Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-27 / 9. szám
El a kezekkel Vietnamtól! Vietnamban ismét háború van... Peking már hosszabb ideje készülődött rá. Először területi követelésekkel lépett fel, aztán kampányt indított a kínai származású vietnami polgárok védelmére. Ezt követően a kínai fél önkényesen felmondta Vietnammal szembeni kötelezettségeit. Leállították a kereskedelmet, visszahívták a szakembereket és megszakították a forgalmat a két ország között. A két ország határa a kínai provokációk állandó színterévé vált. Az idei év első öt hete alatt példánl a kínaiak 230-szor sértették meg Vietnam határát, s néhány kilométerre behatoltak az ország területére. A pekingi vezetés ugyanakkor felhasználta kambodzsai védenceit, és két évvel ezelőtt nyílt frontot hozott létre Vietnam déli részén. Itt Vietnam ellen kínai fegyverekkel felszerelt egységek és a Pol Pot-hadsereg egységei léptek fel. Az akció célja az volt, hogy a Pol Pót — leng Sary- klikk belerántsa Vietnamot a háborúba. Ez a tömör története Kins vsé gyenletes agressziójának a szocialista Vietnam ellen, amelyet Pekingben „határ menti konfliktusoknak“ akarnak feltűntetni. Tegyük hozzá, hogy a kínai agresszorok a kínai-vietnami határon néhány hadosztályt, több száz tankot és repülőgépet vontak össze. Mindenki előtt, aki ismeri a kínai nagyhatalmi ambíciókat, kezdettől fogva világos, hogy Pekingnek nem felel meg az egységes, független szocialista állam megalakulása. Még kevésbé tetszett a kínai vezetésnek az a távlat, hogy Indokínában több ön álló állam születik majd. Az említett államok puszta létezése akadályt gördít Peking agresszív tervei elé. Kína nem titkolta: aggodalommal tekint a vietnami nép egyesítésére. Amikor a vietnamiak szembeszegültek Kína nagyhatalmi követeléseivel, Peking fenyegetőzni kezdett. A Vietnam ellen indított támadáshoz hozzájárult a nyugati nagyhatalmak és japán elnéző magatartása is. T'no Hszian-plng washingtoni és tokiói látogatása során arról beszélt, hogy „Vietnamot meg kell leckéztetni“ A megbeszélések során a miniszterelnök-helyettes a részletekig ismertette a kínai tervet amerikai barátaival. A New York Times című lap szerint Kína tájékoztatta az Egyesült Államokat a Vietnam elleni támadásról. Tekintettel arra, hogy Washington éppúgy reagált Teng kijelentéseire, mint most az Egyesült Államok a kínai agresszióra, Pekingben azt a következtetést vonhatják le, hogy az amerikaiak nem akadályozzák őket tervük végrehajtásában, legfeljebb formálisan sajnálkoznak az eset miatt. A világ népei látják, hogy az agresszió Kínából indult. A támadás tanulság azok számára is, akik tegnap még magyarázni próbá’ták a Kambodzsa belügyeibe való kínai beavatkozást, akik könnyeket hullattak a Pol POt-rezsim felett. Az agresszor megmutatta igazi arcát. Vietnam visszaveri a kínai támadást, harcol nemzeti szabadságáért, függetlenségéért, és azért a jogáért, hogy önállóan dönthessen jelenéről és jövőjéről. A vietnamiak milliói mindezért életüket áldozták, amikor visszaverték a gyarmatosítók támadásait és az amerikai imperializmus agresszióját. Most is készek megvédeni magukat. Világszerte hatalmas szolidaritási kampány bontakozott ki a vietnami nép támogatására. A népek követelik: „El a kezekkel a szocialista Vietnamtól!“. (A moszkvai Pravda nyomán) Prágai fiatalok ezrei tiltakoztak az agresszió ellen a kínai nagykövetség épülete előtt.---------- fjM| 5 KERESKEDELEM KÍNAI MÓDRA A kínai külkereskedelmet az utóbbi években ismét a nagy nyugati kapitalista államok felé orientálták. Emiatt az ország fizetési nehézségekkel küzd, megnőttek a tartozásai. Évente mintegy egymilliárd dollárt kell csak a kölcsönök kamataiért fia zetnie, ami az egész kereskedelmi forgalom 8—9 százalékát teszi ki. A másik problémát ennek a kereskedelemnek a stagnáló állapota okozza. Peking politikájának egyik jellegzetessége az Is, hogy a szocialista államokkal való kereskedelmi kapcsolatait nem csupán csökkenteni igyekszik, de egyes szocialista államokra még nyomóst is akar gyakorolni, ha annak politikája valamilyen tekintetben neki nem felel meg. így például erősen csökkentették a Kubába irányuló rizsszállítmányok mennyiségét, mivel Pekingnek nem tetszik Kuba Afrika-politiká- ja. Ráadásul a kínaiak sok, előzőleg megrendelt cukorszállítmányt sem vettek át. így aztán a két ország közötti forgalom már 1977-től erősen csökken. Vietnamból