Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-01 / 18. szám
AZ ATOMENERGIA-IPAR A NAGYKORÚSÁG KÜSZÖBÉN Az Állami Rádium Intézet a szovjet atomtudomány úttörője. Első igazgatója a világhírű tudós, Vernadszkij akadémikus volt — ő mondta még 1922-ben az alábbi, jövőbe látó szavakat: „Az emberiség életének olyan hatalmas jelentőségű fordulópontja előtt állunk, melyhez fogható nem volt a történelemben. Nincs messze az az idő, amikor az emberiség birtokába veheti az atomenergiát, azt az erőforrást, amellyel tetszése szerint alakíthatja további sorsát.“ Az ezt követő években több ország atomfizikusainak munkája révén a világ mind közelebb került az atommagban rejlő energia titkának megfejtéséhez. A szovjet tudósok 1940 végére, a második világháború kezdetére kidolgozták az uránmag hasadási láncreakciójára vonatkozó számítások módszerét, és részletes tervekkel alátámasztott javaslatot tettek arra, hogy egy különleges berendezésben láncreakciót idézzenek elő. Ezt a különleges berendezést ma atomreaktornak hívjuk. A gazdasági szakemberek között ezekben a háború előtti években és a háború után is éles viták folytak arról, mennyire van szüksége az emberiségnek az atomenergiára. Ezek a viták nem ültek el akkor sem, amikor már előidéztek hasadási láncreakciót, sőt folytatódtak még azután is, amikor a Szovjetunióba« és néhány más országban már üzembe helyezték az első atomerőműveket. Igen sokan vallották azt a nézetet, hogy a világ ipari fütöanyagkészlete mintegy 75 év alatt kimerül. Ennek a nézetnek ellentmondanak többek között a szovjet kutatások eredményei is. A világot nem fenyegeti az „e- nergiahalál“ közvetlen veszélye: a Föld szerves fűtőanyag-készletei még mindig óriásiak. Arról azonban valóban nem feledkezhetünk meg, hogy ez a gazdagság nem termelődik újra, mi pedig állandóan és egyre gyorsabban fogyasztjuk a készleteket, amelyek eloszlása bolygónkon és a Szovjetunióban is rendkívül e- gyenlőtlen. Ezért mai tudásunk szerint az atommag energiája az egyetlen megbízható forrás, amely lehetővé teszi a fűtőanyaghiány pótlását. Ez a vélemény azonban nem nyert a- zonnal polgárjogot. Mint egy ismert NSZK-beli közgazdász, F. Bade mondta: „Az Egyesült Álllamokban és Angliában először nem tulajdonították különösebb jelentőséget az így kapott hő (az atomreaktorban keletkező hő — a szerző) energiatermelés céljára történő felhasználásának. A fő feladatot itt abban látták, hogy minél több plutóniumot gyártsanak a bombákhoz..Az Igazi atomenergia-ipar úttörője a Szovjetunió lett — itt Obnyinszkban — épült a világ első atomerőműve. Erről most nem azért beszélek, hogy ismét aláhúzzam a Szovjetunió elsőbbségét, hanem azért, mert az ebben az első atomerőműben szerzett tapasztalatok világraszóló jelentőségűek az atomenergia-ipar fejlesztése szempontjából. Napjainkban ugyanis csak egy reális útja van a magenergia felszabadításának: az urán és a plutónium atommagok hasadási energiájának felhasználása. Más utak keresése — így az irányított termonukléáris reakció vagy az annihi- láciős reakció megvalósítása — egyelőre még a kutatás stádiumában van. (Az annihiláciös reakció során a részecskék és antirészecskék találkozásakor a két részecske által képviselt energia maradéktalanul felszabadul, mégpedig elektromágneses sugárzás formájában — a szerk.) A világ első atomerőműve, az ob- nyinszki atomerőmű ezért közvetlen le- származottainak körében ünnepelte 25. születésnapját — ezek a reaktorok az egész világon elterjedtek. Ezek az erőművek, a típusukban és a szerkezetükben mutatkozó különbségek ellenére megegyeztek abban, hogy az atommag hasadási energiáját hasznosítják. Az ob- riytnszkl atomerőmű nukleáris berendezésein szerzett üzemeltetési tapasztalatok és kísérleti eredmények számos probléma megoldásához adtak megfelelő alapot. Ilyen például a reaktor típusának kiválasztása. Ma már széles körben ismeretes, hogy hasadást láncreakció gyakorlatilag az urán 233-as, 235-ös, valamint a plutónium 239-es tömegszámú izotópjával valósítható meg. Hihetetlenül sok energia rejlik bennük: egy kilogramm urán annyi hőt tud fejleszteni, mint amennyi 2600 tonna fűtőanyag elégetésekor keletkezik. Ennek az energiának az előállítására ma legfőképp úgynevezett termikus reaktorokat alkalmaznak. Ilyen az ob- nyinszki atomerőmű reaktora, s ilyen, de összehasonlíthatatlanul nagyobb teljesítményű reaktorokkal üzemel a no- vovoronyezsi, belojarszki, dimitrovgrádi (ismertebb nevén melekesszi — a szerk.) és a szibériai atomerőmű is. A jövő azonban más típusú reaktoroké, azoké, amelyeket gyorsreaktoroknak hívnak. A Szovjetunióban még 1949-50- -ben, tehát az első atomerőmű üzembe helyezése előtt megkezdték ezek kifejlesztését. Atudósok már akkor világosan látták, hogy a gyorsreaktorok valóban fantasztikus távlatokat nyitnak az atomenergia-ipar előtt. Ezekben a reaktorokban ugyanis nemcsak a 235-ös u- rán, hanem a természetes urán legnagyobb részét kitevő termikus neutronok esetén sem hasadóképes 238-as tömegszámú urán-izotóp, valamint a tórium is hasznosítható. így az atomenergia-terme- iésref elhasználható nyeranyagkészletek többszörösükre növekednek. A gyorsreaktor — amit szaporítóreaktornak is neveznek —olyan, mint egy varázskemence, amely saját fűtőanyagát maga állítja elő, sőt több fűtőanyagot termel, mint amennyit elégetnek benne. Az elméleti megoldásoktól és számításoktól azonban — mint a legtöbb esetben — még hosszú út vezet a gyakorlati megvalósításig. Igen, annak idején valóban nem minden atomfizikus lelkesedett ezért az elgondolásért. Az Egyesült Államokban, Angliában és Franciaországban még hosszú ideig nagyon IS hűvös tartózkodással fogadtak a gyorsreaktorú atomerőművek építésének gondolatát Mint az Egyesült Államokban az Enrico Fermi Atomerőműben 1963-ban tett látogatásunk során elmondták nekünk, az USA Atomenergia Bizottsága azt tartotta akkor, hogy atomenergia-iparunk fejlődése különféle típusú termikus reaktorok építése útján megy majd végbe. Az Idő a szovjet tudósokat tgazolta. A szovjet atomkutaték céltudatos, következetes munkát végeztek a BR-1, BR-2, BR-3, BR-5, BFSZ, BOR-60 típusú kísérleti gyorsreaktorokon. Az így szerzett tapasztalatok alapján tervezték a BN-350 gyorsreaktor ipari atomerőmüvet és kezdték meg építését, Sevcsenko városban, a Kaszpi-tenger partján. Az erőmű elektromos teljesítménye 350 000 kilowatt — ez ma a világ legnagyobb gyorsreaktoros atomerőmüve. Özem?* helyezését most készítik elő. Az Uralten ennél is nagyobb gyorsreaktorú atomerőmű épül, teljesítménye 600 000 kilowatt lesz. Ez az erőmű szervesen kapcsolódik az Ismert belojarszki atomerőműhöz, annak a harmadik egysége. A szovjetunióban az atomenergia-ipar fejlesztésének fő irányvonalát a gyors- reaktoros atomerőművek tervezéss és é- pítése adja. Az atomenergia-ipar fejlődésének egy meghatározott, talán nem is olyan távoli szakaszában a gyorsreaktorok elfoglalják majd a termikus helyét, lehetővé téve az atomenergia-termelésre szolgáló üzemanyag „választékának“ növelését, a felhasználható készletek megsokszorozásé t. Jelenleg — mint a világon mindenütt — a Szovjetunióban is a nagy teljesítményű termikus reaktorral működő atomerőmüvek jelentik a legfőbb típust. 1980-ra a szovjet atomerőművek összteljesítménye eléri a 30 millió kilowattot. Az atomerőművek legfőbb típusa a nagy teljesítményű — 1 millió kilowattos vagy annál nagyobb — reaktorokkal ü- zemelő erőmű lesz. Ilyenek az épülő le- ningrádi atomerőmű reaktorai, és ilyenek lesznek az Ukrajnában, a Szovjetunió európai részének közepén építendő atomerőművek reaktorai is. Ez a tendencia teljesen érthető. Most már általánosan elfogadott az a felfogás, hogy egy atomerőmű (közeli szénbányát és viszonylag olcsó szenet feltételezve! csak akkor gazdaságosabb, mint egy hőerőmű, ha teljesítménye elég nagy (500 000 kilowatt vagy annál is nagyobb). Minél jobban megközelíti egy atomerőmű teljesítménye az egymillió kilowattot, annál sikeresebben veszi fel a versenyt bármilyen más erőművel. Természetesen vannak olyan esetek, amikor az erőmű teljesítménye nem játszik döntő szerepet: ha messzire fekszik a szén- és oljalelőhelyektől. Ilyenkor az atomerőmű bármilyen feltételek mellett gazdaságos lehet, mint például a bilibt- nói erőmű, melynek elktromos teljesítménye mindössze 48 000 kilowatt. Másrészről a 400 000 kilowatt teljesítményű reaktorral üzemelő atomerőművek Kö- zép-Európában már gazdaságosak A szovjet tudósak és mérnökök tudományos kutatásai és gyakorlati tevékenysége nem korlátozódik kizárólag a Szovjetunió területére. Még 1960-ban, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében létrehozták az atomenergia békés célú felhasználásával foglalkozó állandó bizottságot. A bizottság munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió vesz részt. A Szovjetunió segítségével már az együttműködés első szakaszában kilenc kutatóreaktor, hat ciklotron, hét rádiőkémiai és fizikai laboratórium épült fel a KGST-tagáila- mákban. A Szovjetunió műszaki segítséget nyújtott ezeknek az államoknak kísérleti reaktorok és atomerőmüvek építéséhez is. Az atomenergia-ipar az érettség korában lép, arra készül, hogy világszerte átvegye a gyorsan növekvő energiaigények kielégítésének nehéz feladatát. Az atomenergia-ipar valamennyi ország felvirágzásának alapja lehet. A. PETROSZJANC, a Szovjetunió Állami Atomenergi* Bizottságának elnöke A KGST-országok dinamikus gazdasági fejlődésével párhuzamosan rohamosan növekszik energiaigényük is. Á fő energiaforrást jelenleg a szén és szénhidrogének — kőolaj, földgáz -- (jelentik, de évről évre növekvő Jelentőségre tesz szert az atomenergia Is. A KGST tagállamok energiatermelésében íz atomenergia aránya ma még 3-4 százalék, a tervek szerint az ezredfordulóra ez az arány eléri majd az 30 százalékot. A holnap berendezései A nukleáris energia „munkába fogása'' területén a világ legjelentősebb e- reiirné.nyeit a Szovjetunió érte el. Lenin grád mellett épült fel a világ legnagyobb atomerőműve, 2000 megawatt tel jesítroénnyel, s hasonló „energiagyárak“ épülnek Kijev, Kurszk és Szmoienszk körzetében. Nemrégiben avatták fel a világ legészakibb atomerőművét a sarknoutronú atomerőműve, amelyet nagy kapacitása következtében a ..holnap a- tomerőművének“ is neveznek- Világszerte az Ilyen típusú atomeröN B W m S > n > •2, N <o e « w _ á “I » l'S.« 2 oo 5 jí g SsíS müvek építése került előtérbe, mert hatásfokuk jóval meghaladja a korábbi típusokat. A gyors neutronú reaktor várhatóan a nyolcvanas évek közepén kapcsolódik majd be a nemzetközi nukleáris kereskedelembe. Addig a 440 megawattos, ún. termikus reaktor és ennek összekapcsolt változatai a „sztárok“, s már részt vesznek a kelet-nyugati kereskedelemben is. Finnországban két évvel ezelőtt avatták fel a szovjet közreműködéssel épült lovisal atomerőmű első 440 megawattos blokját. Egy újabb megállapodás szerint a Szovjetunió közreműködik egy 1000 megawatt teljesítményű atomenergetikai létesítmény finnországi felállításában Is. Az atomenergia térhódítását a szocialista energiagazdálkodásban jól tükrözik a közép- és hosszú távú célok is. 1980- -ban az atomenergia részesedése a vil- lamosenergia-termelésben Csehszlovákiában 12, Bulgáriában 25, az NDK-ban pedig 6 százalékra növekszik. Tíz évvel később ez az arány nálunk 42, Bulgáriában 50, az NDK-ban 33 százalék lesz majd. Magyarországon 1990-ben az atomerőművekből származik majd a villamos energia 15 százaléka. A középtávú tervek szerint a nyolcvanas évek elején a KGST-országokban 25 atomenergia-termelőegység működik majd. A nagyszabású atomenergia-program megvalósításában minden KGST-országnak fontos feladatok jutnak. Épül már a volgodon- szki reaktorgyár, az Atommas. Egy megállapodás értelmében hazánk is gyárt reaktorokat, gőzgenerátorokat és más berendezéseket a 440 megawattos típus számára. Az atomtechnikában a nemzetközi munkamegosztás szélesítésére a szocialista országok két egyesülést hoztak létre. In teratomeneigu 1972-ben kezdte meg működését az In- teratominstrument, amely elsősorban magtechnikai műszereik gyártásával foglalkozik, de kísérleti és tervezési tevékenységet is kifejt Az interatomenergo — munkájában részt vesz valamennyi európai KGST-ország — feladata készülékek, berendezések, alkatrészek és a- nyagok szállítása atomerőmüvek részére. Az egyesülés foglalkozik szakemberképzéssel is. Az atomerőmüvek létesítése tehát részét képezi a KGST energetikai programjának, amelynek célja a tagországok e- nergiaigényeinek minél teljesebb kielégítése. A KGST-tagállamok tervei Az energetikai szektor az egész világon a legköltségesebb ágazatok sorába tartozik. Mivel a nukleáris technika általában meghaladja az egyes országok pénzügyi lehetőségeit, ezen a területen Is szükségessé vált az eszközök és a források összehangolása. A szocialista gazdasági közösség országai a nukleáris e- nergia béké3 felhasználásában is összehangolt együttműködést folytatnak, ennek következtében sikerült kialakítani az optimális költségfelhasználást. Huszonöt évvel ezelőtt, 1954-ben helyezték üzembe a Moszkva melletti Ob- nyin&zikben a világ első ipari célú atomreaktorát. A többi szocialista országban — szovjet segítséggel — évtizedünk elejétől szerepel napirenden az „atomprogram“. Az évtized közepén már energiát szolgáltattak Bulgária, Csehszlovákia, valamint az NDK atomerőművel is. A mostani — 1980-ig terjedő — tervidőszakban megnégyszereződik a KGST tagállamainak atomerőművi teljesítené nye, s eléri a tervek szerint a 30 ezer megawattot. Továbbra is a Szovjetunióban épül a legtöbb atomerőmű, de dinamikus fejlesztés folyik az NDK-ban is, Magyarországon, Csehszlovákiában és Bulgáriában pedig új erőművek kerülnek átadásra. Lengyelországban most kezdik egy atomerőmű építését, Romániában és Kubában pedig az atomerő- müvi beruházások előkészítése van na pirenden. körön túli Csukcs-félszigeten. 1973 éta üzemel a Kaspi-tenger mentén, Sevcsen- kőban a világ első, úgynevezett gyorsA KGST atomprogramja
