Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-18 / 29. szám
NICOLAS GIULEN A bomba után elveszítettem a kapcsolatomat. Egy lebukás miatt. Kapcsolat nélkül, Boby Északon, a Kínai kórházban, így voltam vagy egy hónapig. Aztán találkozóra hívtak az Intézetbe. Engem kicsaptak, kockázatos volt bemennem. Csapda is lehetett, de muszáj volt felvennem a kapcsolatot, hogy végre megtudjam, felmehetek-e már a Sierrába. a hegyek közé. jobb lett volna, ha nem megyek be, de bementem. Azt hiszem, kissé szorongtam. Diákigazolvány nélkül most nagyon nehéz bejutni, és nekem nem volt diákigazolványom. Várok, amíg Pena, a haverom lesz a kapunál. — Rolo — mondja, mintha kísérte tét látna —, ha téged elkapnak, engem is kinyírnak. — Pedig bemegyek, Pena. — Jó, rendben, nyomás — mondja, és tehetetlenül legyint. Belépek. Éppen szünet van. Elkeveredem a tömegben, és igyekszem elkerülni az ismerősöket. Szerencsére a délelőttösök között kevesen vannak. Fölérek a második emeleti fordulóhoz. Senki sincs kék ingben, fehér nadrágban és fekete aktatáskával. Körülnézek. Nem, még nem jött. Sötét ügy ez, és bűzlik. Csapda. Elmenjek? Nem lehet, hét perce van még, hogy ideérjen. Itt jön Ana. Hát ez pech. Mit csináljak? — Te itt? CJjból beiratkoztál? Micsoda pechl Mit mondjak neki? Hogy igen ...? — Igen, be. — Hát ez remek! ... Csinos ez a nő. A pasas meg nem jön, kelepce, öt perc... — Még mindig forradalmár vagy? ... Megböki a hasamat. Pudvás, te meg még mindig pudvás vagy ... — Mit beszélsz? Ezt meg ki találta ki? Honnan veszed? — Tudom, amit tudok. ... és Vihog. Nem jön. Ana spicli. Nem, nem, kár lenne ... — Van most valami dolgod? ... Ezt miért kérdezi? Miért? Spicli? Nem, pudvás ... — Nem, vagyis igen, dolgom van. — Vársz valakit? • • • Tú| véletlenszerű ahhoz, hogy véletlen legyen, rajta akar kapni. Tudja, tudja ... — Egy barátomat várom. — Barátodat? És ezt pont nekem akarod beadni? Talán barátnődet! Szőke? ... Bezsomgott. Nem, nem jön. Ez a fehér... nem, nem ő az... — Nem, tényleg nem. — De jó lenne átmenni a Payretbe meginni valamit, úgy megkívántam! Te persze várod a barátodat, igaz? .. . Teszek rád. Mostl Nem. Ó lenne az? A másik? Vagy talán ... — Igen várom. — Milyen kár. Na, viszlát. Majd csak találok valakit, aki nem eny- nyire elfoglalt. Csáo. Rolo. ...Nem, ez sem. Csapda. Vele kel= lene mennem. Két perc. A kapcsolat. A Sierra... — Szia, szépségem! ... Tényleg szép. És valahogy más, mint a többi. Nem jön, nem jön, kelepce. Nem kellett volna bejönnöm. Nem kellett, de jöttem. Azt hiszem, elmegyek. Gyerünk, rajta, lépj le. még egy kicsit várj talán... Csrrrr! A csengői Ráfáztam. Nem tudok már kimenni. Öra alatt a folyosón járkálni diákigazolvány nélkül, ő- rültség. Prieto azonnal lebuktat. Mit csináljak? Senki sem tudja, hogy itt vagyok. Senki. Beülök egy osztályba, bármelyikbe. Aztán elmegyek a többiekkel együtt a következő szünetben. Ez az! Itt, belépek. Leülök. Mi a fene van a táblán? Képletek. Matematika, Fizika? Tökmindegy, úgy se' értek belőle egy mukkot se. Névsorolvasás, a fene egye meg, az öreg névsort olvas. Nyugi Rolo, nyugalom. Nem. ne gyújts rá. Talán ez az óraadó, porcelánöltönyös kopasz nem szereti, öreg, vén trotyik, órá- k«t adtok, miközben Batista diákokat gyilkol. Vén trotyik, vén ... — Maga! Az ujja rám mutat, énrám, énrám. A mögöttem ülőre, a mögöttem ülőre. Hátrafordulok. A fali Röhögnek. — Maga, fiatalúr, maga! — Ne-ne-ne... — De-de, de — mondja valaki halkan. A nyavalyás. — Ne-nekem szólt? — Magának. Álljon fel, kéreml Álljak fel, vén trotty. Tisztelet. Kinyírni, azt szeretnél. Nyugi, nyugi. Állj fel Rolo, állj fel. — Mondja meg fiatalúr, ki volt Descartes? ... Descartes, Descartes, Descartes ... Ki volt Descartes? Descartes nem kubai. Az egyetlen, amit tudok róla, hogy nem kubai.., — Descartes? — Igen, Descartes, René Descartes. ... Descartes, Descartes. Ki az ördög ez a Descartes? Ezt a nevet már hallottam valahol. Hol? Nem kubai, valamit mondanom kell, nem kubai... — Nos. mindenekelőtt, Re-né Descartes nem kubai... — „angol" súgja valaki — . hanem angol. — Angol! ,.. Röhögnek Belemásztam a csőbe, ez a szemétláda behúzott. Röhögnek. KI fognak nyírni. Prieto, Prieto készítette elő az egészet. Prieto és Ana készítette elő. Előkészítették, vagy sem! És Descartes? — René éppen lehetne angol is, de René francia. Mondja meg, kérem, kicsoda hát? ... Röhög, röhög rajtam. Röhögnek. Mindenki benne van. Ördögi, ez már ördögi. Ki lehet? Az anyádat, Descartesl Ki vagy? Hopp. Megvan, az Istenit. A Bohémiában! Na ... — Descartes, Descartes. Descartes egy rózsakeresztes, akinek volt... — Egy rózsakeresztes! ... Megint beugrottam. Micsoda szimatja van az öregnek!' Pedig a Bohemiában ezt írják, ezt írják, ezt írják... .....fokra jutott a tudatlanság ebben a szerencsétlen országban. Egy érettségi előtt álló diák még azt sem tudja, hogy René Descartes francia volt! Tudásra, tudásra van szüksége ennek az országnak, tudásra, mert...“ ... Forradalomra, vén szaros, forradalomra van szüksége ennek az országnak, vén smasszer, besúgó, szadista . .. „... mint látják Descartes matematikus, fizikus és filozófus volt. Zseni volt. Egy zseni! Kihoz a sodromból, fiatalember. Még hogy rózsakeresztes! Találkoztam már tudatlansággal igen, mert...“ ... Micsoda poloskairtó szövege van! Ogy látszik, nyakig belemásztam. Színház lenne az egész? Mekkora marhaság, hogy ilyen simán besétáltam ebbe a kutyaszorítóba... ... és most üljön le. Az óra után még elbeszélgetünk. ... Az óra után, az óra után úgy elhúzom a csíkot, mint a villám, itt a hátsó ajtón. Nem fog elcsípni, nem fog elcsípni, eltűnök. A fene egye meg, meddig tart még? Eltűnök, eltűnők ... Csrrrr! ... Futás... — Fiatalember! ... Fiatalember, semmi fiatalember! Hű! Te jó isteni Ez a vég! Prieto, a rendőrség, a rendőrség a lépcsőházban. Hogyan? Hogyan tudták meg? Ki árult el? Ana. Pena. Prieto Descartes? Ki? Vissza kell mennem A lépcsőn elkapnak .. — Fiatalember! — Tessék, tanár úr! — Ugye, maga nem az intézet hallgatója? ... Végem van. Ű is benne van a játékban. Szadisták, szadisták .., — Én? De igen. — Sohasem láttam az óráimon. ... Vén kandúr, vén egérvadász, vén trotty . . — Igen, mert, mert, izé, én... — Nos? Én. semmi, én vagyok az egér egy szarrágó vagyok ... — Mert most iratkoztam át Matan- zasbó! — Hogyan? — Most iratkoztam át ide, Matanzasbói. — Diákigazolványa van? . . Diákigazolvány? Diákigazolvány? Vén besúgó Diákigazolvány? — Diákigazolványom? — Igen, diákigazolványa, ., Diákigazolvány. Most elkapott. Már jönnek Is. Nem bírom tovább nem hfrom. nem — Nincs. — Akkor nem iratkozhatott át. Akkor nem itteni diák. ...Nyertél, vén kandúr, vén egérvadász, vén buzi. Nem bírom tovább. Nyírjatok ki, nyírjatok ki... — Nézze, én itteni hallgató voltam, de kicsaptak, mint forradalmárt Mondja meg végre, mit akar? — Nem tudom, milyen forradalmat akarnak maguk csinálni, ha még Descartes-ot sem olvasták? ... Bolond ez, vagy részeg, vagy szórakozik velem? Ez az, szórakozik az utolsó pillanatot is ki akarja élvezni a vén szadista... — Ű az. Rolando Duany, ő az! .. Ezt Prieto mondja, Prieto a rendőrnek. Nyírj ki, Prieto, Ana, nyírjatok ki valamennyién . .. — Ez az ember velünk jön. ... Az őrmester belépett, értem jön ... — Várjon! — Nem várok egy pillanatot sem, ez egy veszélyes fickó. — Várjon, ha mondom! .. I Megőrült az öreg? Mi ez, komédia? ... — Hogy merészel...? — Maga, hogy merészel idejönni, amikor ez a diák velem beszélget? .., Megőrült. És én is, én is... — Préz mérnök, sajnálattal közlöm, hogy ez az egyén nem diák. Ki lett zárva, mint iskolánkhoz méltatlan, agitátor és fidelista. — Ez a fiatalember a magántanítványom. És nagyon tehetséges. .. öreg, drága, aranyos öreg, kedves öreg forradalmár. Marti-utód. derék fidélista ... — Mondom, ez a fickó velünk jön. — Az én osztályomban van, és az osztályomban én parancsolok! .. Bravó, ez igen, papa, forradalmár... — Itt mindenhol a tábornok párán csői. Maga Is velünk jön! ■ Jön felém az őrmester, jön. Az öreg közénk áll, fehér öltönyében, mint Varona, vakmerőén ... — Elég a süket dumábóll Maga is velünk jön! — Vadállatok! Az erőszak a vadállatok érve! — Hallgasson, ha jót akar — mon dóm neki. .. ..Megütötte. Megütötte ez a szarházi. El fog esni. Meg kell fognom Átkarolom, és érzem az arcomon a könnyeit, hallom a szavait... — Szegény ország! ... És annyira szeretném, szeret nétn megmondani neki, megmon dóra... — Mesteri Most is ezt mondom, amikor meg látom őt, és szalad felém, és meg ölel, és újra érzem a könnyeit, most a szakállamon, a felhők kapitányé hoz illő szakállamon. Vargha»Haszonlts István fordítása Megérkezés lm, itt vagyunk! Nedvesen hangzik felénk az erdőkből a sző, és roppant erejű nap hajnalodik fel ereinkben. Erős az ököl, s az evező benne szilárd. A szemek mélyén hatalmas pálmafák alszanak, ás a kiáltás úgy szakad ki belőlünk, mint egy csepp színtiszta arany Kemény és széles lábunk beletapossa a port az elhagyatott utakba, melyek, szőkék a mi sorainknak. Tudjuk, hol születnek a vizek, és a kiáltás úgy szakad ki belőlünk, mint egy csepp színtiszta arany a vörös ég kárpitja alatt. Dalunk meg olyan, mint az izom a lélek bőre alatt, — egyszerű, csöndes dalunk. Hozzuk a hajnalban a füstöt, a tüzet hozzuk az éjre, hozzuk a kést, mint egy kemény hold-szeletet, mely az otromba bőrbe mélyre bevág, alligátorokat hozunk az iszapban, és íjakat, mik vágyainkat kilövik, és rajtunk trópusi öv van, és tiszta a lelkünk. Amerika véglegesen kialakult arcéléhez hozzáadjuk a mi jellemvonásainkat. Ö, barátaink, lm, itt vagyunk! Vár bennünket a város, apró palotáival, mik olyanok, mint az erdei vadméhek lápéi — kiszáradt utcái: mint a folyók mikor nem hull eső a hegyekben,, és házai: az ablakok ijedt szemével bámulnak le miről- Régi lakosai tejjel és mézzel kínálnak, és zöld lom ónkkal kosznrúzzák meg homlokainkat. 0, barátaink, im, itt vagyunk! A nap korongja alatt izzadó bőrünk a legyőzőitek nedves arcát tükrözi vissza, és az éjben — míg a csillagok lángjainak csúcsain égnek — a folvók és madarak fölött felhajnalndik nevetésünk! REGINO PEDROSO; És a mienk a föld... Nem kellenek (tollárai, bankjegyei, Wall Streetje. Inkább a városok s a mezők szomorú osavargói vagy un Nem kellenek istenei, gazdagsága: istenei mindig süketek voltak jajszavatnkra, és ez a gazdagság sem övé: nyomorunk táplálta bizonnyal. Mégis gazdagok vagyunk, de a kincseket senkise tudná elvenni mUölünk< Mert a miénk a nap roppant sárga kohója, a kalapács zengő dala és a halakkal hímzett tenger végtelen szőnyege, és a műhelyek, gyárak bonyolult ereje mind, a lázadó fintor és a remény is, s az erő dagadó izmainkban. Es a miénk azoknak a fájdalma, akik várnak és réméinél Eljönnek majd ama nagy napok, mint új aranypénzek gördülnek az életen át és akkor kezeink csordultig megtelnek örömmelI Nem kellenek ők ma, az arany nízkórosaí, hisz ami a mienk, senkise tudja elvenni tőlünkI Mert a mténk a hatalmas föld, nekünk érnek be a vágyak és a rozsdás alkonyok isi És a miénk a Szél óriás sarlója, mely a jövő fürtjeit egyszer lekaszáljat ■'éeb Gvörgy fordítása
