Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-13 / 11. szám

... „Tudja, kedveském, én gondoztam az Albert fiát, az u- nokámat, örömmel, mert legalább addig éreztem, hogy fontos vagyok, hogy sürög- hetek valaki körül, dolgozgathatok. Addig jó voltam, de a- mikór felcseperedett a gyermek, már dobnának az utcára, az öregotthonba. De nem, én nem megyek oda! Azért dolgoztam egész életemben, hogy az öregotthonba menjek!? ...“

MINT A GYÖKEREITŐL ELMETSZETT FA

1. Nlnce már erőm se sírni, se nevetni. Csak vagyok mint a gyökereitől elmetszett fa: száraz, csonka ágakkal — öregen, megtörtén. Nincs nyugalmam, nincs örömöm, csak a nagy-nagy keserűség fojtogatja a torikomat; ha Albert fiamra gondolok, mintha tőrt döfnének a szívembe. Hát ezt érdemeltem én, hogy bíróságra hurcol a fi am?I... Hogy meggyalázzon ember, világ előtt? De tudja, még mindig jobban sajnálom őt — bár mit is tett velem! — mint magamat. Hiszen neki sincs nyugalma, neki sincs maradása: mégis te szí belőlem a csúfot: ki akar tűrni ebből a kis szobából is, az utcára vagy az öregotthonba akar tenni, már magam sem tudom, mi a terve, csak azt nem akarja, hogy itt maradjak. Pedig azt mondják az emberek, tizenhatszobás „rezidencíá ja“ van neki a közeli városkában. Igaz, itt a fa luban ez a ház meg a telek is az ő nevén van, de közösen építettük és csak azért írattam rá, mert fogadkozott, hogy ő fog gondozni öreg napjaimban S ahelyett mit ad Isten: hét éve nem szól hozzám, csak a bírósági tárgyalásokon látom őt, idegen nem lehet hozzám olyan goromba, mint 6.

2. 1950-ben hosszú szenvedések után meghalt az uram. Sokat dolgozott életében, nem volt se éjjele, se nappala, talpon volt hajnaltól estig. Én meg mindig mellette. Már fiatalon beleöregedtünk a sok munkába, nyomorékot tettünk magunkból, csakhogy legyen elegendő étek, ruha — megélhetés a családnak, a három gyereknek. Nem sajnáltunk mi egyikért se semmilyen áldozatot. Mert tudja milyen a szülő, a gyermekéért kétrét görnyed, mindenre képes.

... Szóval, amikor meghalt az uram, eladtam az állatokat — tehenet, üszőt, bikát, disznókat —, eladtam a beltelket és abból a pénzből fogtunk Albert fiammal az építkezéshez Kati lányom már férjnél volt, István fiam meg már megnősült. Albert akkor még itt élt velem, de mire hatvannégyben elkészült a ház, már ő is nős volt. Itt születtem ebben a faluban, itt éltem le az életemet, örültem, hogy a fiam itt építkezik, hogy itt maradhatok majd öreg napjaimban is. Ezért Is határozott úgy a másik két testvér, hogy írassuk Albert nevére a házat, nála leszek, ő viseli majd gondomat, megérdemli, a másik kettőnek épp e- zért nem kellett egy fillér sem a jussból.

Albert felesége, a menyem már a házasságkötés előtt itt lakott nálunk, mert ide jött tanítani a faluba, és nem akartuk, hogy másnál béreljen szobát. Néhány héttel a lakodalom napja előtt azt mondja, hogy sehol sem tud fehér cipőt venni. Én meg. segíteni akarva, azt találtam mondani, akkor festesd be a sárgát, ha nem tudsz kapni fehéret, Jó lesz az is. Ezután egy hétig nem szólt hozzám a menyem, megharagudott, mert tanácsot adtam. De már akkor belém ötlött: milyen lesz közöttünk később a viszony, ha most ilyen sem miségért fölhúzza az orrát, ellenem uszítja fia mat? —mert azt tette.

3. A férjem a halálos ágyán fekve magához hívatta mind a három gyermeket és ezt mondta nekik: „Nézzétek, gyermekeim: Itt ez a három ujjam. Ha az egyiket megvágom, fáj a másik kettő is. Egyformák vagytok nekem mindhárman. Egyformán szeretem mindegyíkteket, egyformán hagyom rátok, amim van. Csak anyátokról gondoskodjatok, mert nagyon sóikat dolgozott értetek. Vigyázzatok rá, szeressétek őt.“ Kati lányom nemsoká meghalt komoly betegségben, Pista fi ammal nincs is baj, mellettem áll, vinne is magához, de én itt születtem, az én jussomból épült föl ez a ház, itt is akarok meghalni. Albert fiam vált csak ellenségemmé. De én még mindig azt mondom: béküljünk, nem haragszom, mindent

megbocsájtok, elfelejtek, csak vessünk véget ennek a perpatvarnak. Ha tárgyalásra is megyünk, mindig mondom a bírónak, szóljon a fiamnak, hogy béküljünk — mert ő szóba se áll velem, így

kell üzennem neki —, de ő hajthatatlan. Majd ő megmutatja, hogy kitesz a házból, hangoztatja.

4. 1969. augusztusában — úgy emlékszem, mintha ma lenne — jövök haza és indulok az istállóba, hogy enni adjak a tehénnek. A fiám ott áll az ajtóban és rámköp: „Tehén-zsivány, tehén-zsi- vány!“ ordítozza. Nem volt itthon senki, a tehén meg kint volt a legelőn és nem volt, aki beeresz sze a kapun így elkóborgott. A fiam meg azt hitte, eladtam a tehenet. Most képzelje el, ilyet feltételezett rólam... A tehén meg nem messzire a háztól legelészett.

... Sok Ilyen történetet mesélhetnék még, hiszen naponta megismétlődtek a hasonlók. Mindig talált valamiben hibát. Sosem tudtam a kedvére tenni. A menyem mindig olyan, mint a pulyka. Csak böfög velem, alig szól hozzám, ellenem uszítja a fiamat. Mert tudja, amíg a fiam nem nősült meg, nem volt köztünk semmi harag. Jól megvoltunk kettecskén. Hétszázhetvenöt korona nyugdíjamat mind egy fillérig neki adtam, sőt még éveken keresztül utána is nekik adtam a nyugdíjamat, mert nekem nem kellett a pénz, de amikor elzárták előlem az- ételt, a lakást, akkor már csak élnem kellett valamiből...

... Látja, itt van ez a hatalmas lakás is, vécével, fürdőszobával, öt szobával. ÉS lelakatolta e- lőttem az egészet. Egy szobácskát hagyott csak, azt is nagy veszekedéseik árán. Amikor azt kértem a bíróságon, hogy legalább a fürdőszobába engedjen bemenni azt mondta, minek ilyen öregasszonynak a fürdőszoba? Minek?... Istenem, ha öreg is vagyok, de nem akarom, hogy megegyen a kosz... Valamikor a pap földjére jártam dolgozni uzsoráért, akkor nem tellett fürdőszobára, hát legalább most öreg napjaimban élvezzék valamit az életből, de ő még ezt is megtagadja tőlem.

... Tudja, kedveském, én gondoztam az Albert fiát, az unokámat, örömmel, mert legalább addig éreztem, hogy fontos vagyak, hogy süröghe- tek valaki körül, dolgozgathatok. Addig jó voltam neki, de amikor felcseperedett a gyerek, már dobnának az utcára, az öregotthonba. De nem, én nem megyek oda 11! Azért dolgoztam egész é- letemben, hogy az öregotthonba menjek?!...

5. Mondja meg nekem, micsoda ember lehet a fiam, a menyem?! Aki így bánik az anyjával, az hogyan tölthet be a szövetkezetben felelős beosztást, hogyan bánhat ott az emberekkel. Aki az anyját bíróságra hurcolja, az utcára kívánja. Azt hiszi, hogy ő mindent el tud intézni, de a bíróságon rendes emberek ülnek, azokat nem lehet csak úgy híntáztatni. Múltkor is megmondta neki a bírónő, hogy szégyellje magát és szigorúan utasításba adta: vagy fizesse ki nekem a ház felének árát vagy engedjen belépést még egy szobába és a fürdőszobába. Ennek ellenére se hajlandó ezt megtenni. Már megint jött egy papír, hogy újra kell mennem tárgyalásra.

És micsoda ember lehet a menyem, micsoda tanító?!... Itt „fóliáztak“ á kertben. Tanítási idő alatt egész csapat gyereket rendeltek ide uborkát, paprikát, retket szedni. Hát mondja meg nekem: szabad az ilyet?!... Hogyan nevelheti a menyem a gyerekeket az iskolában, milyen példával járhat előttük, ha velem szemben így viselkedik? Mert az egész falu tudja, hogy mit csinált és csinál velem.

6. Én már csak arra vágyóik — hetvennyolc é- vés vagyok, nem sok van már hátra az életemből — hogy megbéküljön fiam, ne úgy kelljen elmennem a másvilágra, hogy saját fiammal haragban vagyok.

Ez az egy kívánságom van már csak az élettől. (Elmondta: Juhász Júlia N.-i lakos).

ZOLCZER János

Ha kihasználnák a tartalékokat

Az ötéves tervnek még csak negyedik évében járunk, de már elmondhatjuk, hogy jelentős eredményeket értünk el a XV. pártkongresszus határozatainak teljesítésében. Népgazdaságunk dinamikusan fejlődik, jelentős mértékben gyarapodtak gazdasági erőforrásaink, emelkedik az életszínvonal. Sikereinkhez nagy mértékben hozzájárult hazánk külkereskedelmi forgalma is. Azonban a külkereskedelmi mérleg még kedvezőbb lehetne, ha... Éppen ezekről a problémákról és külgazdasági kapcsola tainkról beszélgetünk TIMOTEJ DUBROVAY mérnökkel, a Csehszlovák Kereskedelmi Bank vezérigazgatójával.

— Milyen sikereket könyvelhettünk el az 1978. évben?

— Külkereskedelmünk évről évre dinamikusan fejlődik. íme egy adat ennek bizonyítására: harminc évvel ezelőtt vetettük meg szocialista külkereskedelmünk alapjait és ez alatt íz idő alatt külkereskedelmi forgal műnk tizenkétszeresére emelkedett Legfőbb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Az elmúlt 30 év alatt i Szovjetunióba irányuló kivitelünk luszonháromszorosára, behozatalunk sédig huszonhétszeresére nőtt. A Szovjetunióval folytatott kereskedelmi forgalom teljes külkereskedelmi forgalmunk egyharmadát teszi ki.

De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Az árucsereforgalom 1978. évi tervét előrelátóan dolgozták ki szakembereink. A tervfeladatokat sikerült csaknem maradéktalanul teljesíteni. Az elmúlt évhez viszonyítva tavalyi külkereskedelmi forgalmunk 8,1 százalékkal nőtt, ezen belül a kivitel 8,6 százalékkal, a behozatal pedig 7,1 százalékkal növekedett. A kivitelben elért jő eredmények a szocialista országokba irányuló exportfeladatok túlteljesítésének tudha- tók be. A nem szocialista országokba irányuló kiviteli tervet azonban legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem sikerült teljesíteni. Hangsúlyoznom kell azt a tényt, hogy tavalyi sikereink a szocialista országokkal folytatott árucsereforgalom korábbi jó eredményeinek köszönhetők. I- gyekeznünk kell azonban, hogy ez árucsere a tavalyinál gyorsabb ütemben folytatódjon.

— Az elmondottakból világos, hogy külgazdasági kapcsolatalnik lényegében a gazdasági és szociális fejlesztés tervének megfelelően alakultak az elmúlt évben.

— Dubrovay elvtárs szerint miért nem sikerült elérni a kivitel arányának emelését a behozatallal szemben a nem szocialista államokkal folytatott kereskedelmünkben?

A nem szocialista országokkal folytatott árucsere megfelelt elgondolásainknak. Azáltal, hogy kivitelünk nem haladta meg a behozatalt, nem sikerült megfelelő mennyiségű devizatartalékot létrehoznunk. A bevétel és a kiadás közti időbeli eltolódás esetén külföldi hitelek segítségével fizetünk, ami a külkereskedelemben egyébként világszerte használatos módszer.

A nem szocialista országok gazdasági és politikai válsága negativ módon befolyásolta kereskedelmi kapcsolataink alakulását ezekkel az országokkal. E válság következtében nehezebbé vált árucikkeink eladása és emelkedtek az általunk importált nyersanyagok és berendezések világpiaci árai. Meg kell jegyeznem, hogy hazánk külkereskedelmi forgalmának kb. egyharmadát képezi a nem szocialista államokkal folytatott árucsere. Ez épp az előbb említett vál ság következménye.

— A nem szocialista országokban észlelhető gazdasági és politikai válság nem újkeletű jelenség. Hogyan birkóznak meg következményeivel a termelő és a külkereskedelmi vállalatok?

— Egészében véve jól. Néhányszor azonban már ráfizettünk arra, hogy későn reagáltunk a megváltozott helyzetre. Nem javítottuk megfelelő mértékben exportcikkeink — főleg a gépek és gépi berendezések — minőségét, nem bővítettük kellően a választékot és nem tartottuk be e szállítási feltételeket.

Legtöbb könnyűipari termékünket — különösen az üveg-, a textil-- és a cipőipar termékeit — szívesen vásárolják, s eladásukkal nincs semmi baj. E cikkek szállításával pótoltuk a gépipart termékek exportjában mutatkozó lemaradást.

Mint már említettem, a nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünk lényegében megfelelt terv előirányzatának, de bizonyos nehézségeket okozott a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulása. A nyersolaj és más energiahordozók á- rának nagy arányú emelkedése a nyersanyagok, az élelmiszerek és a

késztermékek áringadozásai, valamint a cserearányok változatai következtében sok ország fizetési mérlege kiegyensúlyozatlanná vált. Ez a jelenség a nyugati valutáknak a kötöttről a mozgó árfolyamra való áttérésével és a nemzetközi konkur- renciaharc kiéleződésével együtt protekcionista intézkedéseket váltott ki. Példának említhetném a nemzetközi acélkereskedelemben nemrég bevezetett korlátozásokat (Közös Piac), valamint a textil és egyéb termékek importját korlátozó intézkedések bevezetésére irányuló kísérleteket.

— A világpiaci árak alakulása 1- lyen módon negatívan érinti a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünket, tekintve, hogy népgazdaságunk jelentős mértékben rá van utalva nyersanyagok behozatalára. Kivitelünkben — igaz nem általánosságban — nagy gondot okoz a termékek minősége és választéka, s a szállítási határidők betartása.

— Valóban a tőkésországokban végbemenő árváltozások bennünket Is érzékenyen érintenek. Örömre ad viszont okot az, bogy a terv minőségi mutatóinak alakulása a kivitel két fő területén bizonyos javulást mutat az 1977. évihez viszonyítva. Ez azt bizonyltja, hogy népgazdaságunk a minőség javításában is képes jelentősen előrelépni.

— Mit ért vezérigazgató elvtárs a- zon, hogy a nem szocialista — fő leg tőkés — országok gazdasági fejlődésében jelentkező problémák érzékenyen érintik kivitelünket?

Utalhatok például a nyersanyagok és a késztermékek árainak alakulására. Míg a nyersanyagárak ugrásszerűen emelkedtek, a késztermékek árai csaknem változatlanok maradtak. Ez pedig a kivitel abszolút mennyiségének fokozásával, vagy jobb minőségű termékek, szolgáltatások kivitelével ellensúlyozható.

— Beszéltünk arról, hogy oépgaz- daságunk, s ezen beiül külkereskedelmünk dinamikusan fejlődött. Ez nem jelenti azt, hogy előrehaladásunk jelenlegi ütemével elégedettek vagyunk. Pártunk XV. kongresszusának és a Központi Bizottság 12. ü- Iésének határozatai igényesebb, fe- ielősebb munkára ösztönöznek bennünket. Véleménye szerint, hogyan alakul külkereskedelmünk helyzete a jövőben?

Népgazdaságunk dinamikus fejlődése élesen különbözik a fejlett tő- késországok helyzetétől. A bruttó társadalmi termék növekedési üteme Nagy Britanniában 3,5, az USA-ban 3,4, Franciaországban pedig csak 1,4 százalékot tett ki. Ezek a számok azt mutatják, hogy ezekben az országokban az inflációval együtt járó gazdasági pangást nem sikerült leküzdeni. Csak Japánban számolnak 7 százalékos növekedéssel. Az Infláció évi mértéke az OECD országaiban 8,1 százalékos szinten maradt. A nyugati közgazdászok tavalyi előrejelzése, hogy néhány ország, például az USA gazdasági fejlődése motorként fog hatni a többi ország stagnáló gazdasági életére, a gyakorlatban nem vált be.

Külkereskedelmünkben az 1978. évi kedvező eredmények ellenére túl sok a kihasználatlan tartalék. Igaz sok sikert könyvelhettünk el, viszont elég volna szembeállítani egyes vál lalatok eredményeit. Egy részük megbirkózott a tervfeladatokikal, a súlyosbodó külgazdasági behatásokkal, de nem egy vállalatunk nem tu dott még alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Az aránylag fiatal és még kevés tapasztalattal rendelkező szlovákiai külkereskedelmi vállalatok tavaly jól megállták a helyüket.

Meg vagyok győződve arról, hogy a termelővállalatoknál, de a külkereskedelmi vállalatoknál Is már megvizsgálták az esetleges sikertelenségek okait és — az eddigiek legalábbis ezt tanúsítják — intézkedésekéi hoztak annak érdekében, hogy külkereskedelmünk Idei mérlege máé kedvezőbb legyen.

Beszélgetett: PETER KASALOVSKY