Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-11 / 15. szám
3 MATT... Ugyanis komoly kötelezettségvállalást fogadtunk el: cél a gazdaságosság és a jó minőség. Az önköltségen például 1 millió 900 000 koronát kell megtakarítanunk. Most már értem, miért számít itt minden gombostű. KÉT PROBLÉMA A SZISZ- ELNOKTOL — Az nem való újságba.. Még kinevetnek érte, — böki oldalba Jarkát az ötvenéves MARIA ZEMANOVÄ. — Nem értem, mi nevetni való van azon, ha valaki ragaszkodik a megszokott munkahelyéhez, a kollektívához. Talán szégyelljem, hogy inggyárban dolgozom? Azt gyártjuk, amire mindenkinek szüksége van. Milyen ember az, akinek mind egy, hol dolgozik, mit csinál, kik a munkatársai, akit csak egy dolog érdekel, az, hol kap havonta száz koronával többet. Kimondom én ezt bátran. És nemcsák ezt, hanem azt is, hogy amióta divatba jöttek a ragasztott gallérú ingek, azó ta nincs nyugtom otthon. Édes apám minden reggel az orrom alá dugja az inge gallérját, nézzem meg, milyen páncélba bújtatják a nyakukat miattunk, nők miatt. Már számtalanszor megmondtuk a gyűléseken, gyártsunk divatos, hosszú — de nem ragasztottl — gallérú ingeket is. Lehet, hogy száz vásárló közül kilencven a ragasztott gallérosat fogja választant, de nekünk a fennmaradó tizet is ki kell elégíteni. Egyszerre két problémát is vetett fel a SZISZ-elnök, a fluktuációt és a választékot — de mint később kiderült, mégsem ez az, ami miatt az asszonyok szapulják egymást a gyárban. — Nálunk általában fél év a betanítási idő, de ahhoz, hogy valaki igazán kiismerje magái a műhelyben, a szalagok mellett és ne csak egy művelet elvégzésére legyen képes, sokkal több idő kell. Szigorúbban kellene venni a fiatalokat. Itt van például az energiatakarékosság és a munkájuk minősége. Jelen vannak a gyárban, de csak fizikailag. Tudja a fene. min jár az eszük. Ez a vasalógép például három háztartás napi energiaszükségletét fogyasztja el egy nap. Sokszor megtörténik, hogy a lányok elmennek a büfébe, vagy az orvoshoz, és a gépet itt hagyják bekapcsolva. Alig győzöm őket ellenőrizni, oltogatnt utánuk a villanyt. Az egész világon takarékoskodnak a villanyenerEgy gombostű értéke csak a fillér tizedré- szével fejezhető ki. A vimperki Sumavan inggyárban mégis nagy vihar volt a gombostűk miatt. A SZISZ-gyül st tulajdonképpen azért hívták össze, hogy „teolvassanak“ azoknak, akikről tudták, hogy nem teljesítik a napi normájukat, selejtet gyártanak, és a villanykapcsolót legszívesebben csat évente egyszer használnák: a felgyújtásnál. — Magas az önköltségünk, ezt tudjátok valamennyien — kezdte beszámolóját KOHOUTO- VÄ JARMILA, a Sumavan kasejovicei üzemének SZISZ-elnöke. — Persze, ma i a csomagolőban a lányok le sem hajolnak így leesett gombostűért — szólt közbe egy hang, és itt kezdődik a riport. giával, és a mi hazánk sem tartozik azok közé az országok közé, ahol villanyenergiából felesleg van. Ha szólok valamit, vagy ne adj Isten, büntetni próbálom, altkor egyszerűen odébbéllnak. Ha nehezebb lenne nekik, ha látnák, hogy itt mindent ki kell érdemelni, — a magasabb fizetést, a bölcsődét, az ingyenes rekreációt és a munkaközösségünket — talán nem állnának odébb olyan könnyű szívvel. De így? Minden az ölükbe hullik. Amit kapnak, az természetes, azt hiszik sosem volt másképp. JANA ZOUBKOVÁ már 19 é- ve dolgozik a gyárban; miközben beszélt, a keze egy pillanatra sem állt meg, becsomagolt talán négy Inget Is. A fiatalokat vádolta, és én nem is választ, mint inkább segítséget várva fordulok a kísérőmhöz, a SZISZ-elnökhöz. Kétség- beesetten tárja szét a karját: — Mondtam már. A környéken több gyár Is működik; mi megköveteljük a becsületes munkát, és ebből nem engedünk. Szóvá tesszük a lustaságot, kipellengérezzük a tervteljesítés sereghajtóit, mire ők sértődötten itt hagynak bennünket. Azt hiszik, másutt jobb, másutt elnézik a restségüket. Hát csak menjenek. Az Ilyenek után nem fogunk sírni. AKIK MARADTAK: JlftlNA, LENKA JIRINA: Huszonegy éves vagyok, tavaly hívtak Ceské BudSjovlcé- re. El is mentem megnézni a gyárat, 250 koronával Ígértek többet, mint amennyi Itt van. Tetszett minden, csak amikor az öltöző meg a fürdő felől érdeklődtem, mellébeszéltek és láttam, hogy semmi ilyesmilyük nincs. Nekem pedig nagyon fontos, hogy munka után tetőtől talpig megmosakodhassam. LENKA: Engem Is hívtuk ugyanebbe a gyárba. Ceruzával a kezemben készítettem el a számvetést. Itt üzemi bölcsődébe hordom a fiamat, és ha szabadnapos vagyok elmegyek vele a gyár közeli üdülőjébe. Sőt az idén Szozopolba készülünk, u- gyanis a Sumavannak a bolgár tengerparton Is van üdülője. És ez a remek kollektívái Nézzen csak körül: Janka néni, Jar- milka, Vera, a fiam a legjobb barátai közé sorolja valameny- nyiüket. Megéri ezt itt hagyni 250 koronáért? Soha! GOMB ÉS GOMBOSTŰ A fényképészünk egy csinos lány körül forgolódik. Az ü- zemvezető közbeszól: — Fényképezhet, de vigyázat: jól felvágták a nyelvét... VLASTA az ingek ujját varrla— Az én munkámmal nincs probléma, de ott van például az a gombfelvarrógép. Akkor is rossz munkát végez, ha működik. Az utóbbi időben három olyan esetnek voltam a tanúja, amikor a Sumavan ing viselője egyetlen rántással lefejtette az ing valamennyi gombját. Pedig csak egy esztétikai hibát akart eltüntetni, le akarta szakítani a gombból kiálló cérna- szálat. Én büszke vagyok a gyárunkra, és mindhárom esetben felvarrtam az összes gombot. De most már így lesz ez egész életemben? Szerintem elég lenne úgy megoldani a gombfelvarrást, hogy az utolsó öltés az Ing belsejében végződjön... Vagy itt vannak a gombos tűk. Éppen tegnap vitatkoztunk erről a gyűlésen. Egy ing ősz szehajtogatásához, becsomagolásához 11 gombostűre van szükség. Nálunk egy ingre sokkal nagyobb mennyiség, talán fél doboznyi gombostű is „elfogy“. Hogy hová lesz, igazán nem tudom ... Lehet, hogy a kívülállóknak ez túlságosan kicsinyesnek tűnik, nekünk nem. Bohumil Jirku, a Sumavan igazgatója: Kidolugztunk olyan módszert, ami mind a gyárnak, mind a gyermekgondozásin levő asszonyoknak egyaránt kifizetődő. Jarmila Kohoutová, SZISZ-elnök: „Szóvá tesszük a lustaságot.,. Vlasta Smídová: Vigyázat, jól felvágták a nyelvét! MIT TESZ A GYÁR A DOLGOZÓKÉRT Ezt a kérdést tettük fel BOHUMIL JIRKÜNAK, a Sumavan igazgatójának. — Maga is tapasztalta, hogy ez az arány megfordítva sokkal szebb és gazdagabb. Dolgozóink kilencven százaléka nő, és ez nagyon meglátszik a gyár környezetén. A műhelyekben, a csarnokokban, ahová csák lehet virágot tesznek, állandóan szépítik a környezetüket. Annak idején férfiakkal is dolgoztam, de annyit mondhatok, hogy az asszonyokban jobban meglehet bízni, mint a férfiakban. Például a nyersanyagot e- lőteremtik még a föld alól Is, és nem is akármilyen nyersanyagot, a legszebbet, a legjobbat. Érdekes, hogy bizalommal vannak minden új iránt. Nálunk nem állhat naphosszat e drága pénzen vásárolt gép hiba miatt, mert az asszonyok „szétszedik“ a szerelőket. Igazuk van: keresni akarnak meg aztán drága gépet csak úgy gazdaságos vásárolni, ha minél jobban kihasználják. Igyekeznünk kell, hiszen az idén 11 millió 124 000 pizsamát, inget és alsónadrágot kell megvarrnunk. Három-négy évvel ezelőtt nagy gondot okozott a szülési szabadságon levő asszonyok helyettesítése. Jelenleg Is 580 fiatalasszony van otthon a kisgyermekénél. A végén kidolgoztunk egy olyan módszert, a- mely a gyár és a kisgyermekes anyák számára is egyaránt kifizetődő. Azok az asszonyok, a- kiket érdekelt a munka, varrógépet kaptak a gyártól és naponta szállítjuk nekik a kiszabott pizsamákat, hogy otthon dolgozhassanak, Vannak olyan asszonyok, akik a „gyermek- gondozási“ alatt többet kerestek, mint itt a gyárban. Munka és jóminőségö munka. A gyár és dolgozói. Gomb és gombostű, gazdaságosság és igényesség. összefüggések, amelyek felettébb aktuálisak és amelyekről nem elég csupán tudni és beszélni. A Őumavanban már rég megtették az első lépéseket. Zácsek Erzsébet Foto: Vitek Roman EGY GOMBOSTŰ /
