Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-04 / 1. szám

Karmester

Harmtncnyolc éves. Amikor született, Nagymegyer még meglehetősen rendezetlen falu volt, nem/sok lehetőséget nyúftoV a fiataloknak. Szórakozás, kultúra? Ugyan, ké- rém! Hangszer, zene, színház? Legfeljebb csak daloltak az emberek,' már akinek kedve volt hozzá.

Ilyen környezet fogadta Matusék Jancsiját, amikor megszületett. Válságos idők jártak akkor, aztán a háború, apja elesett c fronton. Matus Jancsi szerette a muzsikát, de ki foglalkozhatott vele? Ma mégis magasba lendül kezében a karmesteri pálca. Kezdődhet a nyitány. Vegyük most sorra zenei útjának egy-egy állomását, már csak azért is, hogy a szocializmus nyújtotta lehetőségekkel nem mindig élő fiatalok okuljanak belőle. Az ő példája Is azt t- gazolja, hogy a vérbeli tehetség egy kis akarattal és igyekezettel még a mostohább körülmények között is célba ér.

— Második éve vagyok a Szlovák Népművészeti Együttes JSEUKj karmestere. Hosszú volt-e az út a karmesterségig? Talán hosszú, mégis úgy érzem, érdemes volt végigjárnom Már kisgyerek koromban szenvedélyem lett a zene. Édesanyámnak igen jó hangja volt, és szívesen dalolta a szebbnél szebb dalokat, én négyéves sem voltam, amikor már terceltem neki, s 6 tanítgatnl kezdett. 0 volt első zenei nevelőm. A dal, az ének felkeltette érdeklődésemet a zene tránt. Egyéb lehetőség híján a templomban 'irgonáltam, tizenöt éves koromban énekkart alakítottam, s én tanítottam a kórust, én vezényeltem.

Később a szerencse Is közrejátszott: a szerdahelyi Töl- gyessy Lajos karnagy személyében nagyszerű zenei oktatója akadt Matus Jancsinak, érdemeiről részletesebben kellene szólnunk.

— tízéves koromtól az érettségiig 0 irányította zenei fejődésemet. Nagyszerű pedagógus, kiváló ember. Amit a- nyámmal elkezdtem, vele magas fokon folytathattam. Megtanultam zenélni, sőt már akkor kezdett vonzani a zeneszerzés is. Megpróbáltam, eleinte dugva, hogy más meg ne lássa, mikor aztán úgy éreztem, hogy talán már nem is kell szégyenkeznem a próbálkozásért, elő is adtuk.

Érettségi után a zeneművészeti szakiskola következett. Nagybőgő, kiváló eredmények.

— 'a konzervatórium elvégzése után az Oj Színpad zenekarában játszottam. 1969—1972-ig pedig másodállásban a Rádió népi zenekarában zenészkedtem. De még ez sem elégített ki teljesen.

Akkor már mágikus erővel vonzotta a karmesteri pálca. Munka mellett tanulta a vezénylést. Szélesedett a látóköre, a zene révén utazhatott, világot láthatott, tapasztalatokat szerezhetett.

— A Lúínlcával eljutottam Nápolyba, Rómába, Capri szigetére, az Oj Színpaddal pedig Belgrádba, Varsóba, Bécsbe. Majd újabb állomás következett, a JonáS Záborskp Színház. Már 1969-ben hívtak, de akkor sajnos még nem mehettem, mikor aztán 1972-ben eljöttek értem, vállaltam a karmesterséget. Lényegében nem bántam meg, mert a gyakorlatban ts volt alkalmam elmélyíteni a karmesteri tudnivalókat. Sok szép operett kerül műsorra, többek között a Víg özvegy, a Zorba, A komédiások hajója, Milju- tyin darabja, A cirkusz fényeinek varázsa, A lány és a tenger, á két utóbbit Dmitrij Sevcov szovjet rendező vitte színre. Igen jó emlékeim fűződnek hozzá, értette a dolgát, jó volt vele együttműködni.

Bizakodással, lelkesen beszél terveiről, munkájáról.

— Zenei feldolgozásokkal foglalkozom, sok darabhoz szereztem már kísérő zenét, színpadi kísérő zenét például Goldoni Pletykások című darabjához, Moliére-nek. Az úrhatnám polgárához és hazai szerzők műveihez. Most is szorgalmasan dolgozom, bár elég sok a munkánk a Szlovák Népművészeti Együttesben. Hogyan kerültem ide? Hívták, hát jöttem. Már csak azért is, mert hiszen a főváros a zenei élet központfa, minden fiatal ide törekedik. Több szabad időm jut a zeneszerzésre, meg arra ts, hogy jobban bekapcsolódhassak a zenei életbe. A karmesteri pultnál jöttem rá Igazán, hogy még mennyi mindent kell megtanulnom. A Rádió népművészeti együttesében három évig -foglalkoztam a népművészettel, és ez jól is főtt, segített munkámban. A színházi világ közel áll hozzám, és még ma is hiányzik, de ez is kell, hogy kiszélesíthessem a szaktudásomat, ez a terület is elősegíti a fejlődésemet. Az együttesben nagyot javult a közös munka, a táncosok, zenészek, énekesek szinte egy test-egy lélek. Jó az egyetértés, és ez nagyszerű, mert sok feladat vár ránk 1977-ben. Az elmúlt években sokat jártuk a külországokat, most a hazai színvonal emelését tartjuk majd szem előtt, gazdag műsorral akarjuk ifjúságunk zenei műveltségét fokozni. Távlati céljaink nemes gondolatból születtek: Az utóbbi esztendőkben meglehetősen mostohán kezelt népi művészetet akadjuk felújítani, fellendíteni. Klbővítfük, fiatalítjuk az énekkart és a tánckart is. Igyekszünk növelni a hivatásosak létszámát; úgy látom, nem lesz gondunk az utánpótlással. Egész Szlovákiából toborozzuk a tagokat, sikerült néhány tehetséget felkutatnunk, örvendetes, hogy ezen a téren is nagyobb a fiatalok érdeklődése. Befejezésül örömmel mondom el, hogy sokrétű munkám során azt tapasztaltam, hogy a zene iránti érdeklődésben nem marad le a Csallóköz ifjúsága sem. Valahányszor ellátogatok szülővároskámba, az Ifjúsági klubok, kultúrház tevékenységében zenei téren is jelentős fejlődést észlelek. Nagy- megyeren például akkor is megtelik a terem, ha történetesen a komoly műfaj tojmácsolói lépnek színre, például vonósnégyes, kamarazenekar. Azt üzenem a fiataloknak, hogy továbbra se feledjék el: kultúránkhoz tartozik a zene is.

—OS.

A Csehszlovák Rádió magyar adása a hagyományokhoz hűen a tavalyi esztendő utolsó nap]án is sugárzott sziveszterí kabarémü- sort. A szerkesztő Jakál István ezúttal megpróbált választ kapni arra a kérdésre: tudunk-e a hazai magyar színészek közreműködésével, saját műsorvezetőkkel, zenekarokkal, énekesekkel és szövegírókkal elfogadható színvonalú szilveszteri kabarét csinálni?

SZÍNÉSZEK, KONFERANSZIÉK

Magyarországi vendégsze^ replö mindössze kettő volt ezúttal, igaz, a legkiválóbb mu- lattatók közül valók mindketten: Klbédl és Hlatky, azaz Hacsek és Sajó. A többi közreműködő a MATESZ színész- gárdájából került ki, és véleményem szerint Jól megállta a helyét. Turner Zslgmond, Fazekas Imre, Bittó Eszter és a többiek kihozták a kapott szövegekből, amit lehetett. Bol- doghy Katalin és Dráfl Mátyás konferált: mindketten remek

hanganyaggal rendelkeznek, ezért Is élveztük szereplésüket.

(ÉNEKESEK, ZENEIPAROK)

A tavalyi szilveszteri műsor három helyszínen — Kolárovó- ban (Gútán), Dubníkban (Csú- zon) és Brestovecben (Szlla- son) került a közönség elé. Három zenekar működött közre, Gustáv Offermann együttese, a R. Jazz-Band és Pepes Sándor népi zenekara. A három helyszín legjobb, legsikerültebb számaiból nyírta aztán össze Kllmlts Lajos rendező a tqbb mint kétórás műsort.

Mint a zenekarok különbözőségéből is kitűnik, a közönség népi és tánczenét is kapott, szlovák és magyar népdalokat és táncdalokat egyaránt hallgathatott. Mind a zenekarokról, mind az énekesekről elmondható, kitettek ma- kialakításáért, sokat tett Kelgukért. Az Of Színpad (Nová lér Gábor tánckara Nővé Zámscéna] két szólistája, Mlsko- kyból (Érsekújvárból).

vies László és Darina Marko- '

viőová bizonyára nemcsak a

lelkesen tapsoló közönség- (SZÖVEGEK)

nek, hanem a hallgatóknak Is

tetszett, csakúgy, mint Rédey

Tamás, Éva Mudrochová vagy A kabarémüsort hallgatva Koncsek Mária. A Jó hangulat többször is gondoltam arra,

hogy milyen Jó lenne, ha volna egy Karinthy Frigyesünk, aki évről évre ontaná a sziporkázó Jeleneteket, humorral fűszerezett monológokat, mert az egész műsorból — sajnos — éppen a szeillemes, frappáns, e- redetl, időszerű, ügyes-bajos dolgainkkal foglalkozó kis Írások hiányoztak. Az elhangzott számok közül kiemelkedett Dénes György Adám-párbeszéde az anyósról (zenéjét Papp Sándor szerezte] és Balog Sándor Jelenete, bár eredetinek ez az utóbbi sem nagyon nevezhető. A többi Írás — kivéve persze mégiscsak megszólaltatott Ka- rlnthyt — az átlagosnál is a- lacsonyabb szinten mozgott.

Tudom, hogy a magyar adás vezetősége Igyekezett mindent megtenni azért, hogy színvonalas „hazai“ nyersanyaghoz Jusson szilveszterre. Ezért Is Irta ki pályázatát, amely a- zonban inkább kellemetlen meglepetéseket hozott. Ki tudja, ml okból, még a legrangosabb szerzőink sem találták el a megfelelő hangot.

Véleményem szerint helyes utat választott a szerkesztő Jakál István és a rendező Kllmlts Lajos, valamint a zenei rendező Papp Sándor, amikor a „hazai“ nyersanyag mellett döntött. A színészekre, zenészekre, előadókra lehet számítani, megállják a helyüket. Az egyetlen gond a Jó szövegek beszerzése. Úgy vélem, akadnának nálunk is Jó szerzők, ha bátorítanánk, biztatnánk ő- ket, ha lehetőséget teremtenénk felbukkanásukhoz. A pályázat azért tartogatott kellemes meglepetést is: ki hallott eddig a bejei Llpták Lajosról? Valószínű, hogy több hozzá hasonló fiatal vár szereplési alkalomra. Jó lenne, ha lapjaink is teret adnának a kis, humoros írásoknak, és akkor meglehet, hogy már az idei szilveszteri műsor kapcsán megírhatjuk: születőben van a hazai magyar kabaré.

(batta)

1719. február 8-án egy címeres hintó gördült a chel- les-t apátság román boltívű kapuja alá, pontban tíz órakor. A kocsi előtt két fullajtár és egy apród lovagolt, címerén három francia liliom díszelgett, a címerfejben az orleans-l, ág torna- gallérjával. Amint a kocsi megállt az árkád alatt, az apród, ki már előbb leszállt a nyeregből, ugrott ajtót nyitni, s a kocsi két utasa kiszállt."

így kezdődik c francia romantika utolérhetetlen nép- szerűségű írójának, Alexandre Dumas-nak egyik legizgalmasabb műve „A régens lánya", amely most jelent meg ismét. A filmszerűen pergő cselekményü, váratlan, szellemes fordulatokban gazdag történelmi kalandregény Franciaországban játszódik a XVUl. század elején, amikor a gyermek király helyett a kicsapongó é- letű, de tehetséges államférfi, Orleansi Fülöp régens u ralkodik. Ellene sző összeesküvést a békétlen bretag- ne-i nemesek csoportja, s köztük a bátor, daliás lovag Gaston de Ckanlay, akit ha- zafiúl érzelme és a család ját ért régi sérelem megtorlása .hajt, hogy megölje a régenst. De alighogy útra kel Párizs felé, lépteit máris tltkosrendőrOk hada figyeli, s a tapasztalatlan Oszszeesküvő, aki ráadásul olt- hatatlanul szerelemes a szépséges, erényes Helene- -be, a régens kolostorban nevelkedett lányába, gyanútlanul besétál az agyafúrt, kegyetlen, de zseniális főta• m

egyéni benyomásait, s közben sort kerít rá, hogy betekintést nyújtson az arab élet titkaiba, részletesen szóljon az arab népek múltjáról, műveltségéről, irodalmáról, vallásáról.

KÖNYVESPOLC

nácsadó, Dubois állította kelepcébe.

És ekkor dől el, hogy mi nyom többet a latban: a szenvedélyes szerelem vagy az adott szó, a becsület...

A „Gróf Monte Cristo", a „Három testőr" és más példátlan sikerű regények szerzőjének ezt az aránylag kevésbé Ismert művét Görög Lívia fordította magyarra.

Oj kiadásban látott napvilágot Germanus Gyula nagy sikerű kötete, az „Al lah Akbar". '

Ebben a munkájában a tudományos műnek, népszerűsítő irodalomnak, útirajznak, önvallomásnak, politikai esszének eredeti ötvözetét teremti meg. Elbeszéli 1934-ben tett aráblat utazásainak, mekkai zarándokiá- sának fordulatos történetét, olykor mulatságos, máskor csaknem tragikus, de mindig izgalmas útiélményeit.

„Három évtized távlatából pillantok vissza, amidőn 1936-ban megjelent „Allah Akbar" című könyvemnek új kiadását rendezem sajtó alá — írja 0 szerző „Beveze- tés’-ében, melyet e mostani kiadáshoz írt. — A műnek annak idején váratlan sikere volt. Nemcsak a benne jogialt tudományos anyag újszerű tárgyalása ragadta meg a bírálókat és az olvasók széles körét, hanem az iszlám kultúrájának benső átéléséből fakadó ismertetése is. Hamarosan több t- degen nyelvre lefordították, és ezek a kiadványok, a magyar nyelvű eredetihez hasonlóan, teljesen elfogytak, és a könyv keresett rit kasággá vált."

Az „Allah Akbar" legú iabb, . immár negyedik magyar kiadása bizonyítja, hogy Germanus Gyula könyve négy évtized alatt mit

sem vesztett aktualitásából, leírásai, megállapításai és a- nalízisei ma is időszerűek.

A Magyar Könyvbarátok Köre alapsorozatának legújabb kiadványaként Jelent meg a világhírű Erich Maria Remarque regénye, a „Szeresd felebarátodat",

A „Nyugaton a helyzet változatlan" című regény nagy sikerű szerzője ebben az írásban is kesernyés, i- ronikus címmel Jelzi mondanivalóját. Ausztriába, Svájcba, Franciaországba vezeti el az olvasóját, sok emberrel, változatos színhelyekkel, izgalmas eseményekkel ismerteti meg, hogy hőseinek, egy fiatal szerelmespárnak és egy vakmerő politikai menekültnek megrendítő történetével bémutassa: a nácizmus elől Európa más országaiba emigráló emberek aligha számíthattak felebaráti szeretetre. Ez a keserű és igaz könyv mégsem pesszimista; érzékletesen kirajzolódik benne, hogy az emberiségnek nem az emberi természet az akadálya, hanem a társadalmi viszonyok, és az emberség so- kakbag még így is felülkerekedik.

A Remarque-regény a Magvető Könyvkiadó népszerű Világkönyvtár soroza- ‘ában, Gergely Erzsébet tolmácsolásában kerül az olvasókhoz. —nyi—