Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-09 / 2. szám
W 3 ELINDULTAM MEGFEJTENI Tudom, megmosolyogja az olvasó a címet, mondván, hogy nem én voltam az első és nem is leszek az utolsó azok kB* sül, akik hasonló céllal érkeztek Plzeö 700 éves városéba. Sörivók Mekkája ez a nyugat-csehországi város. Nem is hiszem, hogy hazánk fővárosán kívül jobban ismerné a külföldi valamelyik más csehszlovákiai város nevét, mint Plzeüét. Sok termékünk eljutott már kelettől nyugatig, Ausztráliától Dél-Amerikáig, de annyi országba még egyetlen cikk sem került el, mint a pilseni sör. Áru, amely meghódította a világot; áru, mely ha úgy tetszik, diplomáciai szolgálatot teljesít, hiszen ott van mindenütt azokban az országokban, melyekkel Csehszlovákia diplomáciai kapcsolatot tart fenn; áru, melynek nem kell cégér, hanem védjegy, mert hányán és hányszor akarták már utánozni, nagy mennyiségben gyártani, hogy belőle hatalmas haszonra tegyenek szert. Nem sikerült. A pilsenit csak Plzeö ben lehet gyártani. De miért? Ezt a kérdést már számtalanszor feltettem magamnak. Kívülállók esküsznek rá, hogy a vízben van a pll- senl sör titka, mások pedig mérget vennének rá, hogy a pincék falát fedő különös gombafajtáktól kapja jellegzetes ízét. Csaknem minden generációnak megvolt a maga elmélete a pilseni sör titkáról. A középkortól napjainkig, a kis sörfózóktól 1842-ig, amikor összevonták a kis üzemeket az újonnan felépített sörgyárba, folyton terjedt e sörnek a híkokból összeállítani a képet vagy talán a képletet. A képlet majdnem világos is lenne: H2O + sörárpa + komló + valami ismeretlen, a- miről annyit beszélnek =* pilseni sör. Játszogatok, megfordítom a képletet. Ez már igen. így jobban ül. Mégis más az, ha valami nem vízzel, hanem Sörrel kezdődik. Fantáziám csapongását a telefon éles berregése, majd a titkárnő kellemes hangja za- várja meg: — A vetítőteremben várják magát. — Filmet másutt is láthaPLZEN A PILSENI SÖR TITKÁT ne. Bécsben, Berlinben, 1862- ben Párizsban és az 1870-es é- vek derekán az Amerikai E- gyesült Államokban is csapra ütötték a Plzeftben megtöltött hordókat. A termelés évről évre emelkedett. Azután jött az első világégés, melyet rövid t- dőn belül a második követett. Az a második, nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is érintette a sörgyárat. 1945-ben, pontosabban a második világháború utolsó heteiben az U- zem és a város fölött szinte naponta megjelentek az amerikai repülőgépek és szórták a nehéz, mindent elpusztító bombáikat. Az anyagi kár 300 millió München előtti csehszlovák korona volt. Csupán hat év telt el a háború befejezésétől, és gyorsan hozzáteszem azt is, hogy közben a történelem kereke nagyot fordult, ennek eredményeképpen már 1951-ben elérték azt a mennyiséget, -mint ameny- nylt a háború előtti évben termeltek. Ennyit a múltról, ami kicsit már történelem ts. A jelenről és a jövő terveiről Josef Schy lar gyártásvezető tájékoztat. Amikor megtudtam, hogy ilyen rangos beosztást betöltő ember lesz a kísérőm, számtalanszor megfordult a fejemben, hogy tőle bizonyára megtudom a sörgyártás titkát. Formálgat tam magamban az első jíérdés csoportot, és mindig csak az az egy kérdés űzött-hajtolt: mi hát a titok nyitja. Nem, ezt így nem lehet, e- lőttem már sokan megkérdezték, és azok úgy érezték, hogy kitérő választ kaptak. Elható roztam magamban, hogy még akkor sem kérdezek rá á pilseni sör titkára, ha az oldalamat Jtlfúrja a kíváncsiság. Megpróbálom inkább mozai tok, azért nem kell közel ezer kilométert utaznom, morgom csak úgy magam elé, és elindulok. Vendéglátóim észreveszik, hogy nem vagyok elragadtatva a javaslatuktól, ezért gyorsan hozzáteszik: — Üzemünk nagy területen fekszik, nagyon sok időt venne Igénybe, ha gyalog akarnánk