Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-04 / 1. szám
UM ’ AZOLVA DERŰS Oj ESZTENDŐT KÍVÁNNAK A BUDAPESTI VIDÁM SZÍNPAD MŰVÉSZEI BALOGH ERZSI. a Szabó család Irénje: / — Egy vidéki fellépésemkor történt. Előadás után melegen búcsúzkodtunk a kul- túrház vezetőitől, amikor a hátam mögött jó hangosan megjegyezte egy nénlke< „Látod, Eszti ángyom. Ilyenek ezek a mai szl- nésznékl üt falun Kazalnénak adja ki ma-, gát, a Szabó családban meg egy másik ember az ura.“ CSALA ZSUZSA. a Kérem a következőt című rajzfilm Ursulája Aki szívből tud nevetni, aki mosolyogva foganja az élet buktatóit, nem kell annak a boldogság kék ’madarát hajkurásznla. Mert a kacagás olyan csodaszer, amely gyógyír a betegségre, elfeledteti a szegénységet, és elégedetté varázsolja az elégedetlenkedőket. Ezeknek az Igazságoknak a tudatában kerestük fel a budapesti Vidám Színpad művészeit, és kértük meg, hogy újévi ajándékként életük egy-egy kis epizódjával derítsék fel olvasóinkat. 3 ' C/^ cJ-Cu >0. mellel rohantam a művelődési otthonba. Itt bizony valóban várt* rám egy fél tucatnyi menyecske, s előadták, hogy ha már tényleg én vagyok Ursula, arra is mondjak valamilyen hatékony receptet, hogyan hagy ja abba férjük az italozást. Tanácsokat adtam, hogy használtak-e, azt nem tudom. Ha majd Szlovákiában járok, az . önök asszonyait is szívesen fogadom. HORVÁTH TIVADAR sz’Timíív<á«:7 ps rentlp'^'^ ui iPfWA't oiv R i ^ r ^ — Velem is vidéken történt. Amikor megérkeztünk az egyik dunántúli községbe, lelkendezve fogadott a knltúrház vezetőnője, és bejelentette, hogy a művelődési ott honban egy asszonykUldöttség szeretne beszélni velem. Természetesen kolléganőim majd meg pukkadtak népszerűségemig ekkora ninenvüvánnlásán én pedig dagadó — Utóbbi Időben a betörők szívesen „látogatták“ a kertes családi házakat. Én Is Ilyenben lakom, kollégáim rémltgettek Is emiatt eleget. Végül La meguntam a mindennapos ugratást, és a ház őrzésére vásároltam egy „vérebet*. Harmadnap aztán a vécébe bezárva találtam a borjú nagyságú és borjú szelídségű ebet, annál kevesebbet találtam azonban értéktárgyaim közül. Nem maradtam azonban teljesen kárpótlás nélkül. Néhány nap múlva egy öklömnyl ölebbel ajándékoztak meg barátaim, hogy legyen, „aki“ vigyáz odahaza a házőrző kutyámra. KABOS LÄSZLÖ — Amerikába érkezésemkör rengeteg ember várta a hajót e kikötőben. Az idő gyönyörű volt, valóságos glóriát fontak a napsugarak a hajamba. Egyszerre csak ízes magyarsággal megszólalt mellettem egy öblös férfihang: „Nem ez a mi hajónk, lull, nézd csak ennek a miszternek a fejét, ez a hajó a Vörös-tengerről érkezett!" KAZAL LASZLÖ KIRÉDI ERVIN — Azt hiszem, Szlovákiában is tudják, hogy a Népstadionban évente megrendezett színészek—újságírók labdarúgó-mékőzést 80—90 ezer ember nézi végig. Azt is tudja mindenki, hogy mi, színészek állandóan ugratjuk egymást. Nos, az idei mérkőzésen, amikor a Hacsek és Sajó-számra került sor, odasúgtam Hlatky (Sajó) kollégámnak: „Lacikám, én ma nem kapok honoráriumot, egyeztem meg a rendezőséggel, hogy tányérozni fogoki“ „Akkor bizony ketten tányérozunki“ — üvöltött fel Hlatky, és mint a kilőtt puskagolyó, rohant a főrendezőhöz. Jócskán késett is a számunk, alig lehetett meggyőzni Sajó barátomat, hogy csupán rossz tréfa a tányérozási SZUHAY BALÁZS — Szlovákiában, Hetényben léptünk fel. A szünetben felkeresett az öltözőben egy gyönyörű fiatalasszony, és elárasztott a legkülönbözőbb dicsérettel, míg végül rátért jövetelének igazi céljára, hogy adjak neki autogramot, mert pont tőlem, legkedvesebb színészétől még nincs. Persze hogy szívesen aláírtam a felém nyújtott papírlapot, mire az asszonyka egy Ids böngészés után negédesen így szólt: „Drága művész úr, ha nem fárasztanám, írja alá nyomtatott betűkkel is, mert nem tudom ki- silabizálni a nevéti“ (J-é^ ÁZÓ t'JtA. . u. ^^ / — Pgredre a csehszlovákiai magyar újságírók — budapesti színészválogatott focimeccsére Igyekeztem. Komámo után a- zonban eltévesztettem az utat. — Gyere csak, Józsi — intettem a kocsimhoz egy hórihorgas suhancot —, merre kell menni Peredre? — Honnan tudja maga, hogy engem Józsinak hívnak? — kérdezte a fiú. — Csak úgy kitaláltam. — No akkor találja ki az útirányt Is — ' vágta vissza a gyerek, és t faképnél hagyott! A Vidám Színpad művészeivel beszélge- NEUMANN JÄNOS
