Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-15 / 7. szám

REOENERÁUA-E ÖNMAGÁT AZ AGY?

Manapság sok ember ér meg Igen magas kort, és Intellektuálisan teljesltőképes marad. Az emberi agy Idegsejtjeinek (neuro- noknak) képződése születés után nem sokkal megszűnik. Megkezdődik az elhalás folyamata. Az agykéreg mintegy 10 millió neuronjából naponta körülbelül 100 000 pusztul el. Ez ugyan soknak hangzik, de a „készlet“ még így is néhány száz évre elegendő lenne. Másfelől meglepő, hogy ilyen anyagveszteség mellett egy hosszú é- leten keresztül sem csökken a szellemi kapacitás. Nem kevésbé elképesztő, hogy az emberi agy károsodásból is felépülhet \lagy az ideiglenesen elveszített képességeit legalábbis részben visszaszerezheti.

A Nobel-díjas amerikai Eccles és munkatársai új elméleti és kísérleti eredményekre jutottak az agy önregeneráló képességéről. Már régóta ismeretes, hogy a károsodott periférikus idegek regenerálódhatnak. Az agy és a gerinc viszont, úgy vélték nem rendelkeznek regenerációs képességgel, e- zért nem gyógyítható a gerlncldeg-bénulás. Emlős állatokon — macskákon, patkányokon, hörcsögökön — végzett kísérletek a- zonban megmutatták, hogy bizonyos mértékig a központi idegrendszer magasabb károsodásai is kiegyenlíthetők.

Ha átvágjuk az agy idegpályáit, akkor az Idegek szinapszisukkal együttt elfajulnak.

és elhalnak. Az amerikai tudós véleménye szerint az ekkor megkezdődő, két-három hétig tartó regenerálódásl folyamatban döntő szerepe van egy kötőszövetszerü anyagnak, az asztrogiiasejteknek. Ezek a sejtek ..lenyelik“ az elhalt szinapszisokat, és a szomszédos, érintetlen rostokat valamiféle „rügyezésre“, sarjadzásra késztetik. Az e- gészséges idegpályák „bimbózni“ kezdenek, „törzseket“ alkotnak, amelyek végezetül új átkapcsolást pontO'kká fejlődnek, és áthidalják, regenerálják az átvágott, károsodott helyeket.

A központi idegrendszer regenerációs képessége azonban a károsodás helyétől csak egészen rövid távolságban nyilvánul meg. Eccles adatai szerint 50 mtkrométernylre.

A kísérletekben a mesterségesen átvágott idegpályákat olyan szomszédos idegpályákkal zárták rövidre, amelyeknek másféle funkcióik voltak, mint az elpusztítot- taknak. A tudós véleménye szerint akkor is sor kerül regenerációra, ha ugyanolyan funkciójú, nem károsodott Idegpályákhoz csatlakoztatják őket. Mindaddig lehetségesnek tartja, amíg az agy életkorral járó normális leépülése során csak egyes sejtek és azok vezérlőrendszere hal el, nem pedig az ugyanahhoz a funkcióhoz szükséges összes sejt. Ellenkező esetben az agyban „téves kapcsolásoknak kellene létrejönniük. A téves kapcsolás gondolata néhány tudós szemében egyúttal magyarázatul szolgál a minimális agykárosodásnak a következményeire is, amelyek közvetlenül nem kimutathatóan a születéskor léphetnek fel. A téves kapcsolások ilyen jellegű agykárosodások ellensúlyozásában okai lehetnek a gyermek bizonyos magatartás-zavarának.

Havasi gyopár képét ii’ézi a Macrobiotus tonelli medveállatka tojása 1733-sroros nagyításban.

lakra dermedve az eleinte gyors vízvesztés lelassul, ebben azonban szerepe van egy eddig még pontosan nem ismert ve- gyületnek is, amelyet a megdermedő állat szervezete kiválaszt. Minél rövidebb a gyors vízvesztés, és azt minél hosz- szabban elhúzódó lassú vízvesztés követi, annál több az esély arra, hogy az állat a kísérletekben víz hozzáadásával ismét magához térjen. A fagyon és a szárazságon kívül tetszhalálhoz vezethert az is, ha az állat környezetében kevés oxigént talál, illetve ha ozmotikus nyomásviszonyok akadályozzák a vízfelvételt. Ha a kísérletilél felhasznált állatkák szervezetéből minden vizet kivonnak, és már a sejtszerkezet károsodása is elkerülhetetlennek látszik — ennek ellenére feléleszthetök. É- letük, úgy látszik, víz nélkül is fenntartható.

Kérdés, hogy mi tartja életben a tetszhalott állatokat? A legújabb laboratóriumi eredmények szerint oxigénre gyakorlatilag nincs szükségük, sőt az Qxigéndús környezet még vészému •, í

1 - 11' í I

A t i' J. i fcAX ?

T -f'

T «1.

4TKÄK

A legújabb elektronikus kamera a Japán Minolta XE-1 metszete. Az objektív felét középen a fehér lapos korong a fénymérő cella, tőle balra a nyomtatott áramkör a belőle kivezető kábelekkel. Az utóbbiak továbbítják a redönyzá- rat működtető Jelfogónak az áramlmpulzusokat. Balra az e- lötérben lévő emelőkarok és fogaskerekek az óramüves önkioldó szerkezet részel.

íiekíronika fotoametorf^knek

1 dn

A fotősok az elektronika egyre több előnyét élvezik, az amatőrök és a hivatásos fény- ; képészek egyaránt. Ezt pél- i dázza az a folyamat Is, aho- { gyan a kislilmes gépek leg- 1 jobbjaiböl már korábban el- ; tűnt a lamellákkal működő. 6- raműves ún. központi (Com- pur) zár; tükörreflexes rendszerűek és redőnyzárral működnek. Objektfveik könnyen cserélhetők, s ezt az alapvető j követelményt biztosítja a re- ■ dőnyzár. Függönyei ugyanis 1 az objektív levétele után is j megvédik a filmet a fénytől,

míg a központi zár képtelen 1 erre.

1 A korszerű, elektronikus véli zérlésü fényképezőgépek redőnyzárját néhány éve még úgy szerkesztették meg, hogy i a fotés kézzel állította be a I témának megfelelő zársebessé- ) get, és exponáláskor az objek- ; tiv mögé beépített fénymérő ; ehhez alkalmazkodva szabá- : lyozta a rekesznyilást (blen- ' dét). A zársebességeit adattak voltak, általában 1—1/1000 mp között, 11 fokozatban.

;; KörUlbelBl négy éve japán

t mérnökök új megoldású re- I dőnyzárat szerkesztettek és S ezt építették be legújabb mo- r dellfikbe, az Asahi Pentax ES- I', -be. A korábban rúgös redőnyei zárat villamossággal működő típus váltotta fel, amely így 3 könnyen összekapcsolhaté a í' korábbi elektronikus fénymé- rőrendszerrel. A gép elektro- I nikus szerkezetei kockacnkor I nagyságű fi voltos elemmel [1 működnek, amely több ezer felvételhez ad elegendő ára- r met. Állapota a beépített mé- 1: rővel bármikor ellenőrizhető.

Fényképezéskor elegendő a kfvént rekesznyilást kézzel beállítani. A kioldégomb érintésekor a kamera elektronikus vezérlőműve a másodperc töredéke alatt leméri a témáról a lencsébe jutó tényt és automatikusan beállítja az előre választott rekesznyilásnak legjobban megfelelő zársebességet. Itt tphát fordított a helyzet, mint korábban volt: a re- kesznyflást kell előre beállt tani — ami döntő a mélységélesség kialakításában — és ,ai zársebességet választja ki az automatika. A módszer nagy előnye, hogy a szokásos fix zársebességeken kívül bármilyen közbenesö érték Is exponálható pl. 1/25 és 1/500 mp között akár 1/311, akár 1/477 mp is, aszerint, hogy milyen a téma megvilágítása. Az e- lektronikus vezérlés természetesen figyelembe veszi a negatív anyag beállított fényérzékenységét és az esetleg alkalmazott szfnszűrö vagy közgyűrű okozta hosszabbitö tényezőket Is. A zár további e- lönye, hogy kevesebb alkatrészből áll, könnyebben javit- taatö és hosszabb használat u- tán is változatlanul pontosan működik.

A zárszerkezet első változatában ott tért el a hagyomá- nyostöl, hogy a rugóval felhúzott zárfUggönyöket egy-egy elegtromágnes oldja ki. A zár nyitva maradásának Idejét miniatürizált nyomtatott áramkörökből állő „memérlaegysé- gek“ szabályozzák, hasonlöak a zsebszáraolágépekben Is alkalmazottakhoz. A fénymérő á- ramköréböl kapott impulzns- nak megfelelően a zárat bősz- szabb-rővidebb áramlőkések, nyitják, illetve zárják. A korszerű kamerák zárja folyama.Ilim .. :'.£ ^rt

tosan álllthatö be 1/2000 mj és 8 teljes mp közOtt Egyet gépekben az 1/30 mp-nél bősz szabb beállítást a keresőber tigyelmeztető jel mntatja, ami arra int, hogy nem szabad „kézből“ exponálni, hanem állványra kell tenni a gépet. Ha a zársebességet a felvételezd túl lassúnak, hosszúnak találja, a fényrekesz nagyobbra nyitásával az automatizmusl rövid ezpozlcié beállítására ösztönözheti.

A villamos redőnyzár szabadalmát az Asahi gyár több konknrrens japán cégnek eladta, és most már együttesen dolgoznak továbbfejlesztésén, miközben a hasonló szerkezetű konknrrens kamerák, mint a Nlkkormat, Minolta XE-1, Yashica FX-1 stb. is megjelentek a piacon. Egyes típusokban a redönyzár rúgöval, hagyományos módon is működtethető arra az esetre, ba az elem váratlanul kimerülne vagy az elektronikában zavar keletkezne.

Az elektronikus zárvezérlés egyetlen gyenge pontja, hogy a tényméréshez használt kad- minmszulfid cella aránylag lassan működik, rossz fényviszonyok között több mint egy másodperc kell a mérés lebonyolításához. Ezt küszöbölte ki a legújabban kifejlesztett szilícium cella, amely villámgyorsan, a másodperc századrésze alatt méri a tényt és még rossz világításban is alég gyors az antomatikns zárbe- állftis késedelem nélküli vezérléshez. Ily mádon most már olyan elektronikns kamerák szerkesztése Is lehetővé vált, amelyekben az expozfclúvezér- lés a kioldágomb lenyomása kőzban, félúton keid működni. ... . "■

Katasztrolális idők átvészelésére, az életet egyébként elpusztító hideg és szárazság elviselésére szolgál érdekes példával az élővilág „aprónépe“, a mindössze 0,1—1 milliméter- nyi medveállatkák sokféle fajtája. Életműködésüket hósszú időre felfüggesztve kedvezőbb körülmények között szinte halottjaikból támadnak fel. Az utóbbi években behatóan tanulmányozzák őket. Az Egyesült Államokban, johnson City-ben, a Kelet Tennesse-í egyetemien dr. Dlane R. Nelson feltételezi, hogy vizsgálatunk nyomán pontosabban megérthetünk bizonyos alapvető életfolyamatokat, valamint az elöregedés menetét.

A medveállatkákat (Tardog- rada) alig 200 évvel ezelőtt, 1773-ban írták le először, s azóta kiderült, hogy a sarkvidéken és a trópusokon, a Himaláján és az óceánban, szárazföldön, édes és sós vízben, mo- szatokon, zuzmóikon, algákon és a legkülönfélébb sajátos mlk- rokörnyezetben egyaránt előfordulnak. Sokféle változatuk között egyaránt vannak helyhez kötöttek, valamint a különböző környezetet elvlselők. Lehetnek szürkék, fehérek, rózsaszínűek, bíborvörösek, zöldek és sárgák egyaránt. Színük táplálkozásuktól, emésztŐGsatorná- juk tartalmától függ. A zömök testüket vékonyan borító félhám némelyik sima, másoknak a külsején papillák, tüske- tövisek vagy legalábbis festék- szemcsék vannak. Vizet egész testfelszínükön keresztül felvesznek és leadnak. Fejükön apró függelék a tapintóérzék. A test elején van a szájnyílásuk, szájüregükben egy pár tör alakú képződmény van. Ezzel szúrják át a táplálókul szolgáló növényi és állati sejteket, hogy nedvet szívjanak belőle. Jóformán egész testük egyetlen emésztőszerv, keringési és légzőszerveik nincsenek, idegrendszerük is egészen egyszerű.

