Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-18 / 29. szám
/' an / / Tavasz tizenhét pillanata című filmet Is — Gavrll Trojepolsz kl| magyarra Is lefordított re gényéből forgatta új filmjé' amelynek főszereplője a elme dó Fekete fülű, fehér kutya Az ő életét és a körülötte levő embereket láthatjuk közel három órán keresztül a vász non. Persze több ez a film, mint egy kutya rövid élettörténete: morális, humánus emberségre tanít. Az ember és állat kapcsolatát mutatja be, de külön az embert Is, aki sokszor könyörtelen, kegyetlen, nemcsak a kutyával szemben, a környezetével, fiával, önmagával szemben Is. Az NDK színeit Roland Gráf rendező Szökés cimő alkotása képviselte. Egy Jőnevü, tehetséges szülészorvost a nyugat németek át akarnak szöktetni az NDK-ból. Az orvos kezdetben enged a csábításnak, mert a klinikán nem támogatják kellőképpen a munkáját, nem teremtik meg számára az a- nyagl feltételeket ahhoz, hogy kifejlesszen egy új műszert. Később, amikor ezek a lehető ségek már adottak, szívesen maradna — közben találkozik a nagy szerelemmel Is —, a maga módján gátolja a csábítók tervét, de azok terrorizálják őt, azt mondják, sok pénzt fektettek bele az akcióba, most már mennie kell. Ennyit rövl den a tartalomból, a film kö rüli többi érdekességet megint csak a sajtótájékoztatón el hangzottakból merítem. A film készítői elmondották, hogy a Nyugat csábítja, átcsempészt az ügyes kezű, Jó fejű szakembe reket nemcsak a szocialista or szágokból, de szeretné felszip pantani a fejlettebb kapitális ta országok tehetséges kutató It, mérnökeit, orvosait is. Sze rintttk ez a probléma ma any nyira Jelentős, hogy a film ad ta keretek között beszélni kell róla A filmnek nagy vissz banaja volt, sokan vitatták meglátásait, mondanivalóját, .U abban mindenki egyetértett hogy ennek a súlyos társadal ml és politikai problémának a hátteréről minél többet el kel! mondani a közvélemény, a nyilvánosság előtt, mert min den ilyen esetben olcsó meg tévesztésről van szó. Több szocialista országban készült filmet Ismertettem a fentiekben rövid kivonatokban Első ránézésre fel lehet ben nük fedezni egy közős motí vumot: a nyíltság, a kítáruliko zás mellett azt is, hogy neu álproblémákat feszeget, nem Jómódú polgár üres, felülete nyöglődésett tárgyalja — min néhány nyugati film — hanen 9okakat, egész társadalmat é rlntő kérdéseket vet fel és ke rés rájuk választ. Nem titkol ja a hiányosságokat, de azt sem, hogy ezek nem egy kö zösség, egy társadalom gyen geségei, hanem egy-egy ember az egyén kicsinyességéből, mi voltából adódnak, s megoldó sukhoz, ha akarja segítséget, támogatást kap. Nem akarok csak dicsérni, hiszen szinte minden filmnek megvolt a szí nészl, rendezőt esetleg forge tókönyvi gyengéje, de az alap tétel, a problémafölvetés, a végkicsengés már útmutató le hét az elkövetkezőkre nézve A XXI. Karlovy Vary-t nem zetközt filmfesztiválon bemuta tott verseny- és versenyen kívüli filmek ismertetésének csak töredékére futotta most A többiről, a harmadik, a fej lődő világ alkotásairól később szólunk. Foto: a szerző Maria jósé Nat Ojra és újra előveszem azokat a fényképeket, melyeket az Ifjú Szívekről készítettem a Német Demokratikus Köztársaságban. Emlékeket 1- dézek, sőt régi Időkre emlékezem. Ml, akik ott álltunk a Magyar Dal- és Táncegyüttes bölcsőjénél és terveket szövögettünk, gondoltunk-e arra, hogy majd valamikor állami kiküldetésben, hazánk képviseletében járják az Ifjú Szívek a környező és a távolabbi országokat, hogy sajátos népi, nemzeti hagyományainkkal Ismertessék meg azokat, akik talán életükben először látnak csárdást, vagy az Üveges tánc előadása közben mérget vennének arra, hogy az üveg oda van ragasztva a lányok fejéhez. A meglepetés csak akkor fo kozódlk. amikor táncosaink könnyedén leemelik a „borral“ teli üveget, majd folytatják a táncot A tervszövőgetés közben csak a legdúsabb fantáziával rendelkezők (voltak közöttünk ilyenek Is) merték remélni, hogy az Ifjú Szívek magyar dal- és táncegyüttes külföldhó- dító útra indul, tgy van ez már jó néhány éve, sőt akad rendhagyó esztendő. Ilyennek ígérkezik az 1978-as Is, hiszen alighogy megérkeztek a Német Demokratikus Köztársaságból, máris újabb útra készülnek: augusztus első felében Jugoszláviába kaptak meghívást. Az elmúlt napokban nagy volt a sürgés-forgás az együttes irodájában. A tánccsoport, a zenekar és az énekkar tagjai szinte egymásnak adták a GAZDAG ÉLMÉNYEKKEL TÉRTEK HAZA AZ IFJÜ SZÍVEK TAGJAI AZ NDK BÖL kiltncset, és Kaiser Károly titkár részletesen elmagyarázta mi mindent kell elintézniük rövid időn belül az egyes tagoknak, hogy részt .vehessenek a Jugoszláviát körúton.' Az igazgatói szobában a művészeti vezetők Kvocak lózsef koreográfus, Karaba Gyula karmester és természetesen Kulcsár Tibor még a németországi kőrútról beszélgetnek. A magdeburgi fellépést idézik, melyre mint Halléban is. a sajtönapl ünnepségek keretében került sör. Több e- zer néző volt kíváncsi együttesünk fellépésére. A hatalmas parkban számos színpadon pergett a műsor. A német pontosságra vall, hogy az Ifjú Szívek fellépését 13—15 órára tűzték. és pontosan a jelzett Időben meg is kezdhették az előadást. Hogy Magdeburgban melyik műsorszám tetszett a legjobban? Ogy hiszem az Üveges tánc és a Cigánytánc aratta a legnagyobb sikert — teszt még hozzá Kulcsár Tibor, az : együttes i- gazgatója. Az utolsó előadásnak, melyre Bts- markban került sor, talán Karaba Gyula örült a legjobban. Hogy miért? Azért, mert ez a fellépés bent volt a kultűrházban. A szabadtéri előadásoktól ugyanis a zenészek félnek a legjobban. Mert ugye a táncosok csak eljárják a táncot, ha fúj- dogál is a szél, az énekesek értékelhetnek, ha csepereg az eső, de a zenekarnak a szellő belelapoz a kottáiba, és aktkor fordítja át, amikor arra semmi szükség sincs, nem Is szólva a néhány csepp esőről, mely tönkretehet egy-egy értékes hegedűt. Itt a bi9marki fellépésen megérdemelt sikert aratottt a zenekar Is. A művészi sikereken kívül együttesünk tagjai számtalan élménnyel tértek haza. Az NDK városaiban nemcsak a történelmi múlttal, hanem a német nép gazdag jelenével is megismerkedhettek. Vendéglátóink az utolsó napot pihenésre szánták. Utazás közben Is jól Jött egy kirándulás a Harz-hegy- ségbe. Ma is szívesen emlékeznek az Ifjú Szívek tagjai Qnedlinburgra, erre a hegyek közé ékelt mesebeli hangulatot árasztó városkára, ahol búcsút mondtak egymásnak a vendégek és a vendéglátók. — Auf Wiedersehen! — mondták a mieink, — Viszontlátásra — válaszolták a németek. És hogy Itt, a Német Demokratikus Köztársaságban mennyire komolyan gondolják azt, amit a bú- csúzáskor mondanak, mi sem bizonyítja jobban, mint hög'y az Ifjú Szíveknek immár ez volt az ötödik NDK- beli vendégszereplése. Csíkinak Imre Fent: Öten az énekkar tagjai közül. Balra: Ifjú Szívek — hirdeti az autóbuszon levő tábla kezét a szája elé téve kérdi: — És mikor láttad? A válasz ugyanúgy megy : > sú góp isián. — A múlt héten. — Hol? — Moziban voltunk. Kts csend. A pápaszem most KtiuiHzetlen Idenéz. — És mit láttatok? — Egy francia filmet. Franciául, hogy ő is értse. — És te? Te Is értetted? Halk nevetés. — Majd pont a filmet figyeltem. — S most már ketten nevetnek. — Istvándi. fiam! Kati arcáról nyomban leolvad a mosoly, kihúzza magát. — Tessék, tanárnő. — Téged nem érdekei a logaritmusfüggvény menete? — Dehogynem. A tanárnő lelép a dobogóról, közeledik. — Talán felállnál, ha már így elbeszélge tünk .. Tétován fölemelkedik, körülötte néhányan — a dögök — mosolyognak. — Tessék. A tanárnő már itt van mellette, a harmadik padnál. — Szóval: mennyire érdekel ez a probléma Istvándi fiam? — Nagyon ts. tanárnő kérem. Amaz jóságosán bólint. — Helyes. Akkor talán ismertesd a kérdés mibenlétét... — Igeo, tanárnő. Izé... Szóval, hogy a lo- garttmusfüggvény menetéről volt szó ... — Bravó! — tapsol a tanárnő. — Bravól És mire hívtam fel a figyelmeteket? Kati a padot nézt. — Hát erre a problémára, tanárnő kérem... Az asszony szó nélkül hátat fordít, s megy vissza a katedrára. Onnét vet csak egy lesújtó pillantást Katira. — Ülj le, Istvándi! És ha egyszer lesz Időd hogy magaddal Is cseveg], ne csak Vargával, hívd fel szíves figyelmedet arra, hogy hat bét múlva Itt az órettsógll A varrógép egyenletesen zümmög, egyik pa pucs hull le a másik mellé; a nagymama keze, akár a motolla. — Ilonka? — kérdi a szomszédasszony. — Bent a szövetkezetben. Julikám Árut vitt be. — Es nagymami besegít? — Hát mit csináljak, mondja? Örülök, ha néha egy kicsit könnyíthetek Ilonkámon, sze gényen... Most ts fél éjszaka fent volt.. Alig pihen szegénykém, csak a tutyik, mindig a tutyik... Ez a sok ronda mamusz Itt! Az tán ha ráérek, leülök egy kicsit és segítek. A szomszédasszony mosolyog. — Bedolgozik a bedolgozónak ... — Ügy, ahogy mondja. Ma nem sok mun kám volt, összekaptam a lakást, leugrottam vásárolni, ml az a, másfél tej, másfél kenyér, fétkiló zsír... Meg egy kis csomag teát hoz tam, csúsztatónak az esti pirítós kenyérhez Aztán átnéztem Katt dolgozatát, fant Jegyze tett, tudja, arra a tanfolyamra Jár, és elég szorgalmasan tanul — no, szóval pihenek.. — Hát maga mindenhez ért, nagymami? Miféle dolgozat volt az, a Katikáé? — Magyarból, József Attiláról. Szépen írt a gyerek, meg kell adni. A szomszédasszony csodálkozik. — Maga már tanulta József. Attilát, nagymami? A nagymama nevet. — Ugyan, Julikám, hogyan tanultam: volna? Hisz fiatalabb volt nálam néhány évvel. Én már éppen írni tanultam, amikor ő megszületett. Csak a verseit olvastam. Nagyon szeretem a verseket. — És Jani jegyzetelt? — Ahhoz sem kell nagy tudomány, lelkem Valamilyen továbbképző tanfolyamon tanul aztán a rég! világról tartottak neki előadást.. Hát arról bizony én magam is tudnék előadni higyje meg .. Mert arról ugyan nem tanul tam sosem, de a hátamon csináltam végig. A szomszédasszony megütközve nézi. — Ugyan. Hát nagymamiék nem Iparosok voltak? — De, fiam, de. Meg kereskedők. Az apósom asztalos, a férjem fűszeres. — És? Maszek iparos, maszek kereskedő. Csak nem azt akarja mondani, hogy gondok között éltek? A nagymami elmosolyodik. — Hány éves maga, Julikám? — Harmincnyolc. — Úristen — sóhajt az öregasszony —, de megy az idő. Maga már majdnem negyven, de fogalma sincs a régi világról... Maszek, iparos, maszek kereskedő. Ez ma bolt, mert kevés van belőlük, de akkor Dunát lehetett volna rekeszteni velük. Minden kis utcába leg-- alább tiz jutott belőlük. Asztalos, szabó, suszter, vegyeskereskedő, kocsmáros, kifőzde... De mennyi volt belőlük, te Jóságos isten. — Biztos mind Jól megélt, ha ennyi ment maszeknak. A nagymama abbahagyja a varrást. — Nem tudott másnak menni, Julikám. Kínjában ment az Iparba. Aztán tengődött, ahogy tudott. A szomszédasszony arcán ott a kétely: nem hisz egy szét sem az egészből. — Nekünk sem volt soha semmink, fiam, — legyint a nagymama. — Nézzen be a belső szobába: azt a két ágyat még az én apó= som csinálta kileneszázhuszonötben. a harmincéves házassági évfordulójukra. Képzelje el: egy asztalos, és harminc év kellett hozzá, hogy magának ts csináljon végre bútort. Hát mit gondol: annyian vásároltak akkor bútort, mint manapság? — Nem? — kérdi ,az asszony, nagy szemet meresztve. — Pedig hányszor hallom, hogy az volt a szép világ. — Kiktől? — néz rá a nagymama. — Hát... a szüleimtől, rokonaimtól. — Mi volt a kedves papa, Julikám? — Tűzoltó. — Él még? — E| bizony, most hetvenhárom. Az öreg néni nagyot sóhajt. — Hát nem tudom, hogyan élt, csak épp elképzelem. De egy bizonyos! — sóhajt megint. — Akkoriban fiatalabbak voltunk. Folytatjuk y NAGY SIKER VOLT