mindent bejárni. Vagy ha ügy tetszik, gyerünk. Kezdjük a pincéknél. Ezek hossza kilenc kilométer, másfél óra erőltetett gyaloglás. Folyton menni, menni föl, le, föl, le, sehol egy pillanatra meg nem álint, mert különben három-négy órát is eltarthat az út a kőbe vájt üregeken keresztül. Maradhat a film, jelentem ki most már szerénykedve. A félórás film valóban tömör összefoglalót nyújt az e- gész sörgyárról és amit látni akartam, ezután úgyis mindent megmutatnak. — Tessék kérdezni — mond- |a hamiskás mosollyal Josef ichylar, amikor elhaladunk a hatalmas főzőüstök mellett. Tudom, milyen kérdést vár, nem veszem a lapot, inkább a számok után érdeklődöm, melyek a termelés emelkedését a legszembetűnőbben bizonyítják. — 1950-ben a gyár össztermelése 815 958 hektoliter volt, amelyből 26 675 hektolitert exportáltunk. 1977-ben termelésünk elérte az 1 298 026 hektolitert. Ebből külföldnek 415 919 hektoliter jutott. Az elmúlt évben pedig 1 322 000 hektoliter sört adtunk a fogyasztóknak. 1980-ban elérjük a másfél milliót hektoliterekben. — Másfélmillió hektoliter sör. Kerek szám, tehát köny- nyű még fejben is gyors számolást végezni. Hány fél literes palack pilseni sört tesz ez ki. Ugye már kiszámították az olvasóim Is? A sörgyártás hivatalosan Is az élelmiszeriparhoz tartozik. Folyékony kenyérként is szokták emlegetni. De nem ts erről akarok most elmélkedni, hanem arról, hogy ha az élelmiszergyártás összes ágazatában úgy betartanák a higiéniai e- lőlrásokat, mint Itt Plzeftben a sörgyártásnál, akkor jóízűen elfogyaszthatnánk bármilyen terméket. A mai napig nem értem, hogy miért nem kellett -papucsban járnom, az üzemban. Itt a szó szoros értelmében minden ragyog a tisztaságtól. Ez a sör, amely ilyen körülmények között készül, valóban megsértődhetne, ha netalán maszatos pohárba csapolják vagy piszkos abroszra kerül. Üj üzemrészlegben járunk, amely egy éve termel, de a gyártás menete ugyanaz, mint egy évszázaddal ezelőtt. Nemzedékek adták át egymásnak a sörfőzés, a sörgyártás tudományát. Az üstök alatt most Is úgy lobog a tűz, mint 1842- ben, csak azzal a különbséggel, hogy akkor csupán 3600 hektoliter sört főztek ki. A legújabb nemzedék ott az üzem területén létrehozott szaktanlntézetben készül a jövő feladataira. Az 1978—79-es tanévben ötvenketten sörfőző- nek, negyvenötén pedig egyéb, a sörgyártásban adódó szakmára készülnek. Huszonnégyen a dolgozók középiskolájában tanulnak tovább. De nemcsak a jövő nemzedékéről gondoskodnak az üzem vezetői, az a- nyákről is, 120 férőhelyes 6- vodát létesítettek. Az üzemi konyhán háromfajta ételből választhatnak a dolgozók. Saját üdülőjük van, és gyakran járnak külföldre is. Szégyenkezésre nincs okuk, nem kell semmit takargatniuk. Ha nincs is mindig tárva a gyár kapuja, főleg mostanában, amikor teljes ütemben folyik az átépítés, mégis az elmúlt évben több mint 40 ezren voltak kiváncsiak a pilseni sör gyártásának a titkára. Kevés az 0- lyan utazási iroda, mely ne iktatná évi programjába a sörgyár meglátogatását. Pedig hát rajtuk kívül még 85 üzemben főzik Csehszlovákiában a sÖTt, mégis az ő hírük repült a legmesszebbre. — De azért az őgyallal A- ranyfácán sem megvethlvélő — jegyzem meg úgy poharaz- gatás közben. — Igen — bólintanak vendéglátóim. — Tudunk róla, és örülünk annak, hogy a flataj sörgyár terméke máris utat tört magának a világ számos országába. — Nem félnek a konkurenciától? — Még nem! Szándékosan nem kérdezem meg, hogy melyik a legjobb sör Csehszlovákiában, csupán azért, hogy ne kelljen vendéglátóimnak udvarlaskod- niuk, de arra háromszor is rákérdezek, hogy melyiket tartják a legrosszabbnak. Persze, erre sem kapok választ, hanem egy idő múlva a kérdésre kérdéssel válaszolnak. — Nézze, ivott már SariS névjeggyel ellátott sört? — Még nem. — Akkor legközelebb kóstolja meg! Újabb korsók kerülnek az asztalra. Ragyog bennük az a- ranyszlnű nedű. A sör minőségének egyik fokmérője az is, hogy milyen hosszú ideig tartja a habját. A pilseni sör Ilyen értelemben Is a legjobbak közé tartozik. Körbe-körbe jártam már néhányszor a kérdést, azt remélve, hogy választ kapok rá. Az a nagy „titok“ érdekelt, a- melyet a címben fölvetettem. — Nincs egyetlen titok sem — mondja mosolyogva Josef Schylar. — A rejtélyt a „titkok“ összességében kell keresni. Azért mondom idézőjelben a titkokat, mert nem titok az, hogy jó vizünk van, meg hogy mezőgazdászaink Jő sörárpát és komlót termesztenek. Az sem titok, hiszen elmondjuk mindenkinek, hogy már csaknem évszázadokon keresztül alapjában véve egy és ugyanazon gyártási technológiát használjuk. Pontosan betartunk minden előírást a gyártás menetében. A hírnévvel nem lehet játszani. A hírnév kötelez. Soroljam tovább a „titkokat“? Csupán még egyet, a leglényegesebbet: üzemünk mindenkori vezetői és dolgozói szívvel-lélekkel tették, a- mit kell. CSIKMÁK IMRE Foto; archív A sör alapanyaga hatalmas hordókban erjed 1978 Milyen volt az 1978-as év, mit vér 1979-től? Erről nyilatkozik Sofia Valentová, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház tagja: „Különös érzés lett úrrá rajtam az elmúlt hónapokban. Ojra kezdőnek éreztem magam, mint néhány évvel ezelőtt. Hogy nem volt rá okom? Lehet. t. Sokféle figurát életre keltettem már, ez Igaz. Rendezőim ébresztettek rá, hogy olyan embertípusokat ts meg tudok formálni, amelyek e- gészen távol állnak az egyéniségemtől. Ezek után sokan ügy mondták: befutottam. Én a repülőgép' hez hasonlítanám magamat, amely túl van a sikeres starton, de a szükséges magasságot még nem érte el. ■ „Bármennyire furcsán hangzik: én még csak most jöttem rá, hogy a siker irigységgel párosul. Eddig szerencsére sosem észleltem ezt a jelenséget. Vagy egyszerűen nem akartam tudomást szerezni róla? Nem tudom. Először kellett megbirkózz nőm azzal a gondolattal is, hogy az én kollégáim között Is akadnak olyanok, akik csaK a saját ér* dekükkel törődnek. Akik figyelembe se veszik, hogy amit ml csinálunk, az csapatmunka. S hogy ebben a munkában mennyire számít az összetartás, a közös cél, azt csak az érti meg, aki Jobban ismeri a színház világát. Én senkitől sem várom el, hogy elfogadja a né' zeteimet, s mivel én is ember vagyok, nem hi? szem, hogy mindenkinek egyformán barátságos az arcom, a tekintetem, a magatartásom, Viszont én Is gyakran összefutok azokkal az emberekkel, a- kik nekem kevésbé szimpatikusak, ennek ellenére mégsem bántom meg őket. Ha mást nem, legalább azt értékelem bennük, hogy nem „kétszínűéit.“ Mert szerintem nincsen abban semmi természetellenes, hogy az ember nem viselkedik mindenkivel szemben egyformán.' ■ Nincsenek különösebb vágyaim. Egy-kát tulajdonságomtól már régóta szeretnék megszabadulni. Az üvegre festve című darabban hangzik el a következő mondat: „Mindenkinek megvan a saját ördöge és angyala. Csak arra kell vigyázni, hogy az ördög «ose Jusson hatalomra! „Ezek után kíváncsi az „ördögömre“, ugye? Határozatlan vagyok. Még a legapróbb dolgokon Is órákig töröm a fejem. Mindig izgalom fog el, ha valamiben döntenem kell. És annak is örülnék, ha a hangulatom nem lenne annyira csapongó .,. ■ Hogy mit várok a 79-es évtől? Semmivel sem többet, mint mások. Továbbra is boldog akarok lenni. Még olyan áron Is, ha ezt a boldogságot ki- sebb-nagyobb boldogtalanság után tudom megtartani. És amit magamnak kívánok, másoknak Is kívánom. A nyugodt családi életet és gyermekeink szebb jövőjét. Hogy ne ismerjék a félelmet, a rettegést; hogy még a legapróbb dolgoknak Is örülni tudjanak. G. Szabó László Kép; Zuzana MinéőovS 1979
