Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-04 / 1. szám
M 9 FÜUG SZERELMESEN Tavaly PodSbradyban a Stanislav Neu- mann-szavalúversenyen — amelyen mindenekelőtt a cseh nyelv szépségén, tisztaságán volt a hangsúly — egy törékeny leány, .a prágai Színművészeti Főiskola másodikos hallgatója Milena Steinmasslová lett az első. Neve akkor még teljesen ismeretlenül csengett. Pár hőnappal később a tévénézők ezrei a Férfi a városházán (Műi na rad- nici) című tévésorozatban szurkoltak Bohuiikának, a leányanyának. Bohuükát Milena játszotta, neve ott szerepelt a nagyoké — Jifina Bohdalová, Zdének Bnchvaldek, Josef Bláha stb. — mellett. — Nehéz volt játszania a szerelmes leány szerepét? — Nem volt túlságosan nehéz, már csak azért sem, mert valóban fülig szerelmesen játszottam. A képernyőn nem látszott, de helyenként még el Is pirosodtam. Ez sok problémát okozott. Mosolygott a szemem még akkor Is, amikor villámokat kellett volna szórnia ... — A szerelmeseket a nem szerelmesek rendszerint nem veszik komolyan. Pszichológusok is állítják, hogy a szerelmes ember egy bizonyos határon túl már csak arra jő, hogy mások nevessenek rajta. — A „szerelem bolondulásig“ szerln- • tem csak a könyiffekben és az emberek fantáziájában él. Én még nem tapasztaltam Ilyesmit sem magamon, sem másokon, pedig legalább két szerelmest Ismerek ... Szép lehet, nem mondom, de ezt törvényszerűen a kijózanodásnak kell követnie, az ember nem maradhat bolond egész életére. Sokan a józanságot összetévesztik a számítással, az üzlettel. Tény, hogy az egyes kategóriák közötti határok gyakran elmosódnak, hiszen én sem tudok magyarázatot adni arrg a kérdésre, hogy miért éppen abba a fiúba és nem egy másikba lettem szerelmes. Az érzelmek gyakran megmagyarázhatatlan forrásból erednek, de ez még nem jelenti azt, hogy a szerelmes nem beszámítható. Sőt, nagyon is! Ezernyi példával szolgálhatok a világirodalomból, művészetből. — A tévésorozat, amelyben Bohuükát alakította, kb. ötéves időszakot ölel fel. Maga szerelmes bakfisként mutatkozik be a nézőknek, később leányanyát, feleséget, dolgozó nőt és egy fontos társadalmi pozíciót betöltő apa leányát testesíti meg egyetlen szerepben. Tudja, melyik jelenetben tetszett a legjobban? Abban, amelyben valamikori nagy szerelmével találkozik... — Valamikopl? Igazán így, értelmezte az alakításomat? Akkor pedig rosszul játszottam, mert a forgatókönyv szerint Bohuríka még a találkozás pillanatában is szereti Pétert. — A képernyőn Bohuüka úgy viselke dett, mint a nők 99 százaléka általában Sikerült kifejeznie a nők legellentmon dásosabb jellemvonását: majd meg bo londulok érte,, de neki ehhez semmi kö ZQ • • • — A férfi kollégáim megbíráltak, azt mondták, hogy eltúloztam a büszkeség adagolását. Nehéz voH eljátszanom az anya szerepét, hiszen a szülő és gyerek viszonyát én a mai napig csak a gyerek szemszögéből Ismerem. Tudja, ha majd egyszer valakinek szüksége lesz rám, és azt fogja mondani, légy a feleségem, hozzámegyek, és természetesen gyerekeim is lesznek. Utána bizonyára tökéletesebben eljátszom majd az igényes anyaszerepeket is. Egy nő erre csak azután képes, hogy életet adott. Kivételt , képeznek az olyan nagy művésznők, mint Sophia Loren, akinek sóidig nem voltak gyerekei. — Elégedett a teljesítményével? — Nem, de ez emberi tulajdonság. E- gész forgafás alatt csak kapkodtam a fejemet. Evüen Sokolovsk^n, a sorozat rendezőjén kívül a színészek közül úgyszólván senkit sem ismertem. Vagyis mindenkit: a színpadról, a mozivászonról. De én az ő számukra csak egy néző, művészetük tisztelője voltam. Nem vagyok lámpalázas, viszont a meghatódott- ságommal — főleg a forgatás kezdetén — nagyon intenzíven birkóztam. Az, hogy mestereket láttam munka közben, számomra, a kis inas számára, az egyetemek egyeteme volt. Valamennyien művészetük féltve őrzött titkait tárták lel ■ előttem. — Tehát tanult is a forgatás közben? —■ Igen. Mostanában sokat hallani a diákok túlterheltségéről. A színésznövendékek is diákok és bármily hihetetlenül hangzik is. Idejükből alig futja színházra, mozira. Pedig egy-egy'^színdarab vagy film megtekintése felér egy főiskolás előadással. Tény, hogy nekem ez a forgatás volt életem legtanulságosabb iskolája. — De közben „vizsgáznia" is keiiett... — Igen, nem meghatározott tantárgyakból, és nem is az iskolában, de annál súlyosabb tantárgyakból: hivatássze- retetből és -tudatból, aztán tehetségből... Kíváncsian várom, elbuktam-e vagy sem. Sok levelet kapok, valamennyit Bohun- kához írják a nézők, nem hozzám, és azt hiszem, hogy ez biztató jel egy kezdő színész életében. Kérdezett: Zácsek Erzsébet Foto; °isafík Nagyszerű könyv látott napvilágot a Slovensk^ spi- sovatel gondozásában. A népek egymáshoz való közeledésének, megismerésének leghatásosabb formája az, ha kulturális, művészi alkotásaikat lefordítjuk, mélyrehatóan tanulmányozzuk. Ezt a célt szolgálja a Spoved Dunaja (A Duna vallomásai című antológia, melynek szerzője Emil Boleslav Lakáé szlovák költő, érdemes művész, a magyar költészet jeles ismerője és csodálőja. Az ö fáradhatatlan munkásságának köszönhetjük, hogy egy olyan feladatot oldott meg, amelyre még nem a- kadt példa sem a magyar, sem a szlovák irodalomban. A 336 oldalas kötetben irodalmunk legkiválóbb költőinek a müveit tolmácsolja a szlovák olvasóknak a kezdetektől csaknem napjainkig, így fanus Pannontustól e- gészen Juhász Ferenclg másfél száz magyar költő több mint kétszázötven költeménye szerepel a válogatásban. Lukáé már eddig is rengeteget tett a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok elmélyítéséért, de ezzel a kötettel fordítói munkásságának a legjavát nyújtja. Az előszóban a költő utal népeink barátságára, s a magyar költészethez való vonzódásáról vall. Említést érdemel Lakáénak az a gonlogat, majd következik a felvilágosodás és a romantika kora, majd Adytól és a Nyugat többi költőitől olvashatunk, külön fordít az úgynevezett ezüstkor lírájából (Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila stb.j, a A MAGYAR KÖLTÉSZET AJNTOLÖGIÄJA SZLOVÁK NYELVEN dolata, amikor a csehszlovákiai magyar költészet lefordítására céloz. Természetesen ez a munka már az ifjabb fordítógárdára vár. Visszatérve a gyűjteményhez, meg kell jegyezni, hogy Lukáé igazán nagy hozzáértéssel és tapasztalattal nyúlt a különböző korokban és i- rányzatok hatása alatt szült alkotásokhoz. Könyvét öt részre tagolja: először a régi magyar költészetből vásárt a felszabadulás utáni költészet zárja. A kötet utószavában Rudolf