Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-09-05 / 36. szám
Fenti képünkön a két csapat tagjai között bizonyára sok ismerős arcot fedeznek fel. Középen Bodnár Gyula (háttal), Tomi Vince és Juhász Jácint (kissé takarva) harca a labdáért. Lent Ihász Gábor igyekszik megszabadulni őrzőjétől Bala jtitnl. az akciót Cs. Németh Lajos figyeli, Palá- gyi (háttal), Batta, Szilvássy és Szigeti. Molnár János felvételei SZOROCSKA A cím nem találós kérdés, de Így is magyarázatra szorul. Nos, a kedves olvasó bizonyára halott már a Budapesten minden évben sorra kerülő színész—újságíró labdarúgó rangadóról, 'ennek a rövidítése az SZŰR. Az utóbbi években a csehszlovákiai magyar újságírók csapata Is megmérkőzik a magyar színészválogatottal. A minap negyedszer Királyhelmecen (Kráf. Chlmec), a jó ború és kedves, szívélyes emberek által lakott bodrogközi városban került sor a találkozóra. Mivel a szép hagyományú rendezvénynek eddig nem volt neve, ezúttal a csapatkapitány, Batta György indítványára elkeresztelték Szú- rocskának, a kicsinyítő képzővel is hangsúlyozva, hogy még nem ér fel a negyedévszázados hagyománnyal rendelkező, s minden évben óriási érdeklődést keltő budapesti SZÜR- ral. A királyhelmect Szúrocska így Is nagy ün nép volt. Szép számú nézősereg gyűlt össze, hogy megtekintse, mit tudnak a zöld gyepen azok, akiket eddig csak a színpadról, a képernyőről vagy a filmvászonról, illetve a lapok hasábjairól Ismert. A vendégek csapatában neves színészekkel találkozhatott, sok felejthetetlen magyar film főszereplőivel, Szirtes Ádámmal, Fülöp Zsigmonddal, Komlós Andrással, Juhász Jácinttal, vagy a táncdalénekes Ihász Gáborral. A játékvezetői szerepet nem kisebb személy vállalta, mint Józsa László, a csehszlovák labdarúgó-liga háromszoros gólkirálya. Hibátlanul vezette a mérkőzést. A színészek meglehetősen tartalékosán léptek pályára, s mivel az újságírók ezúttal valóban nagyszerű teljesítményt nyújtottak, — amellyel sokak szerint akár a divízióban is megállnák a helyüket —, az eredmény egy percig sem volt kétséges, a mérkőzés a toll- forgatók 9:5 arányú győzelmével ért véget. A gólokat Tomi, Batta, Szaszák, Racskó (2—2) és Balajtí (1) lőtték, a színészek részéről Fülöp kétszer, Egressy, Juhász és Ihász (tizenegyesből) volt eredményes. Az újságírók győzelme elsősorban annak köszönhető, hogy Szigeti Lac! úgyszólván teljesen kikapcsolta a játékból a kulcsember Ihász Gábort, a Vasas volt NB 1-es játékosát, a töbszörös magyar Ifjúsági válogatottat, juhász Jácint- a kapott gólok után pedig kénytelen volt hátrahúzódni a védelembe. A közönség azonban így is mindvégig szép és élvezetes játékot látott. Mindenképpen dicséret illeti a színészek kapitányát Komlós Andrást, a Vígszínház művészét, aki 57 évével Józsa Laci szerint a csapat legjobbja volt, és Szirtes Ádámot, aki korban csak alig fiatalabb nála, de végigjátszotta a mérkőzést. Természetesen a dicsértek sorából nem hagyhatjuk ki a közélet helyi vezető személyiségeit, akik áldozatos munkát végeztek azért, hogy a találkozó létrejöhessen. Első helyen kell említeni Gylmesi Györgyöt, a helyi kórház orvosát, a CSEMADOK járási bizottságának elnökét, a neves vadászírót, továbbá Lackó Józsefet, a vnb elnökét és a többieket. És mit mondtak a nagy találkozó után a mérkőzés szereplői? JÖZSA LÁSZLÓ játékvezető: „Örülök, hogy már megtanultatok futballozni (az újságírók, a szerk. megjegyzése), hogy Ilyen korú emberek egyáltalán akarnak valamit és már azt is tudiátok. mit akartok. Ma valóban jól játszottatok.