Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-04-04 / 14. szám
J ean Eifel — valódi nevén Frangots Lejei* ne — úgy él emlékezetemben, mint ahogy 19 évvel ezelőtt a bécsi Világifjúsági Találkozón megismertem. És azóta Is, ahányszor csak alkalmam nyílt párizsi lakásán meglátogatni, sosem utasított el, sosem mondta, hogy nincs ideje, pedig én tudom, hogy mindig időzavarban van. Lehet, hogy éppen ez az, ami állandóan hajtja, ez adja kezébe a ceruzát, hogy optimizmusát, ezer, százezer tisztelőjének és csodálójának tovább adja. Pár nappal ezelőtt Ismét felkerestem párizsi otthonában, mert megtudtam, hogy hazánkba készül. Hányadszor jár Prágában? — Sokszor voltam már maguknál, jóformán nem is merek pontos számot mondani, talán húszszor — feleli. Először röviddel a háború után járt Prágában, amikor a Mánesben a kiállítását készítették elő. Ezek a rajzok a müncheni egyezmény ellen foglaltak állást, de kiállított A világ teremtése sorozatból is. — Amikor Eduard Hofman meglátta a rajzokat, azonnal elhatározta, hogy filmet készít belőlük. — így aztán felváltva dolgoztunk a filmen Párizsban és Prágában — emlékezik erre az időre J. Effel, miközben hangsúlyozza: — Elsősorban Hofman műve a film, ő Irta a forgató- könyvet, és az ő ötlete volt, hogy tarkítsam a történetet az ördög alakjával. AzonkíAZ ÖRÖKIFJÚ JEAN EFFEL vül kitűnő festők voltak a Barrandovon — Testvérek trikóban — és továbbiak is, akiknek szintén részük van a film sikerében. Hát ezért jártam olyan gyakran maguknál, ahol sóik jóbarátra tettem szert. — De ön még sok más vonalon is kapcsolatban van Csehszlovákiával. Például ön a Francia-Csehszlovák Társaság tiszteletbeli elnöke.. — Nagyon megkedveltem az önök hazáját. A feleségem ős jómagam is otthon érezzük magunkat Prágában — mondja Jean Effel. — Persze még sok szép városuk is van: Bratislava, Tábor, Brno, Karlovy Vary... Aztán a társaság munkájáról — amelynek már 20 esztendeje tiszteletbeli elnöke — kezdett beszélni. — Sok francia városban van fiőkszervezetünk, ahol kiállításokat rendeznek, filmeket vetítenek Csehszlovákiáról. — Nemcsak mint Á világ teremtése és a Közöttünk, állatok között szerzőjét ismerjük önt, hanem mint politikai karikaturistát is, és a haladó politikai plakátok alkotóját. Mi a véleménye a művészet és a politika kft zötti kapcsolatról? — Hazám polgára vagyok, és nemcsak jogom, hanem kötelességem is, hogy saját politikai nézetem legyen. Legtöbbször festőként mutatnak be, pedig nem vagyok festő, hanem újságíró. Azzal a különbséggel, hogy a cikkeimet nem írom, hanem rajzolom. Újságíróként közölnöm kell politikai állásfoglalásomat minden kérdésről, amely napirendre kerül. 1933 óta már 12 könyv jelent meg rajzaimmal: a fasizmus elleni harccal kezdtem és a politika mellett kötöttem ki. Igaz, egyes munkáim között — mint például A világ teremtése — és a politika között nincs közvetlen kapcsolat. De mégiscsak: ha az embernek saját véleménye van, az minden munkájában kifejezésre jut. Elbeszélgetek egy emberrel, akit jóformán nem is ismerek. Például az időjárásról. Tíz perc múlva már rájövök, hogy az illető kommunista. Mert ez minden vonatkozásban megnyilvánul — még a viselkedésben az emberekkel szemben is az utcán, a kereskedővel szemben, akinél vásárol. Ez teljesen normális, és azért azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy még az állatkákon is, amelyeket rajzolóik, azokon is tükröződik a világszemléletem. — A Világifjúsági Találkozón ismerkedtünk meg, tudom, hogy tovább! fesztiválokra is készített plakátokat. Annyira szereti az ifjúságot? — Bécsbe annak Idején Hofman barátom hívott meg, mert filmünk A világ teremtése, elsősorban a fiatalsághoz szólt. Nagyon érdekel az ifjúság véleménye — az is, hogyan változik, mennyire különbözik az ötven év előttitől, amikor még én is fiatal voltam. Ma sokkal bátrabbak, tájékozottabbak, műveltebbek a fiatalok és sokkal jobban érdeklődnek a jelen dolgai iránt. — Elmondhatjuk, hogy a munka ég a keze alatt, állandóan alkot. Min dolgozik most? — Nagyon érdekes megrendelést kaptam. Egy orvosi folyóiratban a szexuális nevelést kell rajzóikkal illusztrálnom. Most jelenik meg az első szám. Valamikor erről a témáról nem beszéltünk. Amint Moliére találóan mondotta, egyszerűen ráfogták, hogy a gyermekek a fülön keresztül jönnek a világra. Az egész kérdést misztikumba burkolták. De miért? Hiszen a fajfenntartás a legtermészetesebb dolog a világon. Szóval ez az orvosi folyóirat felkért, hogy a szöveget illusztráljam rajzokkal. Egy feltétellel, hogy csak egyetlen szülőpár szerepel benne: Adám úr és Éva asszony, az első gyermek, és instruktorként az én Teremtő figurám szerepel. De megjelenik a pajzán kis ördög is. Valóban, kényes téma, mert hiszen nem haltak még ki a puritán előítéletek, elsősorban vallási okokból. De természetes úton akarok harcolni ellenük, a szexuális kérdések nyílt magyarázatával. Milan Syruöek, Párizs Nyomd meg a harmadik gombot, és a hetedik mennyországban érzed magad — Hol szerezte? — Ugrálás közben. Gustáv Hupka: kedvelem a fiatalokat Őszül már a halántéka, de a tekintete fiatalos. — Kedvelem a fiatalokat — mondja bevezetőben. Beszélgetünk irodalomról, könyvkiadásról. Kérdem tőle, van-e némi kapcsolata a magyar irodalommal? — Sajnos, magyarul nem tudok, eredetiben nem olvashatom Ady Endre, Petőfi Sándor és a többi nagyszerű magyar költő verseit, így csak azokat ismerem, amelyeket a mi Emil Boleslav LukáCunk, Smrekünk és mások lefordítottak. Ady Endrét vitathatatlanul a világ egyik legjobb költőjének tartom, véleményem szerint egy szinten áll Paul Verlainnel, Jeszenyinnel, Rilkével, Burns-szel, Musset-vel, Baudleaire-rel. Petőfi versei is nagyon tetszenek. Az itteni magyar költők versei közül is csak azokat ismerem, amelyeket műfordítóink lefordítottak már, és bizony kár, hogy nem jelent meg antológia szlovákul a magyar költők középnemzedékének legjobbjairól. Elénkebb a tekintete, mikor a versekről beszél. Ilyenkor a prózája is melodikus. Fiatalos lendülettel szól. Szinte el sem hiszen, hogy ö írta fl verssorokat: „Ki hozza vissza ifjűságom, ki hozza vissza gyermekálmom .. .“ Álmodozó a tekintete, a gyermekálom bújkál benne. Nem kell visszahozni az ifjúságot, még benne van, pedig 1925- ben született, s az ő dala is az, hogy „megettem a kenyerem javát“. Bemutatkozása meglehetősen későn történt. Első verseskötetével 1963-ban 38 éves korában jelentkezett. Behozta az elkésett rajtot, a mai szlovák költészet élvonalában áll. Az első kötetet csakhamar szinte futószalagon követte a többi: A szerelmesek ujjai, Éjfél után cseng a fű, Mise a szerelemért, Az ölelkezés csodája, Aranykorod, Hullámverés sziklák közt, Légy a szerelmem. — A minap fejeztem be egyik régebben megkezdett szonettgyűjteményemet, rövidesen kiadásra kerül. Tavaly jelent meg a legszebb kötete: „A csillagok nem halnak meg“, mégpedig a Nagy Október 60. évfordulójára. Ez a kötet szerves folytatása az előzőnek. A kötet két első ciklusában beszámol a Szovjetunióban átélt élményeiről, tapasztalatairól. Látogatása befejezéséről írja: „ ... „...Emlékezetünkben feléled újra, milyen is a tenger hullámverése A Krim fölé is beköszönt az ősz, a fák koronáit bearanyozza. Lehet hogy jövőre eljövök ismét Bratislava—Ki jev—Jereván, Köszöntőm újfent Jaltát és a krimi földet. Elröppen az év, és az ősz ajka melengette tenger habja felkínálja langyos tenyerét. Gustáv Hupka lírája egyszerű, a juri születésű költő nem lett hűtlen szülőfalujához, verseiben vissza-visszatér az egykori kis falu környezetébe, egyszerű szőlőtermelőkről versel. Oí is a szülőföld formálta költővé. Már gyermekkoromban éreztem, hogy kikívánkozik a ve Ifü'-n Már akkor, mikor a szőlőkertek között bolyongtam, uiluir pajtásaimmal falunk határában játszottam. Sokáig érlelődtek benne a verssorok. így ír a kezdet kezdetéről: „Mondták nekem ne írj, és én mégis írtam, és írni fogok, míg csak ki nem apad bennem a könny és öröm forrása.“ A könny és öröm — gyakori motívumai. — Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit üzenni az ifjúságnak, az Oj Ifjúság olvasóinak, azoknak a fiataloknak, akiket nagyon kedvelek, akikkel szemben soha nem vagyok elfogult, akiknek hibáit, türelmetlenségét is megértem, hiszen nem feledtem el, hogy mi is voltunk fiatalok, szertelenek. Kérditek, mi az öröm, mi a boldogság? El kell gondolkodnom a válaszon, mi is valójában? A mindennapi rohanásban szinte elfeledjük a szavak értelmét, lényegét. Lám, még kielégítő választ sem tudok adni, pedig a boldogság, az öröm tulajdonképpen létünk lényege. Csak a szépre emlékezünk; igyekszünk emlékezni a szépre, jóra, örömre, mindarra, ami boldoggá tett bennünket. Az élet nemcsak a ma, hanem az emlékek is, az emlékezet, a mögöttünk hagyott napok, hetek, évek. Az élet vágy is, vágyakozás valamire; az élet filmok, vágyak, ábrándozások, űröm a gyermek mosolya, kacaja, a gyengéd cirógatás, meleg ölelés, baráti kézszorítás, öröm az egészségünk, a szülők iránti szeretetünk, vonzódásunk, a siker, a barátság, a kedves szó, és persze a kedvesünk is, sőt az is öröm, ha a nyári szabadságunk alatt gyönyörű az idő. Öröm és boldogság, ez tulajdonképpen az élet napos oldala, maga az élet, az igazi, a szép, a derűs. Örüljünk, hogy élünk, hogy van jövőnk, örüljünk a békés, alkotásra alkalmas időszaknak. — Az ifjúsághoz — sőt a korosabb ifjúsághoz is — hozzátartozik a szerelem, a szeretet. Szeretjük szüleinket, kis- és nagygyermek korunkban a játékainkat, szülőföldünket, hazánkat, szeretjük azokat, akik jók hozzánk, akik kedvesek hozzánk, szeretjük kedveseinket, szeretjük az életet, szeretjük, ha szeretnek bennünket. Mennyi szeretet és szerelem van bennünk, bennetek fiatalokban, de nemcsak bennetek. Hát igen, bennetek több van, a fiatalok hamarabb kitárják a szívüket, hamarabb melegednek fel, hamarabb fogadnak el valamit. Gyakran feltettem önmagomnak is a kérdést, hogyan lehet nevelni a fiatalokat a szélesebb körű szeretette, hogyan lehet fogékonyabbá tenni őket például a kultúra iránt. Ügy érzem, és úgy érezzük valamennyien, hogy a környezet neveli a fiatalokat azzá, amik lesznek, de nem vitás, elsősorban mindenki önmagát nevelheti. Mély érzelmek serkentenek engem is a versírásra, s ha verseim hangulata néha borongás is, ez csupán azért van, mert nem mindig sikerül kifejeznem az élet szeretetét, az emberi szeretet hatalmasságát, erejét. Verseimben is igyekszem felhívni a fiatalok figyelmét szocialista jelenünk értékeire, az élet értelmére, arra a szeretetre,amiről álmodom és álmodunk, arra, amiért érdemes küzdenünk, amiért minden eszközzel harcolnunk kell. Részünkre természetesen ma már nem olyan harc ez, amelyben féltenünk kell életünket, mint annak idején a harcmezőkön. Szeretném, ha a fiatalok még jobban megismernék, magukévá tennék az élet szépségét, poézisát; a versek, a költészet révén is tudatosítanunk kell jelenünk teljességét, hogy így még boldogabbnak, szebbnek láthassuk a jövőjüket. mészáros
