Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-30 / 22. szám
■A Csak egy asszony Tudom, közhelynek számít, ha azt mondom: az ember egyszer él, és éppen ezért küzdenie kell az életéért — még e legszélsőbb helyzetekben Is. Ezt ez öreg Igazságot mondja ki a CSaik egy asszony című francia film, melynek forgatókönyve egy klinikai föorvűsnő önéletrajza alapján készült. A főhős, Francoise Gaíllant (Annie Girardot alakítja egyénisége hitelteremtő varázsával) orvosnő. Rohanó életet él, minden perce be van osztva. Hol a családja körében láthatjuk, hol a szeretőjével, hol a kórházi betegei között. Már arra sincs ideje (talán kedve se, de még akarata se), hogy mindebből át is éljen valamit. Férjétől elhidegül, Dániellel, a szeretőjével pedig bujkálni kényszerül. Vajon miért? Miért nem tárhatja fel a férje előtt ezt a kapcsolatot? Talán nem találna megértésre? Kétlem. Szerintem a forgatókönyv az oka mindennek. Valahogy mértéktelenül adagolja az asszonyt és anyai megpróbáltatások helyzeteit. AZ orvosnő kamaszfia (merő lázadásból?) lop, lányának a kémiatanárával van viszonya. Röviden: mintha az egész család élete kisiklott volna. Csupán a férj kivétel. Róla viszont teljesen megfeledkezett a forgatókönyvíró. Igazán keveset tudunk meg egyéniségéről, így nem is csoda, hogy Francois Périer játéka egyszínű. A házaspár életébe akkor áll be változás, amikor a felismerés már nyilvánvaló és megcáfolhatatlan: az orvosnő, aki eddig mások életben maradásáért harcolt, most a saját életéért lesz felelős. Testi- leg-lelkileg meg kell küzdenie a gyilkos pusztítású tüdőrákkal. És így mélyül igazi emberi drámává egy mindennapi asszony mindennapi története. Közhellyel kezdtem, a film is közhelyszerűen végződik. Mert az orvosnő, akinek ugyan mindent elhiszünk, sőt, még a szemünk is könnybe lábad érte, furcsa módon kiszolgáltatott emberré válik. Eddig ő táplálta a gyógyulás iránti hitet a betegeibe, most pedig ő válik betegségének függvényévé. Elszajkóznak, parancsolnak és engedelmeskednek. Úgy élnek a lövészárokban, mint Robinson az elhagyott szigeten. Vörös, a rajparancsnok, szinte zsarnokoskodik felettük. Reggeli nélkül rá sem gyújthatnak a kiskatonák, az éle? lemmel viszont spórolniuk kell. Parancsszóra még meghalni is képesek volnának, csak a lövészárkot megvédhessék. A film címe, a meseszerű név valójában egy domb neve, a hazát jelképező kis szigeté, amelyet az öt fiatal Irato- na négy puskával akar megvédeni a túlerővel szemben. Bátorságuk azonban csak addig tart, amíg egy társukat halálos lövés nem éri. A film drámai alaphelyzetét két magatartástípus konfrontálása adja. Az ellenforradalmi eszméktől megtévesztett rajparancsnok (s annak alázatos katonái), és a hamis eszmék valódi változatát ismerő szakaszvezető, szemléletének szembesítése. Az erős jellemű, szűkszavú Bodra határozott ember. Vörös, a gyerekkatona a feladatok lázában, a parancsolás megszállottságában él. Gondolkodásmódja csak akkor közelíti meg Bodráét, amikor felismeri: közös gondjuk, az emberféltés a híd közöttük. Dobozy Imre regényének filmváltozata a háború idején játszódik le, mégsem érezzük annak jelenlétét. Ez még nem is volna baj, de akkor miért az a sok művi „filmjelenet“? A néző nem érzi a veszélyt, a fojtogató félelmet, és a kétszeri tűzharc is inkább csak illusztratív hatású. Fejér Tamás a film rendezője, nem tudta megtalálni a köz lés feszültségteremtő módját, ezért vált alkotása vontatottá, unalmassá. Hiányzott a filmből a szenvedély, a rendező eszköztárának eredetisége, ötletei gaz dagsága. A színészek mindent megtettek, hogy hús-vér embereket formáljanak a kevésbé kidolgozott jellemekből. Balázso- vits Lajos finom eszközökkel hitelesítette Bodra egyéniségét. Erőteljes alakítása azonban így sem volt érdekes — ez viszont nem az ő hibája. Vöröst 0. Szabó István játszotta robbanásig feszülő indulatokkal, katonás keménységgel. A katonák közül Safranek Károly kapott nagyobb lehetőséget; tiszta szőkiejtése játékának naiv őszinteségével párosult. Nagyon jó alakítást nyújtott a két mellékszereplő: Molnár Tibor, a kapzsi, eltompult erdei szénégető megformálőja, és Kiss Mari, aki a kemence mellett gubbasztva életet öntött a szénégető megesett lányának figurájába. G. Szabó László veszti önbizalmát, egyedül marad, és mintha az életerő is elhagyná. Hogy miért? A válasszal a rendező, Jean- Louis Bertucelll adósunk marad. A királylány zsámolya A háború utolsó heteit éljük. Érettségi előtt álló gimnazistákat bújtatnak egyenruhába. A háborúról mindössze annyit tudnak: az harap a fűbe, aki fél, aki feladja a harcot. A fegyver használatát éppen hogy csak megmutatták ne kik, s ők naivan, egyetlen pisztollyal akarják megvédeni a „hazát“. Merészségük azonban nem sokáig tart. Gyerekes hiszékenységük, tapasztalatlanságuk nem egyszer veszélyes helyzetbe sodorja őket. Hét katona sorsa alakulásának lehe tünk a szemtanúi. Kettő közülük sokat próbált, fiatal koruk ellenére öreg har cosoknak számítanak. A főhős, Bodra, a háború minden poklát megjárt szakaszvezető, bajtársa, a dagadt arcú Szalai, egy bombatámadás alkalmával sebesült meg. Mindketten torkig vannak már a háborúval. A másik öt katona, akiket a lövészárokban „felejtenek“, sápadt, riadt tekintetű önkéntes gimnazisták. Vakon hisznek abban, amire tanították őket, primitív propagandaszólamokat filmszemle BRATISLAVA! LÍRA 1978 Május utolsó napján tizen- harmadszor szólalnak meg a Bratislava! Líra nemzetközi dal- fesztivál kezdetét jelző harsonák. Az előző évekhez viszonyítva Ismét jelentős változásokra került sor. Nemcsak a színhely változik meg, hanem a fesztivál műsorkoncepciója is. A líra színhelye ez Idén Ismét a Kultúra és Pihenés Parkja lesz. További érdekesség, hogy a teremben a nézők azonnal megtudják ki a győztes, mert a szavazatokat számítógép összegezi majd. A szakzsü- rin kívül Csehszlovákia további hat nagyvárosában is szavaznak majd az énekesekről. A fesztlválbízottság Juraj De mo vezetésével a beküldött da lók közül huszonnégyet választott ki, Illetve ajánlott bemutatásra. Ezeket a dalokat ha zánk legjobb énekesei fogják előadni, pl. Hana Zagorová, Ji- fí Korn, Karol Duchoü és mások. A versenydalokat nem csupán a nagyzenekar kíséri, a beat-zeneka raknak — Taktlcl, Prognoza, Modus, Za-ja-ce — is alkalmuk nyílik a bemutatkozásra. Az idei líra a fiatalok fesztiválja lesz. Az est első félidejében hangzanak el a versenyszámok, a másik felében pedig hazai és külföldi vendégművészek lépnek fel: például: a jugoszláv Miro Ungar a Növi Fősül e- gyüttessel, Don Me Lean Amerikából, az NDK-bell Kreiss és a Hot Chocolate együttes Angliából. A hazai művészek közül Hana Zagorová, Jana Kocíano- vá, Jifí Korn, a Plavcí- és az Olympic-együttes, valamint Ivan Mládek Banjo Bandje. Utolsó este lesz a szocialista országok dalversenye. Romániát Cézár Tataru, Magyar- országot Máté Péter, Lengyel- országot Renata Lewandowska, Jugoszláviát Ljupka Dimítrov- ska, az NDK-t Monika Herz, Kubát Maria Farrah képviseli. A gálaműsorban hazánk csillagai Helena Vondrácková, Karol Duchon, a Collegium Musi- cum — lépnek pódiumra. A Bratislava! Líra záróüműsorá- ban fellép Karel Gott érdemes művész. Bogdány Géza SZÜLŐFÖLD és IRODALOM Csanda Sándor új tanulmánykötete Míg a jugoszláviai és a romániai magyar irodalom- történet egyszerre született meg, a csehszlovákiai fokozatosan, de biztosan épül egésszé. Nem sokkal előbb Turczel Lajos (Portrék és fejlődésképek) kötete sugallta ugyanezt. Csakhogy az ő megközelítési módja egészen más, noha anyaga ugyanaz: a csehszlovákiai magyar irodalom és kritika története, illetve bizonyos kapcsolattörténeti összefüggések. Csanda Sándor legújabb Szülőföld és irodalom című kötete sajátos, néha szűknek tűnő szemszögből vizsgálja a csehszlovákiai magyar irodalom mozzanatait. A két hasonlóság azonnal szembetűnik, a szinte abban a pillanatban megjelenő Arató Endre kötettel: az ti., hogy mindketten — jogosan — éles határt húznak az 1918 előtti és utáni fejlődés között; Aratónál ez úgy jelentkezik: 1945 előtt és után Ennek lényege az: határozottan különbséget tesznek ún. ,> polgári, illetve a szocialista Csehszlovákia között. Az irodalomban (Csan da Sándor kötelében úgy alakul ^ egyben a kötet nagyobb egységeit alkotva is —, hogy A régi magyar irodalom, A csehszlovákiai magyar irodalom, Irodalmi kapcsolatok. Ez utőbbt hazai (csehszlovákiai) és az európai, illetve közép-kelet-európai kapcsolattörténeteket vizsgálja. „Az író művében közvetlenül jelen vannak, a szülőföldön szerzett élmények.“ Csanda Sándor kötetének egész aspektusa erre épül. Már az imént jelzett hármas nagy tagolás is ezt sugallja, szem előtt tartva a mindenkori történetiség elvét. Azon senki sem vitatkozhat, hogy — Csanda Sándor példájánál maradjunk — Fábry vagy Forbáth közelebb áll a szocialista jellegű csehszlovákiai magyar irodalomhoz, mint pl. Szenczi Molnár Albert. Az is bizonyos, hogy a harmadik, a kapcsolattörténeti fejezet egyes tanulmányai is direkt módon ezt fejezik ki. Rendkívül érzékletesnek és feltétlenül helyesnek tartjuk a terminológiai elválasztást, az első és második rész között, hiszen más a tudati kötődés Tinódihoz, Bornemisszához, Batsányihoz, Csokonaihoz, vagy Jókai hoz, mint pl. Sebest’Ernőhöz, Balog Edgár Sarlós-emlékezéseihez, vagy Duba Gyula elbeszéléseihez. Éleseub ezért is kettéválasztódása a harmadik fejezetben, amí- koris Balassi Szenczi Molnár: — Lukáő, avagy Fábry Zoltán szomszédságában szerepel. Egy bizonyos: Csanda Sándor kötete is bizonyítja, hogy érik, érlelődik a csehszlovákiai magyar irodalom történetének szintézise. És miként Turczel Lajos nem rég megjelent kötetével kapcsolatban — ha folyamatokat vizsgálunk — feltétlenül figyelembe kell vennünk a Két kor mezsgyéjén-t. Csanda Sándor esetében főként az első nemzedék, kiváltképp veendő figyelembe. És nem holmi gáncsoskodásként tesszük szóvá: Csanda Sándor kötete (pl. Turczel Lajoséhoz hasonlítva) kissé óál lóképszerű. S itt a különbség kettőjük között: míg Csanda Sándor kötetében a folytonosságot — eredeti célkitűzése szerint is — a szülőföld nyújtja, a táj — addig Turczel Lajosnál az irodalmi kulturális élet mozgása, míg a táj háttérbe szorul. Alig tagadható, hogy Csanda Sándor szemlélete és célkitűzése rendkívül sajátos, eredeti, hiszen egy bizonyos szempontból pásztázza végig a csehszlovákiai magyar irodalmat. Ennek haszna, kétségkívül a harmadik nagy fejezetben kamatozik: a magyar és szlovák kulturális és irodalmi élet kölcsönhatásának vizsgálatában. Hiszen egyazon földrajzi területen létrejött kultúrákat tesz vizsgálat tárgyává. És ha e ponthoz érünk, teljesen jogosnak érezzük megközelítési módját és irányát. Arről nem is szölva, mily hatalmas, eddig gyakran nem Is használt, vagy kellően figyelembe nem vett tényeket sorakoztat fel. Megközelítési módjáról szólva, el' kell mondani: ez is része a megírandó csehszlovákiai magyar irodalomtörténetnek. És hadd mondjon el egy sajátos észrevételt a Fábry-kutatö: nevezetesen azt, hogy ebben a megközelítési módban Fábry Zoltán — objektíve — kapja meg az őt megillető helyet. Mert ne felejtsük: az irodalomtörténetírás nemcsak kollektív műfaj, a jövő számára is dolgozik. Tehát azokhoz is szól majd, akik bizony nem ismerték Fábryt, személyes varázsa soha nem lehet közveiten. Ez is hozzátartozik a leendő irodalom- és kritikatörténethez. Csanda Sándor kötetét ezért kell és lehet köszönettel nyugtázni: mert egy területi (szülőföld) jogfolytonosság-szemléletéből kiindulva mutatja meg: milyen értékekei adott e táj régen és 1918., majd 1945 után. Ezek mind hozzátartoznak Szlovákia kulturális értélkeihez. És ezeket az értékeket — helyesen értelmezett internacionalista módon — őrizni kell, megőrizni és továbbadni, hogy másoknak is érték legyen és maradjon. És akkor Szlovákiában büszkék lehetnek a haladó nemzeti és nemzetiségi hagyományokra, melyek ma mór a szocialista kultúra részei is. Kovács Györzfí ■jt
