Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-07-11 / 28. szám
Varga Eleonóra, az Ekecsi (Okoő) Egységes Földmü\*es- szövetkezet huszonnyolc éves dolgozója. Miután 1969-ben Tornaiján (Safárikovo) elvégezte a Mezőgazdasági Műszaki Középiskolát, úgy döntött, hogy hazajön és a falujában keres munkát. Jelenleg a szövetkezet könyvelését végzi—lelkiismeretesen. Ötvenketten a 15 millióból SZERETNÉK JÖ BARÁTOKAT SZEREZNI — 1970-ben alapító tagja voltam szövetkezetünk SZISZ szervezetének. Akkor a fiatalok engem is beválasztottak az alapszer- vezet tevékenységét irányító személyek közé. 1975-ig az ellenőrző bizottság tagja, később elnök lettem Ezek után bízták rám .a pénztár kezelését. Most már vannak nálam fiatalabbak is, a vezető szerep az ö- vék, de még mindig szívesen együttdolgozom velük. Eljárunk brigádokra, ősszel segítünk a szövetkezetnek az almaszedésnél vagy a szőlőszüretnél. Ezután különösen jól kell dolgoznunk, mert az év elején különváltunk a falusi SZISZ szervezettől. Évi tervünket úgy állítottuk össze, hogy a me zőgazdasági csúcsmunkák idején (aratás) kevesebb legyen az ifjúsági szervezetünk programja. Az, hogy elég sok fiatal dolgozik nálunk, a szövetkezet munkáján is meglátszik. Fiatalos lendülettel készülünk az aratásra. Az idén ismét beneveznek kombájnosaink az „Egy szem se vesszék kárba“ versenybe. A gabonabehordók között is munka versenyt hirdetünk, és ellenőrizzük majd a gépjavító műhelyben dolgozó szerelők munkáját. Fiataljaink az újítómozgalomból is kiveszik a részüket. Évente növekszik a szakképzett fiatal munkaerőink létszáma. A SZISZ-szervezeten kívül tagja vagyok még néhány tömegszervezetnek, és mindenütt örömmel tevékenykedem, ahol érzem, hogy szükség van a munkámra. — Hallom szívesen utazol. — Igen. A szövetkezet valamennyi kirándulására elmegyek. Múlt szombaton a CSE- MADOK-tkal Pesten jártunk. Nagyon kedvelem a hazai túrákat is. Sok helyen, megfordultam már, de van egy vágyam: szeretném megismerni hazám nevezetességeit; és bejárni azokat a helyeket, amelyek a nagyközönség előtt kevésbé ismertek. Elég gyakran -megfordulok- Magyarországon, 1970-ben pedig megismerhettem a Szovjetunió egy részét. Az idén nyáron szerettem volna ellátogatni ismét a Szovjetunióba, és terveztem egy hét tátrai üdülést is. De nem sajnálom, hogy ezek az utak elmaradnak, mert Kuba bizonyára sok szép élménnyel kárpótol majd. — Mikor tudtad meg, hogy részt vehetsz a Világifjúsági Találkozón?. — Február közepén. A húgommal VIT- -vetélkedőt néztünk" a BFätrsräVHT TéTevfiSTó adásában. Arról beszélgettünk, milyen jó lenne eljutni Havannába. Két nap múlva a munkahelyemen csengett a telefon, felveszem a kagylót és Varga Zoltán, a SZISZ dunaszerdahelyí (Dun. Streda) JB titkára közli velem, hogy engem javasoltak járásunkból a VIT-re. Először nem hittem el, de amikor a SZISZ-szervezet elnöke is meghozta az örömhírt, akkor támadt bennem a kérdés: Hát valóban én lennék az, aki járásunkból eljut’ Kubába? Igaz ez, vagy csak álmodom? Nagyon boldog voltam. Azóta már megismertem a nyugat-szlovákiai kerület többi VIT-küldöttét is, s ösz- szebarátkoztunk. Szinte mindent tudok róluk, hol dolgoznak és milyen beosztásban, mióta SZISZ tagok stb. Vannak közöttünk olyanok, akik már részt vettek a berlini VIT-en, persze ők is nagy izgalommal várják ezt a mostani találkozót. —Közvetlen környezeted hogyan fogadta ezt az elismerést? — A munkahelyemen, azt hiszem mindenki örült, Gratuláltak és magukban kicsit büszkék is munkatársaim, hogy a mi szövetkezetünkből került ki az egyik VIT-kül- dött. Otthon szüleim és testvéreim nagy meglepetéssel vették tudomásul a hírt, persze ők is boldogok. A húgom irigykedve számolja a hátralévő napokat. — Hogyan készülsz a VIT-re? — Újságokat, könyveket és minden cikket elolvasok, ami a Világifjúsági' Találkozóval kapcsolatos. A könyveket barátnőim ajánlják, vagy pedig magam szerzem be a könyvtárakból. Tudom, hogy így is csak Kuba elenyésző részét ismerhetem meg. Úgy gondolom a saját tapasztalataim, élményeim többet fognak nyújtani, mint az elolvasott könyvek. Figyelem a televízió adásait, érdekel, hogyan készülnek a szomszédos államokban is a fiatalok e találkozójára. Rendszeresen nézem a Magyar Televízió VIT-vetélkedőlt is. Tudok arról is, hogy a Szovjetunióban milyen nagyméretű VIT-műszakokat szerveztek, és ennek bevételét felajánlották a szolidaritási alapra. — Már- bizonyára megkaptátok a VIT-ru- hákat, hogyan tetszik? — Igen, hármat kaptunk, mind kényelmes, praktikus, jól hordható, kitűnő anyagból készült. Tetszik a kiegészítő fehér kalap, de különösen a VIT emblémával díszí- 1611 t á Skd — Eddig a Világifjúsági Találkozó házigazdája mindig európai ország volt. Szerinted, mi a jelentősége annak, hogy ezúttal ezt a szerepet az amerikai földrész állama vállalta? — Az, hogy a VIT házigazdája Kuba lesz, óriási jelentőségű Dél-Amerika és Afrika forradalmi mozgalmainak szempontjából. A fiatalok többsége haladó szellemű európai lesz, az ő világnézetüknek, a kubai forradalom példájának bizonyára nagy politikai hatása lesz a nemzeti felszabadító mozgalmakra, különösen Latin-Amerika népeinek harcára. Merem remélni, hogy valamelyik következő VIT rendezését ismét meri vállalni egy haladó szellemű amerikai állam. — Mint Csallóköz küldötte, hogyan fogod bemutatni környezetedet, azt, ahol élsz? — Imádom ezt a vidéket, és merem állítani, hogy ez a táj is van olyan szép, mint hazánk bármely része. Szeretnék magammal vinni sok képet, mindenekelőtt Du- naszerdahelyről. Igaz, hogy én csak pár szót tudok spanyolul, de tolmács segítségével bemutatom majd munkahelyemet, járásunk ifjúsági szervezeteinek munkáját. — Mit szeretnél leginkább megnézni a VIT-en? — A pontos programot még nem ismerem. 23-án indulunk a prágai repülőtérről Havannába. Előtte egy nappal lesz az összpontosítás, ahol majd megtudjuk a műsortervet. Engem leginkább a chileiek, a szovjetek és a magyarok kultúrprogramja érdekel, de minden előadást szívesen megnézek. A találkozó különösen jó alkalmat teremt majd a baráti kapcsolatok létesítésére. Senk fiatallal fogok elbeszélgetni, hogy megismerjem országuk szokásait, problémáikat. Célom minél több tapasztalatot szerezni, hogy aztán itthon hasznosíthassam. Országunk valamennyi küldötte kap ajándéktárgyakat, melyeket magunkkal viszünk. Én ezenkívül vásárolok még népviseletbe öltözött babákat, örökírókat, képeslapokat, hogy majd elcserélhessem az ott összegyűlt fiatalokkal. t Most csak ennyit, a többit talán majd akkor, ha visszajöttem a Csallóközbe — mondja boldog mosollyal Nóra. Mi pedig mi mást is kívánhatunk, mint szerencsés utat, sok barátot és szebbnél-szebb élményeket. Kántor Mária ", .wt.WMSiaggBmu! F idel Castro egyik beszé dében azt fejtegette, hogy Kubában egyetlen kiváltságos réteg van, s ez a tanuló ifjúság, őket ma olyan jogok és kiváltságok, kedvezmények Illetik meg, mint sen ki mást a szigeten. Kuba nemcsak a legfiatalabb szocialista ország, hanem a legfiatalabbak országa is. A kilencmillió lakosból több mint 3,5 millió 16 éven aluli, Közü lük 1,9 millió általános iskolás (a forradalom előtt 700 e- zer) félmillió középiskolás (1958-ban 80 ezer). Kubában az oktatás — a tankönyvek, a tanszerek Is — teljesen Ingyenes. Az általános és középtsko lások, akiknek szülei dolgoznak ingyen kapnak naponta e bédet és uzsonnát. Az állam szinte erején felül vállalja az új nemzedék neve lésének terhét, A győzelmet követő években olyan feladatok kerültek előtérbe, mint az analfabetizmus felszámolása. Ezt a csatát sikerrel vívták meg. Többségükben fiatalok a „betűhadsereg“ katonái, két év alatt egymillió embert tanítottak meg írni, olvasni. Az analfabetizmus felszámolását követő évek szívós munkájával sikerült elérni, hogy az alapokat „rendbe tették“. Ma már az iskolakötelesek 99 százaléka jár általános iskolába. Az UNESCO főigazgató-helyettese, kubai látogatása után így fogalmazott: „Kubának sikerült megtalálnia azt az oktatási formát, amely példa lehet minden olyan ország számára, amely tovább akar haladni a fejlődés útján.“ Az új forma lényege: a tanulás és a munka összekapcso!ása. Minden tartománynak megvan a maga speciális mezőgazdasági hagyománya és kultúrája. Erre. is épített, az új oktatási reform, s egyben figyelembe vette az itt jelentkező munkaerőigényeket. Az első vidékre telepített középiskolát hat évvel ezelőtt adták át., Ma már 220 ilyen működik a szi' getország különböző vidékein, elsősorban távolabb a városoktól, falvaktól. Minden' iskolában 450—500 fiú és lány tanul. A hét öt napján (Kubában már bevezették a szabad szombatot az iskolákban) négy órát tanulnak, négy órát dolgoznak. Gyümölcsöt, banánt, narancsot, zöldséget termelnek, kávét, dohányt termesztenek. Amikor már minden feltétel adva lesz, megteremtik saját fenntartási költségüket. Az érettségi bizonyítvánnyal együtt már szakmunkás oklevelet Is kapnak. Minden Ilyen iskola, egymillió dollárba ikerül. Egyes vélemények szerint csak túlzott Fiatal anya gyermekével szerénységgel lehet Iskolának nevezni. Valóban a kollégiumi hálószobákhoz és tantermekhez olyan „kiegészítő járulékok“ tartoznak, mint a korszerűen felszerelt laboratóriumok, mű helyek, sportpályáik, úszómé dence, színházterem, társalgók, orvosi rendelők, szabóság, föd rászat stb. Az első ötéves terv végére, 1980-ra már ezer Ilyen középiskolája lesz Kubának, a hol félmillió ösztöndíjas tanul hat, dolgozhat, szakmát szerez hét. Ellátásuk teljesen ingye nes. A tankönyvet, a tanszert, a munka-, tanuló- és kimenőru- hát szintén Ingyen kapják. A hétvégeken az Iskolák saját autóbuszaikkal szállítják haza a tanulókat a közeli városokba, falvakba. A szállodai igényeket Is ki elégítő Iskolák a nyári hetek ben benépesülnek. De nem a tanulókkal, hanem azok szülei vei. Üdülnek, s közben ismer kednek gyermekeik második otthonával, közelről látják, ta pasztalják, érzik, hogy mit nyújt az állam a „kiváltságé saknaik“. Megismerik a televí zló, a könyvtár, a színház nyúj tóttá örömöket. Jórészt olyan vidéki parasztemberekről van szó, akiknek egy része ta Ián még városban sem járt. A tanulás és a munka összekapcsolása nemcsak a középiskolákra érvényes, hanem — természetesen más módszerekkel — az egyetemekre is. (Fidel Castro: „Nem lehet külön világ az egyetem és az üzem. Az a cél, hogy az egyetem átadja a műszaki ismereteit, a gyár pedig a munkás szellemet. Intellektuallzáltuk a munkát, a diák proletarlzálása nélkül.) Azokat a jövendőbeli mérnököket, építészeket, orvosokat, a- kik ma hetente négy délután dolgoznak az üzemben, az é- pítkezéseken, a kórházakban — a lehetőségekhez képest — a diploma megszerzése után i- gyekeznek ugyanerre a helyre küldeni. Mire elvégzik az egyetemet, jórészt meg tudnak Ismerkedni jövendőbeli munkahelyük gondjaival, feladataival. Többségük diplomamunkája is az üzem céljaival kapcsolatos. Nem beszélve arról, hogy az egyetemisták, akik hetente fizikai munkát végeznek, saját bőrükön tapasztalják, mit jelent a kétkezi munka. S később, amikor majd valamilyen vezető beosztásba kerülnek, más szemmel tudják megítélni a helyzetet. A hatalmas latin-amerikai földrészen — ahol tanterem hiány miatt 11 millió gyerek nem járhat iskolába — ma még csak álom, ami Kubában, az oktatás területén is ma már valóság. A Képes Újság nyomán /f->\ Kubai úttörők KUBA „kiváltságosai“