“ KOMLÚS ANDRÁS, a színészek örökifjú kapitánya: „Sajnálom, hogy a vártnál gyengébb csapattal jöttünk, de mindenképpen le a kalappal előttetek. Ezeken a találkozókon mindig jól érezzük magunkat, szavamra mondom, hogy jobban, mint otthon. Most is teljes szívemből és az egész csapat nevében köszönöm a nagyszerű fogadtatást.“ BATTA GYÖRGY, az újságírók kapitánya: „Csapatom még sohasem nyújtott ilyen jó teljesítményt, még soha senkinek nem rúgtunk kilenc gólt. Nagyon jól éreztem magam Ki- rályhelmecen, Bodrogköz a második szülőföldem. Köszönöm mindnyájunk nevében az elsőrangú szervezést és a lelkes szurkolást.“ Dr. HEGEDŰS JANOS, a Szúrocska állandó konferensziéja Budapestről: „Számunkra felemelő érzés, hogy e találkozóra éppen az ország történelmének olyan nagyszerű évfordulóján került sor, mint a Szlovák Nemzeti Felkelés, és örülünk, hogy ml is hozzájárultunk az ünnep sikeréhez. Mindig nagy elragadtatásra hangol, hogy az olyan kis dolgokat is, mint ez a labdarúgó-mérkőzés, nagy gondolatok szolgálatába, a népek közötti kapcsolatok elmélyítésének szolgálatába állítjuk.“ SZIRTES ÁDÁM: „Jó dolog futkosni egy kicsit a pályán és nagyon jó leülni az emberek közé, figyelni őket és hallgatni, m't mondanak a sorsukról. Eleinte a szokásos jó- pofáskodás zajlik, de amint feloldódik az ismerkedés feszültsége, mindkét oldalon előkerülnek az élet valóságos tényei. Rengeteg mindent Ismerünk meg ilymódon.“ PALÄGY1 LAJOS gyszer Pécsre utaztam. Budapesten a Keleti pályaudvar e- lött ténjeregtem, vártam a csatlakozásra. A poggyászom egy padra tettem. Cigarettát kezdtem sodorni. — Mindig csak sodrottat, nem gyárban készítettet szív? — Mindig, a saját gyárié mányú ctgarettát szeretem. Biztos ezért bátorkodott nagy hetykén mellém lépni a fiatal vagány és megkért, segítheti-e cipelni a bőröndömet. Gondolta, fe/re ejtheti azt, akt sodort cigarettát szív. Én csak elmosolyodtam. Segíthet akár Pécsig is cipelni — mond* tam —, ugyanis oda utazom, ökölvívó mérkőzésre. — Csak nem? — kérdezte. — Bokszoló bajnok vagyok — jeleltem. — Katonakoromban végigbunyóztam Csehország minden mérkőzését. — A bőröndöt azonnal visszahelyezte a padra, és úgy eltűnt, mint a füst. Nézze csak meg az öklömet. Egy szót sem hazudtam neki. — Verekedett már? — Nem, még soha. A durva, buta ember verekedik csak. Meg gátlástalanság is kell hozzá. Persze más, ha ezt önvédelemből teszt az ember. — A brattslavai cérnagyárban — ahol dolgozik — talán maga a legerősebb? — Ezt nem állítom. De egyszer a gyárban két hősködöt agyonszorongattam. Gondolták, mivel kisfaludi vagyok és a nevem sem Iz* mos Péter, hanem csak Molnár Béla, hát majd elbánnak velem. Nekem jöttek. Én meg elkapjam őket és ropogtattam mint macska az egeret. De úgy nyivákol- tak, mint a macska, ha belerúgnak. Azóta szent a béke. Most már nem hencegnek. Udvarias, szelíd ember. Véletlenül sem ejt ki egy durva szót. Szerinte a sza- vakkal is lehet ölni, ököl nélkül. Ezért nevessünk inkább, mint mérgelődjünk. Papírt és vágott dohányt vesz elő. Vastag ujjaival finoman pödrt a ctgarettát. Pillanatok alatt bodor füst száll a levegőbe. — A dohányról nem mondok le, alkoholt azonban nem iszom. 