Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-07-04 / 27. szám

f állom, Kubába készül? — kezdtem a bemutatkozás után. — Igenl — örül? — Nagvonl — És mit gondol, mivel érdemelte ezt ki? — Bizonyára a munkámmal... Legalábbis én úgy gondolom. Mindig nagyon Igyekeztünk, de ebben az évben aztán valóban sok tenniva­ló akadt az Iskolában és az Iskolán kívül is. Ez az év valahogy ilyen. Jöttek sorban az év­fordulók, és minden évfordulót színes műsor­ral ünnepeltünk meg. Táncoltunk, énekeltünk, felléptünk az évzáró taggyűléseken. Tizenhat szakkör működik az Iskolában. Ebből kettőt én vezetek: a tánckart és a bábcsoportot. Jók a sportköreink is, különösen labdarúgóink és sportlövészeink Jeleskednek. Tavaly részt vet­tünk a bábosok Dunamentl tavasz nevű talál­kozóján. Persze, mindezt nem én csinálom, ha­nem elsősorban a gyerekek és az iskola peda- gőguskara. Természetesen és magától értetődően beszél. Szavában nincs egy szemnyi kérkedés, de ké­tely sem. Szinte azt hinné az ember, hogy örök időktől fogva pionírvezető szeretett vol­na lenni, pedig nem, hanem tolmács. Amikor befejezte az alapiskolát, a §u- ranyl kereskedelmi Iskolára Jelentkezett. Ügy gondolta a kereskedelmi pálya és a tolmács szakmája közel van egymáshoz. Ott a fölvételi vizsgán derült ki, hogy nagyot tévedett, mert már a fölvételin Is inkább a matematikai tu­dására voltak kíváncsiak. A bizottság a tudá­sát megfelelőnek ítélte, a vizsgán megfelelt, csak éppen helyszűke miatt nem vették fel. Így aztán szeptembertől Galántára (Galanta) Járt a gimnáziumba, s ott is érettségizett. Érettségi után a sókszelőcei (Seíice) iskolába került, mint pionírvezető. Szakképzettsége nem volt, ezért Jelentkezett a lévai pedagógiai is­kolába, ahol kitüntetéssel végzett. Ezzel a bi­zonyítvánnyal került ide a nádszegi iskolába, ahol negyedik éve vezeti a pionírcsapatot. — Hányszor szeretett volna megszökni? — kérdem tőle váratlanul. — Megszökni, miért? Egyáltalán nem akar­tam megszökni. Szeretem ezt a munkát, és addig amíg végezhetem, amíg megfelelek, nem is szeretném abbahagyni. Változatos, mindig új és mindig más. Az ember érvényesítheti az elképzeléseit, ötleteit. 16 a gyerekekkel együtt lenni, kedvesek, érdeklődők. Csak a sok admi­Nádszeg (Trstice). A szép napfényes iskola ablakai tárva nyitva, de csak itt-ott mozdul mögöttük valaki, a diákok ja va az iskola gyümölcsösében és szép virágos kertjében be­szélget. A tanítók jelentéseket állítanak össze. Takács Éva pionírvezető a pionírcsapat fesztiválnapját készíti elő, ami­kor benyitok a klubba. NEM SZEM ABBAHAGYNI r Ötvenketten Y 24 ] a 15 millióból J[ J nisztráció ne lenne. Néha két-három jelentést is kérnek egy és ugyanazon akcióról'. Sokszor arra sem Jut Idő, amire a leginkább kellene: a gyerekekkel folyó munkára — Épp a gyerekekre nincs idő? — Ezt azért nem kell szó szerint érteni. Legalábbis az én esetemben nem. Arra törek szem ugyanis, hogv Ireven lri*m — Hogyan? Ogy, hogy mindennap reggel hétkor jövök, és csak este hat felé kerülök haza. így aztán jut mindenre idő, legalábbis kell, hogy legyen. Délelőtt, míg a gyerekek órán vannak, meg­írom a Jelentéseket, elvégzem az adminisztra­tív munkát és délután már szabad vagyok, a rendelkezésükre állok Igaz, valakinek talán hosszúnak tűnik ez a munkanap, de csak így tudom összehangolni az iskola munkáját a csa­patéval. — Este? — Nem vagyok fáradékony. Vágsellyén [Sa la) lakom a szüleimnél. Dolgozom a Vörös marty Mihály Ifjúsági Klubban és a CSEMA- DOK-ban is, közben pedig varrótanfolyamra járok. Ha van egy kis szabad Időm moziba megyek, tévét nézek, kézimunkázom, tányéro­kat festek, és ha van egy-egv Jó, izgalmas könyvem, olvasok Néha éjfélig is, sőt tovább Is Ilyen átvirrasztott éjszaka után nehéz ugyan felkelni, de még vasárnap sem szoktam lus­tálkodni. Édesanyám is dolgozik, segítenem kell neki. Különben a szombatjaink sem mind szabadok. A mi iskolánkban sok a bejáró gye­rek. Némelyike tanyáról Jön, ezért nem tanít­hatunk délután, így tizenegy napos ciklusban tanítunk, és minden második szombatunk fog­lalt. — Mit szóltak a gyerekek, amikor megtud­ták, hogy Kubába megy? — Mi tagadás, nemcsak ők, hanem még én sem hittem el az első pillanatban. Hogyan Is, hiszen rajtam kívül talán több ezren vannak, akik szintén megérdemelték volna. Persze örü­lök és a gyerekek is örülnek. Mindegyik, ha tréfásan is, de arra kért, hogy vigyem ma­gammal. Már most izgalomban vannak, ha egy nap nem vagyok benn az iskolában, azt hiszik, hogy mér elutaztam. Egyébként az édesanyám kicsit félt attól a nagy úttól. Eddig csak Bul­gáriában, Romániában és Magyarországon Jár­tam, tehát természetes, hogy nem a legköny- nyebb a szíve, hogy is lenne az. De nincs mi­től féltenie, hiszen 'nem egyedül utazom, so­kan leszünk a Prága — Montreál — Havanna vonalon. És minden elő van készítve. Csinos ruhákat és egy háromrészes kosztümöt, blúzt, két pár cipőt, kalapot stb., kaptunk. — És a nyelv? Nem fog elveszni Kubában? — Remélem nem. Eddig ugyan, nem tanul­tam spanyolul, de most már igen. — Már csak azért is, mert valaha tolmács szerettem volna lenni — nekiláttam egy kicsit a spanyolnak. Emellett átnéztem Kuba földrajzát, történelmét, szokásait, tudjam, hová megyek. Hosszan és sokáig beszélgettünk, arra pró­báltam rájönni, hogy milyen ember Takács Éva, aki többek között a csehszlovákiai magyar fiatalokat is képviselni fogja a fesztiválon? Nos, annyit már a fentiekből is kivehettem, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, ritkán hozza ki valami a sodrából, legfeljebb az, ha valaki nem egészen őszinte. Különben vidám, szeret és tud táncolni, énekelni. Kedveli a zenét, kü­lönösen a népzenét. Szeret úszni, amfg a gim­náziumba Járt, sportolt, tagja volt az iskola sportkörének. És ha már ott tartunk, hogy mit szeret és mit nem, hát hadd áruljam el róla, hogy kér­ni nem szeret. Ha valamire szüksége van, in­kább megcsinálja maga, mintsem hogy mástól kérje. Szeret emberek között lenni, szórakoz­ni, nyíltan és őszintén beszélni. NÉMETH ISTVÁN Acsianoncok, akik ma már inkább vas- mint faanyagba! dolgoznak. Ácstanulók a magasban Rövidesen elkészül Bratislava legmagasabb épülete, a martano- viö utcai sajtóközpont. Magassá­ga: X08 m. Az építkezésre már ma felfigyelnek az emberek, mert — még napjaink viszonylatában is — nem mindennapi alkotásról van szó. Bratislava új dominánsát a bra- tlslaval Hydrostav Podunajské Bis- kuplce-1 üzeme építi. A munkahe­lyeken szinte nyüzsögnek az em­berek: betonozók, szerelékkészl- tők, ácsok, mesterek és mérnö­kök. Emil KlaCansky mester ka­lauzol bennünket, akt az ácsok munkáját Irányítja. De hol van­nak az ácsok? Hiszen ml csupa épületszerelővel találkoztunk. — Pedig ezek egytől-egytg é- csok — világosított fel Klaéansk? mester. — Igaz, egyre kevesebb- szer van már szükségük az ács mesterségnek jelképére, a szeker- cére. Egyre kevesebb szöget „fo­gyasztanak“, és ritkán kerül a kezükbe fűrész. Munkájuk eredményét szemlélve Jókedve támad az embernek, mert a bezsaluzott tartóoszlop — kész műalkotás. Érdeklődöm az új jel­legű ácsmunka részletet Iránt, és újabb meglepetés ér. Kiderül, hogy az Igényes munkát az ács­tanulók végzik. És megtanulok egy műszaki kifejezést: IS NOÉ. Először ügy tűnik, hogy valame- nylk messzi országból származott hozzánk e két szó, de a tanulók egyike csakhamar megmagyaráz­za, hogy az acélzsaluzásl rend­szert nevezték el Ilyen furcsán. A mester elégedetten figyeli a második évfolyam szorgoskodá. sát. — Különös ácsmunka — mór fondíroztam magamban. Az acélelemekből álló zsalu rendszert a Hydrostav Trenőian- ske Bohuslavice-1 üzeme gyártja. Innen terjedt el a hasznos mű­szaki segédeszköz az egész or­szágban. Népszerűsége — mert gazdaságos — egyre növekszik, és az Igényeket alig tudják kielégí­teni. A Hydrostav dolgozót már jó 10 esztendeje alkalmazzák a rendszert. A nagyvállalat szakmunkáskép ző intézete Brattslavában, a Slov naft szomszédságában működik Itt Ismerkednek meg a fiúk az új technológiai eljárásokkal, a leg­különfélébb zsaluzást módszerek' kel. — Egyszerű családi házat tud­na-e építeni a frissen végzet» ács-szakmunkás? — Igaz, hogy többnyire csak acéllal dolgoznak, de azért a ha­gyományos ácsmunkára le ]6t megtanítjuk őket — mondja a mester. — Tehát a fát, a nemes faanyagot megismerik. Sokoldalú­an kiképezzük őket, hogy minden munkahelyen helyt tudjanak áll­ni. Ígérje meg, hogy a tanintézet szakosított tantermeit ts megte­kinti. A képzésről csak az ott lá­tottak alapján lehet teljes képet nyerni..r Egy távolabbi munkahelyen az I. éviolyam egyik osztályával ta­lálkoztunk. ök a kőműves mes­terség titkait sajátítják el. Jarmi- ta Marková mérnök oktatja ókét, és figyelmemet felkelti a tanulók egyike. Felkelti, mert nagy ér­deklődéssel válaszol Marková mér­nök kérdéseire. — Juraj Sajben a nevem. Hogy miért választottam ezt a mester­séget? Mert érdekel. A szünidőt néhányszor építkezésen töltöttem, megkedveltem a munkát. Két év múlva kapom meg a segédlevelet, de utána sem hagyom abba a ta nulást. Leérettségizem. A falum­ból többen Itt dolgoznak a válla­latnál, amelynek Jó hire van mi­felénk. Jó itt, a fiatalok között. Tanulunk, tanulás után pedig szó rakozunk, sportolunk. Ogy tapasztaltam, hogy Jura) eléggé szerény fiú. Hogy kitünte­tett tanuló, azt csak Pavol Ples ntvytől, az igazgató helyettesétől tudtam meg. Szakmai téren és az elméleti tárgyak elsajátításéban egyaránt a legjobbak közé tartó zik. A szakszervezett érettségi versenyben — az Iskola kereté ben — az első helyen végzett. Valőszfnü, hogy a tanév végén is kitüntetett lesz. Michal Deraj, az iskolán kívüli munkát irányítja, ö így vélekedik a fiatalok közérzetének alakításá­ról: v — Ahhoz, hogy a fiúk Jól érez­zék magukat, gondoskodni kell róluk. Az Iskolán kívüli tényezők egyik legfontosabbika a sport. Mi­nél több fiatalt sportolásra ösz­tönzünk. Persze, nem az az el­képzelésünk, hogy mindegyikből élsportolót neveljünk. Ml a tö­megsportot tartjuk a legfonto­sabbnak. Mér 260 szakmunkásta­nuló kapcsolódott be a sportké pességl versenybe. Az Alacsony- Tátrában saját üdülőközpontunk van, Itt mindegyikük megtanulhat sízni. A diákotthonban kedvükre rúghatják a labdát,..„ké^llabdáz- hátnak, kosárlabdázhatnak, sak­kozhatnak stb Technikai szakkörök Is vannak a tanintézetben. Nagyon szép gép- kocslmodell-pályát építettek tel az Intézet mellett, és ezen már versenyek Is rendezhetők. A Hyd­rostav nagydíjért Indított nemzet­közt versenyben az egyik tanuló a 10. helyen végzett, ami ilyen konkurrenclában nem Jelent rossz helyezést. A tanintézetben fény­képész- és műszaki szakkör Is működik. Számos oktatási segéd­eszközt maguk a tanulók készítet­tek el.. — Vajon nincsenek túlterhelve a tanulók? — Nincsenek — mondja az I- gazgatóhelyettes —, mert minden­ki kedvtelésének megfelelően vá­laszt szakkört. Összesen 18 szak­kör működik. Hogy milyen sokol­dalú Itt a képzés, azt az ts mu­tatja, hogy Irodalmi szakkörük már ötször elnyerte a vezérigaz­gatóság vándorzászlaját. — A politikai események lránt ts érdeklődnek 'a fiúk? — De még mennyire! J61 mű­ködik például az ateista kör. És hadd említsem még meg az orosz és a szovjet Irodalom barátainak körét ts. Sokoldalúan érdeklődnek tanulóink a világ dolgai tránt. A legktválóbbakat felkészítjük a pártba való belépésre. Kellemes meglepetés ért ben­nünket -a Hydrostav szakmunkás- képző központjában, Itt tnlmtuat egy helyen megtalálhatnak a- fia­talok: az iskolái, a szórakozási és a továbbképzési lehetőségeket- Egyelőre még nem mindenütt van ez Így. — És hogyan folyik itt az el­mélet és a gyakorlat összekap­csolása? — kérdeztem az egyik tanártól. — Vegyük szemügyre a ténye­ket — válaszolta. — Azt se hall­gatjuk el, hogy némelyik fiú nem felezte be a kilencéves alapisko­lát. Az Ilyeneknek sokszor bizony problémái okoz az elméleti anvág elsajátítása. Végül azonban — kö­zös erőfeszítéssel — sikerül az elméleti anyag megértetése, és az illetőkből jó szakember válik. Per­sze, megtörténik, hogy némelyi­kük nem akár tanulni, vagy nem akar ügy dolgozni, ahogy kell. Ilyenkor az Igazgatóság meghívja a szülőket, elbeszélgetünk velük a problémákról. Később számos bratlslavat mun­kahelyen meglátogattuk a szak­munkásképző Intézetben tanuló fiúkat. Ogy tűnt, valamennyien megszerették a választott szak­mát, és örömmel készülnek az al­kotó, termelő munkára. Kirándulásunkat az ácstanulók munkahelyén kezdtük, térjünk hát vissza őhozzájuk. Legtöbben a sajtóközpontban dolgoznak, néhá- nyan azonban az ú) kikötő építé­sénél' tevékenykednek, vagy vala­melyik tpari üzemben végzik fe­ladataikat. A mesterek tökéle'tte sen Ismerik valamennyit, tudják, hogy melyiktől ml várható. Azt Is tudják, melyik szorul segítség­re, amit szükség esetén bármelyi­kük megkap. — Miként érvényesülhetnek a fiatal, frissen végzett szakmun­kások? — kérdeztem Ernest Spaó- ka mérnököt, az egyik üzem igaz­gatóiét. — Tudásukat széleskörűen ka­matoztathatják a fiatal szakembe­rek Várunk rájuk, hiszen hatal­mas építkezésekbe kezdtünk. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, ml építjük az atomerő­müveket, a távolsági gázvezeté­keket. és a Gabclkovo—Nagyma­ros erőmű felépítésére is mi kap. tunk megbízást. Ezek nem széria­munkák, hanem mindegyiknél e- gyedl problémákat kell megolda­ni. A fiatalokat munkásszálláso­kon helyezzük el, ahol munka után a szórakozásra és a művelő­désre Is lehetőség nyílik majd. A családot alapító fiatalokat je­lentős támogatásban részesítjük, lehetővé tesszük számukra a csa­ládiház építését (pl. tehergépko­csit és gépeket kölcsönzünk ne­kik). Valér Keréek mérnök a vállalat Igazgatóságán dolgozik, tgy neki a legnagyobb feladattal, a Gabői- kovo—Nagymaros vízerőmű építé­sével kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. — Felesleges lenne külön hang­súlyozni, milyen hatalmas mérnö­ki alkotásról van sző. Itt is nagy feladatok várnak a vállalatunk­nál kiképzett fiatal szakemberek­re. Íme, néhány adat: 420 ezer négyzetméternyi területet kell be­zsaluzni. E munka kb. 70 száza­lékát a legkorszerűbb eszközök­kel, az IS NOÉ rendszer alkalma­zásával végezzük el. A zsaluzás­nak csak mintegy 25 százaléka készül hagyományos módon. Köny- nyen kiszámítható, milyen óriási mennyiségű faanyagot lehet tgy megtakarítani. Azt az említett 25 százalékot 185 ács végzi el. Per­sze, a többi szakma képviselői ts szóhoz jutnak az építkezésen. XXX Néhány „pillanatfelvételt“ ké­szítettünk egy szakmunkásképző tanintézet munkahelyein. A hol­nap munkásosztályának törzsgár­dája formálódik az állványokon. Jó tudni, hogy ]ó szakemberek gondoskodnak a fiatalok szakmai fejlődéséről, és |ó tudni, hogy az állványokon már a holnap építé­si technológiáját sajátítják el. A Hydrostav harmadikos ipari t uuiói u oraibiavai saitokőzpoat Stanislav Macejka építkezésén. A szerző felvétele / a 4 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom