Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-10-03 / 40. szám

Egyszerűen nem lehelt eleget csodálkozni. Hétszáz vagy még ennél több ember szorongott a Dunaszerdahelyi (Dunaj- ská Streda) művelődési otthon nagytermében. Sokan már be sem fértek és akkor számolni kezdtünk.í,Hány ember képvi­seletében jöttek is itt most össze a brigádvezetők? A járásban négyszázharminc szocialista brigád dolgozik, ebből nyolcvan ifjúsági, vagyis ha minden brigádnak átlagosan csak tíz tag­ja van, taglétszámuk akkor is több mint négyezerre tehető. Márpedig, mi tudjuk, a legtöbb helyen nemcsak a húszat, hanem a harmincat is meghaladja a brigádok taglétszáma, s akad nem egy olyan komplex racionalizációs brigád, amely hatvan-hetven emberből áll. Dunaszerdahelyen legalább tíz-, tizenöt ezer ember képviseletében gyűltek össze. iÄ Ötyén ketten ll a 15 millióból J{ — Milyen volt az idei pap­rika? — kérdem Teleky Lász­lótól, a dunaszerdahelyi Duk- la szövetkezet kisabonyi ker­tészetének vezetőjétől, a ker­tészet huszonkéttagú szocialis­ta brigádjának vezetőjétől. r— Hát, ami a paprikát ille­ti, azzal az idén bizony nem nagyon dicsekedhetünk. Sőt, még a káposzta és a karfiol is megtréfált bennünket — mondja kapásból. Az idei nyár valóban nehéz volt a kertészek számára és fölösleges lenne szépíteni a dolgokat, sok bor­sot tört a kertészek orra alá. És ha mégis teljesítették, illet­ve teljesítik a tervet, akkor azt annak köszönhetik, hogy eleve ellenfelüknek tekintik az időjárást, számolnak azzal, hogy a rosszabbik arcát mu­tatja, és úgy irányítják a ve téstöl, palántálástól a betaka­rításig a munkát, hogy ne tud­jon kifogni rajtuk. Mert, ahogy a jő gazda tart­ja, nincs az a jégverés, amely mindent elverne. A legrosz­szabb időjárás is kedvez vala minek. Mint ahogy története sen az idei is például a ve tett paradicsomnak. A magyar országi Tomatikop vállalat és a Csilizközi Egységes Földmű vesszövetkezet segítségével in dúltak el és a háromszázötven négyszáz vagon hektáronként termés beváltotta számításu kát. Sőt, pótolta a többi nö vénynél mutatkozó kiesést Vagyis: megérte utána nyúlni az újnak. Nemcsak az újnak köszönhe­tik azt, hogy egyenesben van­nak, hanem annak is, hogy egyébként sem adták alább. Ha kellett kiszántották a már el­ültetett növényt és újat ültet­tek a helyébe. Megtehették, hi­szen a kertészet huszonnyolc dolgozója közül huszonkettő a szocialista brigád tagja és nem kell, hogy maga a főkertész tartsa a kezüket, tudják ma­guk is mi a teendőjük. Vagy­is, mint Teleky László mondja, náluk ki-ki maga-magának a kertésze is és így jó, mert a növényt nem lehet becsapni, mint az embert, mert ha nem öntözik, elszárad, ha nem vi­selik gondját, megbetegszik. A fenti gondolatokat, mint ahogy ezt bizonyára az olvasó is sejti, nem én találtam ki, hanem Teleky Lászlótól tu­dom, aki tehát szakmailag is megállja a helyét. A Dunaszerdahelyi Mezőgaz­dasági Szakközépiskola állat- tenyésztési és növénytermesz­tési szakán érettségizett és im­már nyolc éves gyakorlattal rendelkezik. Ez egy kicsit hosszabb tör­ténet. Előbb Nagymegyerre fCalovo) a szövetkezet szőlé­szetébe került és tulajdonkép­pen legalább olyan jó szőlész, mint kertész lehetett volna, mert tetszett neki a szakma, de végül is cserélt az egyik legjobb barátjával. Barátjának minden álma ugyanis a szőlő volt, így hát ő végül is fela­jánlotta, hogy cseréljenek. Ne­ki mindegy volt, ő nemcsak a szőlészetben, hanem a kerté­szetben is örömét lelte. Három évvel később megnő­sült és nemcsak lakást, hanem munkahelyet is változtatott. E- lőbb mint segédkertész jött a kisabonyi (Maié Blahovo) ker­tészetbe, majd pedig, amikor a főkertész nyugdíjba vonult, őt bízták meg a kertészet vezeté­sével. Évente három, három és fél millió korona a tervük. A- zőta kevesebb a szabad ideje, mert nemcsak reggeltől estig, hanem vasárnaptól vasárnapig szolgálatban van. Nem kell ezt szó szerint venni. Általában reggel ötkor kel, segít bevásá­rolni a feleségének, illetve megveszi, amire szüksége van a háromtagú családnak, majd a csemetét az óvodába viszi és fél hét előtt már kint van a kertészetben. Nincs autója, ezért egyelőre kerékpáron jár. Megnézi, mi történt az éjszaka a kertben, aztán reggeltől estig legyalo­golja azt a tíz-tizenöt kilomé­tert, sőt, még többet is, este pedig néha olyan nehéz a lá­ba, mintha az összes sarat ma­gával hozta volna. Mint a legtöbb szövetkezet­ben, a szombat náluk is mun­kanap. Ezenkívül ő még va­sárnap is kinéz a kertészetbe, ellenőrzi az ügyeletes mun­káját, megbeszéli vele a teen­dőket. Neki nemcsak foglalkozása, szakmája a kertészet, hanem a hobbyja is. Újabban vállalta egy idős nyugdíjas bácsi kert­jének a gondozását, megműve­lését. A bácsinak már nem volt ereje és türelme, hogy gondoz­za a ház körüli kertet, ő pedig sajnálta volna, ha parlagon marad a föld és fölveri a gaz. Persze az anyagiak is vezé­relték. Kettőjük, a felesége — aki tisztviselő — és az ő ke­resete- együtt- úgy- négy - ezer- korona körül mozog, és jő len­ne venni egy autót, szépen be­rendezni a lakást. Azért dolgo­zik munka után is, hogy eze­ket az álmokat is valóra tudja váltani. Kétféle ember van: A másik mindenre ráér... Teleky László természetesen nemcsak magánálmokat dédel­get. Dehogy. — Szeretném — mondja —, ha együtt maradna a brigád. Mindig jobb olyan emberekkel dolgozni, akik maguk is akar­ják azt, amire szükség van, ba maguk is szívvel-lélekkel dol­goznak. Aztán pedig szeret­ném, ha egy-két jé gépet is be tudnék szerezni. A paléntálógé- pet mér megvettük, de még sok ilyen okos masinára lenne szükségünk. Nagy hátrányunk ugyanis a munkaerőhiány, és érzem, a jövőben még inkább hiányozni fog a munkáskéz a kertészetből. Az emberek ön­kéntelenül is a könnyebbet, a tisztábbat, a szebbet keresik, márpedig a kertészeti munka nem a legkönnyebb. Szép u- gyan, de nem könnyű. Ezért jé lenne, ha mégsem néptelened- nénk el. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha segítünk ma­gunkon, ha gépeket vásáro­lunk, azok nélkül ugyanis ma már nem megy. Németh István A Bratislava! Könyvtárosi Szakközép­iskola másodikos diákja vagyok. Az Üj Ifjúság olvasóinak szeretnék néhány szót szólni iskolánkról, és annak diák­jairól. Dióhéjban. Iskolánk nevében ugyan az áll, hogy könyvtárost, de könyvtárosokon kívül népművelőket és levéltárosokat Is képez. Kilencedikeseken kívül gimná­ziumi érettségivel rendelkezők is jelent­kezhetnek Iskolánk továbbképző osztá­lyaiba. Milyen egy könyvtáros tanuló élete? Erre csak azt válaszolhatom, hogy na­gyon vidám, de azért néha tanulni Is kell. Méghozzá keményen. Az iskolában,., szlovák nyelven folyik az oktatás, de a folyosón nagyon gyakran hallani ma­gyar szőt. Béres Gizellával ás Révay Katalinnal az elsősök problémáiról be­szélgetünk. Gizi Zselizen (Zellezovce) érettségi­zett, számos szavalóversenyen eredmé­nyesen vett részt, tavaly első lett a Puskln-emlékversenyen. — Egy kicsit Izgultam az első napok miatt. Már az első szeptemberi napok­ban bebizonyosodott, hogy aggodalmam alaptalan. Osztályunk remek kollektívá­nak tgérkezik. Minden diák életében — ha új környezetbe kerül — nagyon fontos az első napok légköre, és úgy látszik, hogy ezt valamennyien tudato­sítjuk Is, és Igyekszünk nem elzárkózni egymás elől. Két évig együtt fogjuk koptatni az iskola padjait, és lehet, hogy sokan még azután ts. Nekem Is ÚJ FORMÁBAN Kassán (KoSice) a magyar tannyelvű oktatás a Kuz- manyi utca 18 szám alatt található Iskolában folyik. Itt, ebben a nagyon régi iskolaépületben az általános isko­lai és gimnáziumi pedagógiai munkát egy igazgatóság irányítja. Pálmai Rudolf 1966-ban Rozsnyóról (Ro2ftava) jött ide tanítani* de két évvel később tanfelügyelőnek nevezték ki. Ebben a munkakörben három évig dolgo­zott. 1970-ben saját kérésére visszahelyezték a magyar iskolába, ahol 1972-től az igazgató. Ezt mondja: — Iskolánk történetében immár a 28. tanévet nyit­hattuk meg. A .Kassán levő két magyar óvodával való együttműködés eredményeként 43 tanulóval két első osztályt indíthattunk (tavaly csak egy első osztályunk volt). Az 1-4. évfolyamban hét. az 5-9-en pedig nyolc osztályunk van Az alapfokon összesen 340 gyermek ta­nul. A gimnázium nyolc osztályában 200 tanulónk van. Pedagógusaink száma a napközisekkel együtt 44. Tudtunkkal az Oktatásügyi Minisztérium és a Bratisla­va! Pedagógiai Kutató Intézet kísérletképpen ebben az iskolában már tavaly bevezethette az új pedagógiai kon­cepció szerinti oktatást. — Igen, a harmadik osztályban. Pedagógusaink min­denekelőtt a tanulók alkotó tehetségének kibontakoz­tatására öszpontosították figyelmüket.. Főleg a halmaz- elmélet tanításában és az anyanyelvi oktatásban szü­lettek kimagasló eredmények. A diákok tudását felmé­rő tesztek is egyöntetűen igazolják, hogy az új koncep­ció szerint több ismeretre tudnak szert tenni, s gon­dolkodásmódjukban is jelentős minőségi változás figyel­hető meg. Mindezen jó tapasztalatokra alapozva ebben a tanévben az 1-3. osztályban kötelezővé tettük az új pedagógiai koncepció szerinti oktatást. Kísérletként a 4., 5., 6. osztályban is bevezettük. Mivel tavaly eredmé­nyesnek bizonyult, hogy a 8. és a 9. osztályokban az egyes természettudományi tantárgyakból a jelentősebb témaköröket szlovákul is összefoglaltuk — ezt a mód­szert az idén is alkalmazzuk. Így elérjük azt, hogy ta­nulóinknak szlovák szaknyelv—ismerete is gazdagodik. Ez természetesen megkönnyíti a. szlovák tannyelvű szak- középiskolákban való továbbtanulásokat. —Középfokon, tehát , a gimnáziumban történtek-e vál­toztatások, újítások az 1978/79-es tanévben? — A gimnáziumi oktatás átszervezése, a tanítás kor­szerűsítésének igényéből fakad. A harmadik osztálytól kezdve páldápl egy új tantárgyat — a kémiai termelés alapjait — vezettünk be. E tantárgyat heti négy órában oktatjuk és a diákok a második félévben .10 napos gya­korlaton vesznek részt a Kelet—szlovákiai Vasmű köz­ponti laboratóriumában. Jövőre, a már említett, választ­ható tantárgyon. kívül az elektrotechnika alapjainak oktatását is bevezetjük. Ezirányú szándékainkban az vezérel,- hogy7 diákjaink^ az általános középfokú művelt­séghez szakképesítést is nyerjenek. Gimnáziumunkban egyébként heti nyolc órában a műszaki adminisztráció alapjait is tanítjuk, s így azok a végzős diákjaink is könnyen álláshoz jutnak, akik nem tanulnak tovább a főiskolán vagy az egyetemen. Iskolánkban a humán ta­gozat a jövőben fokozatosan megszűnik. Kelet—Szlová­kia nagyarányú iparosítása minket is arra késztetett, hogy minél több tanulót irányítsunk a műszaki- pályára. A humán tagozat leépítésével természetesen nem gondo­lunk az idegen nyelvek oktatásának megszüntetésére, hiszen a nyelvekre napjainkban a műszaki pályákon is nagy szükség van. Ez év szeptemberében éppen ezért egy nyelvi laboratóriumot is megnyitottunk, ahol kor­szerű oktatási módszerekkel kezdtük tanítani az orosz és az angol nyelvet. f — Az eddig» elmondottakból úgy tűnik, hogy Kassán a magyar tannyelvű általános iskolában és gimnázium­ban minden nehézség nélkül, ideális körülmények kö­zött kezdhették meg az új tanévet. Pálmai Rudolf elmosolyodik, jobbkezével beletúr a ha­jába, majd elkomolyodó arccal ezt mondja: — Ne higgye, hogy nincsenek gondjaink. Itt a Kuz- mány utcában az általános iskola és a gimnázium már nem fér el együtt. Az alapfokról négy osztályt a Moy- zeS utcában helyeztünk el, egy nem tipikus iskolaépü­letben. Ez nem ideális megoldás, Bizony ideje lenne már, hogy az Illetékeseknél meghallgatásra találjon pedagógusaink régi kérése: egy új, vagy legalább egy megfelelő iskolaépületet bocsáthatnának rendelkezé­sünkre. Ogv érzem, nem szerénytelenség, ha azt mondom: megérdemelnék! SZASZÄK GYÖRGY Töredékek equ brigádnaplóbői Igaz. hogy a diákok nag/ része szeptember elsejével már elkezdte az áj tanévet, de a főiskolások számára a tanév rendszerint csak október elsejével kezdődik. Irásnnk visz- szatekintés a szünidőre, és olyan diákokról szól, akik még a szeptemberi hónapot is munkával töltötték. A nyitrai tanárképző elsősei a babicei konzervgyárban dolgoztak, s mivel munkatársunk, Kántor Mária október el­sejétől szintén az iskola diákja lesz. és bárom betet ő is Babicén töltött, Írása annál hitelesebb. KAKUKK AZ AGYBAN Dühös voltam, mert karórám csütörtököt mondott, és a pontos Időt kénytelen voltam szüntelenül szobatársaimtól kérdezgetni. Egyszer délutáni műszakban dolgoztunk, (gy a lustálkodás a megszokott hajnali fél ötnél jóval tovább tartott. — Lányok, mondja már meg valaki, hány éra van? — tettem fel a szokásos kérdést. Egyik szobatársam. Erika megmozdult az ágyában, álmos szemekkel ráplstantott az órájára, majd egymás után he­tet „kakukkolt“. így lett Erika a 204-es szoba pontos időt jelző „kakukkja“. LEVÉLOLVASÁS — ZUHANYOZÁS KÖZBEN Martka a két hét alatt egyetlen levelet sem kapott. Egy­re szomorúbb lett, de a postás így sem hozott az' 6 ne­vére még egy képeslapot sem. Egy nap, tussolás közben a szobatársnője szaladt utána az örömhírrel. — Levelet kaptál. — Hol van, add már Ide. — kiáltotta Marika a zuhany alól és a vízről megfeledkezve, boldogan nyitotta ki a vár- vavárt írást. Csak akkor kezdett törülközni, amikor vég­zett a levél olvasásával. FUVARDÍJ: KÉT ALMA Éva már a szálláson is rosszul érezte magát, de mégis bejött velünk a konzervgyárba. Kezdetben tudott dolgozni, de később mégis úgy döntött, hogy .visszautazik szálláshe­lyünkre. Utazásának azonban külön, története van. „Bablcében, a buszmegállónál jutptt eszembe, hogy egy fillér nem sok, de annyi sincs a zsebemben. Sápadt voltam, szédültem, — valahogy Otrokovicébe kellett jutnom. Közben megérkezett az autóbusz és én felszálltam. A sofőr kérdően nézett rám. Magyarázkodni kezdtem, hogy itt vagyok Idény­munkán, a konzervgyárban, rosszul lettem és szeretnék visszautazni a szálláshelyünkre, Otrokovicébe. Csakhogy minden vagyonom, ezt a két alma. Ha elvisz — mondtam a sofőrnek — akkor magának adom.“ Melyik buszvezető, tudna ellenállni két mosolygó almának? Kántor Mária titkos vágyam, hogy az Itt szerzett é- rettségl után főiskolára jelentkezem. De amíg szakképzett népművelő leszek, na­gyon sokat kell tanulnom. Kati az Ipolysági (Sahy) gimnázium­ban érettségizett. Főiskolán, orosz-föld­rajz szakon szerette volna folytatni ta­nulmányait, de Ilyen kombináció sajnos ebben az évben nem nyílt. így kerül hozzánk, a Kadnár utcai Iskolába. — A népművelés szerintem rokonfog­lalkozás a pedagógiával. Ha befejezem ezt az iskolát, remélem, sikerül meg- valösítanom mindazt, ami eddig csak bennem él ... A II. A osztályból két jeles tlhulót, Baksa Zsuzsát és Fiissy Annát válasz- totam beszélgető partneremnek, ök szin­tén magyar tannyelvű gimnáziumban é­rettséglztek. — Van az ügy, hogy az elsőst elke­seríti egy véletlenül becsúszott ötös. Azt hisszük, nagyon küzednl sem kell azért, hogy egy Ilyen véletlen ötösből mondjuk egy vigasztalóbb jegy, sót a- kár egyes ts legyen. Nem szabad el­csüggedni, fontos a kitartás, és termé­szetesen a barátok segítsége Is. Az u- tóbblban a ml Iskolánkban igazán nincs hiány. Bognár Rozália Foté: Baksa Zsuzsa A felvételen: A Bratislavai Könyvtárosi Szakközépiskola néhány diákja az is­kola udvarán ■a—™»™ '. KÉTFÉLE EMBER VAN: A MÁSIK MINDENRE RÁÉR MÁSODIKOS VAGYOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom