Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-26 / 30. szám
7 UDOMÄi A Bermuda-talány szerte a világon változatlanul az érdeklődés előterében áll, laikusok és tüdősök köreiben egyaránt. A francia Paris Match legutóbb április 29-1 számában hívta fel olvasói figyelmét a Bermuda-háromszögben tapasztalt rejtélyes jelenségekre; „30 éve éreznek szorongást a tengerészek — írja a lap —, amikor beérnek az Atlanti-óceán rejtélyes zónájába, amelyet Bermuda-há- romszög néven Ismernek. Több száz hajó pusztult itt el, minden látható ok nélkül. Köddé váltak a felette elhaladó repülőgépek. Az o- rosz és amerikai tudósok elhatározták: egyesítik erőiket a rejtély megoldására, június 1-én kilenc szovjet hajó indult el a Baltikumból, s csatlakozott egy amerikai flottához.“ Mint arra már korábbi cikkeinkben is rámutattunk: valami kétségtelenül felkeltette a két nagyhatalom — s mellettük más tengeri hatalmak — tudományos köreinek érdeklődését. Igaz, e- gyes szovjet tudósok csupán a közösen végzett általános oceanográfiai kutatások keretébe sorolják az Itt végzett és végzendő vizsgálatokat is, mások viszont azt hangsúlyozzák, nem véletlen, hogy a tudósok éppen a Ber- muda-háromszög térségében keresik a magyarázatot az Óceánokon észlelt talányos Jelenségekre. A laikusokat elsősorban a kielégítő magyarázatra nem talált hajó- és repülögép-ef- tfinések teszik hajlamossá -#<vnak feItétel0aÓ8éra,M''bog'y valami különös történik ebben a háromszögben. A világhírű nyelviskola megteremtőjének leszármazottja, Charles Berlitz több mint kétmillió példányban elkelt könyvében 150 évre visszamenően elemezte az Itt bekövetkezett tragédiákat és 1- gyekezett magyarázatot találni a rejtélyes jelenségekre. Berlitz azonban nemcsak az eltűntek számát összegezte, hanem megkereste azokat a túlélőket is, akiknek sikerült megmenekülniük valamilyen titokzatos körülmények között rájuk zúdult veszedelemtől. A túléMilc baszámolAl Figyelmet érdemel például Vocali hivatásos pilóta beszámolója. 0 1964 novemberében az Andros-szlget felett repült el. A szigettől 30—50 mérföldnyire, kb. 8000 láb magasságban, szokatlan jelenségekre lett figyelmes: a szárnyak tündöklő tényben kezdtek ragyogni, az Iránytű mutatója ide-oda táncolt, az üzemanyagszintet mérő műszer pedig — bár a tartály már félig kiürült — hirtelen „tele tartályt“ jelzett. A robot- pllóta-berendezés váratlanul felmondta a szolgálatot és zuhanórepülésbe vitte a gépet. Ez arra késztette Voca- Itt, hogy áttérjen a gép kézi irányítására. A szárnyak ragyogása olyan intenzív volt, hogy valósággal elvakltotta a pilótát. Mintegy öt perc múltva azonban a fény halványulni kezdett, majd csakhamar megszűnt, • s az iránytű mutatója sem táncolt többé. A műszerek ismét normálisán működtek, az üzemanyagszint mutatója pedig a valóságnak megfelelő „fél- -tartály“ helyzetben megállapodott. A repülés a továbbiakban komplikációk nélkül folyt le, és a pilóta a repülőtéren szerencsésen földet ért. Hasonlóan különös jelenséggel találkozott egy Be- echcraft gép pilótája is, aki a bahamai Georgetownban szállt fel 1972. november 15-én. A fedélzeten kilencen tartózkodtak, köztük 5 pilóta. Az időjárás kedvező volt. szögben bekövetkezett hajó- és repülőgép-katasztrófák körülményeinek vizsgálata — az időjárásra, a nap- és szeizmikus tevékenységre, a repülőgépek és hajók jelentéseire vonatkozó adatok egybevetése — lehetővé tenné, hogy legalább egynémely „megmagyarázhatatlan katasztrófáról“ vagy „szen- zációhajhászó túlzásról“ lerántsák a titokzatosság fáty- HÁROMSZÖGBEN f - - Áí'Víe onjiti>i y>. a tenger csendes, a látási viszonyok kitűnőek. Enyhe délkeleti szél fújt. A felszállás után 10 perccel azonban váratlanul megszűnt a gép valamennyi elektromos műszerének működése. Az akkumulátorok egy pillanat a- latt kimerültek, a repülőgép süket és néma lett: rádiója és radarja egyaránt felmondta a szolgálatot. Még a kerekek kibocsátásához szükséges hidraulikus berendezés sem működött, s egy kis repülőtéren kellet végrehajtani a kényszerleszállást, hasra fektetve a gépet. „Mintha valamilyen légpárnán lebegtünk volna“ — mondta később az egyik u- tas, jablonszky doktor, a neves pszichológus. A MgíiBafMll ii sMaf A Bermuda-háromszög fölötti útról jó néhány repülőgépnek azonban sohasem sikerült visszatérnie, és a repülőgépek a legtöbb esetben nem adtak le vészjeleket sem. 1948. január 29-én a Star Tiger négymotoros repülőgép, hatfőnyi legénységgel és 25 utassal, köztük A. Cunninghammel, a brit légierők marsalljával, 380 mérföld távolságban volt a Ber- muda-szigetektöl. A földi központ rádiótávirásza még vette a közlést: „Az időjárás és a repülés kitűnő“, ezt követően azonban a repülőgép nyomtalanul eltűnt. 