'Módfával, hely- lyel-közzel Igen. de nincs törzshelyem a kocsmában. Nem szeretem az alfa be-’ szédet, ami ott folyik. Durvaság, kivagyiság minden sző mögött. Eltorzult arcok, káromkodás ... Mert ma az emberek nem mulatnak. Sokat isznak, Orrukat lógatják a sörbe és a vodkába, de nem énekelnek. A fiatalok, még búcsúkor sem táncolnak. Pénzük van az embereknek, ház, autó, villanymotor ... de egy egész-, séges, fő nevetést csak elvétve hallant. Mi ennek az oka? Eltűnődöm rajta. A cérna- gyárt munkással három napig vitatkozhatnánk ezen. — Aprócska két lányom van — folytatja. — Gyakran felhozzuk őket Bratis- lavába, mindent ismernek a városban, amit gyermekeknek ismerni érdemes. I i- szent az üzemben dolgoznak olyan húszévesek, akik színházban, kiállításon sohasem fúrtak. Nem egy van köztük, akik üzemi kirándulásról visszatérve nem tudják, hol jártak, melyik városban, milyen hegyek között és folyók partján. — Maga sokat dolgozik? — kérdem. — Sokat, de arra, amire kell, mindig van Időm. A munkahelyemen kívül még egy havi fizetést nagyfából összehozok. Falat rakok, vakolok Is, ha kell. Hentes Is voltam a sertésvágási i- dényben. Néha ácskodom is. A maga alumíniumlemezét is összeforrasztom, vagy megszegecselem, ne féljen. Azt természetesen ingyen, baráti alapon — mint mondani szokták. — Érdemes ennyire sokai dolgozni? — Nekem érdemes — feleli. — Fiatal vagyok még, most kell megfognom mindent. A házépítés, berendezés, bútorok vásárlása kiüríti a pénztárcát. A napokban autót is vettem. A feleségem pedig hosszú i- deig nem dolgozhatott a gyerekek miatt, mert kU esik voltak. Most odahaza a szövetkezetben alkalmazták. — Mondja, segített valaki magának az életben? — Senkt, mindig csak én magamon, meg hát a feleségem. Nem örököltem, nem nyertem, soha nem csaptam be senkit. Még csak irigyelni sem tudom azokat, akik munkaviszonyban vannak ugyan, de semmi értei* mes vagy hasznos munkát nem végeznek. És aztán felveszik a fó pénzeket. Lehet, hogy a helyükben én is azt tenném. A sorsomnak kovácsa vagyok. Eddig legalábbis így volt. — Mindig mindent köny- nyen ért el? — Mindig mindent nehezen — és ö ezen egészségesen nevet. Bagota István Dr. Helmuth Käser, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség főtitkára. Korábban a svájci szövetséget irányította. A 85 éves szakember a FIFA legutóbbi ülésen Argentinéban további tíz esztendőre vállalta ezt a felelősségteljes és szép munkát. Igazi szaktekintély, nem érdektelen tehát, hogyan vélekedik a világ labdarúgásáról. EGVRf MESS A FEUER FOLT BESZÉLGETÉS A FIFA FŐTITKÁRÁVAL ■ Hogyan ítéli meg a tizenegyedik világbajnokság tapasztalatait? — Legfontosabb, hogy a világ labdarúgása nemcsak megtartotta, hanem megerősítette a pozícióját. A legjobbak találkozója Iránti érdeklődés fokozódik, s a fiatalság futballszeretete — egyes korábbi borúlátó jóslásokkal szemben — emelkedő irányzatot mutat. A labdarúgás nemzetközi térképén egyre kevesebb a fehér folt. Különösen örvendetes, hogy olyan országokban Is, mint az Egyesült Államok és Ausztrália, amelyekben a futball nem vezető sport, néhány év alatt Iskolások százezrei váltak a játék lelkes híveivé. A Cosmos feltűnése, gyors sikere csak azért volt lehetséges, mert az USA-ban is megvan az Igény a magas szintű labdarúgásra. Pelé, Beckenbauer szereplése nyomán tehetséges fiatalok tanulják meg, hogyan is kell bánni a labdával. ■ Tapasztalható-e hasonló előretörés a harmadik világ országaiban is? — Feltétlenül. Afrikában például évtizedekig csak Egyiptom jelentette a nemzetközi színvonalat. Ma más a helyzet: jóformán nincs egyetlen ország sem ezen a hatalmas földrészen, ahol ne kezdődött volna el a szervezett labdarúgás. Ezen a téren jelentkeznek a legfontosabb feladataink: azokban az országokban, ahol nincs hagyománya a sportágnak, meg kell tanítani, hogyan építsék fel a szövetségi munkát. Nem elég drága pénzen külföldön kiképezni egy-egy edzőt, ha senki sem tudja, hogyan kell szervezni a labdarúgást. Ezért vagyunk hálásak azoknak az országoknak, amelyek segítséget-nyújtanak a harmadik világban Indított szemináriumokhoz. ■ Argentínában 18 csapat szerepelt, de Havelange elnök azt szeretné, ha Spanyolországban huszonnégyre emelnék a létszámot. — Eredetileg Argentína is több csapatot szeretett volna fogadni, de menet közben rájöttek, hogy milyen sok gondot vettek volna a nyakukba. Ezért aztán önként lemondtak a létszámemelésről. Spanyolországban több jő stadion ált rendelkezésre, kérdés azonban, hogy 24 csapat nem jelent e majd színvonalcsökkenést. ■ Hogyan áll a moszkvai olimpiai torna? — Jelenleg minden a legnagyobb rendben. Október első napjaiban Havelange elnökkel a Szovjetunióba utazom helyszíni szemlét tartunk Moszkvában, Minszkben, Kijevben és Lenlngrádban, a csoportmérkőzésekre kijelölt stadionok ban. Októberben elkészül a csoportbeosztás. 1979. januárjától az olimpiai torna, a fiatal tehetségek seregszemléje (a világbajnokságon szerelitek nem indul*--’"ak) a labdarúgóvilág érdeklődésének a középpontjába kerül.- ■ n «raw——n>— Kerékpáron < Szlovákia körül A bratislavai Szlovák Mű’ szaki Főiskola Vegyészmér- 1 nökl Karának hallgatói 1 minden évben kerékpáros s| túrával emlékeznek mega- zokről, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért. Az Idén, a kar harma- , dlk évfolyamának három hallgatójára, név szerint Öurian Maroära, Ondro Mar- ttnskyra és e sorok írójára ; esett a választás, hogy nekivágjanak a hosszú útnak. A túra elején Bratislavá- ban megkoszorúztuk a hősök emlékművét a Slavínon, aztán nekivágtunk az 550 kilométer hosszú útnak. E- sőben, sárban, napsütésben kerekeztünk a nem könnyű rakománnyal, amelyben felfújható matracok, sátrak és hálózsákok voltak. Egy hétig tartott az út a Slavín — Senec — Trnava —- Trenőín — 2ilína — Ru- áíomberok — Liptovsk? Mi- kuláá — Poprad — Stará Lubovűa — Bardejov — Svldník — Dukla útvonalon. Mindenütt szívélyesen fogadtak bennünket, és 5- szintén csodálták, hogy 1- lyesmtre vállalkoztunk, holott egyikünk sem űzi versenyszerűen a kerékpározást. A túra végén a hála és köszönet jeléül koszorút helyeztünk el a duklai em lék műnél. Kicsit fáradtak voltunk, de büszkeséggel 1 töltött el az a tudat, hogy J éppen mi fejezhettük ki ily- mödon tiszteletünket azok Iránt, akik hazánk szabad ságáért harcoltak. Oláh Gyufa **'*--' ■* ■■ - rT-i<k / % A Az okolvivo civilben
