Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-11 / 28. szám
HUESCÁNAL EDZŐDÖTT Perényl Béla elvtárs, f a képen csillaggal Jelölve) az e- gyik legrégibb Nitrán élő kommunista. 1921-ben lépett be a pártba, melynek mindig hű katonája volt. Ezenkívül ő a nitrai spanyol in- terbrigádisták nesztora: ez év áprilisában töltötte be a nyolcvanadik évét. Haja ősz, de ruganyos, fiatalos léptekkel jön elénk, és csakhamar ott ülünk a zo- borl kis szobában. Igen, elszállt az Idő—kezdte a beszélgetést—már a ház sem áll Nitrán, a Saratov utcában, melyben születtem Emeletes új ház nőtt ki a helyén. Itt volt apámnak, a- kl fényképész volt, kis műhelye, mely azonban nagyon keveset jövedelmezett, úgyhogy végül is apám kiment Amerikába szerencsét pró bálnl. Sajnos, soha nem tért vissza. Ott ölte meg a nvo mór. En magam henteslegén» lettem, hogy megélhetést sze rezzek. Részt vettem már n Tanácsköztársáság mozgalmában és harcaiban, csak amikor a fehérek kerestek, és be akartak csukni, jöttem vissza a szülőföldemre és folytattam a pártmunkát. Jól emlékszem még a Durőian- ska utcai házra, ahol a párt titkárság volt. 1937-ben König Géza itt írta össze titokban azoknak az elvtársaknak a nevét, akik hajlandók voltak segíteni a szabadságukért harcoló spanyoloknak. Én is Jelentkeztem. Ti- zanketten indultunk el Nit- ráről, én Sugár István elvtárssal mentem, Svájcon át érkeztünk Párizsba, ahol a francia elvtársak vettek gond jaikba, mert a burzsoá francia kormány nem jó szemmel nézte az akciót, ök továbbítottak minket Spanyol országba, ahol jelentkeztünk a nemzetközi brigád irodá jában. Először Figuera városkába küldtek, onnan mentünk a gyönyörű Valenciába, majd Albacetebe. Kiképzésünk nem tartott sokáig, tekintve, hogy a fronton a spanyol-német olasz fasiszta túlerővel szem ben a helyzet egyre súlyosabb volt. Engem a légelhá- rítókhoz osztottak be. a Gott- wald-brigádba, ahol parancsnokunk a ma már legendás hírű Lastoviöka elvtárs volt. Nehéz feladat várt ránk, mert a fasiszták folyvást bombáztak, és tönkre tették utánpótlási útvonalainkat. Malagánál elesett az egyik jő barátom Winkler Jenő, a nitrai péksegéd, akiről itt utcát neveztek el. Meghallgattam Dolores Ibárruri lelkesítő beszédeit, és személyesen is találkoztam a ma már szintén legendás hírű Lukács tábornokkal. Ez volt Zalka Máté fedőneve, aki mint magyar emigráns a Szovjetunióból jött közénk harcolni. Nem felejtem el soha a szavait: „Gottwald elvtárs kiváló komunista, abban a brigádban, mely az ő nevét viseli, nem fogunk csalatkozni.“ Ott voltunk Hues- cánál. Terűéinél. Egyik nap parancsot kaptunk, hogy verekedjük át magunkat Franciaországba Itt gyűjtőtáborban éltünk, i- gen kezdetleges körülmények között. Ide jött el közénk Negrin miniszterelnök hogy elbúcsúzzék. Úgy volt, hogy Mexikóba megyünk. Közben azonban kitört a második világháború, és amikor megalakultak Franciaországban a cseszlovák egységek, azonnal jelentkeztem. Gyűlölöm a fasizmust, ott Spanyolországban láttam először, milyen embertelen. Elfogtak koncentrációs táborba vittek de a fasizmus bukása után mégis hazakerültem, ahol továbbra is részt vettem a pártmunkában. A topofcian- kyi pártiskolát vezettem gazdasági vonalon. Aztán nyugdíjba mentem és feleségemmel együtt Ide jöttem a Zo- borra megpihenni. — Április 14 Igen emlékezetes nap számomra: e- zen a napon születtem 1898- ban, ezen a napon kiáltották ki 1931-ben a spanyol köztársaságot Is, melynek később a katonája lettem. Ez a nap ma is a spanyol demokrácia és az ifjúságom emlékét idézi. Üzenem a fiataloknak, harcoljanak minden eszközzel a fasizmus ellen, melyet szerencsére ők csak hírből ismernek. Mártonvölgyi László Í gy mutatkozott be Koháry J6- ’.sef másodéves- ipari tanuló, amikor találkoztam vele. Persze az sem mellékes, hogy hol találkoztunk: a csábrági vár alatti réten, pionírok között egy sátorban, mert szemerkélt az eső, és sátor alá bújtak a pionírok, az Ipolysági (Sahy) pionírház természetvédő szakkörének tagjai. ♦ — Fontos az, hogy valaki várkapitány vagy nem? — kérdeztem. — Fontos —■ válaszolt, — mértén ipari tanuló vagyok, és semmi közöm ahhoz a várkapitányhoz. Elmondta még azt is, hogy Csáb= rág vára már a XIII. században jelentős sziklavár volt, a bányavidék fontos őrhelye, még a török sem vette be. Ezután arról beszélgettünk, hogy miként került a pionírok közé. — Jó kis társaság ez — magyarázta. Ahogy tavaszodik, mindjárt kezdjük a túrázást, és őszig abba sem hagyjuk. Minden második, harmadik hétvégén kerékpárra ülünk. Magunkkal hozzuk a sátrakat, a lepkehálókat, a herbáriumokat, a horgászbotokat, aztán tábort verünk, bebarangoljuk a környéket. Este tábortűz és magunk főzte kaja. — Te is tagja vagy a szakkörnek? Mosolyog. — Igen, hatodikos korom óta. Közbeszól Zsigmond Erika, az egyik nyolcadikos pionírlány: — ű az egyik instruktorunk. Folytatjuk a beszélgetést, s elmondja az első kirándulás emlékét. — Előtte való éjszaka aludni se bírtam. Édesanyám akkora csomagot készített, hogy alig bírtam. Gyomorrontást kaptam volna, ha a többiek nem segítenek elfogyasztani. Ettől függetlenül azonban megszerettem a kirándulásokat. Ma már természetesen sokkal ügyesebben szervezzük a túrákat. Erről magam is meggyőződtem. A szakkör vezetője, ifj. Képes Tibor a kör tagjaival előre megbeszéli a ta vaszi, nyári túrák tervét. Húsz tag ja van a körnek, tehát könnyen meg egyeznek abban, hogy merre menje nek, mit nézzenek meg. Négy tnstruk tora van a szakkörnek, mindegyik SZISZ tag és mindegyik hatodikos kora óta ismeri a természetjárás ö- römét. Baráti Edit és Rusznyák Olga harmadikos gimnazisták. Hudec Péter másodikos gimnazista. Ö, vagyis Koháry József másodéves ipari tanuló. — Mit szólnak a hétvégi termé„KOHÁRY- DE NEM A VÁRKAPITÁNY,, szetjáráshoz a szaktanintézetben? Hamiskásan mosolyog. — Dicsérnek érte. Ha bejelentem, hogy a pionírokkal kirándulásra megyeik, mindig hazaengednek. Pénteken délre már Ipolyságon vagyok, délután indulunk, és csak vasárnap este jövünk haza. Persze, hétfőn reggel pontosan vissza kell térnem a szaktanlntézetbe. A tolmács! (Tlmafe) energetikai ü- zem szaktanlntézetének növendéke, tehát nem is kevés áldozatvállalást jelent az Instruktorl feladat. — Nekem öröm a természetjárás, utasítja vissza megállapításomat. Aztán elfogódottság nélkül így magyarázza meg álláspontját: — Egyébként ifjúsági munka a pionírokkal való foglalkozás. Bizonyos szempontból kötelesség Is. ♦ Ez volt a bemutatkozás. Közben a pionírok felkészültek az útra, s egyre gyakrabban szóltak be a sátorba: „Induljunk már“l Útnak Indultunk, fel a várromhoz. A kör vezetője meg az instruktorok egymást váltva „mesélték“ a pajtásoknak. Emlegették az egykori, derék várkapitányok nevét, tetteit. — Hírszolgálat dolgában tettek felbecsülhetetlen értékű szolgálatot e bányavidéknek. A Drieno hegyen őrtornyot építettek, onnan ágyúlövéssel és tűzzel adtak jelt Bozókra, Kor- ponára, Szitnyára az ellenség várat lan közeledéséről Nógrád és Drégely felől... Azután az újabb kori eseményeket emlegették. Mire felértek a várromhoz, a pionírok már nem csak egyszerű romnak látták, hanem a múlt, a törté nelem jelentős helyének. És amikor lepillantottak a völgybe, többen is így szóltak: — Gyönyörű! Persze, nem lepődtem meg, amikor ,Koháry — de nem a várkapitány“ azaz a szakkör instruktora, a másodéves ipari tanuló, a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagja megfontolt hangsúllyal így sjÉólt a pajtásokhoz: — És a miénk. Értitek gyerekek? A miénk! HAfDÚ ANDRÁS Fo|o: a szerző HÉTKÖZNAPI BESZÉLGETÉS (Hat évvel a házasságkötés, egy évvel a válás után) P. Zoltán 1972 májusában, alig húszéves fejjel kötött házasságot a vele egykorú L. Katalinnal. Házasságikötésük után Katalin szüleihez költöztek. Zoltánnak lakhelyétől mintegy 100 kilométerre volt a munkahelye, Z-ben, egy kis gépgyárban dolgozott karbantartóként. Csak hetente járt haza. Katalin mumkásnőként dolgozott a helyi állami gazdaságban. Még az év decemberében megszületett a kis Zolika, rá másfél évre Esztike jövetelét várta a P.-házaspár Időpont: 1978. március. Helyszín: Z. (20 ezer lakosú vidéki város) egyik kevésbé forgalmas presszója. P. Zoltánnal beszélgetek. „— Igaz, hogy L, Kató nem jól van az urával? — Az anyja azt állítja, hogy Zolinak női vannak Z.-ben. — Mi igaz ebből? — kérdezem Zoltánt. Mielőtt válaszolna, az asztalunk mellett elsiető fiatal pincérnő után szól. Két konyakot rendel. — Az tény, hogy amikor ez a szóbeszéd járta a faluban, gyakran veszekedtünk Katival. Sőt az Is előfordult, hogy rendszertelenül jártam haza. Persze nem azért, mert nőim voltak. — Hát akikor? — Egyszerűen, nem éreztem jól magam otthon, az anyóssal j egy fedél alatt. — Miért? — Mert gyakran, teljesen ok nélkül beleszólt az életünkbe. Csak azt nem tudom azóta sem, hogy milyen jogon. Katit állandóan ellenem heccelte. Ö meg túl jógyerek volt ahhoz, hogy ellenkezett volna. — És itt Z-ben nem kaptatok volna lakást? — A gyár két alkalommal is kínált vállalati lakást. A feleségem azonban hallani sem akart róla. Biztosan az anyja keze volt ebben is. Kató mondta, hogy egy idő óta Zoli végiképp nem jár haza ...“ — Mennyiben volt igaz ez a szóbeszéd? — Teljes mértékben. — Ha már egyszer nem jártál haza, hol töltötted a hétvégét? , — Itt a városban, a munkásszállón. — Egyedül? — Nem. Egy gépgyári lánnyal. — Tudta, hogy nős vagy, családod is van? — Igen. De azt is tudta, hogy nem jól élek a feleségemmel. „— Tegnap volt a tárgyalásuk. Ügy hallottam, elválasztot ták őket.“ — Elkerülhetetlen volt a válás? — így utólag nézve a dolgokat... Nem is tudom ... — Ezt hogy értsem? — Tudod, az ember mindig későn okos. Ügy érzem, megmenthettük volna a házasságunkat, legalábbis a mostani e- szemmel. Sajnos, akkoriban minden olyan rosszul, ütött ki, olyan szerencsétlenül alakultak az események, hogy nem volt más kiút, más választás. „— Kati keresztanyja azt állítja, hogy Zoli azért sürgette a válást, mert az a lány, akivel együttél, gyereket vár tőle.“ — Valóban? — Igaz. Vlasta teherbe esett, s ragaszkodik a gyéreikhez meg hozzám Is. Érthető, hogy nem halogattam a válást. — Tehát a válás után rövid időn belül másodszor is megnősültél. Ha történetesen Vlasta nem esik teherbe, feleségül vetted volna akkor is? — Mindenesetre nehéz kérdés... Nem tudok határozott vá: laszt adni.. . Talán igen... Talán nem... — Nem érzed, hogy csöbörből vödörbe estél? Kesernyésen elmosolyodik. Látom rajta, hogy keresi a szavakat. — Furcsa kérdéseid vannak — böki ki végül. — Beszéljünk másról... — Ne! — vág a szavamba Zoltán. — Megpróbálok az előli bt kérdésedre válaszolni. Azt nem mondhatnám, hogy csöbörből vödörbe estem. Nézd, vállalati lakásunk van, nincs se anyós, se após, a vitás kérdéseket egymás között intézzük el. Mit mondjak még? ... — ügy érzed a második házasságod jobban sikerült, mint az első? — Nem gondolod, hogy kissé korai erről beszélni? Bár any nyit már most elmondhatok, hogy éppenséggel nem minta- házasság, olyan, mint a legtöbb. „— Főként az Idősebbik gyerek érdeklődik gyakran az apja után.“ — Vagyis a kis Zolika. Nem hiányoznak a gyerekek? — El sem tudod képzelni, mennyire hiányoznak. Nagyon rossz érzés, hogy nem láthatom őket. — Talán tiltva van? — Ah. De tudod, hogy milyen a falu. Meg aztán, ahogy Ismerem volt anyósomat, a Iá' imát sem tehetném be a por tájukra a történtek után. Az egészből csak nagy cirkusz lenne. Majd talán később, ha nagyobbaik lesznek a gyerekek. — Ne haragudj, tudom, hogy furcsa kérdés: Gondolsz né ha Katira, az első feleségedre? — Mi tagadás, szoktam rá gondolni. Gondolom, ez normális jelenség. Vagy talán nem az? Helyeslőén bólogatok. ☆ Annak idején H.-ban, az alig 800 lelket számláló Ipoly men ti faluban szenzációnak számított L. Katalin válása, hiszen a falu történetében ez volt az első felbontott házasság. Az emberek két táborra szakadtak: egyesek Zoltánt, mások Katalint és az anyját vádolták a mellékvágányra futott házasságért. Melyik tábornak volt igaza? Bodzsár Gyula I
