Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-15 / 7. szám

s A KARNAGY Hanglegyek az ABC-fe, dalos, muzsikus világban él, mégis prózában modta kt az örökzöld sláger első so- -ái: Mindenkinek van egy vágya... ö ezt ekkép fogal­mazza: — Minden embernek van egy vágya, nekem Is volt. Talán egy kicsit Igényesebb, mint másoknak, és csak 'ígz/ telfesülhetett, hogy volt, aki segített. Édesapám mindent megtett értem, és mert szerette a dalt, muzsi­kát engem is arra nevelt. Van egy eszményi édesanyám, aki ma is szeretettel van Irántam, és ma Is lelkierőt ad nekem. A fiatalok általában minden sikerüket, eredményü­ket jobbára csak maguknak, tehetségüknek tulafdonít- lák, a szülők érdemét elfelejtik. Kovács Kálmán, a Szlo­vák Nemzeti Színház énekkarának karnagya nem tarto­zik az ilyen fiatalok közé. — Sok mindent szüléinktől örököltünk, jellemünket, tehetségünket. Természetesen sok év eltelik, míg erre magunk is rájövünk, s felfedezzük, hogy örököltük a szüléink génjeit. Anyám Is szereti a muzsikát, a komoly zenét Is, nyilván ennek köszönhetem, hogy már gyer­mekkoromban szerettem a zenét. Szüleim kezdeménye­zésére jutottam el a zeneiskolába is, mégpedig úgy, hogy az 6 jóvpltukből. foglalkozott, yefem Ttfih József, latunk kiváló pedagógusa, aki nagyszerű érzékkel taní­totta a királyfalut fiatalokat, és zenei életünk mozga­tója volt. Kovács Kálmán Králová nad Váhom, Vágkirályfalu szülötte. Ott nőtt fel, ott Ismerkedett az élettel, ott született meg benne a vágy: muzsikus leszek. Eljegyezte magát a zenévgl és. hü maradt hozzá. Hét év a zene­iskolán, utána a konzervatórium, majd párizsi tanul­mány — így nyílt meg az út előtte a karnagyi pozíció­ba. Jelentős eseménye volt ez életemnek, mondhatnám 'gy is: akkori nagy vágyam beteljesülése. Kiváló taná- '•ok Irányították fejlődésemet, a zongoraszakon például P. Pokojná érdemes tanító, a zeneszerzői szakon Oöe- náS nemzett művész, a zeneművészeti szakon pedig Raj- >er Lajos érdemes művész és Slovák Ladlslav Irányítá­sával végeztem el a tanulmányaimat. Nyolc hónapot 'anultam a Szajna parti fővárosban, a Conservatoire de Parts legjobb tanárainak a felügyelete alatt. Ismerked­jem a gyakorlati zenekari vezényléssel, minden héten zenekarral dolgozhattam, a nizzai nyárt akadémián is vezényeltem, többször voltam Strassbourgban, ahol a konzervatóriumban versenymüveket vezényelhettünk. Pá- -Izsból visszatérve a Szlovák Nemzett Színház énekkará­nak karnagya lettem. JÓ előgyakorlat volt, hogy az Ifjú Szívek énekkarának ‘ művészeti vezetője voltam, és így °lég gyakorlati tapasztalatom volt. lényegében tehát nem kellett egyszerre a „mély vízbe“ ugranom. Négy évig voltam az Ifjú Szíveknél, tehát lépcsőzetesen ha- 'adtam felfelé, nem jelentett különlegesebb művészi vagy pedagógiai problémát a színház énekkara. Az én feladatom az operai énekkar betanítása. Ennyi röviden egy sikeres út vázlata. A sikeres út általában messzi viszi a haladói a kiindulási ponttól: 1 szülőfalutól. Vajon ml a helyzet ezen a téren Kovács Kálmán esetében? — Édesanyám és testvéreim ma Is Vágkírályfalván élnek, így továbbra Is megmaradt kapcsolnom a szülö- ialummal. Szeretem az embereket, szívesen találkozom i régi Ismerősökkel. Elfogulatlanság nélkül mondhatom, hogy a környező falukhoz viszonyítva a mi falunk a kultúra szempontjából talán egy lépéssel előbbre tart. Nálunk mindig volt színiegyüttes, fiataljaink komoly sikereket értek el a jókat napokon, részt vesznek a dalversenyeken, jól működik az amatőr beat-zenekar és Jánoska András vezetésével a helybeli népi zenekar. Régi hagyományok nálunk a rezesbanda, most is van né­hány tehetséges tagja, és ami a legfontosabb, a fiatalok is tevékenyen bekapcsolódnak a munkába. Szép és eredményes munkát fejtenek ki a kilencéves iskola nö­vendékei, a fiataljaink közül aránylag sokan jutnak el a főiskolákra, a művészeti. Irodalmi ágazatokban Is szót kérnek. Sok tehetség akad és a tehetségek javarésze nem Is kallódik el. Valahogy úgy érzem, hogy azok. akik most Indulnak, még nálunk is jobb. szebb eredmé­nyeket érhetnek el. hiszen kedvezőbbek a feltételek az ér-uényesülésükhez. Az Oj Ifjúság hasábjain szeretném a következőket üzenni elsősorban szülőfalum, másod­sorban a többi hasonló vagy még kisebb falvak Ifjúsá­gának: a felsorolt példák és talán az én példám Is Iga­zolja. hogy a kis falvak fiataljai előtt Is. nyitva áll az érvényesülés útja, ám ehhez elsősorban az kell, hogy mindenkinek legyen vágya, célja, és következetesen igyekezzék elérni a kitűzőit célt. —OS KARÉI ZIEH hangverseny Bratlslavában az utóbbi időben olyan kevés pop-zenei rendezvény­re kerül sor, hogy szinte ünnep­napnak tartjuk, ha Itt-ott egy tánc- daiénekes ellátogat hozzánk. Kü­lönösen akkor, ha az előadó mű­sorával kellemes estét szerez a közönségnek. így volt ez Január 30-án is, amikor Karel Zieh kon­certezett a bratlslaval Kultúra és Pihenés Parkjának kistermében. A fellépés után felkerestem őt, hogv néhány kérdésemre választ kap­jak. Első kérdésem: meg volt-e e- légedvé Karel Zieh a bratislaval közönséggel. — Nyugodtan mondhatom, na­gyon kellemes légkörben adhat­tam elő műsoromat. Szándékosan választottam a kistermet, mivel e- lőször énekeltem ebben az össze- állftásban és a műsorom is egé­szen ÚJ. Sajnos fgy a Jegyigény- löket nem tudtuk kielégíteni, de örülök annak, hogv bár kisebb számú közönségnek, mégis kelle­mes estét szereztünk, — Azok, akik téged esetleg nem ismernek, mivél igen ritkán láto­gatsz el hozzánk, bizonyára kiván­csiak pályafutásod kezdetére. — ötéves koromtól zongoráz­tam, majd később gitáron Játszot­tam: Tizenötévesen kicsit bolon­dosán rock and roll zenét, majd a külföldi énekesek számait dol­goztam fél. Idővel azonban rájöt­tem, hogy így nem sok mindent érhetek el. Beiratkoztam a prágai Konzervatóriumba, majd a föisko Ián folytattam tanulmányaimat Főiskolás koromban a Spirlutál -kvintettel kezdtem el énekelni Ezt az Időszakot mondhatnám lé nyegében pályafutásom kezdeté nek, ugyanis sok olyan tapaszta latra tettem szert akkor, amelye két még ma Is felhasználhatok. A gttártől a mai napig sem váltam meg, számaimat sok esetben gitá­ron Is kísérem. — felénleg két zenész közremű­ködésével szórakoztatod a közön­séget, azelőtt azonban zenekarok­kal énekeltél. Hogyan Jött létre ez az összeállítás? — Nagyon sokáig kerestem o- lyan zenészéket, barátokat, akik­kel együttműködhetnék. Én nem a- karok beat-el Játszani, illetve é- nekelnl. Ezért az együttesemben nincs is dobfelszerelés, mint pél­dául a mai együttesekben. A dal­lamos zene mellett döntöttem. Ügy érzem ilyenre is szüksége van ma a közön^gnek. Azt hiszem a cé­lomat elértem: két olyan Jó ze­nészt találtam, mint Jozef Kolln, aki 15 féle hangszerén Játszik ki­tünően, Nemcsak kiváló zenész, hanem Jó komponista is. Például a tavalyi párizsi dalfesztiválon é- gylk • száma az első díjat nyerte. A másik társam Karel Ferner, aki jó zenét komponál, ezekből kon­certünkön Is bemutattunk egypá- rat. — Milyen elvek szerint állítod össze műsorodat? — Mindenesetre dallamos, han­gulatos zeneszámokat választok. Ügyelek arra Is, hogy a dalok szövege hatásos legyen. — A múlt évben jelent meg el­ső nagylemezed (Dfim G. S),amely 13 dalt tartalmaz. Valamennyi szám zenéjét saját magad kompo­náltad, a szövegeket pedig Zde- nek Rytif, Ivó Fischer, Zdenék Bo- rovec szerezte. Mi várható ebben az évben? Ojabb lemez megjele­nése? — Az első nagylemezem lénye­gében a múlt év novemberében Jelent meg. de a felvételek, még 1975-ben megtörténtek... Ennyi 1- dő alatt már a stílusom is meg­változott, nem is bészélve az é- gvütfes összeállításáról. A közeljö­vőben kislemezek feljátszására lesz lehetőségem. — Tervezel külföldi fellépése­ket? — Lengyelországból kaptunk meghívást, de el kellett halaszta- nunk, mivel kevés időnk maradt a felkészülésre. Később az NDK- -ban, majd Jugoszláviába látoga­tunk el. A hazai programokat szá­mítva szeptemberig biztosítva van­nak fellépéseink. — Mielőtt elbúcsúznánk, mi volt a legedvesebb és legszebb emlé­ked? — Nekem mindig a legutóbbi fellépés Jelenti a legszebb él­ményt, főleg azért, mert vala­mennyi koncertem után átgondo­lom tnl volt a Jó s ml volt az amin javítani kell. Eddig még nem fordult elő, hogy a közönség elé­gedetlen lett volna velem, és azt hiszem nemcsak nekem, hanem valamennyi énekesnek a mércét bizonyos vonatkozásban a közön­ség határozza meg. Papp Sándor B ohuS Chfloupek riportjait tartalmazza a „Mér­földkövek“ című gyűjtemény, amely a szer­ző húszéves újságírói terméséből készül vá­logatás. Mint a könyv címe Is Jelzi, felöleli országunk gazdasági és társadalmi fejlődésének jelentősebb, a szocialista forradalmat, a forradalom vívmánya­it, reális tartalommal megtöltő és ü| távlatokat nyitó állomásait. A karcolatokban és a riportokban egy tél év­század elevenedik meg az olvasó előtt: a szlovák vörösgárdlsták sorsa, a Kelet-Szlováklában létre­jött első proletárközlársaság Izgalmas eseményei, a későbbi sztrájkharcok, a fasiszta okkupáclő tra­gikus napjai, majd a felvlrradó új kor — a duk- lal harcok, az újjáépítés, a szocializmus építkezé­sei, az első földmüvesszövetkezetek megalakítása a szocialista brigád-mozgalom kezdetei és az a folyamat, amelyben megindult az ember átalakulá­sa. megszületett az új ember. Chfloupek írásában mindig az ember a legfon­tosabb: életérzése, belső és külső konfliktusai, ál­mai, vágyai, ideáljai, a benne gyökerező előíté­letek, a csalódások keserve, az elébe tornyosuló akadályokkal valóblrkózásaés győzelmei, amelyek mai valóságunk felé mutatnak. KÖNYVESPOLC Ma, amikor már-már feledésbe merültek az el­ső, kemény, nagy áldozatokat, olykor emberfeletti erőfeszítéseket követelő, de lelkesedéstől fűtött évek. társadalmunk minden korosztálya okulást s a jövő feladataihoz erőt meríthet e könyv for­radalmi optimizmusából. A Mérföldköveket Kopasz Csilla fordításában ad'a ki a Madách könyvkiadó, a budapesti Gon­dolat kiadóval közös kiadásban. A Madách gondozásában jelent meg Dobos Lász­ló új regénye is „Egyszál Ingben“ címmel. Dobos regénye erőteljes törekvés arra, hogy megvalósuljon Irodalmunk Fábry Zoltán által Is olyannyira áhított célja: a szintetikus, történeiml vonatkozásokban gazdag szlovákiai magyar regény. A mű cselekménye 1918-Ig nyúlik vissza és napjainkban fejeződik be; a szerző nagyszabású tablöt test a szlovákiai magyar nemzetiség életé­ről, a különféle — történelmlleg-társadalmllag meghatározott — magatartásformákről, viselkedés- típusokról. A reaénv figura állományában sok hitelesen meg­formált árnyaltan jellemzett alakkal találkozha­tunk A mű hagyományos realizmusát a modern próza kompoziciós megoldásai, Időslkváltásal e- gészltlk ki. miközben -az egyik sík a múltat, a másik a félműltat és a jelent idé^l meg. „A nagy árvíz esztendejében költöztünk Ide, nyár elején. Előtte hetekig szakadt az eső, párá­tól verftékezett a nap koronája Is, ha látszott. A föld puha volt, madár terhét is alig bírta magán. Ekkor szakadt át a Nagy-Duna gátja éjszakáról reggelre, két helyen Is. Tengert öntött magából, keresztül a Kls-Dunálg. A szakításon éjjel-nappal harsogott a víz, morajlott, foglalt, pusztított.“ A regény a hatvanötös nagy csallóközi árvíz képeivel kezdődik és fejeződik be. E keretben mondja el a szerző a csehszlovákiai magyar sors fél évszázados történetét. Dobos regénye mélyen humánus, elkötelezett mű, amely hozzájárulhat nemzeteink és nemzetiségeink Internacionalista gondolkodásának elmélyítéséhez. —cs— J anuár közepén hathetes vendégsze­replésre utazott a Prognóza-együttes és Jana Koclanová énekesnő. Fellép­nek Kljevben, Rosztovban, Volgogradban és a távoli Bakuban. Ezenkívül több kisváros­ba is ellátogatnak, s körülbelül negyven hangversenyt adnak, az utolsót Moszkvá­ban, ahonnan aztán már hazatérnek. Bizo­nyára kissé különös társításnak tűnik Ja na Koclanová és a Prognóza-együttes, Ez egy kis magyarázatra szorul. Közvetlenül A Prop^nóza-együttes a Szovjetunióban Indulásuk előtt a Prognóza-együttes veze­tője, Cudovlt Nosko elmondotta, az elmúlt év végén befejezték együttműködésüket Karol Duchoíi-nyal, és mivel továbbra is folytatni akarták hangversenyeiket főleg Itthon, Szlovákiában, felkérték Jana Koclá- novát, hogy ez évben szerepeljen velük Szerződése vonatkozik a külföldi fellépések­re is. Terveznek vendégszereplést az NDK- ban, Lengyelországban és más szocialista országokban. Az együttes már a következő évre is meghatározta stílusirányzatát, de még ez évben szeretnék megvalósítani sa­ját terveiket, éspedig Jana Kociánová közre­működésével. Mindenekelőtt az az igyekeze­tük, hogy minél több eredeti saját szerze­ményük legyen. Az együttes stílusa kü­lönféle lesz: dzsessz-rock- és modern beat­zenét fognak Játszani. Mivel a Prognóza- együttesnek nemcsak kiváló zenészei, ha­nem énekesei ts vannak, nevezhetjük őket akár énekegyüttesnek Is. —ps— '.te. ^ . FÁRASZTÓ, DE MEGÉRI — JaJ, megőrülök. Nektek már fel kellett volna állni a végére, nem?.. Klári, Te oda menj.. Ez az, így jó.. Dugi, Te alszol?... Megállunk. Itt változás lesz. Elmagyarázom miről van szó... Lányok, kérlek benneteket, flgyeljetekl Különben hazamehetünk Hazamenjünk?... Ezt így cslnáldt... — Elvonja rólam a figyelmet, ~ szól közbe aggodalmasan Klári... — Lesz mozgás?... — Nem, nem lesz Az nem jó. Itt Is változás... — Én nem fogom meg az Anikó kezét?... — Hányszor mondjam még, hogy nem fogod meg?l... Több, mint két órát töltöttem a Hó­dost Népművelési Otthon mellett mű­ködő Valóság irodalmi színpad tag­jaival az egyik próbán. Vezetőjük, aki a csoportot Irányítja, B aló dl Viola. A kezdetről így szól: — 1975-ben alakult meg a csoport. Első összeállításunk József Attila mű­veiből készült „Utca és föld fia“ cí­men — Viola, szeretném, ha értékelnéd a múlt évi eredményeiteket? — Tavaly Fábry Zoltán verseiből készült „Tegnap valósága“ című ösz- szeállításunkkal szerepeltünk. Ezzel az antifasiszta darabbal léptűnk fel a járási fesztiválon és a CSEMADOK Központi Bizottságának vetélkedőjén Országos viszonylatban n harmadikok lettünk. Ezenkívül még kilenc fellé­^pésünk volt különböző falvakban. Szí 'vesen szerepeltünk a SZISZ és CSE MADOK évzáró ünnepélyeken Is Nagy bíztatás számunkra, hogy érez zük, a közönség megérti mondantva lónkat. Tudja, mit akarunk kifejezni Azt hiszem, nemcsak számunkra öröm egy-egy fellépés, hanem a nézőknek is. November elején láttunk hozzá a harmadik, legújabb műsorunk betanu­lásához. „Nem létező fókuszok“ cím­mel. Az összeállítást Weöres Sándor alkotásaiból válogattam. Ezzel szeret­nénk fellépni a február 5-én megren­dezésre kerülő járási fesztiválon. — Mondj valamit az Irodalmi szín­pad tagjairól. — Kilencen vagyunk, a lányok: Csiba Anikó, Hodosi Klára, Kázmér I- lona, Kovácsy Erika, Nagy Rozália, Széllé Zsuzsa, Zöld Viola. A techni­kusunk Csiba Pál és jómagam, mint a színpad rendezője. Mindannyian Hodoson lakunk. Ifjúsági csoport va­gyunk, az átlagéletkor 18 év. A mun­ka nagyon nehéz, de megéri. Keve­sen vagyunk, de senkii sem kénysze­rítünk arra, hogy közénk jöjjön és jól érezze magát. Szeretnénk jól szerepelni. Legna­gyobb vágyunk, hogy részt vehessünk a Jókai-napokon. Mint már említet­tem kevesen vagyunk. Szeretnénk új tagokkal bővíteni a csoportot. Köszönöm a beszélgetést. Kántor Mária, az Oj Ifjúság-klub tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom