Új Ifjúság, 1979. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-27 / 9. szám

B IM

f ■

A hír, hogy Bobby Ft- scher hajlandó összemérni tudását Gligorics jugoszláv nemzetközi nagymesterrel, ha biztosítanak számára félmillió fontot, méltán keltett feltűnést. Különösen a- tért, mert az exbajnok az eredménytől teljesen függetlenül ragaszkodott a tiszteletdíjhoz. Karpov és Korcsnoj közel 350 000 fontot kapott a maratoni világbajnoki mérkőzéssorozatért. Felvetődik a kérdés, honnan lehet ennyi pénzt előteremtem, amikor egy- •egy világbajnoki mérkőzésnek viszonylag nagyon kevés közvetlen szemtanúja lehet.

Karpovék legutóbbi mérkőzése előtt több város jelentkezett, hogy vállalja a lébonyolítást. Hollandia és az NSZK azzal indokolta a világbajnoki döntő megrendezésének óhaját, hogy országukban rendkívül nagy az érdeklődés a sakk-páros- mérközés iránt, és megjelelő anyagi alapokkal Is rendelkeznek.

Végül mégis a Füitöp-szl- getek ajánlatát fogadták el. Nem utolsósorban azért, mert Morcos elnök nagy rajongófa a sakknak és a- mellett jól is játszik. Annak idején, 1973-ban Fischer három partit vívott az elnökkel, s ez annál szokatlanabb volt, mert Fischer 1972, a világbajnokság megnyerése óta senkivel sem váltott játszmát. A hely megválasztásában az is szerepet játszott, hogy a Fü- löp-szigetiek roppant érdeknődnek a sakk iránt, és már több nagy nemzetközi sakktornát bonyolítottak le a távoli országban. A1 a' zonban mindenkit meglepett, hogy a világbajnokság színhelye nem Manila, hanem a fővárostól gépkocsin négy órányi távolságra fekvő Baguio lett.

Potenctano llusario nevű dúsgazdag bankár és vállalkozó ugyanis hajlandó volt fedezni a kiadások nem j tudni pontosan, mennyi, de minden bizonnyal nagyon tekintélyes részét. A Nem- j zetkőzi Sakk Szövetség hozzájárult a Fülöp-szigetek a- jánlatához, csak azt kötőt- j te ki, hogy a világbajnoki mérkőzéssorozatot júliusban meg kell kezdeni, és a Buenos Aires-i sakkolimpia megnyitásáig be kell fejezni. Ez a döntés kellemetlenül érintette a rendezőket, mert így a mérkőzéssorozat éppen a monszun idejére e- ! sett, amikor ezen a vidéken nemcsak az özönvízszerű e- sőzéstől kell tartani, hanem hegyomlásoktól, sőt föld- rengétől is. De a bankár ; így sem fizethetett rá a vállalkozásra, mert a páros- mérkőzés után, nagy megelégedéssel jelentette ki: beruházása - „eredményes“ , volt.

A sakkozásnak mindig a- kadtak pártfogói, akik nemcsak eszmeileg, hanem a- nyagtlag is tekintélyes támogatást nyújtottak a mestereknek. Így feljegyezték az egykori krónikákban, hogy Rotschild báró, a híres bankár több mint száz éve, 1868-ban mérkőzésre hívta ki az akkori idők leg- i híresebb fiatal sakkjátékosát. Az ellenfél, bizonyos Ignác Kollsch számára 1000 font jutalmat helyezett kilátásba, ha megnyeri a mérkőzést. Akkoriban ez óriási pénz volt, s Rotschild báró természetesen elvesztette a j mérkőzést, és fizetett is. Azóta számtalan dúsgazdag ember támogatja közvetlenül vagy közvetve ezt a ma már sporttá nemesedett szellemi játékot.. .

Napbamítottan érkezett haza az ergentin tengerpartról a bratlslavai télbe Gőgh Kálmán, a csehszlovák labdarúgó-válogatott tagja. Klubcsapata még romániai portyán vett részt, a harminc- nyolcszoros válogatott meg kihasználva a lehetőséget, a csehszlovákiai magyar újságírókkal edzett egyet a tornateremben.

Mi is éltünk az alkalommal, és feltettünk néhány kérdést Gőghnek argentínai útjával kapcsolatban.

— A csehszlovák csapat a világbajnokság országában, sőt színhelyén járt Éreztétek-e még — pár hónappal a nagy küzdelmeik után — a VB hangulatát?

— Éreztük, lépten-nyomon kérdezgettek bennünket arról, vajon megérdemelten nyerte-e az argentin válogatott a küzdelmeket, jó kezekbe került-e az aranyérem? Mérkőzéseinket valamivel kevesebben látogatták ugyan, talán azért, mert a szurkolók még telítve voltak a focival, de az is igaz, hogy valamennyi találkozónkat közvetítette a tévé és több rádióállomás, a brazil Porto Allegre elleni összecsapást a brazil tévé is átvette.

A világbajnokság után hihetetlen népszerűségnek örvendenek az argentin játékosok. Még ez is a VB utáni hangulathoz tartozik talán.

— Olvastuk, hogy egy alkalommal meglátogatta a csehszlovák játékosokat é-s vezetőket Menot- tl Is, a világbajnokok egykori „mestere“.

— Valóban járt az öltözőnkben Menottl. Az e- gyik találkozó előtt bejött és elbeszélgetett vezetőinkkel. Ez Inkább ún. udvariassági látogatás volt, mindenesetre jólesett mindnyájunknak.

— Játszottatok néhány világbajnok argentin játékos ellen. A legismertebb közülük Luque volt, aki két gólt lőtt nektek a River Plate színeiben. Mit szólsz játékához?

— Technikailag remekül képzett, nagyszerű labdarúgó Luque. Kívüle Orttz, Filliol és Alonso szerepelt még a -River Plate együttesében a bajnokok közül. A csapat jól kihasználja négy legjobb játékosa képességeit, rájuk játsszák a legtöbb labdát, taktikájuk rájuk épül.

— Egyik napilapunkban megjelent egy kis hír, hogy küldöttségeteket egy teljes héten át kísérték valamiféle francia „kémek“. Az Illetők bizonyára a közelgő, sorsdöntő Európa-bajnoki selejtező'végett szimatoltak.

— Nem megfigyelők voltak ezek a franciák, hanem újságírók. Ketten fényképeztek bennünket, ugyanis a „France football“ című neves szaklap különszámot készít a csehszlovák labdarúgásról, és munkatársai ehhez gyűjtötték az anyagot Argentínában.

— Légy szíves, beszélj a környezetről, a helyszínről, ahol edzéseitek zajlottak! Közvéleményünket érdekelné, ml Is volt ennek a távoli portyának a célját

— Füves, jó pályákon, zavartalanul edzettünk, és összesen hat mérkőzést játszottunk. A portya célja egyértelmű: tekintve, hogy Európa-bajnoki selejtezőinkre korán kerül sor, Vengloé kapitány azt szeretné, ha minél előbb formába lendülnénk. Feltételezhető ugyanis, hogy a franciáknak több alkalmuk lesz jó pályákon készülni. Ügy vélem, az argentin portya elérte célját. Minden nap edzettünk, a meccs napján délelőtt, egyébként délután ötkor. Néhányszor a tengerparti homokon futkároztunk, délelőttönként a szállodánk közelében lévő ligetben. A délutáni edzéseket a városban tartottuk.

— Nagyjából elmondtad napi műsorotokat Mikor volt az ébresztő?

A miénkhez viszonyítva ott négy órával „hátrébb“, van az Idő. Ezt kellett megszoknunk, ehhez kellett alkalmazkodnunk. Ezért volt háromnegyed kilenckor az ébresztő, utána a reggeli, majd a már Ismertetett napi műsor, az edzések és a mérkőzések.

— VengloS már több éve dolgozik a válogatott körül. Most új partnert kapott Brumovsky személyében. Hozott-e ez a csere valamilyen újat?

— Sok újat nem hozott, talán csak annyit, hogy a gimnasztikái gyakorlatokat most Bru- movskjí vezeti. VengloS továbbra is nagyon lelkiismeretesen dolgozik.

— Milyen az új válogatott csapat közössége? Belgrád után azt nyilatkoztad, hogy kitűnő volt a kollektíva.

— Most is jó, ami abban is megnyilvánul, hogy a játékosok az Ilyen hosszú portyán is elviselik egymást, elnézik a kisebb rendellenességeket. Egyébként a csapat gerincét még most is a „belgrádiak“ alkotják.

— A mérkőzéseitekről küldött tudósításokban sok szó esett a kapusokról. Általában bírálták tel j esi tm árnyaikét.

— A kapusoknak sok gondot okoztak az itteni mérkőzések, úgy fest, ez a poszt még mindig függőben van, tovább kell kísérletezni, esetleg új embereket kipróbálni.

— Hat mérkőzést játszottatok a tornán. Hoztak-e valami újat ezek a találkozók? Tanulta- tok-e valamit?

— Azt hiszem, rengeteget. Én például először játszottam argentinok ellen. Óriási a különbség az ő játékfelfogásuk és a brazilok harcmodora között. Most saját bőrömön Is tapasztaltam, hogy az argentinok mindent a csapat érdekében tesznek, míg a brazilok változatlanul nagyon egyénieskedők. Ugyanakkor az argentin játékosok technikai képzettsége legalább olyan jő, mint a zsonglőröknek tartott partnereiké, sőtl

— Milyenek az ergentin szurkolók?

— Csak a legjobbat mondhatom el róluk. Elsősorban: rajonganak a fociért, Imádják ezt a játékot. Mindezt azonban úgy teszik, hogy értenek Is hozzá! Az argentin szurkoló tárgyilagos, nemcsak saját játékosait látja, felfigyel az ellenfélre is, és annak szép akcióit is megtapsolja.

— Mit tapasztaltál még Argentínában?

— Mérkőzéseink előtt 10—12 éves kölykök csaptak össze a gyepen. Meglepett, hogy ezek a fiatalok milyen érett labdarúgók márl A labdát olyan jól kezelik, mint nálunk a 18—20 évesek. Mozgásuk mentes minden görcsösségtől, látják, érzik a pályát, megoldásaik olykor éppen olyan tökéletesek, mint idős társaiké. Látszik, hogy jó kezekben van a nagy klubokban az utánpótlás, mivel ezek a kölykök — ha el nem kallódnak Időközben valamilyen okból — vérbeli játékosok már most Is. A közönség véglgélveete az előmér- kőzéseket Is, ugyanolyan létszámban jött ki ezek* re a találkozókra, mint a „nagy“ meccsekre.

☆

Mire ezek a sorok napvilágot látnak, beindult már a liga gépezete. A szakemberek éber szemmel figyelik majd a válogatott játékosokat, közbök Gőghöt ts, mert már most találgatni lehet: sikerül-e a nagy érdeklődéssel várt, franciák és spanyolok elleni találkozókon úgy szerepelni, mint annak idején, Belgrád ©lőtt?

Batta György

A TÖMEGSPORT

ELŐBBRE VALÖ

BESZÉLGETÉS ÉCSY ÁRPÁDDAL, A CSSZTSZ DUNAJSKA SIRED VI JB ELNÖKÉVEL

— Ecsy elvtárs, ha a dunaszerda- helyi járás sportjáról, sportolóiról beszélünk általában az evezősöket, vívókat, asztaliteniszezőket, súlyemelőket és a női kézilabdázókat szoktuk emlegetni. Ezekben a sportágakban országos méretben is figyelemreméltó eredményeket értek el, azt is mondhatnánk, hogy a felsoroltakban az élmezőnyhöz tartoznak. Érvényes ez a megállapítás a sportéletre, a testnevelésre is?

— Járásunk hatvanöt testnevelési egyesületében tizennégy szakosztály várja a sportolni vágyókat. Ezzel e- leget tettünk annak a központi határozatnak, hogy minden ötszáz léleknél többet számláló faluban testnevelés! egyesületet kell alapítani. A sportra, testnevelésre szolgáló létesítményeknek sem vagyunk fiiján, vagy száznyolcvan létesítmény várja a fiatalokat. Persze, hozzá kell tennem, hogy többségében fűtballpá- lyák, a tornatermek nagy része nem a mi tulajdonunk, az iskoláké.

Az utóbbi években a testnevelési egyesületek vezetői is megértették, hogy nem egynéhány élsportoló nevelése az elsőrendű feladatuk, hanem a széles tömegekeknek kell mozgási, testnevelési feltételeket teremteni. Ennek eredményeként említhetem, hogy a hatvanöt testnevelési e- gyesület közül ötvenbén megalakították az alapozó-üdülési sportok szakosztályát. Ezerkilencszéznyolc- vanra el akarjuk érni, hogy egyetlenegy testnevelési egyesületben, se hiányozzék ez a szakosztály. Viszont rosszabb a helyzet a turizmussal, ez Ideig járásunk területén egy testnevelési egyesületben sem létesítettek turisztikai szakosztályokat, a jelek szerint erre már csak a következő ötéves tervben kerül sor.

— Az alapozó-üdülési sportok szakosztálya az említett ötven egyesületben mennyire nyerte meg a tömegek tetszését?

— A kezdet kezdetén,- őszintén szólva, nem sok tapasztalattal rendelkeztünk. Ezért ezekben a szakosztályokban eleinte csak ösztönsze- rűen folyt a munka. Ez meglátszott az érdeklődésen is. A testnevelési e- gyesületek eleinte úgy. képzelték, hogy egy-fkét sportdélután megszer; vezésével ennek a szakosztálynak a munkája is kimerült. Ma már sokkal rendszeresebb —■ de ami még ennél is fontosabb —, módszeresebb munkát végeznek. A legtöbb egyesületben minden hétre jut egy, a tömegeket megmozgató rendezvény.

— Milyenek az anyagi és egyéb lehtőségeik e szakosztály munkájának fellendítéséhez?

— Lehetőségeink nem rosszak. Az anyagi támogatásban a megkülönböztetett elosztás mutatkozik a leghatékonyabbnak. Nem támogatjuk azokat a sportágakat, amelyekben kimagasló eredmények nem várhatók, annál jobban felkaroljuk az alapozó-üdülési szakosztályokat. Anyagi lehetőségeinknek vagy a húsz százalékát e szakosztály munkájára fordítjuk. Sok helyen még így is panaszkodnak, pedig az ésszerű felhasználás mellett több apróságot kiküszöbölhetnének, örvendetes tény, hogy ma már az anyagi támogatás nem csak a mi feladatunk. A nemzeti bizottságok és

a termelő üzemek is megértették, hogy. a testnevelés közügy, s ennek megfelelően járnak el. Mindössze egy adatot. említenék ennek igazolására. Tavaly körülbelül hétmillió koronát fordítottunk a testnevelés támogatására. Ebből kétmillió koronát vállaltunk mi, a többit a nemzeti bizottságok és a termelő üzemek, elsősorban a mezőgazdasági üzemek adtak, ami érthető, hiszen a mi járásunk mezőgazdasági jellegű.

— Sportban, testnevelésben talán

még az anyagi feltételeknél is fontosabbak a képzett edzők, oktatók. E tekintetben milyen a helyzet a járásunkban?

— Mintegy ötszáz edző tevékenykedik járásunkban, többre pillanat? nyilag nincs is szükségünk, viszont ha az edzők képzettségét nézzük, távolról sem lehetünk elégedettek. Nagyon kevés az első és másodosztályú minősítéssel rendelkező edzőnk, és az alapozó-üdülési sportok szakosztályaiba is több oktató kellene. Ezt pedig nehéz lesz megoldanunk, mert a magasabb képesítést nyújtó oktatást a központ irányítja, és csak kor? látozott számú érdeklődő juthat ba a felsőfokú oktatási Intézményeikbe.

— A dunaszerdahelyi járásnak is régi panasza, hogy nincs télen-nyá- ron fedett uszodája. Ilyen körülmények között az úszásoktatásban — ami szintén központi feladat — menynyire jutottak?

— Erre is találunk megoldást. Először oktatókat képeztünk ki, majd csak ezután fogtunk hozzá a fiatalok úszásoktatásához. Az elmúlt / évben a járási Iskolaügyi szakosztály- segítségével ezerkétszázötven tizenegy éven aluli tanuló sajátította el az úszás alapjait. Ebbén a munkában támaszunk a Honvédelmi Szövetség, amely elsősorban a sorköteles fiatalok oktatását vállalta magára, mert még köztük is nagyon sokan nem tudnak úszni. Persze mindez még nem elegendő. A végső megoldás csakis a fedett uszoda lenne, mert a nyár rövid arra, hogy a kívánt e- redményt elérjük.

Kamocsai Imra