Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-05-16 / 20. szám
5 hányán kapnak képesítésüknek megfelelő munkát, azt nehéz lenne megmondani. (Hogy egyáltalán kapnak-e munkát, arra sem lenne könnyebb a válasz.) Depika Gupta, a gyorsbeszé- dű, élénk szellemű egyetemista lány Punjabból Jött az egyetemre és szociológiát tanul. Barátnője, a széparcú, csöndesebb Lípi Baszu, nyugat-ben- gáli, és közgazdásznak készül. — A hallgatók szociális összetételére náluk Jellemző, hogy általában a módosabb középosztály gyermekei tanulnak tovább — mondják. Ez igen konzervatív réteg, s mivel nekik van pénzük a gyerekeik iskoláztatására, ezt a ikonzervatizmust nagymértékben tovább örökíti a fiatalok nemzedéke is. Nekünk vannak olyan évfolyam- társaink, akiknek még ahhoz is engedélyt kell kérniük a szüleiktől, ha a hajukat másként akarják viselni, vagy ha le akarják vágatni. Egyáltalán: a szülök ma is meghatározó e- rővel szólnak bele az Indiai fiatalok túlnyomó többségének ez életébe. Mi már nem állunk ilyen szigorú szülői felügyelet alatt, de ez azzal járt, hogy gyakorlatilag el kellett szakadnunk a családunktól. Nálunk Indiában a családok, s a családdal kapcsolatos szokások társadalmi háttere olyan erős, hogy — legalábbis a jeModern lámpagyár építése Hy- derabadban. tehénszekérrel és fejtetőn szállított betonnal TAKÁCS ISTVÁN RIPORTSOROZATA H yderabadban, a körülbelül ötvenmillió lakosú Andhra Pradesh állam fővárosában, magyar közreműködéssel épül (és egy részben már üzemel) egy nagy kapacitású izzólámpa-gyár. A magyar főnök, Szabó Zslgmond főmérnök titkárságán dolgozik a szép kék szárit viselő, kékesfekete hajú V. Indira. Húsz esztendős, gyors- és gépíró, egy éve van Itt. Mivel a gyár állami vállalat, meglehetősen magas fizetést ad. Indira alapbére 255 rúpia, ehhez még különböző kiegészítő bérek (a végzettség foka utáni, valamint a házbérpótlék) jönnek. Havonta összesen 545 rúpiát keres, ami abban az Indiában, ahol az egy személyre jutó évi átlagos jövedelem 365 rúpia, nagy pénznek számít. Indira elégedett is. A legmagasabb kasztból származik: brahman. Apja magasabb beosztású tisztviselő volt, ma már nyugdíjas. Van egy bátyja, az dolgozik, az öccse még tanul. — Nem szándékozik még férjhez menni? — kérdeztem. Kicsit várt a válasszal majd ezt mondta: — Apám még nem választott senkit a számomra. Jó lenne, ha olyan férjem lenne, aki engedné, hogy dolgozzam a házasságkötés után is. De ezt a szándékomat apám Is tudja, s majd ilyet választ. — És ha magának nem tetszik a vőlegény? — Akkor megbeszéljük, és apám másikat keres. Az is lehet, hogy én nem tetszem neki. Akikor ő is szólhat. Én megbízom az apámban, ő ismer engem, tudja, mi jó nekem. — A férje is brahman lesz? — Persze. Hiszen mi is azok vagyunk. A beszélgetés végén megkértem In- dirát, engedje meg, hogy lefényképezzem. Lementünk az Irodaépület elé a kis előkertbe. Szerettem volna, ha jobban a nap felé fordul, ezért egy kézmozdulattal jeleztem, mit a- karok. A kezem legalább félméterre volt a szárija szélétől is. Egészen meghökkentem, mikor Indira arcára pillantottam. Eltorzult az ijedtségtől, s valósággal hátraugrott előlem. Nem tudtam, mi történt. Mikor később elmeséltem a dolgot Szabó Zsigmond- nak, ő csak legyintett és ennyit mondott: —• Hát hiszen tudod, hogy Indira brahmanl Ha te, vagy bárki alacsonyabb kasztbélt hozzáért volna a- kár csak a szárijához, neki otthon előbb meg kellett volna fürdenie, meg mindenféle szertartást művelnie, hogy megtisztuljon. Csak ezek után ülhetett volna le ebédelni. Világos? Világos. ☆ Calcutta — többek között — a jutaipar és kereskedelem központja. Egy még indiai méretekben is gazdagnak számító fiatal jutakereskedő európai és amerikai stílust utánzó esti összejövetelén, azaz partyján találkoztam Narinivel, a Calcutta! e- gyetem orvosi karának hallgatójával. Narini a társaság egyik feléhez hasonlóan európatasan volt öltözve: szoknya, blúz, modern frizúra. Nővére, aki légikisasszony, mesés, leheletfinom szárit viselt. Édesanyjuk (angolt és hindut tanít egy drága és nagyon jó magánközépiskolában) szintén száriban volt. Édesapja viszont, aki üzletember, jól szabott öltönyt hordott. Narinit minden érdekelte, ami a világban történik, a szocialista országok fiataljainak életétől az Indiát ú- jabban nagy előszeretettel látogató nyugati politikusok és üzletemberek INDIA ARCA AKIK NEM ÉRNEK RÄ feltételezhető szándékáig. Meglepett, hogy egy medika a leendő hivatásától Ilyen távol eső dolgok iránt is érdeklődik, különösen itt, ahol a fiatalok — az egyetemisták is — bizony nem túlságosan sokat foglalkoznak politikával, különösen, ha még jómódúak is. Vagy — mint például a bom- baya egyetemen — divatból politizálnák;’s kacérkodnak a marxizmussal, a maotzmussal vagy más irányzatokkal, mert az olyan érdekes és jópofa és azoknak is szereplési lehetőséget biztosít, akik kriplik és nem jeleskedhetnek a krikettben vagy a gyeplabdában. Narini enyhe csodálkozásom hallatán így válaszolt: — Én a magam feje után szeretnék menni az életben. Sok harcomba került ez a családommal, de nem engedek. Hagyományos jó kislánynak különben Is ott a nővérem. ☆ Delhiben valóságos város ai Delhi Egyetem. Körülbelül Í30 ezer (I) hallgatója van. Hogy közülük majd Egyetemista lány Nehru Egyetemen az állami Azok a szerencsések, akik állami gyárban dolgozhatnak, jobban keresnek, mint az átlag indiai len fiatal nemzedékben — még nem remélhetjük a hagyományoktól való általánosabb, nagyobb tömegben jelentkező elszakadást. ☆ A másik egyetem Delhiben Dzsa- vaharlal Nehru nevét viseli. Kicsi létesítmény ez, mindössze két és félezer hallgatóval, de igen kiváló képzést nyújt és jóval modernebb elvek szerint működik, mint a Delhi Egyetem. Különböző alapítványok jóvoltából itt sokkal több a pénz is — az előbbi két egyetemista lány szerint a Nehru Egyetemen körülbelül nyolcszor annyi összeg jut egy-egy hallgatóra, mint az ő mammut egyetemükön. A Nemzetközi Tanulmányok Intézetében beszélgetünk néhány egyetemistával. Először az eléggé bonyolult, nagyjából a klasszikus angol e- gyetemek módszereit követő felvételi és képzési rendről tájékoztatnak, aztán az ösztöndíjak s az egyetemi költségek kerülnek szóba. Itt, a Nehru Egyetemen havonta és fejenként a szegény tanulók 125 rúpia ösztöndíjat kapnak (ennek az egyetemnek előnye, hogy itt tehetséges, de szegény gyermekek' is tanulhatnak). Az összegből havi 20 rúpia a tandíj, s ugyanennyi az elhelyezési díj, azaz a kollégium és a menza. A nagyon szegények ebből a 2x20 rúpiából is engedményt kapnak. Az elhelyezkedést Illetően azonban itt sem rózsásak a kilátások. Mahavír Szingh Szanszanval, a paraszti szikh származású bölcsész, aki a Szovjetunióra és a kelet-európai országokra szakosodott történésznek készül, oroszul tanul, és már a post graduate, azaz az alapdiploma utáni képzésben vesz részt, így vélekedik: — Mivel az e- gyetem megélhetési biztonságot ad a hallgatóiknak, jó Itt lenni. Sokan szinte szándékosan rossz vizsgaeredményeket produkálnak, mert akkor tovább lehetnek egyetemisták, és a- míg azok, nincs megélhetési gondjuk. Amikor kézhez kapják a diplomát, akkor kezdődnek a bajok. A nyelvszakosok még könnyebben elhe- lyezedhetnek, de más szakosoknak nagyon nehéz. A végzetteknek talán csak az egynegyede kap munkát. Sasi Kant Tha, az elszegényedett brahman származású filozopter ehhez még hozzáteszi: — A legnagyobb gond az, hogy a kormányzat nem tervezi meg a foglalkoztatottságot. A munkanélküliség nem az egyetemisták sajátos gondja, ez össz-indiai gond, különösen a fiataloknak. És itt van az óriási ellentmondás: az e- gyik oldalon ott a munkanélküliek serege, köztük a magas képzettségűek százezreivel, a másik oldalon pedig ott egy hatalmas és egyre sürgetőbb országos igény, a jól képzett munkaerők Iránt. Mivel mi itt igen alapos marxista képzést kapunk, más egyetemek hallgatóival, jobban látjuk a problémákat, és ezek eredőit is. A megoldás azonban ném lehet helyi jellegű. Sztrájkolunk az egyetemeken, mert valóban vannak alapvető bajok az oktatásban és az egyetemi adminisztrációban, de végül is a gyökerek nem itt, az egyetemi campu- son vannak. A mi körülményeink is az országos politikával, egész India társadalmi, szociális és gazdasági helyzetével függnek össze. ☆ Ö-Delhl egyik zsúfolt, nyüzsgő utcája az Asef Ali Road. Itt, egy zegzugos épület hátsó traktusában, néhány kicsi és sötét szobában székel az Indiai Kommunista Párt ifjúsági szervezetének, az All India Youth Fe- derationnak a központja, s itt szerkesztik az Indiai Diákszövetség központi lapját, a Yuva Védi (Ifjúsági Élet) című hetilapot Is. A szervezet titkára, Amarendra Narajan Szinha hallván, merre jártam az előző napokban, s kikkel beszélgettem az indiai fiatalok életéről, ezt mondja: — A hyderabadi lány, a Calcutta! medika vagy a Nehru Egyetem hallgatói mind Jellemzőek az indiai fiatalok egy-egy rétegére. Olyan felvilágosult, mint az orvostanhallgató, vagy a Delhi Egyetem leányai, talán ha egy százalék van közöttük. Ez az egyik nagy probléma, egyben a mi nagy problémánk is. A fiatalok nagy tömegeinek öntudatosítása alapvető feladatunk. A másik nagy gond a munkalehetőségek biztosítása. Jelenleg Indiában 26 millió munkahely kellene. Ez a szám 1980-ig 60 millióra nő. A munkát keresők többsége fiatal. Mi legyen velük? Megbocsáthatatlan pazarlás ez a tehetséggel és a munkaerővel, az emberi alkotókészséggel. Sokan azt mondják, Indiában mindenhez rengeteg idő kell, és mi ráérünk. Mi fiatalok azt mondjuk: egyáltalán nem érünk rá, mert a minden napi kényelmeskedés, késedelmeskedés két nappal vet vissza bennünket a fejlődésben. És te is láthattad, hogy India bizony már így is eléggé elmaradott. Hát belenyugodhat ebbe az, aki egy kicsit is a szívén viseli ennek az országnak, ennek a népnek a sorsát. Vége A KÉRDÉSEK KÉRDÉSE A közvélemény érdeklődését minden más eseménynél jobban lekötötte Leonyid Brezsnyev bonni látogatása. A szovjet államfő éppen emberöltővel azután kereste fel a Német Szövetségi Köztársaságot, hogy a Szovjetunió — koalíciós szövetségeseivel — végső győzelmet aratott a fasizmus felett. Az európai népek soha nem feledik el, hogy a szovjet nép és hősi hadserege milyen hatalmas áldozatokat hozott ebben a küzdelemben. Éppen e történelmi győzelem tette lehetővé Európában a tartós béke korszakának beköszöntését. A Rajna parti csúcstalálkozót megelőzően az SZKP főtitkára számos rendkívUH fontos indítványt tett a fegyverkezési bajsza megfékezésére, á neutronbomba gyártásának megakadolyázására, a különböző leszerelési tárgyalások munkájának meggyorsítására, e- redményes befejezésére. Leonyid Brezsnyev az NSZK vezető politikusaival folytatott megbeszélésein nyilvánosságra hozott állásfoglalásaiban ismételten és erőteljesen hitet tett az enyhülés, a béke és az emberiség egyetemes érdekeinek védelme mellett. „Amikor azt mondjuk, hogy nekünk szovjet embereknek békére van szükségünk — mondotta Leonyid Brezsnyev — akkor azt mondjuk ki, ami a szívünkön fekszik. Elég sokat kell az országban utazgatnom. Nemrég például Szibériában és a Távol-Keleten jártam, sokezer kilométeres utat tettem meg, sok emberrel találkoztam. Bármiről volt is szó, a beszélgetés minduntalan rákanyarodott a nemzetközi kérdésekre. Végső fokon pedig eljutottunk a kérdések kérdéséhez: sikerül-e megőrizni és megszilárdítani a békét?“ A csúcstalálkozó hivatalos része három dokumentum aláírásával fejeződött be. Leonyid Brezsnyev és Schmidt . nyugatnémet kancellár nyilatkozatot fogadott el a két ország -jövőbeni együttműködésének az alapelveiről és a nemzetközi kérdésekről. Kézjegyükkel látták el azt a kormányközi megállapodást is, amely 25 évre keretet ad a kétoldalú gazdasági kapcsolatoknak, végül pedig jóvá hagyták a tárgyalásokat összegező közös közleményt. A világsajtó továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kíséri az SZKP főtitkárának megbeszéléseit. A moszkvai Izvesztyija idézi azt az általánosan elterjedt vélekedést, hogy a szovjet áljamfő bonni látogatásának puszta ténye olyan horderejű esemény, amelyet nehéz lenne túlértékelni. Arról van szó ugyanis, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszonyától nagy 1 mértékben függ Európa sorsa, de a moszkvai szerződésben és az elmúlt é- vekben aláírt szovjet-nyugatnémet megállapodásokban rögzített jó kezdeményezéseknek a megvalósulása is. A bonni Generálanzeiger elsősorban azt emeli ki, hogy megkezdődött a közeledés az európai leszerelés kérdéseiről alkotott szovjet és nyugatnémet felfogás között. A Süddeutsche Zeitung szerint fontos eredmény, hogy mindkét fél a békét és a leszerelést kívánja. Ellentmond ennek a bizakodó hangulatnak az az Egyesült Államokból érkezett jelentés, amely szerint Carter elnök úgynevezett hangulatkeltő kőrútján az Oregon állambeli Spokane-ban mondott beszédében ismételten a Szovjetuniót és Kubát támadta afrikai politikája miatt. A szavai szerint az elmúlt hetekben több üzenetet intézett a szovjet vezetőkhöz, s a- zoknak a tartalmát Vance külügyminiszter is megismételte Moszkvában. Az amerikai elnök elferdíti azt a tényt, hogy a Szovjetunió és Kuba a hivatalos etióp kormány kérésére nyújtott segítséget Ad- disz Abebának. Az említett üzenetekben azt fejtette ki Carter, hogy a szovjet tanácsadók és a kubai csapatok jelenléte Etiópiában „veszélyezteti az enyhülést.“ Ez a fajta rosszindulatú vádaskodás nem tudja megváltoztatni a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak azt az elhatározását, hogy segíti a szabadságukért és függetlenségükért küzdő fiatal országokat, amelyek évtizedekig a gyarmatosítók igájában sínylődtek.
