Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1978-05-16 / 20. szám

— Nagy élmény volt szá­momra. hogy ott lehettem Vlasttmíl Ehrenberger mi­niszter közelében, szót vált­hattam vele. És egyáltalán az Is nagy dolog volt, hogy ml, a szakma fiataljai Is ki­cserélhettük tapasztalatain­kat. Volt mivel dicsekednem, hiszen a ml Iskolánk a leg­jobban felszereltek közé tar­tozik, a gyárrOl, már nem Is beszélek. — Prágában jutalmat kap­tál, de azt hallottam, hogy te sem mentél üres kézzel a fővárosba... — Kis figyelmesség volt az ajándékom, egy magám készítette aprO bányászlám­pa, de nagy érdeklődéssel szemlélte mindenki. Most már sokkal bonyolultabb szerkezetek elkészítésére Is képes vagyok. Sokat tanul­tam azóta. A vas a mindene. Igen. ez a rideg alapa nyag amelyből gépek, szer számok készülnek. „Vasas­családban“ nevelkedett, é desapja karbantartó, és Zol gyermekkora óta ott sün dörgött körülötte, meg a gé pék között Amikor aztán a kilencedik osztályban szak mát kellett választania, a géplakatosság mellett dön­tött. Sokan csodálkozva fo­gadták: kitüntetett tanuló, érettségi után akár főiskolá­ra is mehetne, miért ezt a szakmát? — Tudom, hogy nem én voltam az első Jó tanuló, Már hagyománnyá vált, hogy a minisztériumok kiértékelik az illető iparágban legjobb eredmé­nyeket elért fiatalokat. Az Energetikai Miniszté­rium legjobbjai között tavaly Prágában ott volt Ilko Zoli is, a vajányi (Vojany) hőerőmű harmadi­kos ipari tanulója is y között aki a munkahivatás mellett döntött, de megnyugtat, hogy egyre több kitüntetett tanuló jelentkezik az isko­lánkba. Én nem látok ezen semmi különöset. A jó je­gyért itt is ugyanúgy tanul­ni kell, mint a gimnázium­ban. Persze a véletlenek sokszor hozzásegítik a diá­kot egy-egy jő jegyhez. — Ezt olyan titkolódzón mondod, mintha már te is kaptál volna véletlenül kitű­nőt ... — Szereted a hivatásodat ez meglátszik jninden moz dulatodon. azon, hogy ott­honosan mozogsz a műhely­ben. Lehet-e azt mondani, hogy már ezzel a szeretettel magadban jöttél az iskolá­ba? — Nem. Abban, hogy szak­mámat őszintén megszeret­tem. közrejátszottak a taní­tóim, mestereim is. Tudom például, hogy a villanysze­relői szakma sokkal nagyobb köztiszteletnek örvend, mint az ón géplakatos szakmám, de én ezen csak mosolygok, mert nagyjából ismerem a villanyszerelők munkáját. Ök „csak“ az áramkörön be lül mozognak, a ml mun­kánk sokkal színesebb, sok rétflbb. Általában a „sem miből“ indulunk — ez lehet egy fémlemez, vasrúd —, de hogy mi mindent lehet be­lőle „eszkábálni“, azt talán fel sem lehet sorolni. — Egy hónap múlva meg­kapod a mesterlevelet, és bi­zonyára nagy terveid van­nak az azt követő időszakra. — Jelentkeztem a klrály- helmeci (KráT. Chlmec) esti ipariskolába, és ha felvesz­nek, akkor bizony még öt évig koptatom majd az is­kolapadot. A mi iskolánk mellett csak két év múlva nyílik hasonló iskola, és én nem akarok várni. A gyár­ban még nem tudom, milyen kollektívába kerülök, de ő szintén szólva, jobban félek a beilleszkedéstől, mint ma gától a munkától. Az if meglehet, hogy itt maradok az iskolában másik két vég­zős társammal együtt, hogy megtanítsuk az elsősöket a- zoknak a gépeknek a keze­lésére, amelyeken eddig csak mi hárman dolgoztunk a mester vezetésével. Zoli aktív SZISZ-tag, de mint mondja, még nagyon sok a tennivaló az ifjúság; szervezetben ahhoz, hogy a kívülállók is azt mondhas sák, ez jó SZISZ-szervezet — Sok munka vár rám is, de szívesen vállalom. Mosí kezdtem csak élni, s azt hi­szem, hogy nem vállaltam teljesíthetetlen feladatokat, csak annyit, amennyinek 8 megvalósítására egy mai IS éves, fiatal képes. 3H m j » I > ...Vjvö I • Hozzászólás az ötösök című cikkhez í %' 4~ ; A pedagógiában általában a legfontosabb a gyermek, kér sőbb az ember. Sokat tudjon, legyen okos, és sajátítsa el úgy a szakmáját, hogy alkotó mó­don, felelősséggel és kedvvel művelje. Nekünk, pedagógusok­nak talán legfőbb célunk a boldog alkotó emberré nevelés. Ha jó a pedagógus, a diák nem túlterhelt, ha kiegyensú­lyozott a tanító, a gyerek sem ideges az órán, a rossz tan­könyveket pedig azzal ellensú­lyozhatjuk, hogy érdekesen ta­nítunk. Tudom, hogy kevesen hisznek nekem, de még ma is nagyon sóik a vérbeli, vasfe­gyelmet megkövetelő, de mind­amellett végtelenül türelmes tanító. Sajnos, ezeket a „tan­tárgyakat“ a mai tanítóképzők­ben nem oktatják. pí-* irma, tanító Varga László ÚJABB TRANZIT GÁZVEZETÉK ÉPÍTÉSE ELŐTT A Hydrostav dolgozói az elmúlt évek során olyan hatal­mas ipartelepeket építettek lel, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű, a vágsellyei (Sala) Duslo, a trineci vasgyár, az A-l atomerőmű, a bratislavai Slovnaft petrolkémiai kombinát, a tranzit gázvezeték és mások. Felvételünkön Grajza Jön hegesztő kollektívájának egy része Hydrostav ápitt ma Jas- lovské Bohunieén a V—1 és V—2 típusú atomerő­müveket, és a kréfovál és a Gaböíkovo — Nagymaros vízi erőmű építésével visszatér e- redeti küldetéséhez. Dióhéjban az lenne az üzem több mint negyed évszázados története, amelyre büszkék lehetnek nemcsak a Hydrostav, hanem az egész szlovák építőipar dolgozói. A -legközelebbi és legfonto­sabb feladat tehát a dunai víz- mürendszer megépítése, de u- gyanakkor hamarosan megkez­dik a tranzit gázvezeték har­madik ágának, az ún. „kon­zorciumnak“ az építését. A csővezetékek építése külön fe­jezet a vállalat történetében, ezért elevenítsük fel egyes szakaszait. A sor elején a Barátság kő- olajvezeték áll. A Hydrostav dolgozói itt szerezték az első tapasztalatokat a földalatti csővezetékek építésében. S bár a vezeték első ágából csak a- ránylag rövid szakaszt építet­tek, megállták a helyüket. E- zek után újabb feladatokkal bízták meg őket a vezeték má­sodik és harmadik ágának épí­tésén, és a Hydrostav Időköz ben hazánk legnagyobb löld alatti csővezeték építője lett. Minden ú] építkezés egyút­tal a munka korszerűsítésével és tökéletesítésével járt. A vállalat dolgozói menet közben tanulták meg a csőlerakást. Újításokkal, ú) technológiák alkalmazásával gyorsították és könnyítették meg a munkát. A tranzit gázvezeték elsk ágának építésén, például a korábbi szökéstől eltérően már a bá­zison Ikerpárokba hegesztették a csöveket, és ezzel lényege­sen meggyorsították a csövek lefektetését. Az Ikercsövek szállításéhoz természetesen speciális tehergépkocsikra volt szükség, de ők ezt Is megol­dották. A gázvezeték második ágá­nak építésén még ennél Is to­vább mentek. Az ikerpárok he­gesztésénél ú) módszert vezet­tek be, amellyel 55 percről 35 percre csökkentették az 1220 milliméter átmérőjű csövek he­gesztésének Idejét, és csökken­tették a munka közben kelet­kező zajszlntet Is. Még nagyobb megtakarítást értek el az új hegesztőpálcák alkalmazásával, amelyeket a bratislavai Hegesztési Kutató­intézet segítségével fejlesztet­tek ki. Ezzel hazai termékkel helyettesítették az addig a tő­kés országokból Importált he­gesztőpálcákat. Ezért az éssze­rűsítő javaslatért Mikulás Lip- sk? kollektívája a távolsági csővezeték részlegéről máso­dik dijat kapott a RÁCIÓ “77 kiállításon, ugyancsak ezüstér­met a ZENIT országos kiállí­tásán és első helyen végzett reszortjában az anyag-, ener­gia- és munkaerőmegtakarlté- sért folyó országos verseny­ben. Ráadásul minden munkát kiváló minőségben végeztek el. Eddig csak a sikereket so­roltuk, és csupán a beavatot­tak tudják, mennyi fáradozás, veríték volt ezeknek az ára. Falán még emlékeznek rá, mi­lyen kárt okozott a hosszan tartó esőzés 1970—77 telén a mezőgazdasági termelésben De, hogy mennyi kellemetlen­séget okozott a szélsőséges i- dőjárás a tranzit gázvezeték építőinek, annak csak ők a megmondhatói. A munkagépek beragadtak a sárba. A Kis-Kár- pátokban roppant vigyázni kellett, hogy a sziklék meg- bolygatásával nehogy megsért­sék a vezeték első vonalát. A síkságokon a folyamkavics és a futőhomok nehezítette meg az építők munkáját. Alig ás­ták kt az árkot, márts beom­lott. Ha minden hátráltató té­nyezőt összevetünk, akkor ha­bozás nélkül kalapot kell e- .nelnünk a csővezeték építői e- íőtt. Minden rosszban van azon­ban valami jő Is. A Hydrostav dolgozói okultak a hibákból, szinte nap mint nap gyűjtöt­ték a tapasztalatokat, és ezek most jól jönnek, mert hama­rosan megkezdik a tranzit gáz­vezeték harmadik igának épí­tését. Erről volt sző a már­cius végén megrendezett mun­kaértekezleten Is, amelyen megismerkedtek a vezeték har- , madlk ágának, vagy ahogy ök nevezik, a TPK-nak (Tranzitn? plynovod konzorcium) építé­sén rájuk váró feladatokkal, A TPK átmérője a szovjet- csehszlovák határtői egész a breclavl kompresszorállomásig 1220 milliméter lesz. Innen 1000 milliméteres vezeték megy tovább az NSZK felé és egy 700 milliméteres ág Ausztrlá- ; ba. A Hydrostav az egész ve- f zetékbő! 285,8 kilométert épít i meg, némely tekintetben az e- I lkzőektől eltérő műszaki meg- {. oldásokkal. Ennél például a 12 | méter hosszúságú helyett 18 i méteres csöveket alkalmaznak. Másik, és talán még ennél is lényegesebb eltérés: ezúttal más anyagból készült csövek­kel dolgoznak. Az X—70 típu­sú csövek fala vékonyabb az X—60-énál, de lényegesen szi­lárdabb, viszont ezeknek az alkalmazása kb. 50 ezer tonna acél megtakarítását Jelenti, amt ft mintegy 100 kilométer hosszú csövet Jelent. Az új csövek al­kalmazása természetesen a he­gesztésben Is ú) technológia és ú) begesztőpálcák alkalma­zásét teszik szükségessé. A Hydrostav dolgozói azonban . mér erre Is felkészültek. A folyóka: eddig a magas­ban ívelték át a csövek, ezűt- j tál a mederbe vágott árokba, j betonba ágyazva fektetik le ő- ^ két. A vezeték 14 folyót szel | át, ebből tizenkettőt az 1220 milliméteres vezeték. Sok kérdés vár még megol­dásra, de a Hydrostav csőépt- tőinek tapasztalata szavatolja, j hogy ezzel a feladattal Is si- ( kérésén megbirkóznak. Nem a- karnak semmit sem a véletlen- í re bízni, ezért először megé­pítenek egy 7,5 kilométer hosz- j szú kísérlett szakaszt; ki akar- . Iák próbálni a képességeiket. De nemcsak azt. Az Itt szer­zett tapasztalatokat megoszt­ják azokkal a vállalatokkal, amelyek szintén részt vesznek a TPK tranzit gázvezeték épt- í tésében. Mert a cél közös: ml- ; előbb elkészüljön e kulcsfon­tosságú mű. STMSLAV MACEJKA A szerző felvételei Véleményem1 szerint nagyon sürgős feladat, hogy megold­juk a korszerű, magas szintű pedagógusképzést. A korszerű alatt nemcsak a modern felsze­relést érteim Ez Is fontos, de nem minden. Lehet írásvetítő­vel Is korszerűtlenül, rosszul tanítani, és a hagyományos kré­ta is eredményezhet magas színvonalú tanítást. Korábban a tanítóképzés Jó- . , részt a pedagógia-pszichológia I szakos tanárok kezében volt. I Űk valamennyi alsó tagozatos tanítójelölt oktatását Integrál­tan fogták össze és figyelem­mel kísérték három évi fejlő­dését. Ma szaktanárok készí­tik fel az egyes tárgyak taní­tására a jövendő tanítókat, és természetesen ez esetben a tan­tárgy szempontjai az uralko­dók. A hallgató egész szakmai fejlődését, pedagógus személyi­ségének alakulását egyik szak­tanár sem érezheti Igazán fel­adatának. Vajon ez a képzési rend nem a tantárgy-szemléle­tű tanítót alakítja csak ki? Ml a véleményem a diákok igényességéről? Igényesek, de ezt is, mint minden más tulajdonságukat nekünk, tanároknak kell kine­velnünk, fejlesztenünk. Azzal is kell számolnunk, hogy a szü­lőknek erre egyáltalán nem jut idejük, vagy csak nagyon ke­vés. Belőlem Is nemsokára tanító lesz, de már most tudom, hogy úgy, ahogyan a munkásoknak a gyárban, nekünk tanítóknak Is kell keresnünk az újat a pe­dagógiában. És azt természe­tessé Is kell tenni. Persze a kísérletezés tárgya a pedagó­giában sem lehet bármi, nem azért van rá szükség, mert az most divat. A pedagógiában a kísérlet csak pozitív lehet, mert a gyereket nem szabad megkárosítani. És nemcsak az új keresésére, hanem a fennál­ló problémák megoldására kell törekednünk. Pálkovács K. Nitra r imm hazánk legjobbjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom