Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-04 / 14. szám
Idén február végén zajlott le Dél-Szlovákia metropolisában Ersekújvárott a műkedvelő táncdalénekesek Dunajsy Stvorlístok 1978 fesztivál. A fesztivált a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága a bratislavai Népművelési Központtal, a SZISZ járási bizottságával és a Szakszervezetek Házával karöltve rendezte meg Ersekújvárott. Három estén keresztül összesen 20 résztvevő állt a zsűri előtt és próbálta egyben a közönség tetszését is megnyerni. A zsűri, Pavol Zelenay zeneszerző elnökletével, az előadók szigorú értékelése után az első díjat a galántai gimnázium diákjának: DARINA KOPÄCIKOVÄNAK ítélte. A második díjat a melki FRANTISEK MATÜSEK és a dunaszerdahelyi tanítónő DANIELA NIZNANSKA kapták, a harmadik díjat a váhovcei Jana Konkolyová nyerte el. A nézők díját Frantisek Matuéka kapta. A z idei Dunai Négylevelű fesztivá- ■L * Ion nem hiányzottak a vendégek sem. Fellépett a fiatal rokonszenves brnói trió: Ing. Jaroslav Brousek — énekes, zeneszerző, szövegíró; Svata- va Pafíková és jana Buriánová összetételben, aikik hazánkban az angazsált dalok előadóinak élgárdájához tartoznak. Többször vettek részt a politikai dalok fesztiválján Sokolovo- ban és Martinban is; felléptek a XXI. Nemzetközi Ifjúsági Rysy-túra alkalmából. Műsoruk javarészt saját szerzeményű dalokból áll, gyakran szerepelnek a televízióban, rendszeresen feljátszanaik a rádióban és nem titok, hogy népszerűségük napról napra növekszik; érsekújvári fellépésük Is bizonyítéka, hogy a fiatalok nagyon kedvelik őket. A vendégek között voltak még a TAKT1CI együttes is, amely a bratislavai Központi Főiskolás Klub mellett működik. Már szintén több televíziós műsorban szerepeltek, mint például: „Ifjú szemmel“, „Zöldet az életnek“, „Lehetőség a tehetségeknek“ ... Az együttes ma már rendszeresen szerepel a csehszlovák rádióban, az OPUS kiadásában kislemezeket játszottak fel, együttműködnek Marika Gombitovával, Peter Heékoval és más fiatal énekessel is. A Dunai Négylevelün nem hiányoztak a Bezák-nővérek, Ruzena Zaf- ková és Jana Forusová sem. Már másodszor köszöntöttük rendezvényünkön a magyarországi győri MISTER WAGNER együttest. A . ,zi:vál színvonalának emeléséhez nagy mértékben hozzájárult a ZAJACE együttes, amelyben most Jura] Lehotsk^ trombitás és Frantisek Karnok pozonista, a bratislavai rádió tánczenekarának tagjai is szerepelnek. Ez a fiatal rokonszenves és ma már élenjáró zenei együttes 1976 szeptemberében alakult. Azóta már sok versenyen és fellépésen vett részt, és nagyon szép eredményeket ért el. Ilyenek az „Oravai Szin- DANIELA NI2NANSKÄ ban rejlik, és több esetben jobb mikrofon-technikára is szükség lenne. Gondolok a kölcsönös dinamikus kapcsolatok javítására az előadó és a zenekar között — a nézők, az érthetőség érdekében. PAVOL ZAJACEK, a ZAJACE művészeti vezetője: ...a színvonal magasabb volt, mint az eddigi években ... JURAJ I.EHOTSKÍ, a TOCR trombitása: ... kellemes meglepetés volt a szívélyes fogadtatás, a közönség és a szereplők közötti szoros kapcsolat... SZABÓ SÁNDOR, néző: ... másodszor vagyok itt, mit mondhatnék, bennem mély benyomást keltett a fellépők és a legtöb szereplő valóban magas színvonalú előadása ... A DUNAI NÉGYLEVELŰ kopáikon“ elért első helye a televíziós „Lehetőségek a tehetségeknek“ versenyben való győzelme, részvétele a politikai dalok fsztiválján Martinban, Sokolovóban, Berlinben. Magasfokú társadalmi angazsáltságukról tesz tanúbizonyságot az is, hogy a ZAJACE rendszeres kísérőzenekara a Dunai Négyvelelflnek, valamint a Kolárovoi Lírának a Komáromi Vasmacskának, az Oravai Szinkópáknak. Az együttes hajlik a dzsessz-rock stílus felé, műsorukat kizárólag saját szerzeményű dalaik alkotják. Nemsokára az OPUS pultjain megjelenik első nagylemezük. Megjegyzések a fesztivál margójáPAVOL ZELENAY, zeneszerző:... azt hiszem, hogy az énekeseik színvonala kielégítő, meglepett, hogy menynyi férfiénekes jelentkezett, hiszen az előző években alig néhány férfi vett részt a versenyen, és a fesztiválok szinte a nők birodalmává váltak. Tetszett a ZAJACE együttes komoly felkészültsége. Az általános probléma az énekesek artlkuláciéjáJAN KOLLAR, néző:... Nagyon tetszett a ZAJACE fúvós együttes. Értékelem az énekesek kitűnő megválasztását ... DARINA BLAZOVA, énekes: ... a fesztivál valóban nívós volt, néhány énekes művészi élményt nyújtott. A ZAJACE együttes a magas művészi színvonal záloga, de nemcsak a fesztiválon, hanem más versenyeken is. A Dunai Négylevelű színvonala évről évre emelkedik, hála a következetes rendezéseknek... — Lépésről lépésre kell előre haladni, míg a fiatal műkedvelő énekes elmondhatja magáról, hogy valamit már bizonyított. Ezt a tanulságot vonhatják le a résztvevők a fesztivál keretén belül megrendezett szemináriumból. Látszólag már minden eldőlt — tudjuk, kik kerültek a döntőbe, miről kell még beszélni... A valóság más, minden csak most kezdődik, semmi sem fejeződött be. A versenyzők meghallgatták a zsűritag Pavol Zelenay, a rádió zenei osztálya főszerkesztőjének és Alojz Luknárnak, a Kulturálisügyi Minisztérium zenei osztálya vezetőjének a hozzászólásait. Különösen a hiányosságokról esett szó. Ezzel viszont nem áli litjuk, hogy nincsenek pozitívumok. Éppen ellenkezőleg — ezek elvitat- hatatlanok. De a jó bornak nem kell a cégér — mondják. — Többet kellene arról beszélnünk, hogy mik a hibák, mit nem csináltok még jól. Jó énekessé válni — kitartó munka, gyakorlás, lelkesedés kérdése. Ez a műkedvelő rendezvény valóban jó színvonalú volt — mondotta Luknár elvtárs. — Tehát minden kezdődik elölről. Tudatosítanunk kell, hogy van mire alapoznunk és hogy saját magunkat művelni — kifizetődő. A verseny az egyiknek győzelmet hoz, a másiknak nem, de csak az a vesztes, aki lemond az éneklésről. Sok őszinte szó hangzott el és remélnünk kell, hogy termékeny talajba hullott. Az énekes, nemcsak műkedvelő — akkor fejlői dik, ha hajlandó hibáit beismerni, és igyekszik azokat fokozatosan kiküszöbölni. — Ezek után pedig levonhatjuk a végkövetkeztetést. A műkedvelő éneklés útja a közönség meggyőzése és az egyéni kifejezésmódon át vezet. Saját előadásmódunkat, hangunkat „értékesíteni“ és nem Zagorovát, vagy bárki mást utánozni. A szerénység, a lelkesedés, az éneklés öröme és a dalok helyes megválasztása — ez a Dunai Négylevelű 1979 nagy lehetősége. XXX Tömegtájékoztatási eszközeink címére meg kell mondanunk, hogy az ilyen rendezvényekkel szemben nagyobb érdeklődést tanúsíthatnának... Darina Kopáőíková Ersekújvárott leszakította a dalos négylevelűt, de vajon felfedezi-e ezt a kis zöld növényt a szlovák szórakoztató zene is??? Talán éppen a Dunai Négylevelű kavarja majd fel a táncdalok túlságosan is csendes vizét... KATARINA REJCOVA, a SZISZ KEB dolgozója A fiatalság körében a zene egyik legelterjedtebb és legközkedveltebb ágazata a tánczene, mégpedig a pop-zene. A városokban és falvakban egyre több műkedvelő együttes alakul, ami szinte természetszerű, hisz a fiatalok éppen a tánczenében találják meg legfőbb szórakozásukat. Nem elégszenek meg a rádió és a televízió ilyen műsoraival, vagy a hanglemezekkel, saját maguk is szeretnének hozzájárulni a könnyűzene fejlődéséhez, népszerűsítéséhez. Ez viszont nehézségekbe ütközik. Műkedvelő együtteseinket szervezési szempontból két csoportba sorolhatjuk: a) iskolák, intézmények, üzemek, stb. mellett működő és b) saját költségen fenntartott zenekarok. Az első kategóriába tartozó együttesek kultúrpolitikai szempontból részben irányíthatók, a második csoportban a zenészek saját maguk határozzák meg műsorszámaikat. Általában a zenekar tagjai mindjárt a kezdet kezdetén sikerre vágynak és azt a külföldi slágerek utánzásával akarják elérni. Természetesen ez sem művészi, sem politikai szempontból nem elfogadható. A világslágerek elhamarkodott feldolgozása — ha az ilyeneket egyáltalán feldolgozásoknak nevezhetjük — csak az igénytelen hallgatót elégíti ki. Ezért gyakran előfordul, hogy az idősebb korosztály általában elítéli az ilyen stílusú zenét. Meg kell jegyeznem, az idősebb korosztály nem a jól komponált és előadott beat-zene ellen emeli fel a szavát, hanem azok ellen, a zenekarok illetve zenekari előadások ellen, a- melyek művészi színvonala alacsony. Köztudott, hogy a sikeres együtteseknek több rajongójuk van az idősebb hallgatók körében is. Felmerül a kérdés: a fiatalok csak a könnyűzenét kedvelik? Bár köztudott, hogy az ifjú zenebarátok nagyobb része a könnyűműfaj mellett teszi le a voksot, még sem jelentéktelen azoknak a száma, akik ugyanolyan lelkesedéssel hallgatják a kiasz szikus zeneirodalom remekműveit is. A rádió és a televízió jóvoltából nap nap után új stílusirányzatokkal ismerkedhetünk meg, s így szinte egyetlen amatőr zenekar sem tud a sablonosság veszélye nélkül működni. Ez nem jelenti azt, hogy egyhangú an elítélendő a nyugati és a hazai szerzemények reprodukálása, viszont elfogadhatatlan a külsőségek utánzása. Hányszor hallottunk már különféle megjegyzéseket zenekarjaink színvonaláról. A leggyakrabban a színvonal és a honorárium arányáról. A megjegyzések javarészt helyénvalók. De .vajon nem járulunk-e hozzá mi magunk műkedvelő együtteseink tagjainak pénzéhségéhez azzal, hogy szó nélkül beleegyezünk a külfönféle rendezvények, bálok, teadélutánok szervezésénél a zenekar tagjai által megszabott összeg kifizetéséhez. Néhány esetben a szervezők hanyagsága idézi elő ezt a helyzetet, ugyanis a zenekar megrendelését az utolsó pillanatra hagyják, és akkor már nem lehet válogatni, alkudozni. Az előbb említett esetekben a zenekar fellépései biztosítva vannak, de mi történik akkor, amikor egy műkedvelő együttes nem tudja biztosítani a fellépését? Tudomásom szerint több olyan együttes működik hazánkban, amely nem tud érvényesülni. Az ilyen esetekben a zenekar tagjai más együtteseknél próbálkoznak, és ez rendszerint tagcserékkel, átszervezésekkel jár. Viszont valamennyien jól tudjuk, hogy eredményes munkát csak több évi fáradhatatlan munkával lehet elérni, és ezt az ilyen vándorlások csak fékezik. Alkalmam nyílt elbeszélgetni egy-két mű kedvelő együttes vezetőivel, tagjaival. Gyakran emlegetett nehézség a hangszerek beszerzése. A zenészek leggyakoribb panasza a fenntartó szervekkel kapcsolatban, hogy nem biztosítják számukra a megfelelő a- nyagi és erkölcsi támogatást. Köztudott, bogy a beat-együttesek fenntartása jelen tős anyagi fedezetet igényel. Ha viszont a fenntartó szerv nem látja az együttes fej lődésének értelmét, nyilvánvalóan meggon Tolja, milyen mértékben fedezze a költségeket. Viszont az sem megoldás, hogy az erősítők, hangfalak, hangszerek beszerzésében ne nyújtson segítséget. Tehát csak a fenntartó szerv és a zenekar tagjainak kölcsönös céltudatos munkája hozhat megfelelő eredményt. Egy másik probléma a sablonosság, amiről már az előbbiekben szó volt. Műkedvelő együtteseink életében jelentős fordulat, amikor saját szerzeményeit kezdi előadni. Ez már a fejlődés egyik fokozata, már alkotómunka, és mint minden ilyen, több nehézséggel jár. A közelmúltban olvastam a következő apróhirdetést: „Olyan valakit keresek, aki dalok szövegét állítja össze. Jelige: táncdalénekes.“ Igen, a szövegírók. Amatőrjeink ugyanis nem szövegeket írnak, hanem szövegeket állítanak össze, szavakat, egyiket a másik után, hogy csak valahogy egyezzék a dallam, s jobbik esetben rímeljen. így születnek aztán azok a szörnyű szerzemények, salátadalok, amelyek hallgatása közben eláll az ember lélegzete. Miért feledkezünk meg a mondanivalóról? Mint a szövegszerzésben, a zeneszerzésben is előfordulnak hasonló nehézségek. A szerzőkről, tevékenységükről nagyobb terjedelmű könyv is készülhetne. Az első csoportba a kezdő szerzőket sorolnám, akik kedvelik a zenét, igyekszenek új megoldásokat találni, ismerik a kottát és szeretnék magukat tovább fejleszteni. A második kategóriába azok tartoznak, akik szintén szeretik a zenét, de csak akkor ha megfelelő anyagi hasznot hoz. Oj megoldásokat nem keresnek, megelégszenek a már sikert elért saját vagy más szerzők számának utánzásával, vagy a zeneirodalom klasszikusaitól „kölcsönöznek“ egy-két dallamot. A kottarendszert csak részben ismerik, tanulni viszont nem hajlandók. A harmadik osztályba azokat a szerzőket sorolom, akik már bizonyos sikerekről is beszélhetnek. Szerzeményeik egytől egyig megfelelnek. A hangszerelőknek (javarészt a zenekar tagjai) is csak azt ajánlhatom, dolgozzanak sajátos stílusban, színesen, minél kevesebb utánzással. Az együttes egyik jelentős tagja a szóló énekes. Énekeseink helyzete a szereplés szempontjából kielégítőbb, mivel a CSEMA- DOK KB több társrendezővel a múlt évben ismét megtartotta a csehszlovákiai magyar műkedvelő táncdalénekesek országos seregszemléjét, amelyre minden második évben kerül sor. Nem lenne helyes hasonló rendezvényeket szervezni együtteseink számára is? Egy ilyen rendezvény a csehszlovákiai magyar fiatalok közötti felfedezi a legtehetségesebbeket és ezáltal lehetőséget ad további fejlődésükhöz is. A tavalyi táncdal- fesztivál a fiatalok százait mozgósította és a nézők ezreit szórakoztatta. Megoldhatatlan probléma még az énekesek rendszeres fejlesztése és irányítása annak érdekében, hogy az 1960—65-ös évek nehézségei ne Ismétlődjenek meg, amikor hazánkban annyira elszaporodtak az amatőr énekesek, hogy komoly veszélyt jelentett a pop-zene továbbfejlődésére. Az egyik napról a másikra az amatőrökből „profik“ lettek bármilyen zenei végzettség és egyéb képzettség nélkül. Ennek hatására rohamosan süllyedt az előadói színvonal. Néhány énekesünk társadalmi viselkedése nem felelt meg a szocialista művész erkölcsének. A fiatalság példaképe kedvenc énekese, ezért fontos, hogy ezek fejlődését a műkedvelő pályán is biztosítsuk. Egyre közkedveltebbek hazánkban Is a diszkotékák. Talán a pénz hiánya, vagy az igényesség készteti rá a szervezőket az é- nekesek, együttesek felcserélését a magnetofonnal, lemezjátszóval. A diskjokeyk rendszerint a külföldi hanglemezek tulajdonosai voltak, akik mindenekelőtt a külföldi hitparádék győztes hanglemezeit mutatták be. A SZISZ új rendelete értelmében megváltoztatták a nonstop műsoraikat. A diskjokeyk hazai szerzők számait is belefoglalják a műsorukba, és a zenét szöveggel, magyarázattal egészítik ki. Sajnos ezt a határozatot több helyen még ma sem tartják be, sőt több diskjokey engedély nélkül működik. A tények igazolják, hogy egyre növekszik a fiatalság igénye a zene iránt. Ha bármiről is énekelünk, legyen az mindig természetszerű, érthető, mivel az a művészet, ami az embereknek semmit sem mond, semmit sem nyújt, a társadalom számára szükségtelen. A dal az egyik oldalról könnyű, törékeny, a másik nldalről kemény acél. Kérdés csupán, hogyan bánunk vele, és hogyan használjuk. PAPP SÁNDOR ANDREJ MITKO CSAK A ZENE
