Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-12-19 / 51-52. szám
I Komáromi (Komámo) beszélgetéseim sn- I rán többször szóba jöttök a hire« Térfalak bástyák és természetesen a várfalakhoz ia gasztott ki» házak, az Úgynevezett fér* kefészkek Is, Súlyos good. A század meg-megújulo pássá «ói, a mstikanélböltzég fitté ide a fa lakhoz a záros iegszégényeóhjét. Hová mentek »olea azok, akiknek elér» erezték kicsinyke vagyonkájukat, wagy azok, *k§ két a háziurak a véjmih«|túkkal kitetet tak a hajlékükből. Az 'erfia Térfalak t&Té ben húzódtak üteg. Bádogból, rongyból mórból csináltak magoknak rálátni kis bé- vóhelvót, és rémölten néztek a gazdag , »agy a gazdagnak »éli »érne faié. í. Beszélgetek a járási nemzed bizottság elnök-vei, Nagy Kaz óléi' mérnókksl, konkrét tér veik vannak a várfalak restau rálására, turisztikai látványos ságnk kihasználására, de u gyanakkor újra megkérdezik mint már annyiszor a múltban mi legyen azokkal az embe rekkel, akik a bástyák kata kombáiban a keskeny lőrésea mögött vakoskodnak, vagy a fecskefészkekbe húzódókkal? — Magam is végigjártam többször ezeket a falakat. Né melyik lakójának annyi a péri ze, hogy akár ugyanolyan há zat is építhetnének maguknak mint amilyenek egy dobásnyi ra a várfalaktól épülnek, de ők nem mozdulnak Sőt, ki sem akarnak onnan menni! — mondja tanácstalanul. A városi nemzeti bizottság elnöke, dr. ölveczky Ferenc és alelnöke, Bende István is tudatosítják, hogy göcsörlös nehezen hasadó fába vágjuk a fejszéjüket, de akárcsak a többiek, ók Is érzik e gond súlyosságát. — Nagyvonalúan újjáépül a város — mondják, — most lesz igazán csak várossá, tehát érzékenyen kell hozzányúlni a kérdéshez. Ezért Matejovics Jánost kérik, a lakásbizottság agvik legrégibb tagját, a kérdés legjobb ismerőjét, hogy tájékoztasson a problémáról és kísérjen aLa iialyszínre, ■ Mikulás-napján kicsit korai és kemény télben elindulunk, hogy lássuk, hogyan is élnek errefelé az emberek. Oldalt kút, ömlik belőle a víz — éjjel-nappal. A legtöbb je ide jár vízért, és a lovakat ts itt itatják. Fölöttünk viHanvvezeték. Valaha fészek ről fészekre vezették maguk nak az emberek a villanyt, ké sőbb a város megcsináltatta a vezetékeket. Magunk elé nézünk, a fagyos út jobb oldalán, a falak tövében megrázó lát vány: ötven hatvan méteren ként egy-egy fura bádogtetős rogyadozó fészer, viskó. A köz beeső fal fehér, kék, olyan, amilyenné az utolsó lakó má zolta. Régen egymás mellett sorakoztak a kis házak, a he lyükön most rozsdás bádog, rongyok, tégla- és mórrakások. — Igaz, hogy némelyikének még pénze is lenne, és még sem akar Innen kimenni? — kérdem a kísérőmtől. — Hát van ilyen. Persze többségük már elment, vagy éppen készülőiéiben vannak De menjünk csak, majd meg mutatok mindent. —o— Raffaelékhez igyekszünk. Ki vülről csupa bádog. Aprócska ablakok. Mérges farkaskutya rohan elő a bódék közül, — Nem mész, takarodj! — dobbant Matejovics János meg sem állva. Én nem merném u gyanezt megtenni. De ő nem csak a lakóházat, az 'állatai kát is Ismeri. Szembefordul velük, és azok acsarkodva bár de tartják a tisztes távolságot Az előfészerben moslék mocskos vödrök, rongycafatok — Jó napot! — Jő napot, főnök, Jő na pót, mikor adnak már végre lakást, hál nekünk már soha sem adnak egy rendes búvő helyet? — darálja Raffael Ro zália. A kis fülledt koszos kony hában meleg van, és annyian szoronganak, hogy még az ab lak fényét is elülik. A renge teg gyerek mellé még a szom szédok és „rokonok“ Is idehú zódnak. Véeiehallgatjuk az asszony -űrén-’1 aztán meg nézzük a két szobát. Kicsit zsúfoltak, tarkán cigányossk, ie az ágvak megvetve, és a touvhával ellentétben rend fo gad bennünket. A férje ren desen dolgozik, gyerekeit iskolába járatja. —o— Megyünk tovább. A picinyke bódészerü, fehér re meszelt házikő ajtaján lakat, de kísérőm bezörget az apró ablakon: — Bent vagy, Knédli? — Bent, persze hogy bent vagyok. Hol lennék, hová me hetnék már én? Gyere csak be, te ilyen meg olyan... — szól ki Knédli, azaz Rácz La jós, és valahonnan a szom szódból már szalad is a fele sége, hogy leakassza a lakatot A parányi zsúfolt helyiségben két vetetten ágy. Az asz tálkán táskarádió Rácz Lajos Ötvenöt éves, és ugyanennyi ideje lakik a bástyáknál, itt született. Beteg, tüdőbajos. É- pítkezéseken, bányában dolgozott. Lehet, ha akkor nem kap tüdőbajt, ő Is épített volna magának házat, de hát megkapta. azért aztán ide, a várfalakhoz húzódott vissza. Itt a város szélén a levegő is jobb, és a lakásért s.em kell fizetni. A látvány persze megrázó, ö meg beteg, ezért megkérdem tőle, hogy mi lesz, szandéko zik-e innen elmenni. — Ml lenne? — kéraez visz- sza. — Van még vagy öt mázsa szenem, hatszáz korona nyugdíjam, amíg ez tart, addig én is megleszek valahogy, — Adtál már be kérvényt, Knédli? — kérdi a barátja. — Nem én, minek, hogy lakbért fizessek? —o— Töpörödött asszonyka totyog előttünk a fagyos göröngyökön. Leemeli kullpintyójának ajtajáról a lakatot és beenged. Vels Ilonának hívják. A férje vagy hét éve halt meg, egyedül él. Bántani nem bánt ja senki. Igaz, nincs is miért — Mióta lakik itt? — kérdezzük. — Harminc ...? — tűnődik, és keresgél az emlékeiben. — Mennyit fizet itt? — Most már semennyit, csak a vízpénzt. — Miért, régen talán fizettek? Kinek? — Igen, hogyne, helypénzt meg adót is a városnak. A háború után még az elmaradt hátralékunkat is meg kellett adni. Négyszáz koronát fizet tünk egyszerre. Most már csak ez a vízpénz maradt. Pöttöm kályhája dobogón áll, hogy a hő ne érje a szobába össze zsúfolt tárgyakat. Különben meleg van Itt, pedig a kályhában csak pislákol a tűz. —o— A VII-es gverkből és egy másik kör alakú tákolmányból már elmentek a lakók, a helyüket hosszú szőrű, vaksi lovak foglalták el. Az ajtókon lakatok. Gazdáik csak néha néznek feléjük, Inkább kínozzák, mint szeretik szegény párákat. Egyáltalán, mire nekik a ló? Megélhetés? Aligha. — Magáéi ezek a lovak? — kérdem egy jól öltözött, pirospozsgás férfitól. — Nem, főnök, nem az e- nyémek — válaszolja ő, és máris kísérőmnek esik, hogy mikor kap lakást. Állítólag tüdőbajos ötvenegy tői. Amikor a „birodalma“ elé érünk, seregnyi kölyök tódul ki a bódékból, utánuk a me nye. Az asszony valamelyik közeli faluból való, ragad a piszoktól, pedig odahaza, mint mondja, volt rendes házuk. A férje dolgozik, nem na gyón szokott hiányozni a mun kából. — Miért élnek Itt? — kér dem tőle. Vállat von. Arca. szája kifestve, fülében arany ujján arany. A falak, úgy látszik, nem csak az időjárás ellen nyújta nak védelmet. —o— Csicsóéknál hideg van. A hodálynyi boltíves katakombaszerű helyiséget elég nehéz kifüteni. Persze az is kérdés, mivel, hogyan, és ki fűtsön. Az asszony csupa szutyok. — Már írtunk a minisztériumba, majd megmutatjuk — fenyegetőzik. — Egész nyugodtan — hagyja rá a kísérőm. — Hány lakásuk volt eddig? Az asszony elhallgat, de aztán újra csak szitkozódik, rónán utánunk, mondja a magáét. Eddig két lakást tettek tönkre, ezért végül is kiszorultak ide. —o— Csicsóékhoz elkísért egy jól öltözött fiatalember. Márkás kardigán — csempészáru —, jó nadrág. Nemrég nősült, azaz majd csak most fogja az anyakönyvvezető elé vezetni az asszonyt, mert az még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét. Ö a kikötőben dolgo zik, jó lenne lakás. Ide az anyjához, akinek van még vagy tizenhárom gyereke (ahányszor kérdeztük, annyiszor mást mondott), nem vehet se bútort, se rendes ruhát.. Külön ben értelmesnek látszik. —- Miért nem keresett már valami rendesebb helyet? — kérdezzük az anyjától. — Ennyi gyerekkel? Hová mehetnék én ennyi gyerekkel? — Ez a lakás a magáé? — Igen, hogyne, megvettük. — Mennyiért? — Hatszáz koronáért... — Igen, ez itt így szokás. Adják-veszík az emberek. Sőt, néha még építenek is hozzá. Van elég tégla a bontásokból — mondja a kísérőm. — Nemrég az egyiknek a bódéját daruval ledöntették, hát kénytelenek voltak neki újjáépíteni. —o— Amit eddig láttunk, az körülbelül az egyharmada a lakott várfalaknak, a többi egy kicsit más kategóriába tartozik. Az egyik saroknál kopogtatunk. Az egykori félköríves folyosóból a lakók négy helyiséget alakítottak ki az évek folyamán. Most Lévai Dezsőé — mint ahogy az anyja, Pápay Margit mondja. Lévai Dezső u- gyan katona, de az övé. A kisebbik. fiú még iskolába jár. Itt a kevéske pénzüket gondosan beoszthatják. A fiúnak, akt jól tanul, új kerékpárja, jő felöltője vari. —o— Sokáig, órák hosszat gyalogoltunk, és a villany jött velünk. A város utólag nemcsak a villanyt vezettette ide be, de meg is számozta a fecskefész keket, sőt később át Is számoz ták. Merceg Józsefék háza a 760-as számos viseli. Lakóiból tetten a hajógyárban dolgoz nák, és ha a ház nem a várfalnak vetette volna a hátát, senki, még a legkényesebb szem sem találhatott volna kivetnivalót. A kétszoba-kony- hás ház kívülről sárgára ásna rancssárgára van festve, és kedves látványt nyújt. A bel seje pedig még ennél is töb bét:.-kényelmet.'- Saját i vízveze lék, fürdőszoba, villanybojler olajfűtés, hordozható tv-készü lék. — Nem szeretnénk innen el menni, csak a... — mondja az asszony. —o— Eőry Józsefék nem gondoltak arra, hogy esetleg el Is me hetnének. ötezer vették öt évvel ezelőtt a szó ba-konyhás lakást, amelyei nem is olyan régen építhettek mert nemcsak a hátsó fala e rés, a többi Is. Panelből van Eőry József hajós. Régen há rom-négy hőnapot is elvolt mostanában már többet tartóz kodik odahaza. Megtermett, e rbs either. Felesége viszont aprócska, a . lába kötszerbe bu- gyoláiva. — Beteg? -- kérdezem, miközben a hideg betonpadlót vizsgálom. — Beteg, fáj ennek mindenei — válaszol helyette a-férjeA kislányuk, mint mondják, makkegészséges, csak éppen a bőséges Mikulás-csomag ártott meg neki. Hogy egyszer ő ts olyan beteges lehet, mint az anyja, arra bizonyára még nem gondoltak. Sőt, arra sem, hogy elköltözzenek innen. — És ha azt mohdják, hogy el kell„ innen menni? — kérdem. . — Majd veszühk magunknak valahol valami házat, ugye?.,— fordul a féleségéhez meg a lányához. Kérvényre eddig nem gondolt, . ő ugyanis nem a komá romi kikötő alkalmazottja, ha nem a fővárosi hajózási Vállalaté, így aztán csak tőlük kérhetne lakást. Vajon kapna-e egy más Illetőségű ember? Ki tudja, nem kellett volna-e mégis benyújtania már a la káskérelmét? Egyik szomszéd juk épp most költözködik. Lehet, hogy- ők'sem kopogtattak volna hiába. —9— Sétánk- utolsó állomásához, az emeletes, korszerű családi házakkal, sorházakkal szemben levő hatos bástyához é- rünk. — Ez az utolsó, amelyet még laknak — mondja kísérőm. Mi Jancsár Antalékhoz térünk be. A lakáshoz tartozó részt elke rítették, köröskörül szőlölu gas, az udvar tele nyúlketrec cél. Nyolcvan-száz vagy még ennél is több nyula lehet a hatvannyolc éves nyugdíjas bácsinak. Kinyitja az egyik ketrecet: Már e'1 kell őket válasz tanom — mutat a szép hat fiatal nyölra. - 1 ■ — Minek magának ennyi nyúl? — Leadom őket. Tizennyolc koronát adnak kilójáért. Darabonként megvan az- a Vétkét és fél kiló. Jancsár Antal korábban az állami gazdaságban dolgozott. Ma is az egykori munkatársaktól veszi a szemes takarmányt, széna pedig akad elég a bás tyáK-on. ■■<... Bent, a- nagy konyhában nincs valami meleg: Az unoka, a -kis ■ Béluská, a fiuk fia melegen van öltöztetve. A nagyszülők nevelik, tizenegy hónapos korában elhagyta az anyja. Az apja meg bérház ban lakik, Ri-kij-ár 'a fiához, tegnap is hozott neki autót, cukorkát. — Nem gondoltak arra, hogy esetleg elmennek Innen? — érdeklődöm — Nem én,, megvoltam itt eddig is, és megleszek ezután is, ha meghagynak. Harmincegyben jöttem .ide, akkor kénytelenek voltunk. —o— Búcsúzunk a várfalaktól, a ' fec'skefészkektöl, de égy pillanatra még „megállók a nemzeti bizottság lakásügyi osztályán. Fiatalember kopogtat az ajtón: — Nem tudom, mi legyen ezzel a papírral — mutatja az Írást, amely arról tájékoztatja, 'hogy a nemzeti bizottság megkapta a kérvényét, beiktatta, ős amint módja lesz rá, megpróbálja lakáshoz juttatni. A' fiatalembertől megtudjuk, Hogy a bástyáknál született, megnősült, lett három gyermeke, majd elvált, újra nősült, és további két gyerek apja lett. — Igaz, hogy ott nem kell fizetni, az' ember • állatot is tarthat, de azért még sincs maradásom, mert annyi a patkány, hogy már nem tudunk velük mit kezdeni. A cigányrajkók elszedik a- gyerekektől a ceruzát, irkákat, könyveket. Aztán meg az a rengeteg haragos kutya. Néha fölsír éjszaka is a gyerek, mert „egér szaladt rajta keresztül. — De ha jól tudom, maga már kapott egyszer tőlünk lakást — emlékezteti .öt a nemzeti bizottság alkalmazottja. — Igen, hogyne, csak az a baj, hogy ráhagytam a 'feleségemre. — Nem a feleségére, hanem a gyerekekre. — Ja, igen, a - gyerekekre — mondja és arról beszél, hogy miért is váltak-el. Természetesen az asszony volt a hibás, merő véletlen, hogy a kést a combjába vágta... í AZ ERŐS FALAI TŐVÉBEN • 1 1 bknltak már, vagy pedig sxig< putbbra koltetta fogni a pfirázt« ha a hol' zet égy kívánja, «jBíleg otienűrünl úVfít, Valaha a bástyák a várost védték. Ki több ezek az erős falak menedékéi nyá hittak a legelesettebbeknek. Ma? Ma. mi nagokat a falakét kell megvédeni es «ui buráktól. Ez pedig csak úgy tehetséget,!; következet esen ék. haladéktalanul megölt jók a kérdést. Van rá mód, hissen tol« Matejovies János mondja, egy lakótele] ház1 is elég lenne, hogy végleg légárba: iák ezt a kérdést, fia mindebbe* feleié gazdára van\ szükség, »kl göndör»»/és ma I* őrzi ezeket.a falakat. K'ÉMfJTH ,!StV.í Aztán aiérkczstl a felszabadulás.' Volt. aki telket Tett, házat épített, -mások meg lakáshoz jutottak. Akiket még nem ayosew»' korábbon sokszor . már csak -azért helyek'* - foltok. Harminc év glatt háromszor, majdnem, négyszer annyian jutottak innen rendes, házhoz, lakáshoz, mint amennyién a leg- »! súlyosabb időkben a falak mellett éltek, de furcsa mód. az egykori gond még ma sem oldódott még teljesen. Sőt. mintha ói rá termelné ftnmagét.