visszahívtak 1000 kínai szakértőt. Ugyanígy járt Albánia is. Peking előbb csak fenyegetőzött gazdasági szankcióikkal, majd meg is valósította őket: minden Albániának ígért hitelt és segítséget visszatartott. A kis országban 40 befejezetlen gazdasági objektum maradt a visszahívott több mint 500 kínai szakember után. A fejlődő országokkal folytatott kereskedelemben Peking állandóan „pluszban“ van — vagyis többet exportál oda, mint amennyit ott vásárol —, így az ott keresett valutával fizet a fejlett országokkal folytatott kereskedelmében. Például a Ma» laysiával és Szingapúrral folytatott kereskedelmi mérleg 1971—1977 között több mint 1,5 milliárd dollárt hozott „tisztán“ a kínai államkasszába. A fejlődő országokból a kínaiak főleg stratégiai cikkeket hoznak be, helyettük pedig olyan fogyasztási cikkeket adnak, amelyeket más piacokon nem tudnak eladni (törülközők, szövetek stb.j, és amelyek ráadásul sok helyütt a helyi Ipar létét fenyegetik. Az áfa rikai országoknak nyújtandó ipari-gazdasági segítség akadozik, több nagy létesítmény építését még el sem kezdték. Kína az ENSZ adatai szerint 1977-ben például mindössze 25 millió dollár segélyt fizetett a gyengén fejlett országoknak. Ugyanebben az évben a KNK kereskedelmi forgalmának 51 százaléka a fejlett kapitalista álla» mokra esett. Az előző évekhez képest gyors fejlődést mutat a Japánnal folytatott kereskedelem (14 százalékos növekedés), Kanadával (48 százalék), Ausztráliával (57 százalék). A Peking és a Közös Piac között megkötött kereskedelmi egyezmény létrejötte óta — nyugati források szerint — a kínaiak máris több száz millió dollár érté= kű hadianyagot és fegyvert vásároltak az új nyugat-európai partnereiktől. —s— A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS A KGST Mongólia a Szovjetunió után a KGST másodük legnagyobb országa. A lakosságának számát illetőleg (1,2 millió) viszont a 10 KGST-tagország között az utolsó helyet foglalja el. Mongólia az 1921 júliusában végbement népi demokratikus forradalom győzelme előtt a külföldi gyarmatosítók és a mongol arisztokrácia, ill. hűbérurak kettős elnyomásának volt kitéve. Az antiimperialista és antifeudális forradalom győzelme után átmenetileg alkotmányos monarchia jött létre, de rövidesen megszüntették a hűbériséget, és 1924-ben kikiáltották a Mongol Népköztársaságot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tehát forradalmasító hatással volt Mongólára is. A fiatal Szovjetunió példájára a népi kormány rendelkezéseket fogadott el a feudális rend felszámolására, a szocializmus alapjainak lerakásához szükséges feltételek megteremtésére. A mongol nép a nem kapitalista fejlődés útjára lépett. A második világháborúban Mongólia a Szovjetunió oldalán harcolt Japán ellen. 1945-ben a mongol nép egyhangúlag a független népköztársaságra szavazott. A Mongol Népköztársaságban tehát még a negyvenes évek eleén lezárult az általános demokratikus fejlődés szakasza, és elkezdődött a szocialista építés. Mongólia volt az első olyan ország, amely a tőkés fejlődési út megkerülésével jutott el a szocialista társadalom é- pítésélg. 1921 előtt Mongólia Ázsia egyik legelmaradottabb területe volt. Mongólia népgazdaságának fejlődése a Szovjetunió és a szocialista országok internacionalista támogatásának kiemelkedő példája. Az első Ipari létesítmények a Szovjetunió segítségével épültek fel. 1926-ban kezdődött az első textilüzemek, téglagyárak, fűrésztelepek építése. A harmincas évek végén üzembe helyezték a korszerű gépekkel felszerelt csojbaszanl ipari kombinátot. Teljesen felújították és korszerűsítették a nalajhi szénbányát, ahol már abban az időben 200 ezer tonna szenet aknáztak évente. 1940-ben az ipar az ország társadalmi termelésben 20 %-kal részesült. A házi ipari termelés a belkereskedelem szükségleteinek egy negyedét tudta kielégíteni. Az iparfejlesztéssel párhuzamosan növekedett a munkásosztály létszáma, és 1940-ben meghaladta a 13 ezret. Fokozatosan javulni kezdett a dolgozók anyagi és kulturális színvonala és ellátottsága. Mongólia iparosításának sajátossága volt, hogy a többi szocialista ország nehéziparára támaszkodva mindenekelőtt a feldolgozó és könnyűipar fejlesztését tűzte ki célúi. A viszonylag gazdag nversanvagbázisra támaszkodva az ötvenes években további szén- és ércbányákat nyitottak, fémfeldolgozó ipart létesítenek. Az ipari termelés évi növekedése 1950 és 1960 között 13 és 18 °/o között mozgott. 1960-ban a bruttó ipari termelés évi 592 millió tugrikról 1965-re elérte a 985 millió tug- rigot. 1966 — 1970 között az ország nemzeti jövedelme 30 Vokal, az ipari termelés 75 %-kal és a mezőgazdasági termelés 40 %-kal növekedett. Az ipari termelésben előkelő helyet foglal el az élelmiszeripar (főként tejtermékek, húskonzerv stb.j, a tégla-, üveg- és szeszgyártás, a fém- és fafeldolgozóipar, valamint a furnlr- és papírgyártás. Fontos ipari központ: Ulánbátor, az ország fővárosa. A Mongol Népköztársaságban az új üzemeket a legmodernebb gépekkel és berendezésekkel szerelik fel. A mezőgazdaságban a mostoha természeti viszonyokra való tekintettel kisebb Jelentőségű a földművelés. Belterjes növénytermesztés az ország területének csak 0,3 százalékán, elsősorban a csapadékosabb északi területeken, főként a folyők völgyében, valamint az északkeleti szűzföldeken folyik, ahol állami gazdaságokat szerveztek. A fontosabb növényi termékek: a búza, árpa zab, burgonya, köles. A mezőgazdaság fő ága az állattenyésztés. Az ország területének 72 százaléka legelő. Az egy főre eső állatállomány szempontjából az első helyen áll nemcsak KGST-, hanem világviszonylatban is. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének eredményeként a nomád pásztorok fokozatosan letelepednek. Ma már ásott és fúrt ku takkal jórészt megoldották a vízellátást. Az állatorvosi szolgálat létrehozásával, a szénakaszálás gépesítésével, a tenyészállattelepek fenntartásával a szocialista állam jelentősen hozzájárult az állattenyésztés színvonalának további emelkedéséhez. Jelentős a prémesállattenyésztés és vadászat, valamint a halászat. A Mongol Népköztársaság ma már viszonylag fejlett közlekedési hálózattal dicsekedhet. A fővárost, mely egyben repülőközlekedési gócpont is, korszerű autóutak, vasutak (a transzmongol vasútvonal) kötik össze az ország ipari és gazdasági központjaival. Az 1976-ban megtartott XV. pártkongresszus megállapította, hogy a Mongol Népköztársaság fejlődésének új szakaszába lépett: a szocializmus anyagi-műszaki bázisa megteremtésének befjező szakaszába. Mongólia fejlődésének nagy nemzetközi jelentősége van. Népgazdaságának gyors ütemű fejlődése kézzelfogható bizonyítéka a KGST-országok gazdasági kiegyenlítődésének. 1962 óta KGST-tagország A Mongol Népköztársaság megalakulása óta szorosan együttműködött á szocialista országokkal, elsősorban a világ első szocialista államával a Szovjetunióval. A KGST létrehozása után Mongólia külkereskedelmének túlnyomó részét a KGST-be tömörült országúikkal bonyolította le. A Mongol Népköztársaságot 1982-ben vették fel a KGST-be. A KGST Mongólia számára, mint kevésbé fejlett tagország gazdasági „felhozására“ 3 fő területen nyújtott és nyújt széles körű lehetőségeket. A nemzetközi gyártásszakosításban és ipari kooperációban való részvétele meggyorsítja az iparfejlesztést és piacokat biztosít. A KGST Nemzetközi Beruházási Bankja és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank fontos szerepet tölt be mind a hitel-, mind a preferenciális politika és nem utolsósorban a kereskedelmi kapcsolatok területén. A tagországok műszakitudományos együttműködése ugyancsak fontos eszköze Mongólia as a töbut kevésbé fejlett tagország gyors fejlődésének és nivellálódásának. Érdemes megjegyezni, hogy a Komplex Program elfogadása óta Mongólia nemzetközi jövedelme gyorsabban növekedett, mint a hazánké, az NDK-é, a Szovjetunióé, Magyarországé. Az ország külkereskedelmi forgalmának 98,8 %-a a szocialista országokkal bonyolódik le. Az import túlnyomó többsége: gép és ipari berendezés, nyersanyag, fűtőanyag, iparcikkek. A kivitel 70 %-a mezőgazdasági, főleg állattenyésztési termék (élő állat, hús, húskonzerv, gyapjú, bőr, vaj, szőrme, szövetek, selyem). 30 %-a bányászati, kisebb részben ipari tér mék. A Szovjetunió segítségével több villanyerőmüvet építettek, és létrehozták Mongólia egységes energiarendszerét. Bulgária . húskombinátot épített Mongóliában. Magyarország gyógyszeripari kombinátot, az NDK nyomdaipari központot hozott létre. Hazánk különféle gépeket, berendezéseket, gyáregységeket stb. szállított és szállít Mongóliának. A több oldalú integrációs intézkedések egyeztetett terve külön rendelkezéseket tartalmaz a Mongol Népköztársaság gazdasági fejlesztésének meggyorsítására és ütemes fellendítésére. MIHÁLY Géza, mérnök \ /
