Új Ifjúság, 1978 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1978-02-28 / 9. szám
A FEBRUÁRI GYŐZELEM A TOVÁBBI GYŐZELMEK FORRÁSA 1. Hazánk a felszabadult népek sorában három évtizede építi új szocialista jövőjét. Ma már — a fejlett szocialista társadalom építésén dolgozva — saját történelmi tapasztalataink alapján tudjuk lemérni azt a nagy változást, amelyet politikai, társadalmi, tudományos és kulturális, de nem utolsö sorban éppen a magyar nemzetiségi csoport életkörülményeinek rendezése eredményeként is, életünk valamennyi területének összefüggésében jelentett a jégtörő február, s amely a minőségi átalakulások egész sorának elindítója lett hazánkban. A ma szocialista hazánkban élő ember — bárhol dolgozik, él, bármit is tanul —, a Februári Győzelem következményeivel mindenütt találkozik. A nagy társadalmi változás természetszerűen és törvényszerűen idézett elő minőségi változásokat a politikai és társadalmi, a gazdasági és kulturális életünkben. 2. Persze, a mi számunkra, akik az életre készülünk és készítünk elő, tehát az Ifjúság és a pedagógusok számára, természetesen az emberi személyiség alakulásában, a nevelés szférájában érzékelhető leginkább — a nagy társadalmi átalakulás egészén belül — a Februári Győzelem mesz- sze világító hatása. A nevelésügyi, amely a társadalmi-gazdasági alappal, az abban bekövetkezett minőségi változásokkal szoros kapcsolatban fejlődött, módosult — az elmúlt három évtized során mind elméletben, mind gyakorlatában óriási átalakuláson ment keresztül. A kulturális forradalom megvalósítása — a politikai és a gazdasági hatalom átvétele után —• rendkívül fontos feladat, hiszen a tudás a politikai és a gazdasági hatalom gyakorlásának egyik fontos feltétele. A régi uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának osztályszempontból ez az értelme és magyarázata. Az elmúlt három évtizedben — éppen a tudás hatalmának jelentőségét a dolgozóik szemszögéből értelmezve — több iskolát építettünk hazánkban, mint a jégtörő februáért megelőző két évszázadban. Az 1938- as évhez viszonyítva tizenkétszer több a közép- és a főiskolás tanuló. Az oktatásügy mennyiségi és minőségi fejlődését hazánkban még a nyugati sajtó is kénytelen elismerni... Mi most mégis, a nagy ünnep alkalmából nem visszafelé, a már megtett útra tekintünk, hanem előre. A sóik nagyszerű feladat közül pedig hadd említsem meg most — a felvételi vizsgák előtt —■ a legidőszerűbbet. Az elmúlt Iskolai évben 100 magyar főiskolai, egyetemi továbbtanulásra jelentkező tanulóból műszaki pályákra 71,9-et vettek fel az országos 64-gyel szemben. S kell ehhez kommentár? Javul a magyar középiskolások matematikai és szlovákul tudása. Ezzel párhuzamosan sajnos, még mindig nem javult a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű Iskolák tanulóinak, elsősorban a szülők új szemléletet alakító tevékenysége. Aránylag még mindig kevesen jelentkeztek a magyar tanítási nyelvű középiskolákból főiskolákra (100 érettségizőből 53-an a szlovákiai 75- tel szemben). Ezek közül is sokan nem tudatosítják, hogy 100 elhelyes- kedési és továbbtanulási lehetőségből (a társadalmi igényeknek megfelelően) 73-at a műszaki pályák nyújtanak. Ugyanakkor — életünk fura paradoxonéként — szinte minden évben a társadalomtudományi szakokon 100 férőhelyre 400—800-an, a műszaki pályákon pedig 100 férőhelyre 80—150-en jelentkeznek. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy nem azokon a pályákon, ahol a szóbeli (azaz verbális) ismereteik a dominá- lóak (pl. jog, bölcsészet stb.) a legversenyképesebbek minden téren azok a tanulóik, akik nem az anyatejjel szívták magukba a szlovák nyelvet, akkor anélkül, hogy kitérnék a műszaki pályák jelentőségének elsődleges (többé-kevésbé ismert) társadalmi fontosságára, a fenti adatok már így is meggyőzőek... XXX A 15 évnél idősebb lakosság iskolázottsági szintje (ezer főre) Szlovákiában, a szlovák és a magyar nemzetiség lakta járásokban: Járás Alapiskolai Közép.: Szak-: Szakközép-: Főiskolai: Bratisava-vidiek 867,9 21,8 42,7 43,1 7,2 Dunajská Streda 900,0 22,1 23,1 27,8 6,3 Galanta 913,3 18,0 21,5 26,8 6,5 Komárno 911,0 18,0 20,9 31,6 8,3 Levice 897,2 20,0 22,3 28,6 8,0 Nitra 873,1 25,3 33,3 40,0 13,3 Nővé Zámky 910,6 20,8 22,1 27,8 6,8 Luőenec 895,4 16,6 20,9 30,1 19,2 RimavSká Sobota 880,4 21,3 25,3 30,2 10,2 RoKíava 836,6 30,4 32,2 48,0 15,5 Koüice 840,3 37,2 44,1 61,0 15,1 Treblsov 881,0 21,9 22,1 28,5 7,8 Szlovákiai átlag: 853,3 26,4 36,7 42,9 15,9 Nyugat-szlovákiai kerület: 852,3 28,9 40,6 45,3 19,5 Közép-szlovákiai kerület: 864,6 22,8 35,3 40,8 12,7 Kelet-szlovákiai kerület: 843,8 26,3 32,0 41,3 4,8 3. A modern ember — írja Móricz Zsigmond — csak a számoknak hisz. A fenti adatok, melyeket a Szlovákiáról 1977-ben kiadott enciklopédiából idézünk (Slovensko, 3. kötet, 433.1. Bratislava, Obzor) fényesen bizonyítják, hogy a leglényegesebb területen, a minden továbbképzéshez szükséges alapműveltség terén, Dél-Szlovákia azelőtt annyira elmaradt járásai, ma már az országos átlagtól semmivel sem maradnak le. Pedig 1938-ban 1000 főből csak 380-an végezték el a 8., a polgári és a gimnázium 4. osztályát! Dél-Szlovákiában valamikor a földműves családban a 13—15 éves gyerek már rendes munkaerő volt, akinek esetleg csak télen állt módjában iskolába járni. S ma már, szocialista valóságunk nagyszerű eredményeként, 1000 főből közel 900-an végezték el a 9. osztályt. Ez olyan eredmény, amelyet valóban csak politikailag felszabadult, gazdaságilag és társadalmilag magas szinten élő lakosság érhet el ilyen történelmileg rövid időn belül. Persze, még ezek az alapozó eredmények sem jelenthetik, hogy meg legyünk elégedve, s ne lássuk a még meglevő hiányosságokat. A fenti számok erre is rámutatnak. Az országos átlagtól való élté résnek azonban ma már nem gazdaságpolitikai, hanem inkább történelmi okai vannak. Ennek tudatosítása egy intenzívebb népművelési tévé kenységnek lehetne a forrása. Mert a kiegyenlítődés e téren se követke zik be „önmagától“. A szocialista tér melési viszonyok nem számolják fel automatikusan a tudati lemaradást. A műveltség, a minél magasabb iskolázottsági szint megszerzésének társadalmi jelentőségét tudattá kell érlelni. Olyannyira, hogy a család és az egyén vállalja az Iskolázottsággal járó terheket, és ismerje — elsősorban — a műszaki pályák nyújtotta több és nagyob továbbtanulási lehetőségeket. A tudományos-műszaki forradalom oktatáspolitikai követelménye: a korszerű (azaz szinte állandóan megújuló) anyagi-technikai termelési bázist ismerő, alkalmazni és továbbfejleszteni képes ember nevelése. Mivel korunkban az ismereteik megújulása és ennek eredményeként a termelés technológiai eljárásainak változása, kicserélődése (többszörösen) gyorsabb, mint egy ember produktív életkora, ezért a tanulást állandó önképzéssé kell tenni. Hiszen a ma Ifjúsága húsz vagy harminc év múlva is a társadalom aktív tagja, produktív termelője lesz. Korúik és tapasztalt voltuk révén éppen ők fogják betölteni a társadalom felelős pozícióinak Jelentős részét. Ha a ma Ifjúsága meg akarja érteni azokat a problémákat, melyekkel majd két-három évtized múltán találkozik, s melyeknek megoldására vállalkoznia kell, folyamatosan kell tájékozódnia azokról a fejlődési folyamatokról, melyek már ma Jelzik a majdani problémákat. Ezért a tudományos-műszaki forradalom megköveteli az ember ismereteinek, szaktudásának és főleg tájékozódó képességének átformálását, a folyamatos tanulást, az önnevelést. Mert a jövő már benne van jelenünk száguldó iramában. Dr. MÖZSI FERENC Santiago fölött esik az eső 1973. szeptember 11-én reggel Valparaiso kikötőjében feltűnő mozgolódás volt láhtató a haditengerészet hajói körül. Allende és a Népi Egység harcosai nem vesztették el a fejűket, hiszen a puccs lehetősége régóta nyilvánvaló volt. Az elnökválasztás körüli harcokat, a szocialista kormány győzelmét, a CIA és a jobboldali hidegháborúját Allende elnök barátja, Olivares újságíró szemével láthatjuk. Közén fel-felvlllanak a múlt emlékei is: Allende megválasztása, egy május elsejei ünnepség, a sport- csarnokba összeterelt diákok ellenállása, a Venoeremost éneklő fiú, akit a katonák puskatussal vernek halálra — miközben a chilei fasiszta hadigépezet iszonyú túlereje visszaszorítja az egyenlőtlen küzdelemben hősiesen helytálló Népi Egység aktivistáit. Helvio Soto francia-bolgár koprodukcióban készült filmje, a Santiago fölött esik az eső nagyon is aktuális témájú. A fasiszta puccs közvetlen előzményeit tárgyalja, és arról is tudósít, hogy a chilei nép sorsa, az egész világ ügyévé vált. A főszerepeket világsztárok alakítják: Matcho Petrov, Jean-Louis Trintignant, Annie Gi- rardot, Bibi Andersson és Nicole Calfan. Lidércfény Miroslav Horöák filmjének cselekménye Nyugat-Németországban játszódik le. A főszereplők: dr. Miikesch és Kety, azaz Katarina Hornová csehszlovák disszidensek. A férfi a régebbi emigránsokat „képviseli“, a nő pedig a fiatalabb nemzedéket, mely a hatvanas évek végén hagyta el a hazát. Bár a film egy közönséges gyilkosság e- seményét idézi fel, mégis egy ember magatartásformája áll a középpontban. És ez az ember Kety, aki érthetetlen módon sok mindenbe belekeveredik, mégis megtalálja a visszatéréshez szükséges erőt. Sokan segítették, támogatták, jól keresett, szinte mindene megvolt, ennek ellenére úgy érezte: elveszítette önmagát. Hosszú i- dőbe telt, míg rájött, hogy menynyire könyörtelen az egyedüllét, a magány egy idegen országban. Bár a film betartja a krimi játékszabályait, néha mégis kevésbé fontos eseményeket vagyunk kénytelenek végignézni. A színészek viszont mindent megtesznek annak érdekében, hogy a film lekösse a nézők figyelmét. Főleg BoZidara Turzonovová (Kety alakítója), Karol Machata (dr. Miikescht játszotta) és Lubo Roman (a fiatal újságíró szerepében). Kilenc hónap Kovács Juli és Bognár János találkozásának, szerelmének és szakításának történetét meséli el Mészáros Márta a Kilenc hónap című filmben. A rendező személyes élményanyag alapján készítette a filmet. A „modell“ egy dunaújvárosi parasztlány volt, aki levelezőszakon szerzett mérnöki diplomát. Volt már korábban egy férje, s attól egy gyereke, később azonban elváltak, majd férj nélkül másodszor is gyereket szült. Értelmes, magának való, kemény típus volt, akárcsak Kovács Juli, a gyári munkáslány. Ö is házasságon kívül szülte meg a gyerekét, ötéves fiának az apja egyetemi tanár (Dzoko Rosic alakítja), nős, családos apa, és Juli még csak nem is zaklatja őt a házasság kérdésével. Nincs szándékában férjhez menni, mert tanulni akar. Téglagyári munkásként ismerkedik meg Bognár Jánossal, aki már barátságuk kezdetén házassági ajánlatot tesz neki. És itt mintha néhány kocka hiányzott volna a filmből, ami talán választ adott volna a férfi hirtelen elhatározására. Aztán Juli magatartása is furcsává válik. Az egyik pillanatban még hidegen visszautasítja a férfi közeledését (és ez érthető is, hiszen először vannak együtt), majd váratlanul, az első lehetőséget kihasználva, barátságuk legelején testileg is egymásé lesznek. Amikor Juli megtudja, hogy terhes, természetesnek tartja, hogy feleségül megy születendő gyermekének apjához. Ragaszkodik viszont a továbbtanuláshoz, és ekkor kerülnek először komoly konfliktusba, mivel a férfi jobban ö- rülne, ha Juli épülő otthonuknak és családjának élne. „Azt hiszem azért szeretlek, mert más vagy, mint én“ — mondja Bognár János a lánynak, de mint később kiderül, éppen ezért nem tud vele közös nevezőre jutni. Kínlódva, néha már teljes kiszolgáltatottságban élnek egymás mellett. Kapcsolatuk akkor szakad meg, amikor Juli nem hajlandó tovább hazudni, és a vőlegénye családja e- lőtt feltárja egyetlen titkát, hogy neki már van egy másik, házasságon kívül született gyereke. És ekkor kitör a hangos botrány, a férfi is kikel magából, mert „minek kellett ezt megmondani“, s kiabálva elzavarja a családját, majd Julit is. A nő újra egyedül marad, diplomát kap az egyetemen, megszüli a gyermekét, és a férfit többé látni sem akarja. Monori Lili makacs, hajlíthatat- lan Julija erőteljes, meggyőző a- lakítás. Természetes játéka, dacos íekintete egyértelműen arra vall, hogy már nem is alakít, hanem teljesen önmagát adja. Jan No- wiczki viszont nem tudott teljes mértékben azonosulni Bognár János alakjával, nemegyszer kiesett a szerepéből. FILMSZEMLE A film két egyenrangú, de eltérő egyéniség találkozásáról szól, vagyis egy kapcsolat kezdetéről. De a történetnek valójában most kellene folytatódnia, amikor minden lezajlott. Ezért is készíti elgondolkodásra a nézőt. G. Szabó László Politikai dalfesztivál SOKOLOVBAN A martini politikai dalfesztivállal nem ért véget a politikai dalok seregszemléje. Feb ruár 8-tól Sokolovban ismét felcsendültek hazánk és több szocialista ország énekeseinek és együtteseinek előadóéban azok a dalok, amelyek életünk politikai eseményeiről, a világ emberiségének küzdelmeiről szóltak. A VI. sokolovói politikai dal fesztivál megnyitóján a Szocia lista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára, Anton Cihovsky kiemelte, hogy a SZISZ II. kongresszusa után a sokolovol seregszemle az e- gyiik legnagyobb és legjelentősebb országos rendezvény, a- melyet a Februári Győzelem 30 évfordulója és a XI. Világifjúsági Találkozó jegyében rendeztek meg. Kellemes baráti légkört teremtett már a fesztivál első hangversenye, amelyen a hazai együtteseken és előadóikon kívül felléptek kubai és szovjet előadók is. Egyidejűleg a sokolovl Járás több intézményében, üzemében és iskolájában is sor került hasonló rendez vényekre. A fesztivál történe tében először a közkedvelt „Pesniöky pre Hviezdu“ című rádióműsor is része lett a hangversenynek. A dalok témái az 1948-as februári eseményeket idézték. A munka- és forradalmi dalok művészi tolmácsolásban hangzottak el. A vokális és instrumentális szerzemények között több figyelemre méltó dal szerepelt. Az előadók az emberiség mai életéről, a hazáról, a békéről és a szocialista internacionalizmusról énekeltek, és hálájukat, köszőne- tüket fejezték ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának. A forradalmi dalok története évszázadokra vezethető vlsz- sza, és azt bizonyítja, hogy a- páink harca nem volt hiábavaló. A mai fiatalság már békében tanulhat, dolgozhat és zavartalanul építheti egyre jobban fejlődő, virágzó szocialista hazánkat. A sokolovi járás színházai, iskolái, üzemei négy napon keresztül látták vendégül a világ szocialista országaiból érkezett közel 400 szereplőt. A rendez vény során több mint 13 ezer néző tapsolt a vendég- és a hazai énekeseknek. A közönség nagy szeretettel fogadta a legtávolabbi országokból érkezett csoportokat is, mint pl. Angolából. A Csehszlovák Televízió és Rádió jóvoltából azok is megismerkedhettek az előadóikkal és a dalokkal, akik nem vettek részt a fesztiválon. A közeljövőben a szerzemények megjelennek a Supraphon és a Pánton Zeneműkiadó Vállalat hanglemezein is. A martini és soikolovl politikai dalfesztivál után jó néhány szereplő csak rövid időre búcsúzott egymástól, mivel a politikai dalfesztivál stafétabotja már a múlt héten a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába, Berlinbe került. Papp Sándor
