Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-05 / 36. szám
MÁTÉ PÉTER Az idei Bratislava! Líra nemzetközi versenyében Magyarországot Máté Péter képviselte. A zenével már hatéves korában kezdett foglalkozni, nagy érdeklődést tanúsított a komolyzene, főleg J. S. Bach művei Iránt. Azért érdekelte őt a könnyebb műfaj is. Ekkor kezdett komponálni. Még tizenötéves sem volt, amikor megalakította első együttesét. Milyen volt a kezdet? — A nagyközönség előtt csak 1966-ban mutatkoztam be, ekkor láttak napvilágot első szerzeményeim. Első ilyen dalom volt az Ogy várom Jössz című szerzeményem az akkori Illés együttes kíséretében. Egy évvel később megjelent az első lemezem Is. Ugyanebben az évben (1967) beneveztem egy hazai fesztiválra a Néger zongoristá-val. Első díjjal jutalmaztak. Dalaihoz többnyire S. Nagy István írja a szöveget. Mi van előbb, zene vagy a szöveg? — Már mintegy nyolc éve együttműködöm S. Nagy István szövegíróval. Eddig több mint ötven dalt komponáltunk közösen. Sokáig úgy dolgoztunk, hogy a zene volt az első. Most már váltakozik, egyszer a zene, egyszer a szöveg van kész glőbb. Egyik szerzeményünket Helena Vondrác- ková Is besorolta műsorába. Mikor Budapesten járt tévészereplésen, meghallotta az Elmegyek című dalomat. Ez a dal annyira megtetszett Helenkának, hogy a- zonnal elkérte a kottát és rövid időn belül el is készült a cseh változat „Málo mám lásky tvé“ címmel. Arról, hogy milyen eredményes a közös munka S. Naggyal, több nemzetközi díj ts tanúskodik. Melyek ezek? — Számomra minden egyes díj nagy öröm. Kezdjük csak sorjában. 1971-ben az athéni nemzetközi fesztiválon a zsűri szerzeményemet két különdíjjal jutalmazta. Egy évvel később a drezdai fesztiválon szintén a zsűri különdiját kaptam. Számomra a legnagyobb eredmény az volt, hogy 1976-bap részt vehettem az írországi Cast- lebarban megrendezett fesztivá- Ezen a fesztiválon a szocialista országok közül csak Magyarország volt képviselve, a többi résztvevő nyugat-európai országokból és az angol nyelvterületről érkezett. Innen is díjjal távoztam. A tavalyt Arany Orfeusz fesztivál negyven ország versenye volt. Itt minden előadó három dalt, két saját szerzeményt és egy bolgár dalt énekelt. A kiértékelés komplex volt, három dalt együtt értékelték. Én a zsűri második díját nyertem el. Tavaly még egy második dijat kaptam az otthoni Metronómon, az Együttlét előadásáért. Van saját együttese? — Igen van, már hosszabb idő óta együtt dolgozom egy törzsgárdával. Az együttes négytagú. Hangszereink: Moog-szintetizér, a Fender- és Hammond-orgona, gitár, basszusgitár, Stringmellotron és dob. Mindezt egy női vokál e- gészítl ki. A nemzetközi versenyben melyik dallal „startolt“? — Versenydalom egy friss, vadonatúj szerzemény, még Magyar- országon sem volt bemutatva. Címe: Tűzmadár. A dal ősbemutatója itt, Bratlslavában volt. Ebben az esetben a zene volt az első. Pista aztán megírta a szövegeket. : Beszélgetett: B G. A szerző felvétele BUDKA SUFLERA Ä rock, vagy elterjedtebb nevén a beatzene a tánczenére világszerte nagy hatást gyakorol. A lényegét képezi, szóval a zenevi- lág elválaszthatatlan része. Oj, progesszív elemekkel gazdagítja nemcsak a standardzenét, hanem a jazzt és más zsánereket is. A lengyel rockzene képviselője a Budka Suflera (A súgó bídéja) nevű fiatalabb lengyel együttes, amely Lublin városban alakult meg, és 1974-ben vált ismertté. A kezdetben Krzysztof Cugowskl volt a szólistájuk, aki már azelőtt négy évig standard bluest játszott. 1978. január 2-tól mint szólista Stanislaw Wenglorz énekel, azóta már vagy 150 hangversenyük volt. Az együttes megmaradt a blues mellett, csak sajátságos lengyel változatban fejezi ki magát. Eb ben megtalálhatók a komolyzene és a jazz elemei. A szövegírással Adam Sikorski — a lengyel rádió szerkesztője, a zeneszerzéssel Romuald Lipko — az együttes vezetője foglalkozik. Mostanában a kezdethez képest megváltozott az együttes zenei koncepciója, de ez csak átmeneti jellegű, mert vissza akarnak térni eredeti stílusukhoz. A Budka Suflera együttes először 1974 februárjában a lublloi „Álom a völgyről“ című rádiófelvétellel mutatkozott be, amely Bili Withers „Ain’t No Sunshine“ lengyel változata. Ezzel nagy érdeklődést keltettek, és megtalálták az utat a hallgatósághoz. Röviddel ezután az együttes bekerült a „Han- cerow“ ifjúsági rádióműsorba, ehhez kötődik karrierjük kezdete. A Non Stop lengyel zenei havi folyóirat az olvasók ankétjának eredményeként összeállított legnépszerűbb hazai és külföldi művészek, együttesek, hangleme^k ranglistáján 1975-ben a Budka Suflera együttest a második helyre sorolta. Az 1976. év albumaként a „Cien wielkej gőry“ (a Budka Suflera együttes LP-je) című nagylemezét határozta meg. Ezután következtek a külföldi tapasztalatok, bővült a repertoár. Vezérfonalként megmaradt a lengyel blues, de már hozzásorakoztak Len- nőn, McCartney, Rogers művei is. Hollandiában egy 40 perces összeállítással léptek fel az ismert Mungo Jerry együttes előtt, amely- lyel később beutazták majdnem egész Hollandia területét. Ezután következett az NSZK, az NDK, Magyarország és Csehszlovákia. Az említett nagylemezen kívül, amely két Himalájában elhunyt barát emlékéhez fűződik, feljátszottak egy másik nagylemezt is „Prze- chodnie bylem miedzy wami“ címmel. Az idén júliusban játszották föl harmadik nagyelemezüket, a- melynek a elme még ismeretlen, a vezetődal címe „Életszám“. E hanglemez visszatükrözi az együttes érett tevékenységét. E szerzemények szövegének zöme az orosz (főleg Jeszenyin), és lengyel költészetből merít. D. Muehová Foto: Vlado Mucha TÉLI UTAZÁS SCHUBERT HALÁLÁNAK SZÁZÖTVE NEDIK ÉVFORDULÓJÁRA Az emberek többségének tudatában Schubert úgy él, mint a „Befeje zetlen szimfónia“, a „Pisztrángötös“, a „Rosamunda nyitány“, a „Rémkirály“, a „Halál és a lányka“ és még pár ismertebb dal szerzője. Ez a szemlélet azonban szegényesen elégtelen, mert ránk maradt alkotásainak száma meghaladja az ezret, pedig életútját alig valamivel szabták hosszabbra, mint három rövid évtizedre. Ez a rövid életút Becsben kezdődött, röpke megszakításokból eltekintve Bécsben pergett le és ott is ért véget. Bécs tehát Schubert városa és Schubert Bécs zeneköltője. Az egyik külvárosban született, ahol apja szigorú, de népszerűségnek örvendő iskolamester volt. A népes Schubert-házban, ahol 14 gyermek látta meg a napvilágot, a hét munkanapjai tanítással voltak kitöltve, de vasárnaponként békés önfeledt zenélésre ült össze a család. A papa és az Idősebb fiúk szólaltatták meg Haydn és Mozart vonósnégyeseit, míg a többiek — köztük a kis Franz is — áhítattal hallgatták játékukat. Nem csoda hát, hogy ilyen légkörben a kisfiú szellemi és zenei adottságai korán megnyilvánulnak, s már ötévesen kezdi látogatni aipja iskoláját. Apja után rendszeres zeneoktatója a lichtentháli plébániatemplom kántora lesz, aki egyhamar így nyilatkozik az apának: „Sohasem volt még ilyen növendékem. Ha valami újra akartam tanítani — kiderült, hogy már tudja is. Tulajdonképpen nem Is tanítottam, csak beszélgettem vele és — titokban csodáltam.“ Ttzennégyévesen éri a nagy változás, mikór a konvtktus muzsikadús atmoszférájába kerül, mert muzikalitása és kristálytiszta hangocskája révén vele töltik be az udvari énekkar szoprán szólamában megüresedett helyet. Az ének mellett természetesen a zenekarnak is tagja, ahol a prímet játssza, de csakhamar segédkarmesteri funkcióra is szert tesz. öt évig tartó konviktusí bentlakása alatt kezd el termékeny alkotói vággyal aktívan komponálni, s végérvényesen a zenei pálya mellett dönt. Apja kényszerítő hatására azonban az egyéves taiítőképző elvégzése után tanítóskodni kezd, de elképzelhetjük, mekkora nyűg és szenvedés számára a fegyelmezetlen nebulókkal bíbelődni, mikor fantáziája szüntelenül a muzsika berkeiben barangol. A kényszerpályát csak három évig bírja, majd végleg szakít ezzel a számára fantázíagátló foglalkozással, mialatt azonban már örökbecsű zenei keretbe foglalta Goethe híres verseit, a családi kvartett részére megírta vonósnégyeseinek javát, négy miséjét, melyek közül az elsőt, a híres D-durt, tizenhétévesen maga vezényli a lichtentháli plébániatemplom karzatán és öt első szimfóniáját, melyet a „tragikus“ nevet viselő zár le. Életének második, „szabad“ szakaszát, mely éppen csak tíz kerek esztendőre terjed, kronológiai sorrendben végigkövetni hálátlan feladat és szinte nem is lehet, mert nem történik benne semmi rendkívüli. Olyan ez a tíz év, mint egy hatalmas, szabálytalan fantáziatétel, melyben párhuzamosan fut egymás mellett két egyenrangú főtéma. Az egyik — a megélhetésért folytatott örökös küzdelem, a másik pedig — a sietve-lázas alkotás kényszere. Soha sem sikerült állandó megélhetést biztosító álláshoz jutnia, pedig hány zenemesteri, színházi komponista állást pályázott meg. A maximum, amit ezen a téren elért, az Időszakos házi zeneoktatás volt. Mint házi- tanító került Esterházy János gróf szolgálatába is, akinek leányait tanította a zongorázás művészetére. Velük töltötte a nyarat kétszer !s a Garant partján levő zselizi kastélyban, és nekik írta négykezes zongoraműveinek nagyrészét, Örökös pénztelenségének végső eredőjeként, nem maradt más hátra, minthogy hazátlanul, bohém könnyedséggel hol barátainál, hol idősebb testvérénél húzza meg magát. De bármilyen is volt pillanatnyi anyagi helyzete, akárhol is ütötte fel tanyáját, alkotói láza, mely belső kényszer volt, hogy kidalolja magából azt a rengeteg melódiát, semmit sem csőikként, és naponta játszi könnyedséggel hat-hét órát dolgozott. Este pedig, mikor valamelyik törzsvendéglőben vagy ismerős családnál összejött az áhítva szeretett baráti társaság, Schubert vidáman, minden gondot feledve zongorához ült és kezdetüket vették „rendhagyó koncertjei“, a híres-nevezetes „schubertiádák“ melyeken az ismertek mellett először szólaltak meg aznapi legfrissebb szerzeményei. Így harsog Schubert életének két fő témája, melyekhez nemsokára észrevétlenül egy új, mindkettőt átszövő téma, a betegség témája Is csatlakozik. Ilyen sivár hangulatban kapja kézhez Wilhelm Müller kötetét, melynek versei és azok légköre sajátságos módon saját fájdalmas hangulatát tükrözik vissza. Ez a véletlen, de szomorúan szerencsés találkozás szüli utolsó tragikus dalciklusát, melynek címe a „Winterreise“, vagyis „Téli utazás“. Huszonnégy versre írott huszonnégy döbbenetes dal foglalja össze a schuberti élet kilátástalan „utazását“. De az utolsó éveknek, mikor a muzsika továbbra is gáttá lanul árad belőle, nemcsak ez a dalciklus a hattyúdala, hanem legnagyobb remekei is ekkor születnek. Ide tartozik a nagy C-dur szimfónia, a két nagy zongorahármas, az utolsó zongora- szonáta, a csodálatos szépségű Esz- dúr mise és az állandóan születő dalok sokasága. Schubert, aki Haydn, Mozart és Beethoven után lezárta a klasszicizmus aranykorát és ugyanakkor megindította a romantikát is, ott nyugszik ma a währingi temetőben, alig három sírnyi távolságra a bálványként tisztelt Beethoventől. Varga József EZ A DIVAT ? ! Színes trikó, kopott farmer a címe Zalatnay Sarolta utolsó előtti nagylemezének. Nem ez a farmerról szóló egyetlen zeneszám, fónéhány hazai, illetve külföldi előadó és együttes repertoárjában énekel erről az állítólag nagyon jól bevált, de főképpen divatos öltözékről. A fiatalság nagyon szívesen viseli ezt az évekig szinte egyfolytában hordható ruhadarabot. Nagyon kevés kivétellel, szinte mindenki öltözékének egyik fő eleme. Egy Ilyen kivétel vagyok azonban én is. Bármennyire hihetetlen, nekem nincs, s nem is volt farmerem. Hogy miért?, talán a farmer befutási időszakában nem akar ódzott sorba állnom, és egy későbbi próbál- kozásom is kudarcba fulladt, amikor egy ilyen divatcikket felpróbáltam. A feszességet, a szorítást nem tudtam elviselni, s úgy éreztem, mintha páncél venne körül. (Állítólag ez is csak szokás dolga.) így tehát nincs farmerem, de a minap elhatároztam, hogy nem is lesz. Egy borús reggelen munkába igyekeztem, s ahogy az autóbuszban üldögélek, gondolatban napi teendőim rendezgetem, a velem szembeni ülésre egy nagyon csinos, talán éppen a szünidőt élvező tizennyolc év körüli fiatal lány telepszik le, színes trikóban, kopott farmerben. Nem is a farmert kifogó, solom, még talán azt is megértem, hogy úgy „klassz“ egy farmer, ha kopott, és ennek érdekében újkorában téglával kell dörzsölni, de azt viszont, hogy miért kell egy farmer* nek piszkosnak lennie ...?! Sőt, ez nem is kifejezés; a szóbanforgó farmer kifejezetten koszos volt. Hogy mi ebben a „pláne“, nem értem, annál is inkább, mivel viselőjének gondosan ápolt frizurája, szélesen rúzsozott szája, tökéletesen kifestett szeme, és szép, sőt tiszta trikója — enyhén szólva — nem volt szinkronban az imént ecsetelt farmerrel. S ahogy így felülről lefelé nézegettem a természeti adottságai= búi kifolyólag csinos lányt — megakadt a szemem a lábbelijén. Itt viszont már felháborodásom tetőzött. A több helyen összevart, foltozott, toldozott, helyenként már rojtos farmer szára talán egy egész tanévben viselt, mosószert, kefét sohasem látott teniszcipőben végződött. Már-már megkérdettem, mi ebben a jó, a szép, az egészséges, amikor alkalmi utitársam egy megállónál kiszállt. Így tehát csak magamnak adhattam fel a kérdést: Ez talán a divat?, vagy talán a huszonegynéhány évemmel maradi lennék? Lehet, hisz naponta lépten-nyomon találkozom ilyen „gyönyörű“, nem éppen lenyűgöző látványt nyújtó farmerrel... Ha egyszer esetleg mégis lenne farmerem, ilyen nem, az biztosi PAPP SÁNDOR ___________«______________ ) \
