Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-08-29 / 35. szám

azt, ha az embert Ilyen eredmények után semminek tekintik a sportágban. Soha nem kérdezték meg a véleményét, és mikor megvált az egyesület tél még megköszönni is elfelejtették fáradságos, kitartó munkáját. A filmben nagyon sok igazságot és ugyanakkor mennyi igazságtalanságot is láthatunk. Sok, nagyon sok embernek kellene végignézni a Balczó Andrásról készített portréfilmet.

KELLEMESET A HASZNOSSAL

Augusztus tizenegy és húszadika között már másodszor gyűltek össze a művelődni, tanulni vágyó fiatalok örsújfa- lun (Nová Stráz). A falu végén álló Becsall vendéglőtől néhány percnyi távolságra, szép környezetben áll a kém pingtábor. Pár lépésnyire a tábor mögött hömpölyög az öreg Duna.

A jól sikerült tavalyi táborozás után a CSEMADOK KB mellett működő Központi Mű velődési Klubtanács megbízásé böl a komáromi (Komárno) és a vágsellyei (Sala) helyi szervezetek művelődési klubjai ez évben is megrendezték a nyárt művelődési tábort. S hogy az érdeklődés Iránta milyen nagy volt, ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly 120 résztvevője volt, s az idén már közel háromszázan vertek sátrat. Többen jöttek Magyarországról, Romániából, Bulgáriából. Néhány név a tíz nap alatt a táborba látogató vendégek közül: dr. Mózsl Ferenc CSc., dr. Révész Bertalan: a Sarló megalakulásának 50. évfordulója alkalmá- -ből előadást tartott Lőrlncz Gyula, dr. Csanda Sándor, dr. Turczel bajos és jelen volt Nagyidai Ernő, a Sarló első elnöke is. Popély Gyula olvasta fel Balogh Edgár Kolozsvárról küldött levelét.

Madách-ankét

Hétfőn délelőtt az irodaimé roké volt a szó. Előadást tartott Duba Gyula, dr. Főnöd Zoltán és Zalabal Zsigmond. Utána lehetőség nyílt a vitára, hogy írók és olvasók együtt bíráljanak, kérdezzenek és betekintést nyerjenek a Madách Kiadó munkájába, az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe. Van e utánpótlás a hazai magyar 1- rodalomban? Minek alapján állítja össze a könyvkiadó évi tervét? Mi a helyzet a drámaírás terén? Ezekre és még sok más érdekes kérdésre kaptak választ az érdeklődök.

Küldetés

bázas készülődés előzte meg a csütörtök délutánt filmvetítést Dél-Komáromban. A Küldetés című film Balczó András öttusázó életét mutatja be. Azt, hogyan Indult el a sportolás útján, mennyit küzdött, míg elért a csúcsra. Amikor- aztán fent volt, és többek között olimpiai aranyérmet 's szerzett, senki sem törődött vele. Az élsportoló elmondja, milyen keserves érzés tudni

Az alapitótagok közül még ma is játszanak

Az utolsó nap a szombati, a színjátszás napja volt. Délelőtt Kováts Miklós, Kmeczkó Mihály, Tóth bászlő előadásából megismerkedhettünk a hazai magyar színjátszás jelenlegi helyzetével, azzal, milyen körülmények között dolgoznak színészeink a MATESZ komáromi és koäicel Thália színpadán. A vándortársulat — ahogy a színház szimbóluma Is mutatja — tagjai 1959-től már húszszor utazhattak volna végig az egyenlítőn. Fárasztó munka ez, -mégis akadnak o- lyanok, mint például Bugár Béla, Ferenczy Anna, Konrád József, Stposs Ienö, Udvardi Anna, akik alapítótagkén kezdték és még ma is szíve sen vándorolnak faluról-falura A délutáni műsorban három komáromi színész lépett fel Boráros Imre, Dráfl Mátyás és Holocsy István.

Csak néhány képet vtllantot tam fel a sokból, ami egy hét alatt örsújfalun megrendezés re került. A rendezők igyekez tek segíteni a CSEMADOK — művelődést kluboknak műnké jukban, a tagok világnézetének kialakításában, látókörük nek, ismereteiknek bővítésé ben. Azt hiszem mindenki, aki ott járt és megtekintette a II nyári művelődési tábor vala melyik programját, elmondhat ja, érdemes volt eljönni. Min den este fellobbant a tábortűz messze világító lángja, és e gvütt énekelt gyerek és felnőtt Németh Imrével, a MÁKVIRÁG együttessel. Budai Ilona és TÉKA zenekar tagjainak köz reműködésével táncházat ren deztek a fiatalok.

A kitűnő táborozás megszer vezéséért külön kell köszöne tét mondani Tóth bajosnak, és az összes többi szervezőnek.

Kántor Mária

OLVASÓK ÉS KÖNYVEK

Az utcáról, a hétköznapok szürkeségéből a fülekt (Ftíakovo) városi könyvtárba betévedő embert jőleső érzéssel tölti el a látvány: a mennyezetig érő polcokon sorjázó könyvek s a közöttük olvasmányt kereső kisebbek, nagyobbak.

— Vajon tntndig ilyen szép számban látogatják a könyvtárat a füleki-ek? — adódik önként a kérdés.

— Inkább a hétfő meg a kedd a forgalmasabb. Így hétvégén kevesebben Jönnek, vagy inkább úgy mondanám, ez a mindennapos látogatottság — jegyzi meg Ostrom Márta, a könyvtárosnő.

Három évvel ezelőtt került Ide. Tudatosan választotta hivatásul a könyvtárosi foglalkozást. Nem ts tud nagyszerűbbet elképzelni, mint napról napra könyvek között lenni, segíteni az olvasni, művelődni, kikapcsolódni kívánó embereknek választásukban. Kedves, szerény lány. Ösztönösen pontos. Mielőtt kimondana egy-egy számot, adatot, kimutatásokban, kartotékokon, naplókban ellenőrzi a helyességét, tgy tudom meg, hogy a könyvtár állománya 25 dil i kötet, rendszeres látogatóinak száma 1500. A könyvtár szabadpolcos rendszerű. Másként nem is lehetne, mert szűkös viszonyok között, egyetlen helyiségben van zsúfolva. Még szerencse, hogy valamennyi nyilvántartott olvasó rendszeresen kölcsönöz, s egyszerre több kötetet Is, mert ha egyszerre ott lenne valamennyi könyv bizony meggyűlne a könyvtáros baja.

— Az olvasók ízlésbeli különbsége könnyen kimutatható. Az idősebb korosztály a klasszikusokat kedveli, viszont ők azok, akik hétről hétre rendszeresen megjelennek a könyvtárban. A középkorosztály nyáron keveset olvas, s ha igen, akkor inkább mezőgazdasági, zöjdség-gyümölcs-szólőtermesztéssel foglalkozó szak- könyveket. A fiatalok az útleírásokat és a tudományosfantasztikus regényeket olvassák a legszívesebben, de meglepően sokan kölcsönöznek közülük politikai jellegű könyveket is. És nemcsak az érettségi vizsgák és a felvételi vizsgák idején, hanem a politikai oktatás idején is. Örülök, hogy ezen a téren a legmesszebbmenőkig kielégíthetjük az igényeket. Nagy őröm, hogy nyáron sem csökken a pionírkorú olvasóink száma. Ha el is mentek nyaralni, üdülni vagy pionírtáborba, hazatérésük után rögtön jönnrk olvasnivalóért. Már az óvodások is igénybe veszik a könyvtárat: olvasmányaik a képeskönyvek. Szép számban rendelkezik a könyvtár ezekkel is — mondta a könyvtárosnö.

— Kik a legszorgalmasabb olvasóik?

— Az egész Vargicz család, Kovalcstk Marcella, F6- nodi Ivetta, Gulyás Karcsi, Gulyás Laci. Vargiczné a- zonban nemcsak a családját, a gyermekeit, hanem a tanítványait is gyakran elhozza ide. Sok ilyen hozzá hasonló lelkes pedagógusra lenne szükség, akik megszerettetik az olvasást, az olvasni tudást a gyerekekkel.

Ostrom Márta, a könyvtárosnö szüntelenül arra törekszik, hogy emelkedjen a könyvtár olvasóinak a száma, hogy minél több legyen az olyan olvasó, aki megérti a könyvek lényegét, aki számára mindennapos szükséglet az olvasás. Ezért rendez szívesen a gyermekek számára mesedélutánokat, a felnőtteknek pedig tematikus kiállításokat, könyvbemutatókat, beszélgetéseket és iró-olvasó találkozókat. S ezeket a rendezvényeket Igen nagy lelkesedéssel fogadják az olvasók. A jövö tervei között is ilyen és ezekhez hasonló rendezvények mind gyakoribbá tétele szerepel. Banyák Mária

valóságos tstvándlné esetleg megtámadja a végrendeletét — ám ennek valószínűsége körülbelül egy a százmllltárdhoz... Az az tstvándlné — ha ugyan él még valahol — már régen azt is elfe. lejtette, hogy volt valaha egy ilyen nevű férje.

Ebben aztán némiképp megnyugodva, az örökös vidám léptekkel tért haza, annál is Inkább, hisz az estére esedékes esküvői lakomára a nagymama alaposan bevásárolt — s akár volt esküvő, akár nem, a kosztot meg kell enni, hiszen megromlik. A hűtőszekrény sem bír el annyi mindent.

Amikor az ügyvédtől hazaért, már az egész család otthon volt. Kivételesen Jani Is, és a szomszédos üzletbejáró is Uras volt, amikor elment mellette, tgy aztán Jókedvűen ült le az asztal- tőre, ahol már egy pohárka kitöltött pálinka várta étvágygerjesztőnek. A kredencen négy üveg pezsgő, oldaluk párás még a melegtől, most vették ki a hűtőszekrényből. Az asztalon ünnepi libasült, a kredencen torta .. .

Felhajtja a kisüstit, és rákacslnt Janira.

— fJa, fiú, még most sincs kedved a nősüléshez? — És az asztalra mutat, aztán a kredenc- re. — Megmelegszik a pezsgő, míg a vacsora végére érünk. Tölts, kisfiami

A dugó durran, a poharak megtelnek. A ház ura feláll, poharát magasba emeli.

— Szegény, drága Aranka néni emlékére!

Mindnyájan Isznak, nagymama a szemét törülgett.

Jani megint tölt, aztán 6 emeli fel poharát.

— És a házunkra!

— Éljen, éljen.

Aztán hozzálátnak a vacsorához. A libacomb mellől az öreg megint a fiára sandít.

— Szegények vagyunk, de jól élünk. Alkalom adtán majd elmondhatod a kislányoknak. Ennek a Mártának például, akt a napokban Itt ptrítós kenyerezett nálunk ...

— Az Magda volt — vigyorog Jani.

— És a Márta? Az kicsoda?

— Az kérte meg a kezem .. . Hisz emlékeztek.

Az apja biccent.

— Akkor annak mondd el!

Csönd csak a kések meg a villák csörögnek.

— Jaj, gyerekek, jut eszembe — néz hirtelen körül az öreg. — Kinek mennyi pénze van du- geszban?

— Nekem semmi! — kiáltja jani. — Mtért?

— Nekem sincs — rázza a fejét a facéron maradt menyasszony.

— Nekem van valamicském, Karcsikéin. Miért kérdezed?

— Mert ehhez az átíráshoz, valami pénz ts kell majd. Meg az ügyvédnek Is. természetesen, — Körülnéz. — Na, gyerekek, ez komoly dolog, |a- nlkám, mennyid van?

Jani az abroszt nézi.

— Mondom, hogy semennyi.. .

Az öreg rádörren.

Akarsz nyaralni?

— De mennytrel

— Akkor Ide a dohánytl

jani feláll, kelletlenül kimegy, s egy kis könyvecskével Jön vissza. Sző nélkül leteszi az apja

elé.

— Mennyi? — kérdi az öreg.

— Ötezer. Autőnyereménybeíét.

Apja ránéz, s nevetve csóválja a fejét.

— Nem Is mondtad!

Meglepetést akartam, szó nélkül ideállnl a ház eié a kocsival, ha kihúzzák. És aztán egyenként fölmosni benneteket, ha elájultok... Fejével a könyvre bők. — Mikor kapom vissza?

— Micsodát? — bámul az apja.

— Hát a stekszeti

— Miért kapnád vlsszal A kocsi megért volna ötezret, a villa nem? Számolj, fiacskám! ,

— Az másl — mondta Jani dühösen. — A kocsi az enyém lett volna.

Az öreg biccent.

— Egyszer ez Is a tiéd lesz. — Az asszonyhoz fordul. — És te, Ilonkám?

A mama lassan feláll, átmegy a másik szobába, aztán durcás arccal ledob az asztalra egy postai takarékkönyvet.

— Én nálatok tartom — szól szemrehányóan.

A férfi belenéz, majd Int.

— Ez Igen. Négyezerötszáz. Ilonkám, Ilonkám... Nem Is szóltál röial Mire neked ez a rengeteg pénz?

A mama Kati télé bök.

— Jön az érettségije, nem? Egy. külföldi utat gondoltam neki utána, Bulgáriába vagy Constan- zába. Hadd lássa a tengert, ha már az anyja nem látta ...

A családfő ezt a könyvet is zsebrevágja.

— Majd nézi a magyar tengert! Az se utolsó látvány. — Az anyóshoz fordul. — És a nagymami?

A néni feláll, a kredenchez lép.

— Kettőezernyolcszáz. Karcsikéin. De csak kétezerötszázat tudok adni, mert három kell a fogorvosra. Kilyukadt egy fogam.

Jani számol.

— Tizenkettőezer. És te, apa? Mennyit dobsz fel?

— Hallodl — néz rá az apja. — 'Emellett a háztartás mellett? Spórolni? Miből?

— És a jutalmak?! — kérdi Kati.

Az apja főlnavet.

— Na lányom, férjhez . mehetsz. Perfekt asz- szony vagy máris. — Fejét csóválja. — „A jutalmak“ ... — Zsebébe nyűi, elővesz egy betétkönyvet. — Odabent tartottam, hogy ki ne kutathassátok ...

Katt lecsap rá.

— Hétezer.

— Vagyis összesen tizenkilenc — számol Jani.

Kati boldog mosollyal:

— Akkor az én nyolcszázam már nem Is kell.

Apja riadtan nézi.

— Neked van nyolcszáz forintod? — Csak ügy csattan a hangja. — Honnét?

— Még tavaly nyárról, amikor a konzervgyárban dolgoztam.

— Ja... — dől hátra székén megkönnyebbült

sóhajjal az Öreg. Aztán rágyújt, s elégedetten körülnéz. — Hát így élünk, látjátok, gyerekek. Húszezer. Az 'első szöra egy egész kis vagyont dobtunk össze. És folyton panaszkodunk,

Odakint csengetnek. Az öreg fölhorkan. Janira sandít.

— Valamelyik kis menyasszony? Vagy — s egy szemvillantás Katira — az a francia huligán?

Jani feláll, kimegy, Kati duzzogva:

— Az nem huligán. Van annak tisztességes foglalkozása és biztos kenyere.

— Nofenel — nézi merőn az apja. — Már erről Is volt szó?

Halk kopogás. És Jani betessékeli az ügyvédet, aki a dúsau terített asztal láttán riadtan megáll az ajtóban.

— Elnézést. Jó estét kívánok! Kezüket csőké- lom... És ismételten elnézést —

A ház ura feláll.

— Csak nem valami rossz htr, ügyvéd űr?

Minden ránc egyetlen olvadó mosollyá ömlik

össze doktor Hermányt arcán.

— Dehogy, kérem, dehogy! Sőt, a lehető legjobb híreim vannak.

— Egy poharat az ügyvéd úrnak, Janikért! — vedlik át egy pillanat alatt házigazdává a ház gazdája. — Igyák ö Is egyet a mir» kis házunk ral Van tnég a pezsgőből?

— Éppen egy pohárral — mondja Jani és ugrik, hogy töltsön. Gyöngyözve habzik a patakzó lé az üvegből.

— Roppant megtisztelő — nyúl a pohárért a vendég. — És roppant jólesől... Nem Is hiszik, kedves Istvándiék, milyen öröm nekem az önök, tiszta szívből jövő örömét látni... A ml foglalkozásunk néha olyan lehangoló ... Gusztustalan perek, adóvégrehajtás ellent fellebbezés, olykor ádáz, késhegyig menő testvérharc egy-egy örökség körül... Fuji még a gyomrom ts forog o- lyankor... — Megemeli a pohárét. — De önöknél szinte fetüdülűk, e meghitt családi körben, a teljes egyetértés láttán. Kedves mindnyájuk e- gészségére. És erre a ritkaszép családi összhangra.

— Egészségére, ügyvéd úr! — oivadozik a család.

Az ügyvéd leteszi az üres poharát, az órájára

pillant, és Így szól:

— Nos, akkor, a tárgyra. Utánajártam a dolgoknak. kedves Istvándi uram. Mint már délután Is jeleztem, az örökség átvételének az űj körülmények között sincs semmi akadálya, hiszen a végintézkedésben kifejezésre jutott a végakarat...

— A végrendelet — súgja oda a ház ura a nagymamának.

— ... egyértelműen rendelkezik. Az örökös mindenképpen Istvándi Károly.

— Drága Arankám — szipog megint a nagymami. — A te rokoni szived.

Az ügyvéd ránéz, biccent.

— Hát igen. kedves néni... Pusztán épp ezzel a kis formasággal lesz némi probléma.

— Probléma? — emslt föl szemöldökét István- dl. — Éspedig?

Az ügyvéd rámosolyog.

— Mért az ingatlant ugyan kétségkívül Istvánéi Károly és neje örökli — ám ők, mint ez legutóbb sajnálatosan kiderült semmi néven nevezhető rokonságban nem állnak az örökhagyóval...

Csend, a tűnődés csendje.

— Ez tény — mondja aztán megfontoltan a házigazda. — Ez faktum.

Az ügyvéd legengesztelőbb mosolya mögé búvik.

— így aztán értelemszerű, drága ügyfeleim, hogy az átírás! illeték sem részesül a szokásos, törvényileg előírt rokont kedvezményben .. .

— Ez az egész probléma? — legyint a család, apa megkönnyebbülten. — Már valami komolyabb bajtól féltem ...

— Nem, kérem, nem. Mondtam, hogy semmi nagyobb zűr.

— És? Ilyenformán körülbelül mekkora ösz- szegre számítsunk, kedves doktor úr?

A vendég fölemeli a kezét.

— Kérem, semmi gond, pontosan utánajártam. Felhívtam a bogárdl tanácsot — há! Isten, hatig van fogadóóra — ás megtudakoltam az objektum árét, amiből pontosan kiszámítható az örökösödési Illeték ...

— Pompás! — ver! össze tenyerét az öreg. — ön aztán 'előrelátó ügyvéd.

Harffiányl szerényen meghajol.

— Igyekszik az ember, ha ilyen aranyos ügyfelekkel van dolga.

— És, mekkora lesz áz összeg? Mégis, hogy tudjunk kalkulálni.

A vendég zsebébe nyúl egy céduláért, s a hangja szinte elhal, ahogy leheli:

— Háromszázuyolcvanezer forint, drága Istvándi úr.

Öt szempár mered rá mozdíthatatlanul.

— Mennyi? — kérdi aztán a mama, biztosra veszi, hogy valamit nem 161 hallott. Vagy az ügyvéd űr nézett el egy nullát... Talán harminc- nyolcezer? — Mennyi? — kérdi mégegyszer.

— Héromszáznyolcvanezer. — Körülnéz, még mindig ezek a hüllőmerevségü szemek. Hát hol élnek ezek? — Sok? — kérdi nagysokára. — Pedig tessék ethtnnl. Igazán megéri. Gyönyörű kis ház. ahogy a lentiek mesélték . . .

A családi sokk csak most oldódik, egymást nézik már. nem az ügyvédet. Előbb osak a mosoly, aztán már nevetnek, végül fuldoklóén ha- hotézbak. A könnyük potyog, s a térdük csapkodják.

— Na, mama — öleli ét feleségét a ház ura

— hát az Idén Is a Dagályon nyaralunk. Ott se házasságlevelet nem kér a gondnok, se négyszázezret az adóhivatal. A nap viszont ugvanúgy barnít.

vége