Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-17 / 20. szám
feszült, fojtó légkör telepedett az osztályra. A 25 elsős gimnazista szorongva lesry Öllé Erzsébet kémiatanárnö mozdulatait, vajon feleltet-e, vagy sem. Ez az izgalom a tanév utolsó negyedében szinte természetes, hiszen ha ilyenkor szed be valaki egy szekundát, tálán már ki sem javíthatja az év végi konferenciáig. A fiatal tanárnő, úgy látszik, mit sem sejt ebből a drukkból. Beírja a hiányzókat, lassan lapozni kezd a noteszében, és csak azután tekint az péztályra. — Kérem Lelkes Ferencnél magyarázza meg, hogy mi az ammóniák — mondja ki végre. — Es arról is beszéljen, hogyan hasznosítják az ammóniákat a mezőgazdaságban. Szőcs Ferencné figyelje Lelkesné feleletét és segítsen neki, ha elakad valahol. Szöcsné ...? Lelkesné...? Hát Twegkergült ez a riporter? így mérgelődtek volna néhány évtizeddel ezelőtt az olvasók, ha ilyesmiket írt volna akkoriban valamelyik újságíró? Ma azonban köztudott, hogy nemcsak a tizenévesek, hanem a családanyák és deresedé hajú apák is otthon érzik magukat az iskolapadokban. És ha a tanulás nekik nehezebben is megy, mint a fiataloknak — ■ sőt legtöbbjüknél komolyabb áldozatvállalással is jár — egyre többen használják ki a lehetőségeket, egyre többen sorakoznak a. tanulni akarók közé. Ilyen több tudásra vágyók a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium esti tagozatának elsősei is. Hadd kérdezzem meg hát, mi késztette őket az iskolapadokba? Drukkol az első osztály ezt minden Iskolázatlan szülőnek a- jánlom. Hiszen nincs annál felenie- lőbb érzés, ha a gyermekkor legnehezebb időszakában is ott állhatunk fiunk, lányunk mellett! ÉLETKORA 63 ÉV Később tudtam meg, hogy van az osztálynak egy „különlegessége“, a 63 éves Löwy Alfrédné, akt igazán csak a saját gyönyörűségére ül be hetenként háromszor az Iskola padjába. Ez a nyugdíjas asszony példaképe lehet minden Iskolázatlan feb nőttnek, hiszen sem az előbbrejutás a munkahelyén, sem a hiúság, sem pedig egyéb önös célok nem késztették a tanulás nehézségeinek vállalás Sára. — Tudja kérem, — vallotta Löwy ‘ Ida, — évek óta gondoltam arra, f hogy elvégzem a gimnáziumot, csak ij hát szégyelltem, hogy kinevetnek. Pedig nagyon szerettem volna művelt ember lenni, többet tudni egy- -egy történelmi regény, (ezek kedvenc olvasmányaim), híres és hírhedt szereplőiről, értő szemlélője lenni mozgalmas korunk tudományos változásainak, és nem pirulni akkor, ha egy társaságban Schopenhauerről, a Kalevaláról, RlppbRónalról, vagy Smetanáról esik szó. — Igaz. álAodoztam én már gyermekkoromban Is a tanulásról — folytatta a 63 éves gimnazista — csak- hát nyolc testvérem volt, apám négy évig harcolt az első világháborúban, Hitler alatt pedig évekig sínylődtem a koncentrációs táborban. Nos, ezért ragadtam meg ilyen későn az új rend nyújtotta alkalmat, ezért tanulom szorgalmasan a matematikát és ezért hallgatom gyönyörűsígjal Benkov- sky, Trgo, Földes és a többi tanár előadását. Foglalkozása elsős gimnazista, életkora 63 év HATAN A HUSZONÖTBŐL Kicsengetés Után hat „estist“ kértem meg, hogy maradjanak még néhány percig az osztályban és válaszoljanak három kérdésemre; milyen idősek, ml a foglalkozásuk, és miért iratkoztak be a gimnáziumba. Lehet, hogy a hat válasz nem lesz mindenki számára „Izgalmas olvasmány“, mégsem árt fiataljainknak megtudni, hogy az Is hősiesség, ha valaki az önművelésért is áldozatot tud hozni. íme a hat válasz: Tóth Zsigmond: Huszonhat esztendős vagyok, a közbiztonsági szervek dunaszerdahelyi kötelékében dolgozom. Bősön lakom, s innen járok be a munkahelyemre, szolgálat után pedig hetente háromszor az esti iskolába. Hogy miért vállaltam e nehézségeket? Mert az élet halad, s nekünk rendőröknek is szükségünk van a nagyobb műveltségre. Testületünkben mindenki vállalta, hogy leérettségizik. Szőcs Ferencné: Harmincöt éves vagyok, két gyermekem van. Nekem bizony nagyon meg kellett gondolnom a tanulást. A szerdahelyi járás egyik falujában lakom, munkahelyem a bratlslaval Pravda, így aztán nemcsak utazgatni és dolgozni kell, hanem hétfőn, szerdán és pénteken este nyolcig az Iskolai előadásokon is részt kell vennem. És ha hazaérek, otthon bizony a családomról is gondoskodnom kell. Mégis örömmel teszem, hiszen gyermekeim számára is hasznosíthatom több tudásomat, s a vállalatban sem mondhatják majd rólam, hogy „szegény Juditnak még é- rettségije sincs“. Guruncz Éva: Én még csak 19 éves vagyok, férjhez sem mentem, s így legfeljebb csak a szórakozást kell feláldoznom a tanulásért. Azért nekem sem könnyű az életem, hiszen a szer dahelyl postán dolgozom, a lakásom viszont Patonyban van. Tanulni sze retek, és szívesen pótolom most azt amit gyermekkoromban elmulasztót tam. Egyébként követelmény, hogy egy postai hlvatalnoknőnek meglegyen az érettségije. A Lelkes házaspár: Én a telesé gemmel együtt járok be Dióspatony ból az esti Iskolába mondja felesége nevében is a 3ü esztendős földIda néni a táblánál művesszövetkezeti dolgozó. Igaz, hogy három gyermekünk is van, a munka sem gyerekjáték, mégis természetesnek tartjuk a magasabb műveltség megszerzését No, persze a párt is megköveteli tagjaitól az 1- lyen példaadást. Én ugyanis 17 éve tagja vagyok Szlovákia Kommunista Pártjának, és egy kis gyakorlatom is van már az önképzésben: két esztendeje sikeresen elvégeztem a marxiz- mus-leninizmus esti egyetemét, nem is beszélve a különböző szakmai tanfolyamokról. Koczkás Sándor: Huszonnyolcéves vagyok, Várkonyban lakom, s mint agyszerű munkás dolgozom a dunaszerdahelyi lengyárban. A tanulásnak igen egyszerű oka van: azt akarom, hogy négy gyermekem is érettségizzen majd, s nem szeretném, ha az apjukat valaha is lenéznék iskolázatlansága miatt. Aztán van más o- kom is; segíteni szeretnék nekik tanulmányaikban. Legnagyobblk fiam. Tamás jövőre lesz elsős gimnazista, a következő gyermek két esztendő múlva. így aztán meg kell előznöm őket, hogy segíthessek nekik és ellenőrizhessem az előmenetelüket. És Foto: Gyökeres MIT MOND AZ IGAZGATÓ’? Őszintén bevallom, nagyon meghatott ennek az idős asszonynak a példamutató tanulási vágya. Ugyanakkor a kétség ördöge is piszkálódni kezdett bennem: vajon kifizetődlk-e az államnak, ha olyanok is beülnek az iskolapadba, akiknek tanulása nem szolgálja a jövő építését? Elmondtam az Igazgatónak, Horváth Tibornak is aggodalmamat, aki ekként nyugtatott meg; — Először Is az államnak nem kerül túlságosan sokba a dolgozók esti gimnáziumának fenntartása. Másodszor annak is meg van a maga haszna, ha nyugdíjasok is továbbtanulnak. Példát is mondhatok: amióta Ida néni bátor elhatározását szárnyra vette a hír, öt olyan dolgozó érdeklődött a továbbtanulás lehetőségeiről, akik nyíltan megmondták hogy eddig szégyelltek jelentkezni Vegye hát tudomásul minden felnőtt dolgozó és a nyugdíjasok is, hogy az ország minden középiskolája tárt karóikkal várja a művelődni vágyók jelentkezését! NEUMANN JÁNOS FIATALOKNAK FIATALOKRÓL A állami díj nagy kitüntetés. Egyike a legnagyobbaknak. Am van valami, ami még ennél is nagyobb. Kérdések és feleletek a trnavai szaktanlntézetben. A kérdezett is kérdez. így Izgalmasabb, érdekesebb A kérdezett Ján SolovlC, az állami díjjal kitüntetett Író, az Ii’öszcjvetség főtitkára, érdemes művész, a Meridián, az Ezüstjaguár és az Aranyesö trilógia szerzője. A kérdezők fiatalok, a szaktanintézet növendékei. Tlzennégy- tlzennyolr éves ipari tanulók. Bátran tették fel a legváltozatosabb kérdéseket. Aztán felállt az egyik fiú és... de talán ezt már módja el ]án Solovié. — Sok mindenről beszélgettünk, sok mindent kérdezgettek tőlem. Többnyire a szokásos kérdések hangzottak el, főképp a televízióval kapcsolatban, mert ezek a fiúk is jobbára a televíziós darabok révén ismerik a nevemet. Egyszerre aztán felállt az egyik fiú, és valami olyat kérdezett, amire ezúttal a lap hasábjain is választ szeretnék adni. Azt kérdezte tőlem, hogy író létemre nem tudnám-e célszerűbben és hasznosabban eltölteni az időt, mint beszélgetni velünk és válaszol ni olyan kérdésekre, amelyek közül sok aligha érdekel engem Azt válaszoltam, de igen, ám ugyanakkor a fiúk arcáról leolvashattam — voltak vagy százötvenen —, hogy örülnek valaminek, örülnek, hogy beszélgethetnek velem és főképp annak, hogy ancgy ők meghallgatnak engem, én is meghallgatom őket. Azt hiszem, az ilyen párbeszéd, kölcsönös beszélgetés az írói sikerem igazi kulcsa, azé a sikeré, amelyet alkotásaimmal ezeknek a fiataloknak a körében értem el. Mindig igyekszem meghallgatni őket, igyekszem válaszolni minden kérdésükre, és az a véleményem, hogy annak az írónak, aki fontosnak tartja a fiatalok problémáit, meg kell találnia velük a közös nyelvet. A fi.atalokkal beszélgetve nem „oktatást kell tartant“, nem felülről kell szólni a fiatalsághoz, a lebecsülésnek vagy túlértékelésnek nincs ott helye.Nyílván neliéz megtalálni a közös nyelvet, de ha ez sikerül az írónak, akkor vtssz- hangrá talált. S ez túlszárnyal minden egyéb elismerést és értékelést, ez a legnagyobb kitüntetés az író számára, mert belülről ered, őszinte, igaz a vlssztjang, ezt nem lehet mesterkélten megteremteni, elővarázsolni. Ezért megyek el szí-/esen a szintiázba, mikor a dara bomat játsszák, mert ott mindenkor lemérhetem a hatás fokát. Igyekszem észrevétlenül bejutni a nézőtérre, hogy na ismerjenek fel, bátran és őszintén fejezzék’ki tetszésüket vagy bírálatukat. Ilyenkor aztán nem a színpadra figyelek, hanem a nézőkre. Értékes tapaszta latokat szereztem a színházban az Aranyeső előadása közben. A darabban z eredetileg orvostanhallgatónak készült Mikit megtettem a hnb elnökének. Az ország legfiatalabb hnb elnökének komoly problémákat keli megoldania. A nézők vele éreznek, nem közömbös ne kik a fiatalember sorsa, szurkolnak neki, meghatódnak, pedig csak párbeszédes alakban, szavakban klcsúcso sodó dráma játszódik le. Az a véleményem, hogy színházi közönségünk Is keresi a kibontakozás útját, választ vár az életben gyakran felmerülő problémákra, olyannyira, hogy az előadásokra már egy hónappal előbb elfogytak a jegyek. — Azt hiszem az Oj Ifjúság olvasói közül is sokan ismerik darabjaimat. Örülök, hogy a trilógia tetszik a hazai magyar nézőknek is, akik a Magyar Területi Színház révén raegl.smerhették. A budapesti televízió adásából a magyarországi nézők is ismerik már a Meridiánt. A minap voltara Budapesten, Igen sokan, sok jó ismerősöm igazolta, hogy a darabot kedvezően fogadták, amit egyébként az bizonyít a legékesebben, hogy a közeljövőben tsmél műsorra tűzik. A Magyar Televí zió egyébként Szőnyi Sándor nagyszerű reiioezéséhen Igen remek színházi gárdával elkészítette s Kolduska lap című darabomat Is, és úgy tudom, ez még az Idén adásra kerül. Én már láttam ezt a televíziós Ilimet, a budapesti televízióban levetltet'ék nekem Különösen Koncz Gábor remek alakítása tetszett a főszerepben A Déryné Színházban több mint százszor ment, tehál Magyarországon is szép sikert aratott. Káfer István tanár fordította le az egész trilógiát magyarra. Azt hi szem, hogy a kedvező visszhang hatására a trilógia második és harmadik részét is élő fogják adni. Végezetül még annyit, hogy a Klemen! Gottwald állami díjhoz és a magyarországi sikerekbe/ mi is gratulálunk Ján Solovlő érdemes művésznek. — —iTiészéros
