Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-17 / 20. szám

8 #111 Énekesnő A riporter többnyire rosszkor érkezik. Ezúttal Is, A Godány-családnál nagy volt a készülődés. — Egy hónapra elutazik a kislányom, valamit csak kell neki készítenem az útra — mentegetőzött a mama. A .kislány" Godány Katka, az Üf Színpad karcsú énekesnője. Túlnőtte a mamát, s nem először utazik hosszabb turnéra a színházzal, dohát az édesanyjának csak kislány marad. — Ez már a negyedik kőrútom a színházzal • mond­ja Kata — ml tagadás, mégis némi Izgalommal készülők az útra. Talán azért, mert lesz eddig a leghosszabb; egy hónapi út, huszonhat fellépéssel. Lehet az ilyen sűrű műsoros út szórakoztató? — Nekünk mindképpen az, hiszen sokat látunk, sokat tapasztalhatunk, nekünk még örömet jelent a színházi fellépés, lázas izgalommal, de boldog^ várakozással készülődöm. ■, . Otra kelt a színház, hogy újabb slke't arassanak a színművészek túl a határon, messze Idegenben. — Első ízben a Cigánybáróval kerültem ki az NSZK- ba és Hollandiába, aztán a Vörös karavánnal voltunk az NDK-ban, most pedig a Lengyel vérrel utazunk az NSZK-ba, Hollandiába és Luxemburgba. Már a előző vendégszereplések is nagy élményt jelentettek. Az elő­adások közönsége nagyon hálás volt, nagy tapsot kap­tak színészeink, és ez különösen jól esett, nekünk, akik először voltunk külföldi fellépésen. A legnagyobb sikereket Hollandia városaiban arattuk, Amszterdamban, Hágában és másutt. Utazások, szép emlékek, pedig Godány Kati csak nemrég került ki az „Iskola padjaiból“. — Az állami konzervatóriumot 1975-ben végeztem el, Krystyna Figurává tanárnőnél tanultam, utána rögtön az Oj Színpadhoz kerültem. Az első fellépések? Az ígé­ret szép szó fSTuby sa sTubujü) darabban léptem elő­ször a közönség elé. Nagy volt a drukk, szerencsére minden jól ment. Az első fellépéskor mindenki azt hi­szi, ha nem sikerül, többet nem lép fel. Akkor is kü­lönös érzésem volt, amikor a már meghalt Kostelny kedvesét játszottam. 0 persze nagyon kedves volt hoz­zám, bíztatott, magyarázott és átsegített a nehezén. Az énekkarban énekeltem a Cigánybáróban, a Vörös kara­vánban, a Tévedni női dologban, a Huszárokban, a Telt zsák pénzben. Ebben a szlovák muslcalban öt lány és öt fiú szerepel; Nlna Zemanováual, Katka Hadrabová- val, Dana Zurkovával és Jutka Molnárovával játszottunk együtt. Ez már elég nagy szerep volt, de a legnagyob­bat eddig a jugoszláv musicalben, a Dundo Marojeben játszottam, mégpedig Petri szerepét. Színpadi jegyesem, Máró szerepét kettős szereposztásban Ivó Heller és Jozef Benedik játszotta. Szép.volt. Az első szerepek nagy boldogságot jelentenek. Gn- dány Katka elindult a világot jelentő deszkákon. Már a televízió képernyőjén is- szerepelt: népdalokat, örök­zöld dalokat énekelt Zdenek Sychrával. — Hogy ma csinálok a szabad időmben? — kérdez vissza. — Hát ami azt illeti, nincs sok szabad időm. Am amikor van, szívesen hallgatok komoly zenét, fő­képp operaáriákat, bár szeretem a modern zenét is. Olvasok, újabban van még egy hobbym- szeretek a kor­mánykeréknél ülni, jó érzés. Gyakran szerepelek az 0] Színpad ifjúsági ruhambrigádjában: járjuk az üzemeket gyárakat, kultú-programot adunk. A Slovnaftban is vol­tunk, a szocialista munkabrigádokkal baráti kapcsolato­kat teremtettünk. A Sloonaft fiataljai igen szívélyesén fogadtak bennünket, azóta jő kapcsolataink vannak. Legutóbb a üunajptavbában léptünk fel a Vörös zászló átvételekor. A mi brigádunk is kapott már kitüntetést, mégpedig a választások előtti tevékenységéért. Színes, változatos az életünk, megéri a fáradtságot. Szeretem a színházat, boldog vagyok, hogy látszhatom, énekeibe tek. Színpad próbák, fellépések. Súlykolás, nehéz percek, órák, idegölő, fáradságos munka. Néha egy-egy jelene­tet tízszer, húzszor, sőt még többször is el kell pró­bálni, feszült a hangulat, vibrál a levegő, feltörni ké­szülnek, sőt fel is törnek a könnyek, de aztán mikor az előadás különös légkörében felcsattan a taps, minden színész legszebb zenéje, csengO-bongö muzsLKája, akkor egyszerre eltűnik a feszültség, enyhül az izgalom, fe­ledjük a fáradságot és csak egy van: a siker, a taps, a boldog elégedettség, a könnyes boldogság. —OS. R agyogó napsütésben közel fél­ezer ember gyülekezett Kravany nad Dunajom (Karva) főutcáján, hogy a délutáni színpompás felvonu­lással, mójd a Duna-partl tábortűzzel kezdetét vegye a május elseje tiszte­letére megrendezett népi tánccsoportok járási fesztiválja. A község méltókép­pen felkészült a vendégek fogadására. Az ünnepi felvonuláson Jelen voltak a járási, a párt- és állami szervek kép- viselól, a Járási művelődést központ, a CSEMADOK Járási bizottsága, valamint a helyi párt- és állami szervek, isko­lák és tOmegszervezetek képviselői. A zászlódiszbe öltözött faluban az óvodá­sok, a pionírok, az Ifjúsági szervezet tagjai, a mezőgazdasági szaktaninté­zet diákjai és a közel kétszáz népvi- sbletbe öltözött'népi táncos Igazi fesz­tiválhangulatot teremtett. Itt döbben­tünk rá, hogy ml Jelenthet újat a fesz­tiválok, vetélkedők és egyéb rendez­vények már-már sablonossá vált, né­ha öncélúnak tetsző' megrendezésében. Meggyőződhettünk arról Is, hogy a Jól előkészített kulturális rendezvények lá­togatottságát nem veszélyezteti sem a televízió, sem pedig a csemegének I- gérkező sportrendezvény. A fesztivált Morvay Károly, a Járási művelődési központ Igazgatója és Tóth István, a helyi nemzeti bizottság elnö­ke nyitotta meg. Ezt követőjén a komár- nöi (komáromi) Járás hét legjobb né pl tánccsoportja lépett színpadra. Ta­lán , érdemes hangsúlyozni, hogy fel­nőtt népi tánccsoportokról van szó. Sajnos, az utóbbi Időben gyakran ta­lálkozunk olyan Jelenséggel, hogy né­pi hagyományaink, tánckultúránk ápo lásának, megérzésének és terjesztésé­nek nemes feladatát csak az Iskolai csoportok, diákegyüttesek hivatottak vállalni. És íme, a komáromi Járás hét felnőtt népi tánccsoportja — köztük a karval SZISZ-szervezet tánccsoportja Is — Jő ízlésről tanúskodö műsorvá­Ilyen még nem volt imlunk lasztással, nagyszerű kivitelezéssel be bizonyította, hogy a közművelődési munka nem szorítkozhat csupán az Is- kölás korú fiatalok korosztályára. A fesztiválon Nová Strá2-I (Orsújtalusi) SZISZ-tánccsoport, a Ciőovl (cslcsöi) CSEMADOK tánccsoport, a pilbetal (per betel) SZISZ, a martovcei (martost) CSEMADOK, az 12ai (izsal) és a Kra vany nad Dunajomti (karval) SZISZ- tánccsoport lépett fel. A bíráló bizottság elnöke Mttuch elv- társ elismeréssel szólt a csoportok lel­kes munkájáról és a fesztiválon nyúj­tott nagyszerű . teljesítményéről. Lö- rincz Géza és Zsittnyan István kultúr- társak sokéves önzetlen munkáját ok­levéllel Jutalmazták. Az okleveleket, plaketteket és tárgyi Jutalmakat Sylvia Majlingová, a Járási nemzeti bizottság alelnöke adta át a csoportok vezetői­nek. Ilyen még nem volt nálunk — mon­dogatták a karvalak, akik részt vettek a népi táncosok Járási fesztiválján. Kár, hogy a járás művelődési dolgozói nem jöttek el nagyobb számban. RIgler János Április 24-én zsúfolásig meg­telt a Safárikovői (tornaijai) kultúrptthon. Nagytermében került megrendezésre a cseh­szlovákiai magyar amatőr tánc- dalénekesek Járási döntője. A versenyzők két számot adtak elő, melyből az egyik valamely baráti szocialista ország nyel­vén, a másik magyar nyelven csendülhetett fel. Az énekesek kíséretét a Já­rás legngg>|^rűb^ zenekara, a Fortuna-egyOttes vállalta, amely most Is nagy közönségsikert a- ratott. A szakemberekből álló zsűri Papp Sándorral, a Vasár­napi randevú szerkesztőjével az élen nehé^ feladat előtt állt. A versenyszabályok értelmében a saját szerzeménnyel induló ver­senyzők plusz pontokat kap­Táncdalfesztivál Gömörben hatnak. Egy versenyző indult saját szerzeménnyel és próbál kozását siker koronázta. A végső sorrend végül is Így alakult: 1. Radú Szilvia — Demeter Borbála (vokál) , .a. Kp«$cs Valéria 3. Zserolfeska Milan, Az első két helyezett Jogot szerzett a részvételre az ősszel megrendezésre kerülő bratisla vai döntőn. A tornaijai fiatalok a Verseny után a helyi ifjúsági klubban gyülekeztek. Radó Szilvia elmondta, hogy gyermekkora óta foglalkozik zenével. A tornaijai zeneiskolá­ban, majd később a losonci 6- vónőképzőben kedvelte meg a zenét, mely azóta mindennapi jóbarátja, hétköznapjainak el­engedhetetlen szüksége. Már több saját szerzeménye szüle­tett, de* többrtylte szöveg nél kül maradtak. — Ügy érzem legsikerültebb, legeredetibb al­kotásom a „Sose feledjél“ — amit a mai fesztiválon hallhat­tak. Igyekeztem benne önma gamat visszaadni. Sokak sze­rint kissé szomorú, de úgy ér­zem, van mondanivalója. Közben Hadobás Marika, a SZISZ-alapszervezet elnöknöje elmondja Radó Szilviáról, hogy szervezetük példás és egyben legaktívabb tagja. Vezetőségi tag' és sokrétű tevékenységet fejt ki mind ideológiai, mind kulturális és sporttéren. Büsz­kék vagyunk ,rá, s örülünk, hogy ö képvisel minket a bra­tisla vai országos döntőben. Mindehhez csak annyit tehe­tek hozzá a tornaijai fiatalok nevében, hogy kívánunk a „So­se feledjél“-nek országos vi­szonylatban is sok sikert. Polgári László Oj könyvvel Jelentkezett Garai Gábor. Címe: Vissz­fény. „Ha ki fának rendelletett, erdőben kell éljen“ írja Garai Gábor üj verseskötete elején. Ez a gondo­lat, meghatározza az egész kötet tematikáját, a „fa“, az „erdő“ az egyén, és a közösség gyötrehnes, görcsös, de végül összetartozássá lényegülő konfliktusát. Csontt^ry magányos cédrusának kitárulkozó vallo­mását, az önsorsba zárt egyéniség vergődését tragikus esemény hitelesíti: a költő édesanyjának halála. Az Anyám könyve Garai pályájának kiemelkedő telje­sítménye. Egyéni tragédiák fölé hite emeli a költőt, • hite a közösség segítő erejében, abban, hogy a teherté­tel Is segítség, ha méltók vagyunk rá, ha Igent mon­dunk az életre, ha az egyén „visszfénye“ a közösség­nek, amelyet önzetlenül szolgál. Garai Gábor és Ján Smrek verseskönyve egyaránt a Versbarátok Köre tagllletményeként kerül olvasóink asztalára. ŰJ történelmi regénnyel Jelentkezett a könyvpiacon Ignácz Rózsa. Könyvének, amely a Madách és a Móra Ferenc Könyvkiadók közös gondozásában Jelent meg, a címe: „Névben é! csak“, Magyarország nem egy ízben adott szállást a forra­dalmak viharaitól megtépázott, űzött lengyel hazafiak­nak. A száműzötteket befogadó magyarság eleinte termé­szetesen a magyar-lengyel határ menti vidékeken látta vendégül a baráti szomszéd nép fialt, később azonban Erdély és az ország többi résjp Is szállást, kenyeret, életet nyújtott a hazátlanoknak. Ignácz Rózsa csodálatos gazdagsággal áradó irásmü- vészete mesterien elemzi a vendégek és vendég látóK közt szövődő ezerféle érzelmi viszonylatot, ifjú szerel­mesek egymásra találását, apák és fiúk küzdelmét a szabadságharc és az elnyomatás Idején. A rendkívül népszerű Búvőr-könyvek új kötete, a „Vadvirágok“, mely második kiadásban Jelent meg fő­ként a természetbarát fiatal olvasókat örvendezteti meg: A legeslegkisebb olvasók örömét Gyurkovlcs Tibor verses leporellója szerzi majd meg, A címe: Vers a Mi­kuláshoz. A pompás kivitelezésben megjelent kiadványt Hein- zelmann Emma illusztrációi díszítik. Prága felszabadítása OTAKAR VÄVRA legújabb alkotása Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója al­kalmából került bemutatásra filmszínházainkban Otakar Vávra nemzeti' művész ú| filmje: a Prága felszabadítása. A 68 éves cseh rendező művészi dokumentuma lényegében egy történelmi trilógia befejező ré­sze. A müncheni árulást Az árulás napjaiban, a második világháború eseményeit pedig a Soko- lovo cimú filmben ábrázolta. A Prága felszabadítása rámutat 1945 májusának első napjaira, mikor népünk a szovjet hadsereg támogatásával fellépett a túlerőben levő Schör- iier hadsereg ellen A Vörös Hadsereg győzelmé vei, hazánk felszabaditúsával végződő filmalko­tás mélöképpen hozzájárult az idei májusi ün­nepségekhez. A film forgatókönyvét Otakar Vávra és Miro­slav Fábera a résztvevők visszaemlékezései alap­ján és eredeti dokumentumok nyomán készítet­ték el. A film megszületéséhez a prágai Barrandovon kívül hozzájárult a szovjet Moszfilm és a DEFA az NDK-ból, Kétszázhatvan cseh, szlovák, szov­jet és NDK-beii színész kapott kisebli-nagyobb szerepet benne. Klemen! Gottivald szerepét Bo- hnS Pastorek alakítja, Konyev marsallt Szergej Polezsajev játssza, Ludvfk Svobudát pedig La- dislav Cbudik kelti életre A forgatócsoport száztíz helyen dolgozott. Többek között a prágai óváros téren, Vinohradyn, a vrSovicei állomáson, a boleSovicei vlllanyerő- műben, stb. A film történelmi tanácsadója dr. Karel Rich­ter alezredes, katonai tanácsadója pedig VasziliJ Morozov szovjet ezredes volt. Szabó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom