Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-04 / 27. szám

8 ipséi ÜTÖDIK PECSÉT Sáma Ferenc azonos kisre­gényének filmváltozata a hábo rú utolsó szakaszában játszódik le. Négy egymást nagyon be csülő, örömeikben és bánataik ban osztozó és együttérző pol gárocska áll a középpontiában, akik a nyilas terroruralom nyomasztó időszaka elől egy városszéli kiskocsmában keres­nek menedéket. Ezeknek a kis­embereknek egyetlen céljuk van: átvészelni a háboröt, min­den áron életben maradni. Es­ténként, ba érzik a veszélyt, összejönnek egy pohár norra, na, meg kvaterkazni. Így kez­dődik a film is. Béla ko.léga, a kocsmáros, Gyuricza úr, az őrás, Király úr, a könyvügynök és Kovács szaki, az asztalos kezdetben semmitmondó dol­gokról beszélgetnek. Aztán a társaság új taggal bővül: Ké­széi Károly művészfénykópész- szel. aki bénán jött haza a Don kanyarból. A cinikus mosolyú, provoka tlv tekintetű Gyuricza úr alkal­masnak és elérkezettnek tartja az Időt arra. hogy feltehesse rég előkészíteti kérdését, egy elméleti jellegű morális izga­tószert: ha meghalnának és „módjukban állna" feltámadni kinek az egyéniségét öltenek magukra, Tomoceuszkakatitiét, a véreskezü, korlátlan hatalmú kényúrét vagy pedig Gyugyuét, a megalázott rabszolgáét, aki­nek egyetlen elégtétele van — a tömérdek kegyetlenség nem az ő lelkiismeretét bántja. Hárman (a könyvügynök, az asztalos és a vendéglős) vá­lasz nélkül hagyják a kérdést, gondolatban viszont egyre töb­bet foglalkoznak vele. Egyedül a fényképész ad egyértelmű választ. Ó Gyugyu akar lenni. Gyuricza úr tudja, hogy őszin­te választ kapott, mégis a sze­mébe vágja, hogy hazudott. A többiek figyelmen kívül hagy­ják, egyikük sem áll mellé, pe­dig a sánta Készéi csak arra vár, hogy valaki azt mondja neki: hiszek neked. A sértést, amelyet az efféle kisemmizés- sel ejtettek rajta, nem bírja el­viselni. ezért a jóság és az em­beriesség nevében feljelenti az asztaltársaságot. Közben a há­rom férfi másra sem tud gon­dolni, mint a „kényúr vagy rabszolga“ kérdésre. Töprenge­nek, vívódnak; ki a hitvesi ágyban, ki a szeretője karjai­ban, ki csak úgy önmagában. A nyilas pártházban már konkrét kérdés elé állítják a négy embert. A fiatal, szőke parancsnok kíméletlen megtor­lást akar alkalmazni a kocsmai kompánián. A legegyszerűbb megoldást választja számukra, a kivégzést. És ekkor megjele­nik egy civilruhás ideológiai főinstruktor, aki szintén meg­veti az idehurcoltakat, csak­hogy ő a fiatal nyilas módsze­reivel sem ért egyet. Megtanít­ja őt, pontosabban szólva ki­oktatja, hogy a foglyok fizikai megsemmisítése semmit sem használ a hatalomnak, az er­kölcsi megtörés mindennél fon tosabb. A lelkűket kell tönkre lenni, nem a testüket! A magas intelligenciájú, jól öltözött fér fi sátáni játékra hívja a már balálra ítélt embereket. Egy testileg agyonkínzott, két kéz­re akasztott férfit kell a négy fogolynak megpofoznia — aki nek már csak egykét órája kintetü órásról (öze Lajos), a piperkőc könyvkötőről (Már­kus László) és a mindig tiszta lelkiismeretű asztalosról (Hor­váth Sándor). Latinovtts Zöl- tán, Dégi István és Pécsi Ildi­kó ugyancsak nagyszerű jel­lemrajzzal szolgáltak. KATHARINA BLUM ELVESZTETT TISZTESSÉGE Mézszinű blúzban és ugyan­olyan színű tweedszoknyában filmszemle ;S Katharina Blum eleveszett tisztessége van hátra az életéből —, és szabadok, hazamehetnek a csa­ládjukhoz. Aki nem hajlandó megütni a megkínzottat, a ha­lál mellett dönt. A négy ember élni akar. De ilyen áron? Az agyonkínzott férfi már nem is érezné a pofonokat, ők még­sem állnak elé. A bennük levő emberség szinte leköti a kezü­ket. A félholt kommunista ar- conütése helyett inkább a halált választják. Aztán váratlanul Gyuricza úr lép ki a sorból, az absztrakt kérdés feltevője. Az órásmester egy tucat gyereket nevel egyedül, tehát nemcsak önmagáért, hanem a védencei­ért, az üldözöttek gyermekei­ért is felelős. Az önbecsülését tehát csak látszólag adja fel. Üt, hát kiszabadul. Gyurlczáf mégsem szabad elítélni. Társai hősi halálához éppen életben maradásával vált méltóvá. Fábrl Zoltán, a fasizmus gé­pezetét leleplező film rendező je kitűnő portrét festett a négy kisemberről. A minden eshető­ségre számító kocsmárosrói (Bencze Ferenc), a gúnyos te­magas, barna hajú lány táncol. A hajában piros szekfű. Boldo­gan simul a fiúhoz. Blornának, a munkaadójának már rég meg­ígérte, hogy a legközelebbi far­sangra szabadságot vesz ki, és csak szórakozni fog. Hát, most végre sikerült. Keresztanyja, s egyben legjobb barátnője, El­se Woltersheim hívta meg őt, bevallja neki, hogy bujkál. Anarchista merénylő. Persze, a lány csak a kihallgatáson tudja meg róla. Lehet, ha rá­kérdezett volna, a fiú feltárta volna előtte a titkot. A kérdez- getésnél azonban sokkal többet jelentett neki, hogy jól érezte magát. Hosszú, magányos évek után várt erre a napra... Ka­tharina Blum és Ludwig Götten ugyanis egymásba szeretnek. Kapcsolatuk azonban már az első perctől kezdve „közügy“. [Itt jegyzem meg: Heinrich Böll novellájának NSZK-beli film- változata nemegyszer lapos szerelmi történetnek tűnik. A novellában ugyanis Katharina Blum megaláztatása a döntő, a filmben pedig a szerelem ke­rül a középpontba. Rendőrök, titkos besúgóik figyelik minden lépésüket. Aztán reggel, Katha­rina lakásán nyolc állig föl- fegyverzett ember tépi föl az ajtót. A házitömböt is körbe­fogták, Göttennek nem szabad megszöknie. Csakhogy a ' férfi már kora reggel elhagyta a há­zat. De hogyan? Merre? Katha­rina nem árulja el. Sőt, bol­dognak látszik. A rendőrségi kihallgatáson viszont mindent „kipréselnek“ belőle. Csak ép­pen azt nem, hol tartózkodik a férfi. Moeding bűnügyi felü gyelő (Mario Adolf alakítja) mindent elhisz neki, — hiszen attól a perctől kezdve, ahogy Götten felkérte táncolni, állan­dó megfigyelés alatt állt —, csak azt nem, hogy találkozá­suk véletlen volt. Katharina magánéletének jelei ugyanis a felügyelő malmára hajtják a vi­zet. Anyja megrögzött alkoho­lista, öccse börtönben, férjétől elvált. Heinrich Böll stíluséra vúrja Is itt mutatkozik meg a legjobban. Ezeket a „fekete pontokat“ (amelyekről Katha­rina mitsem tehet) rakja ki a rendőrfelügyelő elé, hogy az elrabolhassa Katharina Blum tisztességét, és a sajtóval e- gyütt meggyalázhassa a szemé lyiségét. Szerelmi élete és a nyagi körülményei a Zeitung- féle lapok jóvoltából teljesen kiforgatva jelennek meg a saj­tóban. A polgári jogok itt nem számítanak. A sajtószabadság csak arra jó, hogy piszkos köz­belépésével az emberi egyenlő­ség problémáit veszélyeztesse. Katharina Blum pár napra szabadlábra kerül. Csak azért, hogy a rendőri felügyelés ha marabb fényt derítsen maga­tartására, mint a börtöncella. Névtelen levelek, ismeretlen telefonálók, címlapfotók egész oldalas hazug írásokkal — Ka­tharina csaknem önkívületi ál lapotba esik. Tötges, a legravaszabb újság­író-riporter, aki a legtöbb csor­bát ejtette Katharina Blum tisz­tességén, beszélgetésre kéri fel a nőt. Göttent ugyanis sikerült elfogniuk. Amint kiderült, Ka­tharina ismerte a háztömb a- laprajzát, így a férfi feltűnés nélkül hagyhatta el 8Z épüle­tet. A hétvégi házból viszont, amelyhez a lánytól kapott kul­csot, nem tudott elszökni. Katharina nekem-már-úgyis- mindegy alapon lelövi az új­ságírót, s kihallgatást kér a le­tartóztatásra, mert ő is ott sze­retne lenni, ahol Ludwig Göt­ten tartózkodik. A sértett, megrágalmazott nőt Angela Winkler alakítja nagyszerű színészi eszközökkel. A filmet Volker Schöndorf ren­dezte, aki jói ismeri a mester­ségét, alkotása azonban kevés­bé jól sikerűit, hiszen a krimi és a szerelmi történet keveré­ke elmaradt Heinrich Böll hí­res novellája mögött. G. Szabó László Amatőr képzőművészek JB­kiállítása Az érsakújvári (Nővé Zámky) járási Népművelési Központ, a Járási Múzeum és a CSEMADOK helyi szer­vezete rendezésében a Járási Múzeum épületében meg nyílt a járás amatőr képzőművészeinek kiállítása. A já­rás 20 amatőr képzőművésze állította ki munkáit. Szocialista társadalmunk minden lehetőséget megad arra, hogy fiatalságunk művészi tehetségét minél job ban fejleszthesse. A kiállításra beküldött 200 műből a szakbizottság 76-ot választott ki. A bíráló bizottság tagjai. Milan Marcina akadémikus szobrász, Stefan Geró a Nitrai Pedagógiai Fakultás Képzőművészeti Tanszékének ad­junktusa és Ladisiav Sykora volt. A járási verseny-kiállításon, amely e hónap végéig tart a CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) Képző művészetet Kedvelők Klubja vitte el a babért. A húsz kiállítóból tizenketten a CSEMADOK klubjának tagjai. Festészetben az 1. díjat Szeghő Gábor (olaj), a 2. dí­jat Szeghő Miklós mérnök (olaj), és a 3. díjat MUDr. Tóth Elemér akvarellje nyerte el. Mindhárman a CSE­MADOK helyi szervezete képzőművészeti körének tag jai. Rajz és grafika: 1. díj Bugyács Sándor és 3. Horváth Miklós, mindketten a CSEMADOK klubjának tagjai, a 2. díjat Lindovsky Gábor a Népművelési Központ körének tagja kapta. Naiv művészet: Hárman kaptak elismerő oklevelet és könyvet: Bartusz Júlia naiv festő (olaj), Nagy Erzsébet díszítő kézimunkáiért és Román Noskai. A fentieken kívül említésre méltók még Linter István, Surányi Éva és Fuéik Ilona, akik szintén a Képzőművé szetet Kedvelők Klubjának a tagjai. Tehát kilenc díjból hatot az érsekújváriak vittek el, akik valamennyien a CSEMADOK Képzőművészetet Kedvelők Klubjának a tagjai. Ebből is látható, hogy a CSEMADOK Balogh György vezetésével eredményes munkát végez. E járási verseny-tárlat keretében szót kell ejteni a díjakat nyert festőkről. Szeghő Gábor olajfestményei a modern művészetet képviselik. A fiatal, tehetséges amatőr művész nevével a jövőben még bizonyára ta­lálkozunk. Sokat fejlődött bátyja: Szeghő Miklós mér­nök is. Kitűnők MUDr. Tóth Elemér újszerű akvaralljei, amelyekből a természet szeretete és líraiság árad. Bugyács Sándor, valamint Horváth Miklós rajzai, gra fikái szintén tehetségről tanúskodnak. Lindovsky Gá bor képei szintén jók. Külön ki kell emelni Bartusz Júlia naiv-művészeti olajfestményeit. Minden kiállító amatőr művész dicséretet érdemel, mert valamennyi kép a művészet szeretetéről tanús kodik. A kiállítás megrendezéséért ifj. Csicsátka Jánost, a járási népművelési központ melodikusát illeti dicséret. A kiállítás Iránt nagy az érdeklődés. Minden jel arra mutat, hogy a hónap végéig megtekinthető kiállításnak nagyszámú nézőközönsége lesz. PhDr Hnfer Lajos A BALATONNÁL Bárány Tamás író Budapesten született, Budapesten és Kolozsvárott tanult bölcsészetet és jogot. Utána a Fővárosi könyvtárban dolgozott, majd tisztvise­lő volt. Tizenöt éves korában jelent meg az első verseskötete, később váltott és inkább prózát írt. Jó érzékkel nyúl a közelmúlt és jelen problémáihoz. El­ső, Szélcsend című regénye 1943-ban jelent meg. Ezt azután még számtalan követte: például a Rákóczi zászlaí, Húsz év után, Űzött vad, Íratlan törvény, Csigalépcső és a legújabbak: Város esti fényben, Velünk kezdődik minden, Nagy idők tanúja, A bíró. írt ezen kívül színdarabot és a tvmek is dolgozott. 1. rész Hogyha a filmgyár, például valamely külső felvétel céljára jellegzetesen kispolgári hely színt keresne, aligha találna jobbat Istvándiék Rózsa utcai lakásánál. Feltéve, hogy a készij lő mozgógép a messzi messzi múltban, a szá zad huszas éveinek derekán játszódik le. A lakás nagyjából olyan most is, mint volt kilencszázhuszonhatbair, amikor a nagymama feleségül ment azóta régen elhalt férjéhez, és odaköltözött a boldog emlékezetű férfiú azóta még régebben elhalt szüleinek kétszobás la kásába, a három emeletes terézvárosi ház kö zépső emeletén, a cselédfeljárótól még innen a hatos számú ajtó alá. A két szoba egybenyílik, parádésabb alkal­makkor ki Is nyitják a köztes ajtót, és vala­hány lámpa csak van a lakásban, mindet fel gyújtják, s a pazar fény [összesen vagy ezer négyszáz watt) a fényűző élet csalóka álmát hinti szét néhány órára a máskor félhomály ban borongó, napot alig látó, szürke falak közt. Aztán a vendégek elmennek, az ünnep — születésnap, névnap, házassági évforduló — elmúlik, az ajtót újra becsukják, s a lakás éli tovább egyhangú életét. A belső szoba a mindenkori Idősebb nemze dáké. Huszonhatban az öreg Stolz Henrik asztalosmesteré és feleségéé volt; a külső a fiúké, Stolcz Alfonz fűszeressegédé. Ö hozta Ide a nagymamát huszonhat őszén. Az öreg Henrik papa külön küszöböt faragott ez alka lomból az előszoba és a külső szoba közé, hogy a fiának legyen min átemelnie az Ifjú menyecskét. A bejárati ajtó küszöbét ugyanis alkalmatlannak találta erre a célra, mondván- amaz az egész lakás küszöbe, s a lakás egye lőre még az övé, a fiataloknak csupán az egyik szoba szolgál ideiglenes szállásul, s az Is csak egy-két esztendőre, míg megteremtik a maguk fészkét. Igen, de a saját fészek makacsul késett. AI fonz nagypapa nem keresett éppen rosszul, a Belváros egyik jónevü csemege kereskedésében volt vezető segéd, csakhogy onállósoani sze retett volna, saját üzletet nyitni, ha nem is a Belvárosban. Minden megtakarított pengő jét erre tette félre. Az önállóság volt a rögesz méje, már asztalosnak Is azért nem szegődön el az apja műhelyébe, hogy mielőbb függetle­níthesse magát az öregtől. így aztán a külön lakás — amit legkésőbb az első gyermek ér keztének Idejére terveztek — az egyre távo labbi jövőbe úszott, hisz a pénz ts csak lassan gyűlt, a gyermekáldás meg egyre késett. Mire a kislányuk, Ilonka végre megszüle tett harmincban, a két nagyszülő — egy esz tendő különbséggel — eltávozott az árnyékvi lágből, így aztán Alfonz nagypapának nem kellett új lakás után néznie. Nagymamával át­költöztek a belső szobába az addig szűkös (le­verőjüket fölcserélve Henrik papáék két dúsan faragott, sötétre pácolt hitvesi ágyára, amelyek vadonatújak voltak Alig három esztendeje, harmincéves házassági évfordulójukra készítet­te őket nagy titokban Henrik papa a műhelyé­ben, de mert az új divattól világéletében ide­genkedett, ifjúkora, vagyis a századforduló íz­lése szerint szabta remekbe kecsesnek alig mondható tormájukat. Nagymama — az akkor még fiatalasszony — fintorgott ugyan, s holmi modern bútort em­legetett, egy-egy külön rekamiét a falak mel­lé, beépített világítótestekkel, főléjük könyves­polcot, ám Alfonz nagypapa hallani em akart a szentségtörő újításról. Az újmódí bútorban egyrészt Henrik dédapa emlékének meggyalá- zását látta, másrészt másra kellett a pénz: épp akkoriban adta el az öreg elárvult asztalos- műhelyét, s nyitotta meg végre saját vegyes­kereskedését a Szív utcában. Ha nagymama később néha morgott az ósdi bútor miatt, mindig megvolt a válasz: „Hja, fiam, honnét vegyem a pénzt az újhoz? Nem hallottá! a gazdasági válságról?“ Vagy: az új üzlet rengeteg beruházást igényel . . Vagy: nem veszed észre hogv a kislányod növek­szik, maholnap iskolába adjuk, és az sem két krajcár. . Vagy: az üzlet sem megy úgy, amint vártam, édes fiam, nem olyanok az idők! S később, már a háború alatt: pont most, fiacs­kám? Egy fűszeres épp ilyenkor vegyen új bútort, az élelmiszerjegyes világban? Térj észhez, Julikám, s szállj le végre a fellegek­ből.“ Nagypapa, szegény, az ostrom alatt meg­halt, egy eltévedt akna végzett vele a ház udvarán; s ha nagymamának addig nem is akaródzott leszállni a fellegekből, ezután bi­zony rákényszerült, mert nehéz évek jöttek. A fűszerüzletet ugyan nem sok kár érte az ostfom alatt, ám a nagymamának hamaro­san rá kellett ébrednie, hogy egymagában, férfi nélkül nem boldogul az írtőzatós feladat­ai T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom