Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-10 / 2. szám
Szekeres Valerie: „Hogy Jövő Gáspár Éva: „A tétlenkedőket is Kocman Ferenc: „Nem Ilyen ró- llyenkor jobbat mondhassunk.“ bevonjuk a munkába.“ zsás a helyzet.“ zetének elnöke, még megtoldja: — Azt hiszem, az elkövetkezőkben az lesz a legfontosabb tennivalónk, hogy ezeket a tétlenkedőket Is be vonjuk a munkába. Éva megállapítása helyes. Bódi Gyula hnb-elnök is közénk telepszik. Megtudom tőle, hogy az ötvenes évek elejéig ő volt a falu Ifjúsági szervezetének az elnöke. Ma is ott van minden rendezvényünkön Nemcsak hivatalból jár a fiatalok közé, érdekli a fiatalok munkája, élete. Gyorsan belemelegszünk a beszélgetésbe, és a falu egyik fájó pontjára: a népszaporulatra terelődik a szó. Ezt mondja: „Tíz évvel ezelőtt még kétezer ember élt a községben. Akkor úgy terveztük, hogy 1980-ra ez a szám ötszázzal emelkedik. Ma kétszázzal csökkent a létszám. Hogy mi ennek az oka? Két város is van a közelünkben: Fülek és Losonc. Mindkét városban sok az üzem, a munkalehetőség. És a gyárak, vállalatok nemcsak munkát biztosítank, hanem lakást is. Itt pedig? Se munka, se lakás. Pontosabban, eddig már átadtunk 6 hétlakásos házat, és most épül két nyolclakásos. De mi ez? Háromszor annyi is kevés lenne. Ogy veszem észre, hogy a fiatalok ma már nem szívesen építkeznek, ikább a készet várják — és igazuk is van. Tudom azt is, hogy sokan szívesen itt maradnának a faluban, ugy-e lányok? A lányok mosolyognak, mire az elnök huncutul megjegyzi: „Az sosem a lányoktól függött, hogy itt maradnak-e a faluban, hanem a legényektől.“ A válasz nem marad el. Hiszem, hogy komolyan gondolják, amit mondanak, Szekeres Valéria: — Fülekre járok gimnáziumba, megismertem már a várost, nem tetszik ott az élet. Falun nagyobb az összetartás az emberek között, családiasabb a hangulat, mindenki ismer mindenkit. Meg ha az ember eltöpreng azon, hogy egy gyors iramban fejlődő, épülő falut elcseréljen egy idegen környezettel, akkor csakis nem lehet a válasz. Én legalábbis Itt akarok élni. Szekeres Valéria, Koronczy Erzsébet és Gáspár Éva ül velem szemben a tágas, szépen berendezett ifiklubban Később Kocman Ferenc, a falu CSEM ADOK szervezetének elnöke csatlakozik hozzánk. Nagy Péter: „Jövőre beiratkozom esti szakközépiskolába.“ Valitka szavaira jó példa a Nagyházaspár esete. Péter és Zsuzsa huszonkét évesek, mindketten ra- gyolciak. Két hónapja házasodtak össze. Zsuzsa a helyi textilüzletben dolgozik, Péter pedig a füleki Ko- vosmaltban, mint tolatómunkás. Gimnáziumot végzett, mégis, mint munkás dolgozik. Azt mondja, a nagyobb fizetés miatt. Megbánta már, hogy gimnáziumba ment, de jövőre szeretne beiratkozni esti gépipari szak- középiskolába. Szövetkezeti lakásuk szépen berendezett. Huszonötezer koronát fizettek le a „belépéskor“ és havi ötszáz koronával törlesztik a többit. Zsuzsának helyben van a munkája, de Péter szívesen ingázik naponta, mivel egyikük sem tudna elszakadni a szülőfalujától, amelynek vérkeringésébe bekapcsolódott. Szerintük sok fiatal csak azért megy el a faluból, mert építkezni nem akar, és egyelőre a hnb még nem tud több szövetkezeti lakást biztosítani. Gáspár István Is osztja a véleményüket, aki szintén Ragyolcon született, és csak azért ment Fülekre, mert ott kapott lakást. Minden vágya az, hogy rövidesen visszakerüljön ide. Mert csak akkor érdemes egy közösségből kitörni, ha többet, jobbat kapnak. Ragyolcon ez nincs így. A faluban mélyen gyökerező, hagyományokra alapuló színvonalas kulturális társadalmi élet folyik. Az üzlethálózat bő, a vásárlási lehetőségek jók, sokszor még Fülekről is jönnek az emberek Ide vásárolni. A jó után a jobb következik. Az iskola mellett tornaterem épül, a napokban adják át az új bevásárlási központot. Az év elején megkezdik egy étterem, kávéház és új klubhelyiség építését. Mindezt a Z-akció keretén belül, társadalmi munkával. A makacs emberek makacs elszántságával. Magúiknak magukért. Nagyéknál gyűltek össze beszélgető partnereim. A búcsúzáskor felemeljük a poharat. Kérdezem, mire igyunk? Szekeres Valiké azt mondja: — Arra, hogy jövő ilyenkor már jobbat mondhassunk! ZOLCZER JÄNOS Foto: a szerző lakói Ragyolc ősi település. Időszámításunk előtt 1600-ból találtak urnatemetőt a régészek a falu határában, amelyet a pilínyl kultúra maradványainak tulajdonítanak. Ogy hírlik, a község lakosainak csak kisebb része élt a mezőgazdaságból, hiszen a föld próbára tette még a legerősebb parasztot is. A kő- és kőszénbánye adta itt az embereik kezébe a vékony kenyeret, s ma a munkásság alkotja Ragyolc lakosságának többségét. A nehéz életű bányászok nyomora magával hozta a munkás- mozgalom kibontakozását. Nem véletlen, hogy a két háború között a faluban sok volt a párttag, a híres Nógrádi Sándor brigád legérdemesebb tagjai is a faluból kerültek ki és harcoltak a Szlovák Nemzeti Felkelésben. öntudatosságra, igazuk megvallására nevelték itt az apák a fiaikat időtlen idők óta. Nem csoda hát, hogy a háború utáni építőteremtő években a ragyolci ifjúság járt az élen a környéken. Napjainkban sincs ez másképp. Az 1796 lelket számláló Ragyolc Fülektől (Filakovo) délre fekszik, a magyar határ közelében. A faluban állami gazdaság működik, ahol közel hetvenen dolgoznak. A többiek pedig? — Ingáznak. A hajnali öt óra ötperces busszal, a negyedhatos vonattal, személyautóval hétszázan járnak Fülekre a Kovosmalt-ba, a bútorgyárba, az építő vállalathoz, néhány an pedig Losonc (Luöenec) ipari üzemeiben találnak munkát. Ahogy a reggeli járatok elmennek, elnéptelenedik a falu. Hét óra után még az Iskolába sietnek a gyerekek nagy táskákkal, majd kihaltak az utcák. A fél négyes busz, vonat érkezésével azonban ismét nyüzsögni kezd a falu: a férfiak leülnek egy sörre, egy kávéra, az asszonyok bevásárolnak a zöldségüzletben, a hen tesnől, beugranak a textil- vagy a cipőüzletbe, a nyugdíjasok elballag nak a klubjukba — ahol kifőzde is van —, aztán a korai téli este beáll tával újra elcsendesülnek az utcák Csak akkor észlelhető nagyobb moz gás, ha jó filmet vetítenek a moziban, vagy az ifjúsági klubban teaest, összejövetel van, ami nagyon is gyakori. A lányoktól és Feritől megtudom, hogy tizennnyolctagú tánccsoport, kilenctagú irodalmi színpad, szln- játszócsoport működik a faluban. Néhány kitűnő szavaló Is akad, akik a járási kerületi versenyeken szép eredményeket érteik el. Sokat hallottam már a ragyolci fiatalok kezdeményezéseiről, aktivitásukról, így jogos a kérdés: Miért, miért csinálják mindezt? A válasz — nem unatkozik az ember, — a szomszéd falvakban is dolgoznak, — magunknak csináljuk, — népművelő munka ez. Kocman Feri még hozzáteszi, hogy azért nem olyan rózsás a helyzet. A tettre kész fiatalok, sajnos, kevesebben vannak, a többiek Inkább csak a készet várják, sőt, az egyes csoportok előadó estjein már egyre kevesebb a közönség. Feri szerint „eltelt“ a nép a jólléttől, a tévétől, és a vezetőségnek főhet a feje, ha előadásra készül, mivel nyerje meg a közönséget. — Nézd meg most is a borozót — folytatja Feri. — Sokan megelégszenek annyival, hogy munka után beülnek oda, borozgatnak, kártyáznak, legénykednek, aztán meg összerúgják a port. Többre nem telik az erejükből, és — sajnos — érdeklődési körükön kívül áll a kulturális szervezeti munka. Ha tagjai is valamelyik tömegszervezetnek, csak formálisan. Gáspár Éva, a falu SZISZ-szerveNagyné a helybeli textilüzletbendolgozik. makacs Vörös, agyagos tőid a ragyoini (Radzovco) határ. „Sikerföldnek" nevezik az Itt élők a nehéz szántásé talajt, amely tfileg kapálás kor teszi próbára az izmokat. „Kemény a mi földünk — mondja Gáspár Géza bátyám —, s mintha az ősi föld könyörtelen szívóssága megkörnyékezte volna az embereket is, az emberek is makacsok — folytatja — nem engednek a negyvennyolcból, inkább összevesznek, mégha testvérek is. Az az igaz sógor, amit én mondok. Igaz-e, sógor? — járja e mondás talmikban. ___________ Koronczy Erzsébet: „Sok a rendezvény, de kevés a néző.“ Bódi Gyula: „A fiatalok már nem izívesen építkeznek.“ Gáspár Géza: „Az az igaz, sógor, amit én mondok — járja nálunk a mondás.“