Különösen elterjedtek tengeri fajtáik, bár a mély tengerekben nem fordulnak elő. Szívesen telepszenek meg a tengeri algákon vagy más vegetációs törmeléken, különféle gerinctelen állatoko.n. Szárazföldi változataik különféle más egyszerű szervezetekkel, elsősorban bizonyos férgekkel és baktériumokkal, rovárlárvákkal élnek együtt, illetőleg azok táplálékait fogyasztják. Még olyan medveállatka Is akad, amelyik saját rokonait, a számára Idegen medveállatkákat pusztítja és fogyasztja ei. Mogtérméke- nyltett tojásaik a legváltozatosabb, nehéz körülmények között Is képesek a kifejlődésre.

Életfolyamataik legérdekesebb szakasza akkor következik be,‘ ha olyan nehéz helyzetbe kerülnék, amelyben a náluk fejlettebb élőlények elpusztulnak. Nagy hidegben vagy víz hiányában Mszáradraak. Ezt a jelenséget már a világ első mikroszkópjának elkéraítője, Leeuwenhoek is megfigyelte és kriptoblozisnak, rejtett életnek nevezte el.

A kiszáradt állat a tetszhalál állapotában van, de ba újra

nedves környezetbe kerül és a hőfok Is megfelelő, akkor „feltámad“. Tetszhalottként nem ö- regszik: az életet ott folytatja, ahol az ínség bekövetkeztekor abbahagyta. Kísérletekkel bébi zonyították, hogy folyékony héliumban mínusz 272 Celsius-fo kon is hosszan életben tartha tők. Régebben úgy vélték, hogy néhány hónap vagy egy-két év lehet az Ilyen tetszhalál Időtartama, de találtak már 120 é- vesnél Is Idősebb tetszhalott medveállatkát, amely újra életre kelt. Megmaradnak légrltka térben és a fejlettebb életet elpusztító Ionizáló sugárzásban is. Az ember számára halálos sugáradag ezerszeresénél is többet elviselnek.

D. R. Nelson és munkatársai megfigyelték, hogy a medveállatkák nemcsak a legsúlyosabb körülmények között, hanem bizonyos rövidebb időszakokra, pl. téli hónapokra, akár egy éjszakára is a tetszhalál állapotába kerülhetnek, és ezt előidézhetik laboratóriumban, kísérleti körülmények között is. Ilyenkor az állatkák vizet kezdenek leadni. Egyébként a testük 85 százaléka víz, a tetszhalálig eljutva már csak 3 száza lék víz marad bennük. Cső alyeztetheti is fennmaradásukat. Tény, hogy oxigénszegény környezetben lassabban élednek fel, de ha tetszhalott állapotuk idején oxigénben tartják őket, utóbb esetleg véglegesnek bizonyul a tetszhalál. A sejtek é- gési folyamatait, illetve a sejtekben végbemenő redukciós vegyi folyamatokat elemezve azt vizsgálják, hogy e folyamatok miféle termékei halmozód- .„nak fel és teszik egyik esetben lehetővé a „feltámadást“, másrészt okoznak végleges elöregedést és pusztulást.

A szél, az eső, a folyók vize az egész földkerekségen elterjesztette a medveállatkákat, s ahogy tájanként változik a tá- lálék, nedvesség, az oxigén és a fény, úgy változik ennek az „aprónépnek“ az életmódja. A szabad természetben lényegesen könnyebben szaporodik ■ és ál meg, s bár hideget, szárazságot elvisel, az urbanizációs ártalmakat, főleg a levegő, a környezet szennyeződését nehezen tűri. Hihetetlen alkalmazkodó készségének tanulmányozásával sok érdekességet tudhatunk meg az ember és környezete -kapcsolatairól, élet- lehelöségeiröl zOrd körülmények között. M.P.

A lyukacsos pajzsocskákkal borított Echiniscns moncii medveállatka teljes prof Ija kb. 400 szoros nagyításban (fent), az apró tövisekkel tarkított pajzsocska (lent balra) és feje, az érzékelő nyúlványokkal (lent jobbra) e- rősebb nagyításban.