Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-09 / 2. szám

2 (Pl SI ELSŐ A TANULÁS Míg a többi alapszervezetben még csak most kezdőd­nek, ez egyetemeken és a főiskolákon már véget ér­tek az évzáró taggyűlések, és folynak a kari és Isko­lai SZISZ-konferenclák előkészületei. A gyűlések lefo­lyását Jellemezve leszögezhetjük, hogy a kellő ünnepé­lyesség mellett Is mindenütt kidomborodott azoknak munkajellege. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy az alapszervezetek elsősorban a tagok tanulmányi e- redményeivel és problémáival foglalkoztak, abból az egyszerű tételből kiindulva, hogy a diákoknál mindig első a tanulás. Leegyszerűsítenénk azonban a dolgot, ha elhallgat­nánk, hogy az évzáró taggyűlések éppúgy foglalkoztak a szabad Idő hasznos eltöltésének kérdéseivel, a sok­rétű szövetségi munka minden mozzanatával is. A KÖZÉPSZERŰSÉG ELLEN A Zillnal Közlekedési Főiskolán 102 SZISZ-alapszer- vezet dolgozik, ennek ellenére már december közepén befejezték az évzáró taggyűléseket. A legtöbb bíráló megjegyzés a tanulással kapcsolatban hangzott el, Töb­ben rámutattak, hogy nem Is annyira a kimondottan az előmenetellel van baj, hanem a középszerűséggel. Sok diák egyéni kényelemből megelégszik az átlagos tanulmányi eredménnyel, pedig a képességéből többre is telne. Az alapszervezetekben éppen ezért harcot hirdettek a középszerűség ellen. EGY TANULMÁNYI CSOPORT — EGY ALAPSZERVEZET A Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karán az év­záró taggyűlések fordulóponthoz jutottak a szervezeti felépítésben. Ezentúl egy tanulmányi csoport egy alap- szervezetet alkot. Az új szervezeti felépítéstől sokat remélnek mind a tanulásban, mind a szervezeti élet­ben. A tanulmányt csoportok ugyanis már eleve meg­hitt kis családot alkotnak, amelynek a tagjai jól is­merik egymást, közösek a dolgaik. Foglalkoztak a diákok tudományos szakkört munká­jával Is, amelybe a kar sok diákja bekapcsolódott. Meg­állapították azonban, hogy az eddiginél jobban kell törekedni a gyakorlati kérdések megoldására, a tudo­mányos munka és a gyakorlat összekapcsolására. POLITIKAI OKTATÁS — SPORT A Pavol Jozef Safárlk Egyetem preSovi Bölcsészeti Karán behatóan foglalkoztak az eszmei neveléssel, sző­kébb értelemben a poliíkt akotaáti kebb értelemben a politikai oktatással. Bár a tagok jő háromnegyed része már eddig is bekapcsolódott a politikai oktatásba, az idén a tagság 90 százalékát sze­retnék bevonni a körök munkájába. Különösen nagy figyelmet szentelnek a lenini fel­adatok teljesítésének. A lenini feladatok megoldása összekapcsolja az elméleti Ismereteket a gyakorlati feladatok megoldásával. Foglalkoztak továbbá egy fur­csa és nemkívánatos jelenséggel, azzal, hogy a lányok kevésbé vesznek részt a sport- és honvédelmi mun­kában. Az alapszervezetek egyik legfontosabb feladata lesz az idén a lányok rendszeres sportolásának szer­vezése. SKANZEN ifjúsági hozzájárulással A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériumának döntése értelmében 1978. január elsejei hatállyal a nitrai állandó országos me­zőgazdasági kiállításhoz csatolták a Szlovák Mezőgaz­dasági Múzeumot is. A jobb szemléltetés kedvéért a múzeum a legközelebbi években skanzennel bővül, ar mely bemutatja majd Szlovákia mezőgazdaságának fej­lődését a köztársaság megalakulásától napjainkig. A mintegy 200 hektáros skanzen két részből áll majd. Az első rész a falu szocializálása előtti korszakot, gya­korlatilag az 1918—1945 közötti időszakot mutatja be. A második, fontosabb rész a falu szocializálását, az állami gazdaságok és gépállomások létrehozását, a nagyüzemi termelés egyes szakaszait szemlélteti. Ügy tervezik, hogy a skanzenben összpontosítják az összes fellelhető szerszámokat, mezőgazdasági gépeket, berendezéseket, jellegzetes falusi házakat, gazdasági épületeket, dokumentumokat, fényképeket. Ma még megtalálhatók, de a falu átalakulásával lassan eltűn­nek, ős gyűjtés híján a feledésbe merülnének. Az elképzelések szerint némeiy gazdasági épületben és területen a természetes viszonyoknak megfelelő ter­melés folyik majd. A gazdasági udvarok körül pél­dául gyümölcs-, zöldségkerteket telepítenek, és Szlo­vákia egyes területein honos kultúrnövényeket termesz­tenek. A gazdasági épületekben Is az egyes vidékeken ho­nos állatfajtákat tenyésztik. Minden valószínűség sze­rint teljes üzemelés mellett mutatják majd be a ko­vács, szí]-, kerékgyártó és egyéb műhelyeket Is. Hason­lóképpen kis kemencékben házi kenyeret sütnek majd, a szabályos juhásztanyák pedig juhtúróval, zsendicével és egyéb termékkel kínálják a látogatókat. A tipikus szlovák vendégfogadóban pedig lassan feledésbe merü­lő vagy már elfelejtett eredeti szlovák ételekkel kínál­ják őket. A nitrát Mezőgazdasági Főiskola SZISZ-szervezetének vezetősége tudomást szerezve a döntésről, felajánlotta, hogy védnökséget vállal a skanzen építése fölött. A minisztérium az ajánlatot elfogadta, a SZISZ-szervezet pedig munkabizottságot alapított, amely irányítja majd a skanzen berendezésére folyó gyűjtést. Munkájukat jelentős mértékben megkönnyíti, hogy lényegében szakemberekről vagy leendő szakemberekről van szó, akik túlnyomó részt falun nőttek fel, és közvetlenül Is Ismerik a falu életét és a mezőgazdasági termelést. Szívesen fogadnak azonban minden gépet, berende­zést, szerszámot, fényképet és bármilyen dokumentu­mot, amely mezőgazdasági termelésünk egyes részle tett vagy fejlődését szemlélteti. T. R. 30 ÉVES A KGST Az 1979-ea esztendő elején, pontosan január 5—8-a között ünnepli a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa fennállá­sának harmincadik évforduló­ját. A KGST megalakítását objek­tív gazdasági és politikai vi­szonyok tették szükségessé. A második világháború befejezé­se után egész sor, többségük­ben gazdaságilag elmaradott országban a kommunista és munkáspártok vezetésével né­pi demokratikus forradalmak bontakoztak ki, és több or­szágban győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszo­nyok. Ezekben az országokban — a Szovjetunió példájára — rövid idő alatt gyökeres tár­sadalmi és gazdasági átalaku­lások mentek végbe: államo­sították az Ipart, a bankokat, a közlekedést, a külkereske­delmet, s földreformot hajtot­tak végre. Ezek az intézkedé­sek aláásták a hazai és a kül­földi tőke pozícióit, és egyben a mindent átfogó tőkés világ- gazdaság felbomlását, a kapi­talizmus mindinkább elmélyü­lő általános válságát hozták magukkal. A háború utáni években a Szovjetunió teljesítve interna­cionalista kötelességét, hitele­ket nyújtott, gabonát, élelmi­szert, gépeket, berendezéseket és árut szállított a népi de­mokratikus országoknak. A há­ború sújtotta országok gyors újjáépítése és a sikeres gazda­sági előrehaladás ellenére is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Szovjetunió és a többi népi demokratikus ország között ki­alakult — 1949-ig — kétoldalú gazdasági kapcsolatokat sokol­dalú nemzetközi szocialista munkamegosztással kell felcse­rélni. A KGST megalakítását az egymás megsegítését célzó sok­oldalú gazdasági és tudomá­nyos együttműködésen kívül szükségessé tették a kibonta­kozó politikai viszonyok is. A nyugati, tőkés hatalmak a szo­cialista épltőmunka sikereinek láttán összehangolt akcióba kezdtek, hogy a népi demokra­tikus országokat letérttsék a szocialista fejlődés útjáról. Lét­rehozták a NATO-t, és az „erő helyzetéből“ kiinduló hideghá­borús politikába fogtak. Hogy a népi demokratikus országok­nak politikailag Is diktálhas­sanak, megpróbálták rájuk e- rőszakolnl a Marsliall-tervet. Hivatalos nevén Europen Re­covery Program, vagyis Euró­pa Újjáépítést Terve, amelyet az Amerikát Egyesült Államok kongresszusa fogadott el 1948- ban. Nevét kezdeményezőjétől, Marshall tábornoktól kapta. A terv fő célja az volt, hogy a gazdasági támogatásokon, se­gélyeken és az amerikai áru­felesleg elhelyezésén, illetve értékesítésén keresztül mind politikailag, mind gazdaságilag bekebelezni a háborúban meg­gyengült európai népi demok­ratikus országokat. A szocia­lista országok azonban ellen­szegültek e gondosan kieszelt tervnek, ennek következtében pedig a kapitalista államok megszervezték a Szovjetunió és a népi demokratikus országok politikai és gazdasági blokád­ját. Ezek a „struccpolitika“ ki­váltotta lépések azonban In­kább meggyorsították a szocia­lista országok egymáshoz való közeledésének és összefogásá­nak a folyamatát. + A KGST MEGALAKÍTÁSA Moszkvában 1949. január 5— 8-a között Bulgária, Magyaror­szág, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Románia és a Szovjet­unió képviselői tanácskozást tartottak. A résztvevők szüksé­EGY gesnek látták, hogy megalakít­sák a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsát, mint nyílt szervezetet, amelybe más or­szág is beléphet, ha részt kí­ván venni az alapító országok széles körű együttműködésé­ben. Ezzel magyarázható, hogy a KGST európai szervként jött létre, ma pedig tagországai és a megfigyelői minőségben e- gyüttműködő országok sorában négy földrész — Európa, Ä- zsia, Latin-Amerika és Afrika államai szerepelnek. A KGST-nek jelen időben a hat alapító tagországon kívül még további három tagállama van: a Német Demokratikus Köztársaság (1950 óta), a Mon­gol Népköztársaság (1962 óta) és a Kubai Köztársaság (1972 óta). A kilenc KGST-tagország- ban él a földgolyó lakosságá­nak 10 százaléka (380 millió ember), és a tagállamok össz­területe a földkerekség 18 szá­zalékát teszi ki. A KGST több országgal kö­tött együttműködési szerző­dést. A tagországok szoros gazdasági és tudományos e- gyüttmüködést folytatnak Ju­goszláviával (1964 óta vesz részt a KGST munkájában), Finnországgal (az 1973-as esz­tendőben aláirt megállapodás értelmében), a Vietnami Szo­cialista Köztársasággal, a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társasággal, az Angolai Népi Köztársasággal és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársa­sággal. A KGST 1976-ban e­gyüttmüködési szerződést kö­tött Mexikóval és Irakkal. Mindez jól bizonyítja, hogy az elmúlt harminc év alatt jelen­tősen megnőtt a KGST nem­zetközi tekintélye és gazdasá­gi ereje. + A KGST A VILÁG LEGDINA­MIKUSABBAN FEJLŐDŐ SZERVEZETE 1917-ben egy ország, a Szov­jetunió, a második világháború után egész országcsoport vált ki a tőkés világgazdaságból. Példájukat azóta számos gyar­mati ést fejlődő ország követ­te. Ma minden egyes szocialis­ta állam sokoldalúan fejlődik és virágzik. Az egyes szocia­lista országok szuverenitásá­nak erősödésével együtt mind szorosabbá válnak a politikai, gazdasági, tudományos-műsza­ki, kulturális és egyéb kapcso­lataik. Fokozatosan kiegyenlí­tődik fejlettségi szintjük. Egy­re bővülnek nemzetközt gazda­sági és műszaki-tudományos kapcsolataik. Ma, harminc évi sikeres együttműködés után büszkén elmondhatjuk, hogy a KGST a világ legnagyobb, legerősebb és legdinamikusab­ban fejlődő gazdasági szerve­zete. Egész tevékenységét a szo­cialista Internacionalizmus, a függetlenség és a nemzeti ér­dekek tiszteletben tartása, az országok belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös e- lőnyösség és a baráti segély- nyújtás elvei hatják át. Jól bi­zonyítja ezt a KGST alapsza­bályzata, amely világosan ki­mondja, hogy a KGST-tagor- szágok teljesen egyenrangúak és egyenjogúak, függetlenül országuk területének nagyságá­tól, a lakosság számától vagy az adott ország gazdasági ere­jétől. + A SZOCIALISTA GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ ÜTJÄN Az elmúlt harminc év alatt a KGST-tagországok a kölcsö­nös kereskedelem megszerve­zésétől (ami kezdetben jobbá­ra kétoldalú volt) a termelési együttműködésen, a termelés szakosításán, a közös tudomá­nyos és műszaki kutatások megszervezésén keresztül elju­tottak a szocialista gazdasági integráció komplex programjá­nak elfogadásához (1971-ben a bukaresti XXV. KGST-ülésen) és fokozatos megvalósításához. Az azóta eltelt hét esztendő 1- gazolta a Komplex Program 1- dőszerüségét, és azöta is jelen­tősen érezteti hatását a KGST- ben részt vevő országok gaz­dasági fejlődésében. + A KGST CÉLPROGRAMJAI A KGST a Komplex Program­ra nem úgy tekint, mint az e- gyüttmüködést mindenkorra szabályozó, merev előírásra, hanem időről időre megújuló vezérfonálra. Ezt tanúsítja a tagországok gazdasági politiká­jának és tervezésének szoro­sabb összehangolása és a főbb termelést ágazatokban 10—15 évre szóló célprogramok kidol­gozása. A KGST eddig öt nagy cél­program kidolgozását határoz­ta el. Az első a fűtőanyag és energia, valamint a nyersa­nyag kérdésének megoldására Irányul. A KGST-tagállamok a tüzelőanyag- és energetikai bázis fejlesztésére átlagosan az Ipari beruházás egyharmadát fordítják. Ily módon gyors U- temben növekszik a szén-, az olaj- és földgázbányászat, az erőművek kapacitása ős a vll« lamosenergia-termelés. A leg­frissebb adatok szerint a KGST- -országok a világ energiater­melésének a 25 százalékát ad­ják, míg a közös piaci álla­mok csak a 16 százalékát. A KGST területén levő villamos- áram-vezetékek túlnyomó ré­sze 100, 200, ritkábban 400 ki­lovoltos. A célprogram értel­mében a tervekben 400 és 750 kilovoltos vezetékek szerepel­nek (pl. a Vlnyica és a ma­gyarországi Albertlrsa között), de tervek és elképzelések sze­rint a későbbiekben hatalmas 2200 kilovoltot Is meghaladó gerincvezetékek létesülnek. A második, a gépipari célprog­ram talán a legbonyolultabb, a legszerteágazóbb. A tagorszá­gok 1990-lg kijelölt területe­ken összehangolják fejlesztési és gyártási terveiket. A prog­ram a termelési tradíciókra tá­maszkodik. Megköveteli a ter­melés szakosítását, a kooperá­ciós megállapodások kiszélesí­tését, hogy valamennyi tagor­szág a jelenleginél magasabb műszaki és gazdasági színvo­nalat érjen el. A harmadik célprogram kü­lönös figyelmet szentel a KGST-országok mezőgazdaságá­nak és élelmiszerellátásának. A negyedik a lakosság köz­szükségleti cikkekkel való el­látását, az ötödik pedig a köz­lekedési kapcsolatok fejleszté­sét szorgalmazza. Helyesen, reálisan értékelni a KGST-országok gazdasági e­gyüttműködésének 30 éves e- redményéit nem könnyű fela­dat. Az aprólékos értékelésnél sokkal jobb bizonyíték, hogy az elmúlt Időszakban Jelentő­sen megerősödött a KGST vi­lággazdasági pozíciója. A KGST termelése meghaladta a világ- termelés 33 százalékát. A KGST termelt ma a világ villamos energiájának 21,4 szá­zalékát, a kőszén 39, a kőolaj 19, a földgáz 26,4, a vasérc 26, a műtrágya 33 és a cement 21 százalékát. S így sorolhatnánk tovább a többi termékeket Is. Az elmondottakból is világo­san kitűnik, hogy a KGST lét­rehozása vitathatatlanul szük­séges és helyes gazdaságpoli­tikai döntés volt. A KGST si­kere, nemzetközi tekintélye is ezt bizonyítja. E cikk keretében nem fog­lalkozunk az egyes országok szerepével, gazdasági fejlődésé­vel és a KGST vonatkozásaival. Mindezt a hat KGST alapító tagország külön-külön bemuta­tásával kíséreljük majd meg­tenni. MIHÁLY GÉZA A tagállamok egyik nagy közös vállalkozása, a Szövetség gázvezeték. A múlt év végén elkészült a Szovjetunió területén áthaladó vezeték teljes hossza. A kép történelmi pilla­natot örökített meg, az otoisé, ún. vörös varrat hegesztését. MÁSÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom