Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-09 / 2. szám
TÖRŐ ISTVÁN A GYERMEK izzó bogarával rést nyit szíveden, széttárt karokkal piheg, májusfa-fénylő-fehéren, ha játszik angyalokkal — légvárak ösvényen csilingelő csodákra szárnyra kel s esküdni mersz ártatlanokra, jóllakottan is éhesekre. Január 10-én tölti be életének 66. évét. A z élet nagy súllyal megköveteli tőlünk, hogy minden munkahelyen fokozottan törekedjünk a terv teljesítésére, törődjünk a gazdálkodás javításával, megköveteljük a teljes felelősséget, támogassuk a jó munkát, és határozottan felszámoljuk a fogyatékosságokat. Népgazdaságunk minden láncszemének az idén fokoznia kell hozzájárulását a feladatok teljesítéséhez, a tartalékok feltárásához, minden ágazatban tökéletesíteni kell a termelés szervezését, gyorsabban kell érvényesíteni a tudomány és technika vívmányait. Társadalmunk számára minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy ezekkel az igényes feladatokkal megbirkózzon, biztosítsa a népgazdaság fejlesztését és az életszínvonal emelését. Nagyobb mértékben és hatékonyabban kell azonban kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket fejlett gazdasági életünk, szocialista társadalmi rendszerünk biztosít számunkra. Részlet Gustáv Hasik elvtárs újévi beszédéből már a következő percet félted, míg piciny kezével harangoz s a csönd fátylából szakít neked. „Váltósig áll be az éle tembe. A bulin ■ iram, a- melyet eddig is én diktáltam magamnak, lelassul. Kevesebbet fogok dolgozni, mint eddig. A Szlovák Nem zeti Színházban nem lesz már újabb feladatom ebbei az évadban. A filmszerepei met Is megválogatom majd ezáltal több időt tőlthetek a családommal, többet olvashatok; moziba, színházba járhatok — és utazhatok. Friss élményekre van szükségem. Hogy magatartásformám, gondolkodás módom és érzésvilágom új színekkel gazdagodhasson.“ Sofia Vnlentovó, a Szlovák Nemzeti Színház művésznője Foto: Zuzana Miuácuvá