1948. december 28-án, u- gyancsak derült időben, egy DS—3 típusú repülőgép parancsnoka jelentette a földi központnak: „Miamitöl délre 50 mérföldnyire vagyunk... Már látjuk Miami fényeit. Minden rendben. Várom az engedélyt a leszállásra.“ Ez a gép azonban sohasem szállt le sem Miamiben, sem más repülőtéren. Vészjelzést nem vettek. Florida partvidékének ezen a részén a víz eléggé átlátszó és nem mély. A gépet azonban senki sem látta többé. Robbanást nem észleltek, roncsokat nem találtak. .. Az „ördögi háromszög“- -ben századunk ötvenes év«....r-r'üJP'iajii • • ,**»-* iben is eltűntek repülőgépek. Köztük 1952. február 2-án egy 33 embert szállító repülőgép, amelynek még sikerült vészjeleket leadnia. Majd 1954. október 30-án a két rádióadóval és a vízre történő kényszerleszálláshoz szükséges minden eszközzel felszerelt Super Constellation, 42 fővel a fedélzetén. Ezt a fölsorolást folytatni lehetne: eltűntek kis magán- repülőgépek, menetszerüen közlekedő személyszállító, valamint katonai repülőgépek, teherfuvarozó és üzemanyag-szállító óriás gépek. Azonban csak nagy ritkán találták meg a katasztrófák nyomait. Tltoksatoa fény a hajó fölött Rejtélyes veszedelmekről beszámoló túlélők akadtak a tengerészek körében is. 1972 szeptemberében például Norman Dean tengerészeti kutatómérnök számolt be meglepő eseményről. Hajójával a Nightmare-rel, éjszakai halászatról hazatérőben egyszer csak megdöbbenve tapasztalta, hogy hirtelen „megőrült az iránytűje“, u- gyanakkor a világítás is kialudt, akkumulátorai minden megmagyarázható ok nélkül kimerültek, akárcsak a Beechcraft gépen. Valamilyen sötét tömeg, majd mozgó fény jelent meg a hajó fölött, itt rövid időre megállt, aztán a fénnyel együtt eltűnt a hajó fölött lebegő azonoslthatalan fekete tömeg is. A legérdekesebb, hogy a rejtélyes jelenség megszűntével az iránytű működése is helyreállt, s a generátor feltöltötte az akku- mu^torokat. ^ .rki Berlitz az esetek egy ré- ' szénéi élismeri, hogy ezek okai ciklonok, vagy tenger alatti' kitörések nyomán létrejött örvények (25 méter mélyen, a sziklák közé beszorulva pl: találtak egy halászhajót, amelyet nyilvánvalóan valamilyen örvény rántott le a mélybe), ezek a jelenségek azonban nem adnak kielégítő magyarázatot 20 ezer tonnás hajók el- • tűnésére... A Paris Match cikkírója a scl-fi rajongók képzeletvilágába utalja azokat a vélekedéseket, amelyek valamiféle „tér—idő eltolódással“, vagy UFŰ-kkal — bennük olyan lényekkel, akik „egy másik galaxisból jönnek, hogy az emberi haladás elemzése céljából időnként mintát vegyenek az emberi technoló- giáből“ — próbálják magyarázni a repülőgépek és hajók eltűnését. Van, aki a tízezer éve eltűnt Atlantiszra gondol, ameiy talán nem „halott“, s ennek itt szuny- nyadó energiaforrása húzná az Atlanti-óceán mélyébe a hajókat és a repülőgépeket (Berlitz egy 200 méter magas piramisra is utal — ez magasabb, mint a híres e- gyiptomi Kheops-piramisI —, amely a Bermuda-háromszög térségében nyugszik, 900 méter mélyen.) Ezeknél az elképzeléseknél azonban „kézzelfoghatóbb“, természettudományo- . san megalapozott hipotézisekkel szolgáltak a szovjet . kutatók, sőt egy magyar mérnök, Nekovetics Oszkár is. Az eseményeket boncolgatva a szovjet Vokrug Szveta így foglalt állást: „Teljes mértékben lehetséges, hogy a Bermuda-háromlát. Ugyanakkor azonban egy sereg katasztrófa annyira meglepő és szokatlan, hogy megmagyarázásukra még eddig senki sem tudott kétség- bevonhatatlanul elfogadható verziót javasolni. Ezzel kapcsolatban — hangsúlyozza a lap — egészen nyilvánvalóvá válik annak szükségszerűsége, hogy korszerű műszerek és felszerelés igénybevételével, komplex tudományos kutatásokat végezzenek a Bermuda-háromszög körzetében, amelyről számos tudós véleménye szerint kevesebbet tudunk, mint a Hold krátereiről...“ „Tettenérf“ örvények Tény, hogy az óceánnak ebben a térségében napjainkban — mint erre a Paris Match Idézettt cikke is rámutat — nemzetközi együttműködés keretében már intenzív oceanográfiai kutatások folynak. A hivatalos jelentések szerint a vizsgálatok során elsősorban arra keresnek választ: hogyan a- lakltja át energiáját az óceán? „A kutatást — hangsúlyozza K. N. Fjodorov akadémikus a Le Courrier de lUnesco-ban megjelent cikkében — jelentősen ösztönözte egy nemrégiben tett felfedezés. Eszerint az óceánok energiájának nagy részét a nyílt tengeren kialakuló és a fő áramlatoktól eltávolodó örvények termelik.“ Az áramlatok,. a ■ vizsgála- ' tok során, Igen szeszélyeseknek bizonyulták; nemcsak az évszakoktól vagy az árapálytól függően változtak. Olyan váratlan és kiszámíthatatlan változásokkal is meglepték a tudósokat, amelyek semmiképpen sem illettek bele az oceanográfiai ismeretekbe. Az első konkrét eredményre 1970 után jutottak, amikor a Srávjetunió szerteágazó kísérletsorozat keretében több kutatóhajóval és mérő- bójával látott hozzá a megfigyelésekhez. ■ A kísérletet Polygone 70- -nek nevezték el. Az Aka- gyemik Kurcsatov elnevezésű óceánkutató hajó fedélzetén az Egyesült Államok, az NSZK, az NDK és Kanada szakemberei a szovjet kutatókkal együtt csaknem hét hónapon át folytattak megfigyeléseket. Ennek során új, váratlan jelenséget tapasztaltak; a műszerek gigantikus méretű örvényt jeleztek, amelyet eddig még senkinek sem sikerült megfigyelni. A bóják és az áramlatmérők- kei felszerelt úszóállomások adatai alapján a szakemberek pontosan feltérképezhették és tanulmányozhatták ezt a különös tengeri jelenséget. „Az örvény — mutatott rá Fjodor akadémikus — 400 kilométer átmérőjű volt. Belsejében a víz ugyanúgy forgott, mint a levegő az anticiklonban.“ „A problémával kapcsolatban — hangsúlyozta Fjodorov — ezernyi kérdés merül fel. Honnan származik például az örvények energiája? Vajon az általános tengermozgásból nye- rlk-e energiájukat, vagy épp ellenkezőleg, ők adják az e- nergiát a tengermozgásnak? Vagy talán a légköri jelenségek közvetlenül Idézik elő az óceáni örvényeket? Milyen szerep hárul az örvények kialakulásában a tengerfenék hegyvonulataira? stb...“ A kérdések megválaszolására 1973-ban újabb expedíciót szerveztek, ezúttal amerikai tudósok, A MODE—I. expedíció (Mid Ocean Dynamic Experiment — a nyílt tenger dinamikájának kutatása) keretében bonyolult műszerhálózatot vettek i- génybe-- az Atlanti-óceán nyugati térségében, a Sargassa- -tengeren. Az örvények titkának felkutatására szervezett expedícióban részt vétke Franciaország, Anglia és a Szovjetunió kutatói Is. Ez- ■ úttal alkalmuk nyílt újabb örvények megfigyelésére, leírására és dinamikájának mérésére. Megdöbbentő képek... A nagy felbontóképességű, infravörös sugárzásmérők segítségével lehetővé vált, hogy a műholdak is megfigyelhessék az óceáni áramlatok változásait és hőmérsékletük alakulását. „A legmegdöbbentőbb képek — írja beszámolójában Fjodorov akadémikus — a Golf-áramlatról és a Gyűrű-nek nevezett sajátos örvényről készültek.“ Ilyen előzmények után kezdődött meg a legújabb szovjet-amerikai kísérletsorozat, a POLYMODE expedíció (az elnevezés a Polygone és a MODE összevonásából ered). „Az expedíció e- gyik fő feladata — hangsúlyozza Fjodorov — annak feltárása, hogy az örvények energiája hogyan oszlik el az óceánban? Ezek az örvények ugyanis bizonyos övezetekben gyakrabban keletkeznek és nagyobb mennyiségű energiát szabadítanak fel...“ A- POLYMODE keretében, 1977 és 1978 folyamán végeznek kísérleti méréseket. Könnyen elképzelhető, hogy a kutatások eredményeképpen végre választ kaphatunk a Bermuda-talánnyal a tenger más rejtélyeivel kapcsolatos kérdésekre, vagy legalább azok egy részére is. Az OV nyomán T E C H ÍN
