Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-28 / 9. szám
született 1903-ban február 23-án Most töltötte volna be 75. életévét, ha fiatal életét nem törik kerékbe a fasiszta rendszer pribékjei. A prágai Smíchovon született munkáscsaládban; már kora ifjúsága óta formálódott benne a szocializmus és a társadalmi problémák iránti érzék. A plzeni gimnáziumi érettségi után a prágai filozófiai fakultáson folytatta tanulmányait. Amikor 1921-ben a CSKP tagja lett, már politikai és újságírói tapasztalatokkal rendelkezett, amelyekhez a plzeni marxista körben való működése révén jutott. A baladó diákmozgalomban tettvágyának új hatásköre nyílt. Legbennsűbb meggyőződését a munkásosztály küldetéséről és igyekezetét, hogy minden dolgozó boldogan és megelégedetten é/jen — az Avantgardában, a kommunista ifjúsági hetilapban megjelent cikkei tolmácsolták. A burzsoá sajtószabadság mibenlétét a saját tapasztalatai árán tanulta meg. Főszerkesztője volt a Kmen című folyóiratnak, amelyet el kellett hagynia. Ekkor dőlt el életpályája, sorsa. A politikai újságíró és a kommunista funkcionárius tevékenysége volt ez, aki a munkásosztály harca mellett tört lándzsát. 1928-tól, amikor a kommunista sajtót beszüntették, és minden elégedetlen szót csírájában elfojtottak, tanítója, F. X. Salda rábízta a Tvorba folyóirat szerkesztését. Fuöík már annak idején művelt marxistaként és neves íróként elérte, hogy ez a hetilap a haladó eszmék fórumává vált. Hatással volt a művészi és társadalmi tevékenységre, és a CSKP jelentős kultúrpolitikai eszközévé vált. 1938-tól a Rudé právo szerkesztője lett, és ennek hasábjain bizonyította nemcsak politikai meggyőződésének szilárdságát, hanem tehetségének sokoldalúságát is. Cikkekben és riportokban ecsetelte a munkásosztály harcát kizsákmányolói ellen, a jogtalanság és igazságtalanság ellen. Gondolatait igen hatásosan és valósan vetette papírra. Nemsokára más hetilapok is közölték írásait. Minden megfélemlítés ellenére megalapozta a kommunista újságíró új munkastílusát. A belső igazság és meggyőződés, a tények hiteles volta, az egyszerű néppel való állandó kapcsolat — alapelvként szerepelt nála. Fuöík cikkei ezrek és ezrek gondolkodását tolmácsolják, és ebből fakad az olvasóival szemben érzett felelősség- érzete. A Szovjetunió szeretete kiapadhatatlan forrása lett a munkásosztály győzelmébe vetett hitének. A CSKP vezetőségének illegalitásba vonulása után Fuőí- kot bízták meg az illegális sajtó irányításával. Fokozatosan sikerült megteremtenie az illegális sajtó hírszolgálatát. Fontos katonai és politikai információkhoz jutott, de éppen ezért felfigyelt rá a Gestapo, mely igen nagy súlyt helyezett arra, hogy csírájában elfojtsa az ellenI állásnak ezt a formáját. Fuöík idegen maszkban és álnéven rejtőzködött. Fáradhatatlanul dolgozott továbbra is, egészen 1942. április 24-ig, amikor a Gestapo letartóztatta. De a súlyos megpróbáltatások idején sem hagyott fel a ; harccal, küzdött a meggyőződéséért ás az eszméiért. Ennek tanúbizonysága az Üzenet az élőknek című riportja. Prágából hosszú kínvallatások után szállították Berlinbe, ahol 1942. szeptember 8-án kivégezték. Ezt a napot a csehszlovák kultúra képviselői és a kommunisták az újságírók nemzetközi szolidaritásának napjává nyilvánították. Fuöík művei, riportjai, amelyek csak a felszabadulás után váltak közkinccsé, mutatják, milyen magas szintre emelte az újságírói műfajt, különösen a riportot. Ugyanilyen nívósak irodalmi bírálatai és irodalomtörténeti munkái is. A Három tanulmány, A harcoló Bo2ena Nemcová ’ és egyéb művei a cseh kultúra maradandó emlékei. Irodalmi bírálataiban rávilágított az emberiség szocialista jö- ; vőjéért folyó harcban a kulturális avantgarde nemes küldetésére. S3 1945-ben Kisrásíkán (Maié Ragkovce) született. 1963-ban érettségizett Koáicén a magyar tannyelvű gépipariban, innen a bratislavai Műszaki Főiskolára került. Egy év után azonban megszakította tanulmányait és beiratkozott a bratislavai Zeneművészeti Főiskolára. Közben hét esztendőn át az Ifjú Szívekben szerepelt, katonaévét a hadsereg művészegyüttesében szolgálta le. Leszerelése után került a kosicei Állami Színház operatársulatához, melynek jelenleg Is a tagja. Eléggé rendhagyó utat jártál be eddigi pályádon, végülis a zene bizonyult a legerősebb mágnesnek. Hol kezdtél vonzódni hozzá? — Még otthon, a szülői házban. Megtanultam harmőníumon Játszani, de érdekelt a hegedű és a zongora is. Édesapám gyakran együtt játszott velem, a családban mindenki szerette a zenét. Később énekkari tag voltam az iskolában, az ipariban pedig irodalmi tevé- tcenységet folytattam, az Acéltoll című iskolai lap szerkesztőjeként. A koáicei Új Nemzedék énekkarában Is szerepeltem. Ezután következett Bratislava — bekerültem az Ifjú Szívekbe. Tulajdonképpen állandóan kacsintgattam a zene felé, a műszaki pálya szüleim elképzelése volt. Mit adott neked az „ipari“? — Tartást adott, emberséget, rengeteg tapasztalattal ruházott fel, melyeket jól tudok kamatoztatni az életben most is. Ezért hálával és köszönettel tartozom egykori tanáraimnak még akkor is, ha műszaki képzettsége- net nem használom. És mit ad a zene, az éneklés? — A zene kezdettől fogva kitöltötte az életemet, mostanában kiteljesiti. Ügy gondolom, én éppen az énekléssel adhatok a legtöbbet tehetségemből, itt fejleszthetem magam a legtovább. A zene lényege: örömöt szerezni másoknak és magunknak, miközben érzelmi világunk egyre gazdagodik. Milyen a színház? Milyen a közönséged? — Szerencsém volt, mert akkor szer lődtem ide, amikor nekem való szerep jutott, s így bizonyítani tudtam. (Pél dául a Lengyel vérben.) Első tapaszta lataimat színészként szereztem. Aztán jött az operaszerep a Sevillai borbélyban, ez az énektechnikám csiszolását segítette elő. és erre nagy szükségem is volt az eddigi legkeményebb dió, a Travtata Alfrédje előtt. Ügy vélem, ezzel a feladattal sikerült megbirkóznom. Líra! tenor vagyok, Mozart-énekesnek tartom magam, az ő dallamvilága áll hozzám a legközelebb, az rokon az én érzelmi világommal. Énekeltem aztán Lehár Cigányszerelem c. szerzeményében jonelt, de eljátszottam egy sereg epizódszerepet is. A közönségünk valószínűleg ugyanolyan, mint másutt. A színház ma állítólag válságban van, ennek kiderítése azonban a szociológusok feladata. Való igaz, hogy nagy a konkurencia a film és a tévé részéről. A ni közönségünk erősen rétegeződött, nem mindig sikerül eltalálni az ízlését. Verdinek általában sikere van, de neki sem mindig. Az operettnek viszont óriási hagyományai vannak itt, és ez a látogatottságon is megmutatkozik. Ope-. rettet játszhatunk bármikor — mindig telt ház van. A Csárdáskirálynő például kétszáz előadást ért meg ittl Színházunk vezetősége komoly erőfeszítéseket teszi az opera megkedveltetése érdekében. Meg akarjuk nyerni az iskolák fiataljait. Ez természetesen nem egészen rajtunk múlik, ml mindenesetre járunk bemutató előtt az Iskolákba és afféle kis előzetest adunk a darabból. Azt mondják, a koéicei Állami Színház nagyszerű építmény, remek az akusztikája. — Színházunk épületét most hozzák rendbe, de a belső részt nem bolygatják meg. Akusztikája talán a legjobb az országban, a külföldiek is dicsérik. A múlt század végén építették a mai napig szolgáló épületet. Olvasóinkat bizonyára érdekelné, mif Ötvenketten ]f 0 1 q 15 millióból v J képpen képezi tovább magát egy operaénekes? — Az állandó képzés szükségességét nem hangsúlyozom, hiszen ezt mindenki természetesnek tartja. Nekem is van egy pedagógusom, aki rendszeresen meghallgat, ellenőrzi a hangomat. A sikereket sehol sem adják ingyen, sportszerűen kell élni, testileg-lelkileg rendezett életmódot folytatni. Az embernek sokmíndent meg kell vonnia magától ennek érdekében, vigyáznia kell a hangjára, nem szabad például meghűlnie. Én nem dohányzom, nagyritkán hideg zuhanyt veszek, rendszeresen futok és teniszezem, olykor focizom. A premierre úgy felkészülök, mint egy futballista a mérkőzésre, napokkal előbb összpontosítok rá. Lazítani tulajdonképpen sohasem szabad, a beugrásokkal is kell számolni, ott is éppen úgy meg kell állni a helyünket! Milyen az utánpótlás helyzete? Gr- deklődnek-e a fiatalok az operaéneklés iránt? — Sajnos, kevés a fiatal, lehetne sokkal jobb az utánpótlás helyzetei Lehet, hogy a fizetések nem éppen kecsegtetőek, lehet, hogy más oka van ennek. Mindenesetre érdemes lenne egyszer kideríteni. X Szakái Gábor sok szállal kötődik a zenéhez. Alkalmakként zenét Is szerez. Legutóbb például Kmeczko Mihály tragikomédiájának versbetéteihez. Batta György Képfelvételünkön: Katarina MeresSová- val a Lengyel vérben A SZISZ lesenicei (le- szenyei) helyi szervezetét éveken át a legjobbak között tartották számon a nagykürtöst járásban, és nem alaptalanul. Az ifjúsági szervezetben sokoldalú, élénk tevékenység folyik Társadalmi munkával alakították át a régi kastélyt ifjúsági klubbá. A hatékony politikai-nevelő munkán ki vül különféle vetélkedőkel is rendeztek, hetenként pe dig filmvetítésre került sor A fotoszakkörben sok fiatal sajátította el már a fényképezés alapjait, ezenkívül a színjátszó csoport is tevékenyen dolgozik. Az utóbbi két évben a- zonben mintha visszaesett volna a munka lendülete. Elmaradt a filmvetítés, a fotókör sem dolgozik és a nevelőmunkában Is hiányosságok mutatkoznak. Erről és a szervezetet érintő egyéb problémákról beszélgetek Balatoni Károly titkárral, Celleng János faliújság-felelőssel, valamint Bobál László vezetőségi taggal, aki é- veken keresztül irányította a leszenyeí fiatalok munkáját. — Miért nem vállaltad tovább a szervezet irányítását? — kérdezem Bobá' Lászlótól. — Akkoriban azért mond tam le, mert személyi ügyek miatt kevesebb időt szentel hettem volna a funkciómmal járó munkának — mondja Bobál László. — Amióta Laci lemondott, azóta némi hanyatlás észlelhető a szervezetben — jegyzi meg Celeng János. — Én viszont abban látom a visszaesés okát — kapcsolódik be a beszélgetésünkbe Balatoni Károly —, hogy Időközben a vezetőségi tagok közül többen elkerültek innen és csak havonként, kéthavonként járnak haza. Így aztán érthető, hogy nem tudnak rendszeresen bekapcsolódni a szervezet Irányításába. — Milyen gondok, problémák fékezik a munkátokat? Némileg csökkent a tagság érdeklődése és ez fékezőleg hat a tevékenységünkre. Ezen szeretnénk mielőbb változtatni — mondja Balatoni Károly. — Vannak terveitek? — Az értékelő taggyűlés nagyszerű alkalom arra, hogy megbeszéljük gondjainkat és megtaláljuk a megoldást a szervezetünket é- rintö fogyatékosságokra. Kép ás szöveg: Bodzsár Gyula ŐK HÁRMAN Celleng János Babái László Balatoni Károly t Sajnos, kevés a fiatal Beszélgetés SZAKÁL GÁBOR operaénekessel JÚLIUS FÜClK,