Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-26 / 30. szám

8

A 998. éjszaka

(Vásárhelyi Géza versei)

Vásárhelyi Géza fiatal romániai magyar költő. Versei ma már méltú adalékai az erdélyi irodalomnak. A 99B. éjszaka cimű két kötete 1976-ban jelent meg a Bukaresti Kriterien Könyvkiadónál.

Kötete egy fiatal lélek Ural keresztmetszete. Vásárhelyt sikeresen átküzdötte magát a lírai betörés kemény szakaszán. S bár a költő felismeri és elfogadja a kor alapigazságait, mégis megmarad nyugtalan kísérletezőnek. Versei az emberi és lírai megújulás létjogosultságát bizonyítják. A költő keresi a helyét a világban, kutatja az egyén és a közösség közti kapcsolat új tormáit, az emberi lét értelmét szeretné megvllágosí- tani. Verselt olvasva talán könnyebben eligazodhatunk kaotikus világunk zűzavará- ban.

Költészetében létezésünk — a múlt és a Jövő közti létezés — igaz tartalmát körvonalazza. Versei tehát összekötő kapocs a volt és a lesz között. Költeményei a tegnapokban gyökereznek, a mához szólnak s a holnapokban meg a holnaputánok- ban kívánnak felodődni. Értsük ezt úgy, hogy a költő nemcsak a Jelen időben létezik, hanem bizonyos értelemben létezése e- lőtt is létezett, s most is így akar élni, hogy a fizikai nemlét után is élhessen.

Létfilozófiáját talán a kötet első ciklusában {Ha szerettek, a ti bajotok) fogalmazza meg a legszebben. „Azt hittem a bizonytalanság fényűzés“ — írja egyik versében. S a költő csakhamar rádöbben arra, hogy ebben a bizonytalanságban is csak úgy van értelme az életnek, ha az ember a lehetséges, [vaSV lehetetlen?) bizonyosság felé vezető utat kutatja. A lét értelmét Vásárhelyi tehát a bizonyosságkeresésben Jelöli meg. És ebben a keresésben szerinte egyre nagyobb szerep Jut az emberi egymásrautaltságnak. Az egyén meg a közösség kapcsolata talán sosem volt annyira fontos, mint épp a mi korszakunkban. Lássuk, mit mond erről a költő egyik versében: „nem enyém a szemem se nem a homlokom minden lány a menyem minden férj rokonom így Oszlóm én, így foszlom én szaporodva"

A gyorsuló világban Vásárhelyi niég idejében rádöbben arra, hogy a múlt örült tempóval távolodik, s az ember csak úgy mentheti át magát a küszöbön álló Jövőben, ha benne az idők egyszerre találkoznak.

A második ciklus verseiben (Egy ember a földön) az emlékezésre, a múltidézésre is Jut ideje. Felfedezi hát a rejtett e- rőforrásokat — őseit és szülőföldjét idézi. A Vasutas című versben az apa képe elevenedik meg, az Alvincben pedig az elszakadás a kötődés gondolata foglalkoztatja. Menekülő Dózsa seregéből című versében az ősi sorsvállalásra figyelmeztet. A verset olvasgatva akaratlanul is átéljük azt, amit őseink is átéltek. Az átélés azonban nem rettent el bennünket, ellenkezőleg erőt és optimizmust ad mindahhoz, ami még ránk vár.

A harmadik ciklus [Nevéből virág) versei a költői kísérletezés és Játékosság példái. A szójátékokban gazdag, könnyed ritmusú versekben mintha a továbblépés hogyanjait keresné- -kutatná a költő.

A következő ciklusban (Utóirat nemlétező unokáknak) újra a múltba kanyarodik vissza, hogy Csokonait, Adyt és Aranyt példázva erőt gyűjtsön (gyűj- tessaiJJ az .Blrugaszkodáshoz.

A „boldogság begyűjthetet- len“ — írja az utolsó fejezet e- gyik versében. S a harcnak valóban csak így van értelme. Mintha csak azt mondaná a költő, az emberi küzdelem legyen végtelen, mert addig lehetünk igazán boldogok, amíg küzdeni tudunk. S akkor mi is elmondhatjuk a költővel:

„mert minden van e földön

csak Elmúlás nincs"!

Csáky Károly

O

ázis a kőrengetegben. Kis tó, zöld, illetve többnyire már csak sárga gyep, néhány fa és bokor, egy-két pad. Ennyi az egész.

— Azért szeretek idejárni, mert itt lakunk a szomszédban. Nem kell a gyerekkocsival bajlódni a villamoson vagy az autóbuszon. Belépti díjat sem kell fizetni — — mondja. Blaha Józsefné. Három gyerekkel üdül a sírköved tó partján.

Harmath Gizellával két gyerek van. A harmadik most éppen pionirtáborban van.

— Három gyerekkel nem egyszerű ám eljutni a Zlaté pieskyre — mondja kéretlenül. — írja meg, ez itt a gyerekek paradicsoma.

A „paradicsom“ mostanában egy kicsit szemetes.

— Tavaly két nyugdíjas bácsika szedte szorgalmasan a szemetet. Nagyobb volt a tisztaság. Az idén úgy látszik nem ők gondoskodnak a tisztaságról.

A tó kikövezett széle mellett máris mély a víz. Ezért is a tiltó tábla: Fürdeni ti- losl A piros betűs táblát a- zonban senki sem veszi komolyan. Fürdik a nép, kánikula idején ezernyi ember lubickol a tó vizében. Mindenki a maga felelősségére, felügyelő szolgálat nincsen. Tavaly még csónakáztak is a tavon, ez némi biztonságot Jelentett.

A HESZ (Zvázarm) tagjai gyakran rendeznek versenyeket a tavon vagy a parton. Búvárúszók gyakorlatoznak, csónakversenyeket rendeznek, a parton futóversenyeket és labdajátékokat. A legnagyobb örömet persze a gyermekjátszótér szerzi a kicsinyeknek. Nagy a nyüzsgés, hintáznak, leslklón csúszkálnak, homokban Játszanak a legkisebbek. A nagyobbak? Honvédelmi sportokat űznek, röplabdáznak. A Játszótéren kis medencék is vannak, azelőtt rendszeres úszóoktatás folyt bennük, kár hogy ezt abbahagyták. Az asztalitenisz u- tánpótlása is biztosítva van, reggeltől estig játszanak az asztalokon. Hajnalban horgászok ülik körül a tavat.

— Nem ülünk Itt hiába, szép nagy halakat fogtunk már a tó vizében — dicsekednek a horgászok. Amikor már melegebben süt a nap, a horgászokat felváltják a fürdőzök.

Nem nagy a tó, aki úszni tud, széliében vagy akár hosszában Is Játszi köny- nyedséggel átússza. Aki viszont nem tud úszni, a tóba be se lépjen.

A gyerekek gyakran szégyenük bevallani, hogy nem tudnak úszni, Sanyi is ezek közé tartozott, s ez csaknem a vesztét okozta.

— Szia — köszöntötték egymást Palival.

— Te hová mész? — kérdezte Sanyi.

— Fürödni, ide a tóba.

— Megyek veled — mondta Sanyi.

— Tudsz úszni?

Sanyi sértődötten válaszolt:

történt különösebb baja, csak Jócskán ivott a tó vizéből. Kinn a parton meg is fogadta, hogy megtanul úszni.

Veszélytelen a ätrkoveci tő, nincsenek örvények, hínárok sem akadályozzák az úszókat, mégsem árt az óvatosság. Sokan persze nem gondolnak erre. Az egyik nagy fiú sem törődött ezzel. A parton Jó étvággyal elfogyasztotta az ebédjét, megiTö

•M __ M .

A HAZAK KOZOTT

— Persze, hogy tudok!

A tő partján levetkőztek és Pali máris indultak a vízbe. Előbb a parton megmosakodott, hogy lehűljön. Sanyi tett-vett a fiartbö, a vízhez ment. Pali úszott egy kicsit, aztán hívta Sanyit is.

— Gyere be, nagyszerű a víz.

Sanyi kelletlenül ment a vízhez.

— Na te híres, mutasd meg, mennyire tudsz úszni — nógatta Pali.

Sanyi egy lépést tett a vízben. Azt hitte ott még nem mély a tő. Bár ne hitte volna. A növényektől síkos kövön megcsúszott, és zsupsz, máris bent volt a mély vízben. Elmerült, még segítségért sem kiálthatott. Szerencséjére az egyik felnőtt látta őt és kihúzta. Nem

volt rá egy üveg sört, aztán zsupsz bele a vízbe. Az evés és az üveg sör után a gyors rajt megbosszülta magát.

ri is, de vendég érkezett. A szülök nyári szabadságon, Feri egyedül foglalkozott a kis Annussal.

— Gyere, kimegyünk a tóra.

A lány az első szóra ráállt. Ilyen melegben a fürdés az egyedüli értelmes cselekedet. A tizenhét éves Feri imádta a vizet. Erős, Jő úszó volt. ,

— Kiviszem a búvárszerelékemet is — mondta.

A tő partján pillanatok a- latt lehányták magokról a ruhát. A fiú lábára erősítette az uszonyokat, felkapta az úszóálarcot és Indult a vízbe. Futtában rángatta fejére az új úszóálarcot. Füle melléit furcsán kunkorodott a lélegzőcső. Uszonyokkal a lábán sután futott a parton, aztán zsupsz, fejest ugrott a vízbe. Úszott a víz á- latt néhány métert, majd elindult a túlsó part felé. Jó darabon beúszott a tóba, fejét ki sem emelte a vízből. A kislány nézte a partról. Jó úszó ez a Feri, milyen sokáig kibírja a víz alatt. Várt a lány, várt, figyelte, mikor bukkan fel ismét a Feri feje. Mintha már túlságosan sokáig lenne a víz alatt.

Mikor már sokáig nem bukkant elő a fiú, szólt a lány néhány fiúnak a tó partján. Azok csak nevettek rajta.

— Nem kell félned, az ú- szőval sokáig maradhat a víz alatt. Csak téged akar ijesztgetni.

Vártak még egy keveset, aztán az egyik fiú mégis elfutott az irodára Jelenteni az esetet. Jött Is az egyik ü- gyeletes,. kikérdezte a lányt, aztán csónakba ült és oda evezett, ahol a fiú alámerült. Csak másnap húzták ki a szerencsétlen fiú tetemét. A búvárszerelék álarca rácsúszott a szájára. Bármennyire Jő úszó volt Is, belefulladt

Minden évben áldozatokat kíván a fürdőzés. Nálunk csaknem 800 a vízbefúltak száma. Sajnos a legtöbb áldozat fiatalkorú. Könnyelmű gyerekek, fiatalok életükkel fizetnek gondatlanságukért. Többnyire a felnőttek tilalma ellenére merészkednek a mély vízbe.

Intőpéldának hoztuk fel az eseteket, nem azért, hogy elriasszuk az olvasókat. Az úszás egészséges sport. Tanuljunk meg úszni, de ha már tudunk, akkor Is legyünk óvatosak.

—OS.

Jutka halvány mosollyal, és némi érdeklődéssel nézett Annamária és a két fiú, Tamás és Ziegler Béla felé: — talán mégis történik valami.

Ez az este ugyanis nem úgy indult, hogy bármi is történjék. Egyiküknek se volt kedve semmihez, csaknem szótlanul ültek. Tíz perc is eltelt, míg egy-egy mondatot váltottak, és Jutka néha arra gondolt, tulajdonképpen már semmi értelme sincs, hogy itt üldögélnek, kortyolgatják a sört, a dzsúszt, únott arccal nézik a táncoló párokat. Lehet, hogy már csak a megszokás tartja őket össze? Olya- nak lettek, mint akik régi házasok, akik mindent elmondtak egymásnak. Ismerik a másik gondolatait, pontosan ki tudják számítani egymás reagálását, s tulajdonképpen mindketten halálosan únják a másikat, csak éppen nincs erejük még saját maguknak se bevallani. Lehet, hogy ő is úgy megszokta már ezt a társaságot.

mely bátyja, István barátaiból s az ö barátnőiből verbuválódott, hogy nélkülük egyszerűen el sem tudja képzelni az életét?

Pedig külön-külön egyikhez sem fűzte szorosabb érzelmi szál. A lányok 'közül Csillát butuskának tartotta, amit időnként azzal is kifejezett, hogy Csiila-babának nevezte. Anna- mari közelebb állt hozzá, szerette Jópofa vagányságát, de az a kényszer, hogy mindent azonnal el kell mondania neki, mindent a lehető legsürgősebben meg kell beszélnie vele, már rég nem támadt tel benne. Hasonlóképpen volt a fiúkkal is. Legközelebb érezte magához a bátyját, Istvánt. Ha sokat vitatkoztak, veszekedtek is, a- lapjában véve nagyon Jól megértették egymást, minden lényeges dologban egyformán gondolkoztak — éppen e- zért tudtak olyan elszántan vitatkozni a részleteken. Tamást tisztelte az eszéért, műveltségéért, azért, ahogy

minden helyzetben viselkedni tudott — ez alatt a viselkedés alatt természetesen nem az illemkódexek által előírt viselkedést értette — azért, hogy stílusa van. Zieglerrel szemben viszont az elnézés dominált benne. Elnézte, hogy sokkal műveletlenebb, mint a többiek, hogy Időnként otrombasággá torzítja azt, amit Tamás és István elegánsan elindítanak, mert volt benne valami bumfordi kedvesség, ami a másik két fiúból teljesen hiányzott.

^Tulajdonképpen mindig unatkoztunk együtt, ha nem sikerült valami „Jő Játékot kitalálnunk“, gondolta, de aztán megfordította a képletet: „A- zért vagyunk mindig együtt, azért keressük szívósan egymás társaságát, mert mindnyájan szeretünk játszani. A játék hozzátartozik éltünkhöz, és az unalmat is elviseljük annak reményében, hogy előbb-utóbb születik valakinek valami Jó ötlete.“

Elmosolyodott, mert eszébe jutott, amikor először játszották a „külföldiek vagyunk“ című játékot.

Mint a legtöbb jó ötlet, ez is Tamástól származott, ő találta ki, hogy adják ki magukat külföldieknek. Ziegler kivételével valamennyien tanultak angolul, és egész este nem voltak hajlandók megszólalni magyarul. Ehhez persze olyan helyre kellett menniük, ahol nem Ismerték őket, ezért átvonultak a Kolibriba. Egész este szórakoztak a pincérek cukros alázatán, a szomszédos asztaloktól feléjük áradó leplezetlen érdeklődésen, és csak a végén szólalt meg Tamás magyarul, amikor a pincér eléjük tette a számlát:

— Harminc forinttal többet számolt.

— Ne viccelj! Harminc forinttal?!

— kapcsolt rá azonnal István.

— Nem, az lehetetlen — mondta Csilla.

Végre Ziegler is szóhoz jutott: — Hol az igazgató az apád? — fordult Jutkához.

— A dél-budai vendéglátőiparl trösztnél.

— És ezt teszik a lányával!

A felszolgáló ekkor már azt se tudta, hogyan kérjen elnézést, és folyamatosan esküdözött: véletlenül számolt többet. Hagyták mentegetőzni, aztán Tamás nagykegyesen megbocsátott.

— Na Jó. Most az egyszer még nem Jelentjük fel. De ide se Jövünk többet angol társalgási óráral

Azzal felálltak, és se Jobbra, se balra nem nézve, senkit figyelemre nem méltatva, tekintetüket előreszegezve kivonultak.

Csak akkor kezdtek el nevetni, a- mikor már az utcán voltak. De aztán végig nevették az egész Belvárost.

Jó néhány helyen eljátszották még ezt a Játékot. Ha nem volt olyan szerencséjük, hogy a pincér többet számolt — ez mindössze kétszer fordult elő — akkor azzal rázták meg a lelkét, hogy egy forint borravalót adtak.

— Ne haragudjék — szólalt meg Tamás magyarul, amikor a pincér úgy nézte az egy forintost, mintha egy döglött svábbogarat tettek volna az asztalra — szegény diákok vagyunk. És nincs hol összejönnük angol társalgási órára.

A fogyasztás, a számla nagysága ellentmondott ennek, de azért emelt fejjel, senkire nem nézve, senkit figyelemre nem méltatva távoztak innen is.

A számlák kifizetése egyébként ritkán okozott gondot. Ziegler kivételével r- Ziegler majdnem mindenben kivétel volt közöttük — mindnyájan bőségesen kaptak zsebpénzt, vagy a- hogy István egyszer találóan mondta „távoltartásdíjat“ hazulról. A szülők, ha úgy érzik, hogy nagyon a terhűkre vannak a gyerekek, feltétlenül e- meli'k a zsebpénz’ összegét. Ha viszont úgy gondolják, eleget foglalkoznak gyermekeikkel, akkor kevésbé sűrűn hull az úldás az atyai pénztárcákból.

Jó ideig játszották a „külföldiek vagyunk“ című játékot, lassan azonban ráúntak. Újat kellett kitalálni, s ekkor Jött a „nincs pénzünk“ című vicc, móka, kacagás. Akkor már Jó ideje nem fordultak meg a Kolibriban, bízhattak benne, elfelejtették ő- ket. Valóban, a pincér — jóllehet u- gyanaz volt, akit annak Idején az angol szövegelései átvertek — gyanútlanul vette fel tőlük a rendelést, és szolgálta ki őket.

Valami homályos forrásból Ziegler- nek is volt pénze — nem is beszélve Istvánról és Tamásról — ennek ellenére, amikor zárórakor megjelent a pincér az asztalnál, mindnyájan zavartan kezdtek pénz után keresgélni. Akkorra már, ha nem is feltűnően sokat, de elég szépen fogyasztottak, és a számla meghaladta a háromszáz forintot. A pincér egy darabig udvariasan álldogált mellettük, de az arcán látszott, egyre idegesebb lesz.

— Ne nyugtalankodjék, egész bizonyos vagyok benne, hogy van nálam pénz — mondta Tamás.

— Nálam is — csatlakozott István, és Tamáshoz hasonlóan sorba átkutatta zsebelt, majd amikor valameny- nyivel végzett, élőről kezdte.

— Nekem is volt pénzem, srácok, esküszöm, volt, — erősítgette Ziegler is.

— Talán intézze el addig a többi