Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-11 / 15. szám
4 ifjúság Semmi sem történt véletlenül, pedig sokan azt hiszik. — Tízéves korom 6ta Járom a hegyeket. Természet- Imádó család vagyunk. A nap huszonnégy órájából — vagy foglalkozásunk révén, vagy kedvtelésből — legalább hatot, nyolcat a szabadban töltünk. Felfedező u- takra járunk — mi nevezzük felfedezőknek — mert szerintem még sok az ember nem látta ezt az érintetlen területet hazánkban. Pontosabban olyan terület, ahová még nem Jutott el a XX. század embere a benzin gőzével. Igen, mert ahová az autó nem mehet, ahová gyalogolni kell, az már fárasztó, és sokan azt kérdik: minek? — Mintha egy kissé neheztelnél az autókra ... Ha otthon lennék az elektrotechnikában, míntahogy nem vagyok, akkor talán e- gész életemben olyan négykerekű „herkentyű“ összeszerelésén, dolgoznék, amely nem szennyezi ezt a csodálatos világot. Itt van például ez a kis patak. Neve sincs, csak a Járási térké pékén szerepel. Egy XIII. századi krónikában található feljegyzések már szólnak a létezéséről. Sőt szülőföldemről, Humpolecről és környékéről, mint Jelentős a- ranylelőhelyről beszélnek Ezek után bizonyára érted, miért hívnak a barátaim a- pany-gyereknek.., Az említett XIII. századbeli feljegyzés azonban nem az egyedüli. A város, Hum- polec krónikájában egy későbbi Időből származó bejegyzés megemlíti, hogy 6- felsége, a király éremmestere hosszabb ideig időzött a városban és környékén. E- zeknek az adatoknak a közhírré tétele — főleg a fiatalokban és még a náluk Is fiatalabbakban — időnként felébresztette az arany utáni vágyat. Kalandvágy, kincskeresés, a „nevesincs“ patak mentén gyakran látni aranyat mosó gyerkőcöket, akik csakhamar rájönnek arra, amit a felnőttek állí tanaik: mindenki csak egy napig aranyásó. Sztacho Peter 18 éves volt, amikor néhány szemcse aranyat mosott ki a névA mi aranyunk szükségszerint váltja a színét. Ha a szénről beszélünk, akkor fekete, ha a cukorról, fe hér. Én azonban olyan fiatal emberrel beszélgettem, aki az arany alatt valóban a sárga nemesfémet, az értékek kifejezőjének legismertebb eszközét érti. A fiatalember neve: Sztacho Peter. Az aranyásó Ötven ketten „ a 15 millióból télén patakból. — A kíváncsiság hajtott, amikor az ősrégi aranyásó hagyomány alapján elindul tam a patak folyása mentén, hogy megtaláljam a for rást, amelyből a víz aranynyal táplálkozott. A környékét úgy Ismerem, akár a tenyeremet, de azt a részt nem kedvelem túlságosan Az erdő csaknem áthatolha tatlan, tele kígyófészekkel, az emberek messziről elkerülik. így Jutottam el egy meredek völgyhöz. Leereszkedtem az aljára és azonnal észrevettem, hogy itt va lamikor nagy munka folyt. — Ezt miből gondoltad? — Hát például abból hogy az egyes sziklarészeken meg volt bontva a mo haréteg és a gyatra növényzet egyenletessége. Ezt a megállapítást már a felfedezés követte. Peter ötkilós kalapácsával és egy vésővel tányérnagyságú szikladarabot hasított ki a mélyedésből. A sziklarabban mint sárga ér csillogott az arany. — Itt a bizonyítékl igaz. ami a krónikákban áll. I- gaz, amit az öregek állíta nak a vidékünkről — ez vplt első gondolatom. Es még aznap, ott hely ben legalább két köbméternyi kőzetet fejtett ki. Valamennyit a prágai Nemzeti Múzeum ásványkutató osztályának ajándékozta, ahol még folyik az értékelésük. A múzeum dolgozóival Peter azóta is fenntartja a kapcsolatot. Lítochleb Jaromír Peternek címzett levelét te szí elém: „Peter, a kincsnek, amelyet találtál, nemcsak történelmi, hanem Jelenkori jelentősége is van. Ugyanis ez eddig a Cseh-Morva Dombvidék legnagyobb aranylelete és szerintem megérné át vizsgálni a környéket...“ Az aranyásás hazánkban tulajdonképpen 1969-ben véget ért. De nem Humpolec környékén, —• ezt a vidéket már senki nem is tartotta számon mint érclelőhelyet, — hanem a Prága melletti Jílovban. Itt egyszerűen nem fizetődött ki a termelés, mert egy tonna kifejtett kőzetből gyakran csak fél, legfeljebb í grammnyi aranyat nyertek. De azóta annyira megnőtt az arany ára a világpiacon, hogy most már akkor is gazdaságos a fejtése, ha csupán három-négy grammnyi aranyat találnak egy tonna kőzetben. Bizonyára erre gondolt Lítochleb geológus is, amikor levelében Peter leletének mai je lentőségét emlegette. (Itt megemlítjük, hogy a- matőr földkutatók a közelmúltban Nová Paka mellett bukkantak a humpoleci lelőhelyhez hasonló nemesfém- -forrásra.) Az egykori aranyásók kalandos történetei a fiatalok és idősek olvasmányai közé tartoznak. Ezekből tudjuk, hogy az aranyásók szeren cséje változó volt. Az egyik nek gazdagságot hozott, a másiknak szerencsétlenséget annak ellenére, hogy a rögben megtalálta a csillogó te lért. Peternek szerencsét hozott az arany. — Igen. Mindenekelőtt befejeztem a munkám, amelyen már 14 éves korom áta dolgoztam. A címe: Humpolec és környékének ásványvilága. A munkám alapján felvételi vizsga nélkül lettem a prágai Károly Egyetem Természettii'1'’ményPFa- kultásának diákja. Lehet, hogy közrejátszott az arany is... De nem elsősorban! Molnár László, Rácz Erzsébet és Soóky Zsolt. A bárom név, a dunaszerdahe- lyi (Dun. Streda) gimnázium három érettségi előtt álló diákját ta karja. — Mire gondoltok, ha azt hall (átok, hogy érettségi: LACI: Az érettségi nagy esemény számunkra, hiszen négy éven át azért tanultunk, hogy leérettségiz zünk. ERZSÉBET: Hogy mire gondolok? A tanulásra, a helytállásra ott a zöld asztalnál. Nem elég két héttel az érettségi előtt elkezdeni a tanulást. Én a négy év a- latt rendszeresen tanultam, végig kitüntetett voltam, és bízom benne, hogy az érettségin sem érek el rosszabb eredményt. ZSOLT: Nekem is a nagy hajtás Jut az eszembe. Tanáraink most, a negyedikben sóikkal szigorúbbak, többet kívánnak tőlünk, mint az előző években. De így jó, hiszen amit tudunk, nekik köszönhetjük. Én a szóbeli érettségitől jobban félek, az írásbeli csak két tantárgyból van, és a megírására is bőven van idő. — Hová készültök az érettségi után? LACI: Tavaly sokat töprengtem azon, hogy elmegyek szakmát ta nulni, de aztán meggondoltam ma gam. Az érettségi után, itt Duna szerdahelyen szeretnék villanyszi relői szakmát tanulni. A tanúim;) nyi idő érettségi után másfél év Főiskolára nem akarok menni, az még négy vagy öt év, utána ké1 év katonaság, túl soknak találom ERZSÉBET: A fogtechnikusi ■ fei építményi iskolán Bratislaváhan két év a tanulmányi idő, oda je lentkeztem. ZSOLT: Nem készülök főiskolára viszont szeretnék továbbtanulni valamilyen mezőgazdasági felépítményi iskolán. A tornaijai (Safárikovo) Mezőgazdasági Iskolába Jelentkeztem. — Igaz, hogy még korai az emlékezés, de én mégis megkérdezem tőletek, mire emlékeztek visz sza a legszívesebben? LACI: Nehézkesen döcögve Indult az osztályunk, de most már nagyon Jól összekovácsolódott kollektíva vagyunk. Szívesen gondolok vissza a közösen kigondolt és elkövetett diákcsínyekre, egy-egy nehéznek hitt és mégis Jól vég ződött dolgozatra vagy feleletre. Most már sokat mulatunk olyasmiken, amit az elsőben vagy a másodikban rettentően komolyan vettünk. ERZSÉBET: Örülök, hogy most még gimis vagyok, együtt lehetek az osztálytársaimmal. Olykor elgondolkodom azon, hogyan is lesz az érettségi után. Találkozunk-e majd néha néha, hogyan fogunk viselkedni egymással... ZSOLT: Én legszívesebben a közös kirándulásokra és az osztálytársaimmal eltöltött szabad időre gondolok vissza. — Mit kezdetek majd az utolsó ..gimis szünidővel“? LACI: A gimnázium SZISZ-szer- vezete nyári brigádot tervez Prágába. Még utoljára szeretnék elmenni diáktársaimmal együtt a fővárosba. Ezenkívül szeretnék ellátogatni az NDK-ba is. ERZSÉBET: Ezt a nyarat szeretném különösen hasznosan tölteni, összegyűlt néhány könyvem, amelyeket időhiány miatt nem tudtam elolvasni, ezt most szeretném bepótolni. Napfény, víz, olvasás és pihenés, ilyennek képzelem a nyári szünidei programomat. Ha nem sikerül a felvételim, munkahely u- tán kell néznem. ZSOLT: A szünidőt együtt tervezzük Lacival, az én programom az övéhez hasonló. Beszélgetett: Kántor Mária HA AZT HALLOM ÉRETTSÉGI ••• Zácsek Erzsébet Soóky Zsolt Rácz Erzsébet iH Molnár László :sev0crc összefüggés A seleftet, a másod- vagy harmadrendű árui gyártó lakatos, öntő vagy szakmunkás gyakran több ezer korona kárt okoz. Nagyobb kán okoz azonban az az üzem vezető, mérnök vagy gyárigazgató, akinek a parancsára gyártják ezeket a hasz navehetetlen cikkeket. Nem mellékes, hogy az ilyen munkahelyeken már a technológiai folyamat kezdetén mindenki tudja, hogy terméküket, — a cipőt, szvettert vagy gépet — csak a bazárban fogják árusítani, mint leértékelt árut. De azért csak elfogyl — jegyzi meg bizonyára nagyon sok olvasó. Elfogy. Csakhogy egyetlen üzemnek sem lehet cél ja a leértékelt árucikkek gyártása. Ha a traktoros hanyagul szántja, vett be a földet, méter mázsákkal csökkentheti a termésátlagot. Viszont az aratást, a betakarítást rosszul szervező, Irányító agronómus túlbuzgó vagy nem elég operatív intézkedését révén néha vagon- a számra megy tönkre a gabona. Az elárusító csak fillérekkel — legfeljebb koronák kai — károsít meg bennünket, ha rosszul méri a zöldséget, a húst. Viszont a konzervatív ízlésű vagy a szak mában járatlan üzletkötő a külföldi tárgyalóasztaloknál milliókat dob el közös vagyonúnkból. Megtörténik, hogy az e- gyik munkahelyen nincs elegendő szerszám, másutt van bőven, viszont hiányzik valami fontos nyersanyag. Valaki, aki az íróasztal mellől irányítja a termelést, elmulasztotta biztosítani a folyamatos munkához szükséges feltételeket. „Ellógta“ a napot, nem intézett el idejében egy fontos megrendelést ... Az összefüggés világos: mi az íróasztalok mellett ülök bíztatjuk, sőt gyakran meg is rójuk azokat, akik két ke zük munkájával teremtik meg számunkra ts a legszükségesebb életfeltételeket. Megrójuk őket, mert léptén-nyomon vétenek a munkafegyelem írott és íratlan törvényei ellen. Megfeledkezünk arról, hogy az 8 fegyelmük, takarékos, jó minőségű munkájuk egyenes függvénye a mi íróasztalunknak. A gyárt munkás és mezőgazdasági dolgozó egy szerűen nem tud jó terv, folyamatos anyagellátás, gazdaságos munkaszervezés stb nélkül dolgozni. Ha az íróasztalok mellett, a főnöki és az igazgatói szobákban fegyelmezetlen munka folyik, akkor a termelés ts csak ezt tükrözheti vissza: ha nyagságot, pazarlást, nemtö rődömséget, haszontalan munkát. Ismétlem: az összefüggés világos. Válamennyiünk mun káján múlik, hogy az ország asztalára több kerül-e vagy kevesebb, hoqy az üzletekben kiváló minőségű árut kapunk-e vagy sem. —z— 4