Chmel ad áttekintést a magya líra fejlődéséről, és rövid jegyzetben bemutatja az antológiában szereplő költőket. Ilyen teljességre törekvő fordítói munka egy személytől még nem jelent meg a magyar költészetből. Lukáé érdeme nem csupán abban rejlik, hogy egyedül birkózott meg ezzel a hatalmas jeladattal, hanem a mű értékében is. Á Duna vallomása azzal a célkitűzéssel készült, hogy a legnagyobb hűséggel, az eredeti költői forma átmentésével a gondolat Igazát tolmácsolja az olvasónak. Elég csupán A reményhez néhány sorát i- dézni: „Co ma núkaS, Co ma lákaé, őo sa usmievaä? Pochybnú cbuf preCo kvapkás do mfta 1 teraz?" S folytathatnánk a verset tovább, vagy pedig ízelítőt adhatnánk nagyszerű Petőji- -f ordításaiból, Ady-versekből, a kevésbé ismert Czo- bel Mlnka, Orczy Lőrinc költeményeiből. Teljesen úgy tűnik, mintha az eredetit olvasnánk. A költő erről így vall: „A legtöbb költeményt úgy fordítottam, mintha valójában magam írtam volna, mintha az enyémek volnának, s ez a legnagyobb és legmagasabb fokú feladat...“ Mózes Imre EMLÉKEZÉS AZ IFJÜ GÁRDA írójára Hetvenöt évvel ezelőtt, 1901. december 24-én született a tveri kormányzóságban, Kimriben a szovjet irodalom egyik nagy tehetségű úttörője és kiválósága, Alekszandr Alokszandrovics Fagyejev. Szülei felcserek voltak, a tajgában, az Imanl járás Csugujevka nevű falujában éltek, mintegy 120 kilométernyire az usszuri vasútvonaltól. Fagyejev Vlagyivosztokban kereskedelmi iskolát végzett 1918-ban lett a bolsevik párt tagja, majd részt vett a Kolcsak és az intervenciósok ellen folytatott parti- zánmozgalomban. Kolcsak bandáinak szétzúzása után a japán intervenciósok és Szemjonov atamán ellen harcolt. Irodalmi munkássága 1921-ben kezdődött. Első müveihez a témát a polgárháborúban szerzett tapasztalataiból, élményeiből merítette. 1923-ban jelent meg első kisregénye, az Áradás, egy évvel később pedig az Ar ellen című elbeszélése. Furmanov Csapájev című regé nye után Fagyejevnek ebben a két művében jelennek meg a szovjpt Irodalomban először kommunista hősök, akik hibáik és fogyatékosságaik ellenére is rokonszen- vet ébresztenek az olvasókban, ez pedig az író realista ábrázolást módjának köszönhető. A két kisebb lélegzetű írás jó előtanulmányként szol gált a Tizenkilencen című regény megírásához. A szovjet Irodalomtörténet és kritika a polgárháborúról írott művek egyik legjobbikának könyveli el. A mű egy kis távol-keleti lovaskUlönltmény sorsát, a hősök jellemét, hibáit és erényeit mutatja be mesterien, 1924-ben látott hozzá Fagyejev Az utolsó udege című hatrészesre tervezett regényének megírásához. Sajnos, az író haláláig csak három rész készült el. Legjelentősebb a harmadik rész, amely sok szempontból kapcsolódik a Tizenkilencen című regény témaköréhez. Fagyejevnek a Nagy Honvédő Háború előtt megjeleni művei rendkívül nagy szerepet játszottak az egyre izmosodó szovjet irodalom kibontakozásában. Maga az író nemzedékének érdemeit azonban igen szerényen így fogalmazta meg: „Nekünk jutott először osztályrészül az a szerencse, hogy a szocialista életről beszélhetünk az embereknek, és arról, hogyan szereztük meg , azt. Nekünk jutott osztályrészül az a szerencse, hogy — még gyermeki ajakkal — olyan szavakat mondhatunk ki az emberiség művészi fejlődésében, aminöket előttünk egyetlen művész sem mondhatott ki, még a ■múlt legnagyobbjai sem." A Nagy Honvédő Háború eseményeire Fagyejev Az ifjú Gárda című regényével reagált. Az első és igen terjédelmes anyagot az Ifjú Gárda tevékenységéről a Komszomol Központi Bizottsága bocsátotta az író ren delkezésére. Azután Fagyejev elutazott az események színhelyére, és körülbelül egy hónapot töltött ott. E! látogatott több ifjúgárdlsta családjához, beszélgetett volt Iskolatársakkal és tanáraikkal. Találkozott számos partizánnal és Illegális pártmunkással, nemcsak Krasz nodonból, ahol az Ifjú Gárda tevékenykedett, hanem a vorostlovgrádl terület más kerületeiből is. 1945-ben látott napvilágot Az Ifjú Gárda, és a szovjet olvasók megismerték Oleg Kosevoj, Ivan Zemnuhov, Szergej Tyulenyin, Ljuba Sevcova, Uljana Gromova, Valja Bors, Vologya Oszmuhln, Anatoll] Popov és a többiek nevét és hőstetteit. Azóta Az Ifjú Gárda számos kiadást ért meg, és rengeteg nyelvre lefordították. A dokumentáris jellegű, de művészi értékű regény egy kis csoport hősi küzdelmét, pusztulását mutatja be. Az Ifjú Gárda tagjai már a világ első szocialista társadalmának neveltjei, akik hőstetteikkel hazájuk Iránti határtalan szeretetüket kívánják bizonyítani, Bátran halnak hősi halált a hazáért, ugyanúgy, mint azok a milliók, akik a fasizmus elleni Nagy Honvédő Háború legkülönbözőbbb frontjain áldoznák életüket. B<r Fagyejev ebben a regényében a Nagy Honvédő Háborúnak csupán egyetlen epizódját mutatja be, a mű eszmei, politikai és társadalmi mondanivalója mégis az egész szovjet társadalom elé állít tükröt. Ebből a tükörből olyan hősök néznek szembe az olvasóval, akik méltó képviselői az új nemzedéknek, akiket a bolsevikok pártja, a szovjethatalom, az új, igazságos társadalmi rendszer és a szovjet állam humanizmusa nevelt olyanokká, amilyennek megmutatták magukat a haza válságos napjaiban. Alekszandr Alekszandrovics Fagyejev elválaszthatatlannak tartotta az írói és a közéleti tevékenységet. A- mikor a húszas évek elején írni kezdett, csakhamar a szovjet irodalompolitika irányítóinak soraiba küzdötte fel magát. Tagja volt a RAPP (a proletár írók szövetsége] vezetőségének, ennek feloszlatása után (1932- ben) pedig sok éven át a Szovjet írók Szövetségének volt vezetőségi tagja. De részt vett a politikai közéletben is, tagja volt a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán pedig a párt központi bizottságába is beválasztották. Ismert alakja volt a nemzetközi békemozgalomnak, számos nemzetközi békevédelmi kongresszuson vett részt. Élete utolsó éveiben máj- és szívbetegség kínozta, ami érthetően depresszív haással volt a tehetséges és alkotni vágyó íróra. 1956. május 13-án önkezével vetett véget életének. A többi Irőnagyságokkal — Gorkijjal, Majakovszkijjal és másokkal — együtt bebizonyította, hogy a szocialista realizmus a szocialista társadalom építése korszakának adekvát irodalmi Irányzata, és sohasem válhat a formalizmus és sematizmus melegágyává, ha korának kérdéseire vérbeli epikus és tehetséges művész keresi a választ. A korán, ötvenöt éves korban elhunyt Alekszandrovics Fagyejev pedig ilyen volt. Nevét kitörölhetetlenül bejegyezte alkotásaival g szovjet irodalom történetébe. Sági Tóth Tibor
