív írást. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem csupán „kézrázásra“ hívtuk meg a volt elnököket, hanem hogy tanuljunk tőlük, és hogy ők is érezzék: a IÁIK nem feledkezett meg róluk, s várjuk — elvárjuk — valamennyi segítségét, tanácsait a lövőben :s. Az ünnepi beszámoló után a JAIK valamennyi jelenlevő volt elnökének egy-egy könyvet ajándékoztunk az évforduló emlékére. Az egy Németh Istvánon kívül egyikükön sem tapasztaltam azt, hogy furcsán é- rezték volna magúikat, mintha csak valami „érdekességként“ hívtunk volna meg őket. Csupán a meghatottság zavarát láttam arcukon, s ezt tükrözték a krónikánkba írt, klubunkhoz szóié, meleg hangú üzenetek is. Németh István volt az egyetlen, akinek erejéből csak egy aláírásra futotta. Németh István cikkének végén a következő mondatot olvasom: „Én siratom, a- mit minden Igyekezetünk ellenére sem sikerült megvalósítanunk.“ De sirámok helyett, a nemhlszemhogyennylrefontosaklen- nénk-féle álszerénység helyett, miért nem jön el az írás szerzője közénk, miért nem nekünk módja el, ml Is volt az, amit nem valósítottak meg, miért nem sikerült, és mi most hogyan valósíthatnánk meg? A jAIK mint Ifjúsági klub az Oj Ifjúságot barátjának tekinti, és elvárja, hogy hasábjain rendszeresen találkozzon színvonalas, tárgyilagos írásokkal. A vezetőség bármikor szívesen látja Németh Istvánt, hogy kifejthesse véleményét, kétségeit, hogy tisztázhassuk a félreértéseket. Csak remélni tudjuk, hogy nem valakire vagy valamire, hanem — értünk haragszik. PÄL Sándor Merész célokkal A múlt hét végén, lapzárta után tartották meg a SZISZ kerületi konferenciáit, illetve Bratislavában a SZISZ városi konferenciáját, amelyekről lapunk legközelebbi számában számolunk be. Ezúttal folytatjuk a múltkor kezdett ankétunkat arról, hogyan tehetnénk még sikeresebb" színesebbé, vonzóbbá a szervezeti munkát. A kérdésre a SZISZ járási bizottságainak elnökei válaszolnak. Mikulás KOPKA, a SZISZ trebiSovi jb elnöke: „Munkánk további sikereinek legfőbb tartalékát a szervezet) élet és a fegyelem megszilárdításában látom. Eddig időnként kicsi az érdeklődés az általunk szervezett akciók iránt, különösen a lépcsőzetes versenyek alapfordulóiban. Bizonyos javulást várunk attól, hogy a legkö zelebbi Időszakban negyedéves túr nusokban továbbképezzüik az alap- szervezetek vezetőségi tagjait. Ezeken a tanfolyamokon az elméleti oktatás mellett gyakorlati kiképzést is kapnak, aminek nagy hasznát veszik majd az alapszervezetekben.“ Ludmila HORÄKOVÄ, a SZISZ lé vai (Levice) jb elnöke: „A legköze tebbi időszakban javítjuk a politikai- -szervező munkát, és elmélyítjük a járási bizottság tagjainak és komisz- sziőinak az aktivitását. Nagyobb mód szertani segítséget akarunk nyújtani az alapszervezetek vezetőségének főleg a falvakon és a mezőgazdaságban dolgozó alapszervezetekben. Az üzemi szervezetekben meg akarjuk szilárdítani a kapcsolatot a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, mindenekelőtt az ifjúsági szocialista munkabrigádok és munkacsoportok segítségével.“ Milan BENKOVSKÍ, a SZISZ Bra tislava-vídéki jb elnöke: „Járási szer vezetünk az utóbbi időben szép e- redményeket ért el az újító- és feltaláló mozgalomban. Viszont nem lehetünk elégedettek az egyesült szövetkezetekben működő alapszervezetek munkájával. Ezek az alapszervezetek bonyolult és szokatlan körülmények között dolgoznak, ezért a jövőben é t-ezhetőbb segítséget nyújtunk nekik Mindenekelőtt azonban szeretnénk nö vélni ezekben a szövetkezetekben a tagok létszámát, s ezzel teljesítjük egyúttal a SZISZ KB 6. ülésének a határozatait.“ Anton VRÄBEL, a SZISZ öadcai jb elnöke: „Járásunk ifjúságának legfon tosabb feladata, hogy segítsen eltávo Utáni a feszült energiahelyzet miatt a termelésben beállt kiesést, járásunk dolgozói ezt májusig szeretnék teljesíteni, s ehhez a fiatalok is hozzá járulnak, sőt elsők között fordultak felhívással az összes dolgozóhoz, hogy teljesítsék ezt a fontos népgazdaság: feladatot. Ez a feladat annál ts e- lőbbre való, hogy a cadcai járásban olyan fontos ipari üzemek vannak mint a Tatra és a Slovena gyár, Illet ve a Kysucké Nővé Mesto-i golyós csapágvgyár.“ Marián REIMANN, a SZISZ bratis tavai III. számú körzeti bizottságánál elnöke: „A következő időszakban több figyelmet érdemel a taglétszám növekedésére hozott határozat meg valósítása, amely elsősorban a flata' munkások és szakmunkástanulók fel vételére helyezi a hangsúlyt. Szá inunkra ez azért Is elsődleges fela dat. mert járási szervezetünk azon négy járási szervezet közé tartozik amelyekben felmérés készül arről hogyan érvényesül a SZÍSZ befolvá sa a szervezeten kívül állő fiatalok ra. A felmérés eredményei módot nyújtanak majd arra, hogy igénybe vegyük az e téren levő lehetőségeket A mi körzetünkben például bizonyos értelemben módosítottuk a tagfelvétel a lapelveit, h-gy lehetővé tegyük a. szakmunkástanulóknak a tömegesebb belépést. Fokozott figyelmet szentelünk a középiskoláik első évfolyamé ba járó tanulóknak is, elbeszélgetíint' velük, a SZISZ-tagság jelentőségért?' sőt ilyen jellegű beszélgetéseket p pionírcsapatokban is folytatunk-“ Kvetoslav HY?,A. a SZISZ senicei jb ein"' o: „Ogy érzem, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a járási bizottság mellett működő különböző komissziók és tanácsok munkájának Gondolok itt például az üzemi szer vezetek és a szaktanintézetek szerve zeteinek járási tanácsaira vagy akár az Ifjúsági Fényszóró járási törzska rára is. Ezeket a „segédszerveket' képletesen szólva már holnap új em berekkel töltjük fel, mégpedifc o-lyan emberekkel, akik értenek a dolgokhoz, mert a munkahelyükön Vagy a? alapszervezetben is hasonló műnké' végeznek. Ml célt követünk ezzel? Azt, hogy minél több fiatalt bevonjunk az Irányításba, mindenekelőtt o- lyan embereket, akik szilárd politikai meggyőződéssel rendelkeznek, if szakemberek, tudnak dolgozni a fia tatokkal, és képesek lesznek arra. hogy a gyakorlatba elültessék a felsőbb szervek utasításait. Foto: archív
