Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-03 / 1. szám

Nevek: Marcus E. 0. Eruaga, Tilahun Aredo, Sallam Abdul Rahim, And- ruatsou lasoulla, Adel Kodeih, Nkurumbih J. Sadig. Országok: Nigéria, Etió­pia, Jemen, Ciprus, Libanon, Tanzánia. A nevek mögött egy-egy hazánkban tanuló diák rejtőzik a felsorolt országokból, akiket megannyi szokás, ha­gyomány köt még a múlthoz. S akik egy cél érdekében — hogy elvégezzék az egyetemet — élnek most hosszabb-rövidebb ideje hazánkban, hogy majd visszatérve elmaradott, vagy már a fejlődés útjára lépett hazájukba, mara­déktalanul kamatoztathassák az itt tanultakat. Magukról és a hazájukban élő szilveszteri, újévi szokásokról foggattam őket a bratislavai malomvölgyi (Mlynská dolina) diákotthonban. NIGÉRIA ETIÓPIA Tilahun a Kaffa (Kávé) állambeli Jimmáből való. Szűkebb hazája Kaffa, a kávéról lett híres világszerte. Más­fél éve tartózkodik nálunk Amikor leérettségizett több társával együtt falura ment tanítani szegény, írástu­datlan embereket, s az ott végzett jó munkájának köszönheti, hogy ha zája külföldre küldte tanulni. Cseh Szlovákiát azért választotta, mert a már régebben itt tanult barátai sok szépet és jót meséltek neki rólunk és az egyetemek színvonaláról. — Nálunk jelenleg 1970-et írnak Az év tizenhárom hónapból áll. Min­den hónapnak harminc napja van, csak az utolsó hónap ötnapos, s min den negyedik év — szökőév, és i- lyenkor az utolsó hónap hatnapos. Az újév szeptember elsejére esik. Au­gusztus harmincadikén szilveszterkor minden ház előtt tüzet gyújtanak. Esznek, isznak, mulatnak az embe­rek. Hogy mi ilyenkor a fő eledel? Tyúkot, bárányt vágunk és a tella nevű nemzeti italt isszuk. Újév nap­ján jönnek a vendégek és mindenki hoz egy nyaláb friss, nedves füvet és azt szétszórja a lakásban. A fű nem lehet száraz, akárcsak a füvet hozó ember sem lehet idős, száraz. Ilyenkor mindenkinek italosnak, kissé spiccesnek kell lennie, hogy ez a jókedv az egész év folyamán ne hagyja el. A gyerekek házról ház­ra járnak, eljátsszák nemzeti játéku­kat, a „wojehoje“-t, amiért pénzt kapnak. Ez szilveszter estéjén törté­nik. De ezt csak fiúgyermekek játsz- hatják. Másnap, elsején pedig a lá­nyok mennek kőszönteni, köszöntő­jükért ők is pénzt kapnak, amiért ékszereket, csecsebecséket vesznek, Szeptember 16-án pedig már a hús- vétot ünnepeljük, ami nálunk még az újévnél Is nagyobb ünnep. JEMEN Sallam Dél-jemen fővárosából, A- denből érkezett négy évvel ezelőtt. Kilenc testvérét és édesanyját hagy­ta otthon. Csak a közben küldött fényképeken látta őket. azóta, ame­lyeket nekem is megmutatott. Érde­kességként meséli, hogy a lányok arcáról már lekerült a fátyol, három éve nálunk is egyenjogúság van. Per­sze ennek az érvényrejuttatása még hosszú időt vesz igénybe. A fiatalok már elismerik az egyenjogúságot, de az idősebbek még mindig ragaszkod­nak a múlt csökevényeihez, köztük a többnejűséghez. Családjukban gya­koriak voltaik a betegségek, ezért már Már Jemenben is lekerült a lányok arcáról a fátyol Marcus már négy és fél éve tanul hazánkban, és ez alatt az idő alatt még egyszer sem volt otthon. Nehéz volt alkalmazkodnia az itteni élet­módhoz. A hideget, a havat csak ne­hezen szokta meg, de most mégis a- lig várja már, hogy hulljon a hó: szépnek, fenségesnek tartja az azelőtt ismeretlen telet. Azt mondja, ezekben a napokban már hazájában is „hide­gebb“ van. A Szahara felől fúj a hi­deg, esőt hozó szél és +25—1-30 Cn fok körül lehet most náluk a hőmér­séklet. — Marcus, mit gondolsz, hogyan zajlott le otthon a szilveszteri és az újévi ünnepség? — Nálunk az emberek erősen hi­szik, hogy olyan lesz az év, mint a- milyen az első napja. Ezért mindenki igyekszik nagyon kedves, jó lenni. Ezen a napon a diákok sokat tanul­nak, fölmondják a leckét, hogy ilyen szorgalmasak legyenek egész évben. Az ünnepeink mélyen vallásos erede­tűek Persze ma már nemcsak vallá­sos, hanem társadalmi megnyilvánu­lási formál is vannak az ünnepek­nek. Az emberek meglátogatják egy­mást, szórakoznak, nagyokat esznek, Isznak, a diákok csoportokba verőd­ve kimennek a természetbe, kirán­dulnak. Marcus még azt is elmondja, hogy Nigériában angolul tanulnak a gye­rekek az Iskolákban, 'de a falusiak — és sok esetben még a városiak Is — beszélik a kétszáz nyelvjárás va­lamelyikét. w Az esztendő első napján igyekszik mindenki nagyon jó lenni Etiópiában jelenleg 1970-ct írnak Adel és Chadia Bejrutban kötöttek házasságot Nálunk még nagyon kevés az orvos Éjfélkor csak egy gyertya ég minden házban kiskorában elhatározta, hogy orvos lesz. Ennek megvalósítása akkor még odahaza lehetetlennek tűnt, mivel or­vosi egyetem nem működött. Ezért jelentkezett külföldi egyetemre. Het­venötben azonban az anyjától kapott egyik levélnek nagyon megörvendett: többek között az állt a papíron, hogy megnyílt az orvosi fakultás. — A szilveszter Jemenben is ha­sonlóképpen zajlik, mint itt. Az esz­tendő első napjának azonban már más a programja. Ilyenkor az emJ berek elmennek a természetbe, fa­lukra, s aki csak teheti a szabad­ban tölti ezt a napot. A gyerekeit maskarába öltöznek, ellepik az utcá­kat, köszöntőket mondanak. Szívese* lennék otthon ezen a napon, de ta* Ián majd a nyáron sikerül hazamea« nem. i CIPRUS Szlovákia főiskoláin vagy ötve*: ciprusi diák tanul. Közülük eggyel, Andrautsouval beszélgettünk. — Szilveszter estén — kezdi a csU, nos lány — együtt a család. Mi leg-' többször ilyenkor kártyázunk, várjulf az éjfélt. Pontban tizenkettőkor let oltjuk a lámpát, csak egy gyertya marad égve. Elénekelünk egy dalt,- köszöntjük és megcsókoljuk egymást; Elfelejtettem mondani, hogy ezen a napon kalácsot sütünk, amelybe előr zőleg pénzt teszünk. Éjfélkor felsze­leteljük a kalácsot, s akinek a részé­ben a pénz van, az biztosan boldog lesz, pénze lesz egész évben. Vannak családok, akik szilveszterkor vendé­geket hívnak, együtt mulatnak, de a- zárt mindenki igyekszik szűk családi körben ünnepelni. Űjév napján pe-; dig csoportba verődött gyerekek jár­nak az utcán, betérnek egy-egy ház­ba, verseket mondanak Pénzt, süte­ményt kapnak jutalmul. És nálunk nagyon fontos, hogy az egymástól tá­vol élők üdvözleteket küldjenek egy­másnak. Én is küldtem az otthoniak­nak. LIBANON Adel Kodeth-t és feleségét épp va­csora közben zavarom meg szobájuk­ban. A fiatal pár tavaly nyáron ott­hon, Beirutban tartotta esküvőjét. A- mikor Chadia szülei házát kereste Tripoliban, csak romokat talált. A környéket lebombázták. Hét testvé­rét és szüleit csak nehezen találta meg. Beszélgetés közben fényképek kerülnek ejő, ahol Adel családját lá­tom egy apró, szépen feldíszített ka­rácsonyfa körül. Chadia megjegyzi, hogy náluk nem a karácsonyfa alá teszik az ajándékokat, hanem a pár­na alá dugják, A Télapót, franciául Papa Noel-nek hívják. A szilveszter az újév hasonlóképpen zajlik, mint nálunk, csupán annyi eltéréssel, hogy az év első napján az emberek pénzt adnak egymásnak. Azt tartják, új év, új pénz. Oj pénzzel kell kezdeni az esztendőt. TANZÁNIA Nkurumbih-t tanulás közben zava­rom meg. Öltözéke olyan, mint bár­mely más hazai diáké. Negyedéves orvostanhallgató. A faluról származó huszonhárom éves lány, ha csak egy, kicsit is mozdítja a száját, máris; megcsillannak szép fehér fogai. Fa­lucskájukban a gyarmati iga alatt élő nép nem nagyon tudott időt sza­kítani arra, hogy szilvesztert és az újévet megünnepelje. Dolgozni kel­lett az év minden napján. Nkurumbih azt mondja, hogy országában szinte kizárólag csak külföldi és nagyon drágán gyógyító orvosok vannak, a- kikhez a szegények nem járhatnak. A bennszülöttek közül még alig ta­nulták ki néhányan a gyógyítást. Reá nagyon fontos, erkölcsi, emberi fel­adat vár két év múlva, amelynek sze­retne eleget tenni. A csinos, vékony lány a fényképezés kedvéért gyorsan az otthonról hozott ruhába öltözik, abban díszeleg. XXX ti'i Ünnepekről, meghitt családi esemé­nyekről, sorsokról esett szó a fen­tiekben. A beszélgetés menete min­den esetben vidám hangvételű, kelle­mes volt, de titkon valamennyi üls szavából kiéreztem — főleg, amikor az otthoni eseményekre emlékeztek —, hogy bármennyire is jól érzik ma­gukat Itt, azért legalább karácsony­kor, szilveszterkor szeretnének csa­ládi körben ünnepelni, nemzett éte^ lükből egyet harapni. A kötelesség- tudat mindennél erősebb, a hatalmas távolságok anyagi és időbeli leküz­déséről nem is beszélve. Becsülettel kivárják a tanulmányi idő leteltét, mert tudják, hogy hazájukban szük­ség van a bennszülöttekből kikerült mérnökökre, orvosokra, szakemberek­re. ZOLCZER JÄNOS foto: a szerző

Next

/
Oldalképek
Tartalom