Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-01 / 5. szám

A RIPORTER

Riporter? Az Is, de elsősorban költő, az újságírás csak második a rangsorban.

— Amikor 1970 ben meghalt az édesanyám, pénzt kel-' lett keresnem. Főiskolás voltam, a bölcsészeti karon magyar-latin szakos ...

A költejjjényekbő! megélni nem lehet, de ez különben Is lényegtelen. így lettem újságíró.

— önvallomás? Nem, csupán tény. Varga Erzsébet a Zöld Vizek piros kavicsok verseskötet írója szívesen vállalta az újságírást és a rlporterséget Is. pedig tudta, hogy nálunk a riporter nem repülő riporter, gyakran döcögve tud csak eljutni a riport színhelyére.

Klsújfalun született.. Apja bányász, Jáchymovban.

— Hárman voltunk gyerekek, én és a két öcsém.

Három gyerek, Jáchymov messze van Klsújfalutől. A

családi tűzhely melege?

„Megszülettem tévedésből, tenyérnyi életem kihullott anyám harmatos öléből“.

Szemében mégsem bánat ült, öröm Is virágzott, talán azért Is, mert feledést hozott az olvasás, a jó barát, a könyv, a meséskönyvtöl kezdve az egész Irodalom.

Az ezeregy éjszaka mesél voltak az első vigaszai. A képek gyújtották fel képzeletét, nem a szöveg, Oj meséket költött, ezzel Indult el a költészet útján.

Rögös volt az út?

Rögös Is. nem Is.

— Először tanítónő akartam lenni. Egyik tanítóm mondta (a kémiát tanította az Iskolában), hogy tizenkét é- ves koromban magabiztosan Jelentettem ki: „Újságíró akarok lenni“. Erről persze megfeledkeztem, a latin-magyar szakra Iratkoztam be. Lám, mégis újságíró lettem.

Az első meséskönyv, amit elolvasott Az okos papagáj volt. Megtanult olvasni, de nem tanulta meg a „szajkózást“ bármennyire Is okos volt a papagáj. Adyn, Krú- dyn, Móriczon nőtt fel, aztán Déry, Sarkad! következett meg a külföldi klasszikusok. Verseiben tovább álmodja a mesélt, zöld vizek partján, piros kavicsok közt jár. Talán úgy Is egy kicsit, mint Exupéry Kishercege.

— Első verseimet az Új Ifjúságba Írogattam, ott már Ismertek, de csak mint költőt. Cikkeket 1970 nyarán kezdtem írni, a nyári szabadság Idején felvettek két hónapra brlgádosként. Utána már elég gyakran küldtem be a szerkesztőségbe az írásaimat. Végzős voltam az egyetemen, amikor a Hétben munkaerőt kerestek, jelentkeztem, felvettek, és azóta Is Itt vagyok. Első feladatom elég könnyű volt, portrét kellett írnom Bitter Mihályról, a párkányi tanítóról, aki megkapta az Érdemes tanító kitüntetést. Első nagyobb riportomat egy e- gész oldalt a CSEMADOK fennállásának 25. évfordulójára írtam a lévai járásról. Első riportom, amelyhez a képeket Is magam készítettem, ProstSJovról szólt. Mosolygó város volt a címe. A képekre büszkébb voltam, mint a szövegre. Váratlanul jók voltak, pedig életemben először fényképeztem.

— Érdekes, riportom volt a televízióban: Allendének, a meggyilkolt chilei elnöknek a feleségével találkoztunk. Ö spanyolul beszélt, a tolmács szlovákra fordította én pedig magyarul írtam. Külön sikerem volt, hogy az Ifjúságnak szóló üdvözletét Is sikerült szereznem tőle. Nem az volt nehéz, hogy az üdvözletét mógírja, hanem az. hogy hozzá kerülhessek, sokan tolongtak körülötte.

— Tavaly tavasszal háromtagú újságírói küldöttség tagjaként Bulgáriában voltam. Miniszterekkel beszélgettünk, a legnagyobb élményem mégis a kozlodul atomerőműben tett látogatás volt. Ilyen hatalmas léítösft- ményt még soha nem láttam.

Hogy valami vidámabbat Is mondjak, Stúrovo (Párkány) melfett egy kis faluban készítettem riportot, kölcsönkért géppel, a környező dombokra felkapaszkodva fényképeztem a falut. Kattogtattam a gépet, azt hittem egyik képet a másik után készítem. Mikor már vagy a negyvenedik felvételt csináltam, jöttem rá, hogy a gépben nincs film.

Rlportutak, élmények?

— Nem bántam meg, hogy újságíró lettem. Ahhoz, hogy verseket írhassak, alkalmas foglalkozás. Sokat u- tazom, rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba, sokat látok, sokat tapasztalok. Az soha nem okozott problémát, hogy nő létemre sokat kell utaznom, a szállásról gondoskodnom. Előfordult ugyan, hogy egyedül ültem be valamelyik étterembe, vendéglőbe és valaki szemte- lenkedett velem, de a három év alatt már megtanultam, hogyan lehet leléptetni az okvetetlenkedőket.

Ezen a pályán is egyenragúak a nők az „erősebb“ nem képviselőivel. Sőt bizonyos szempontból erősebbek is náluknál.

— OS

SM ISTVÁN gyűjteményes köteléről

(Simon István: Gyönyörű terhem)

Gyönyörű terhem: sorsom, emlék és hitem — mintha földutak gödrein magánoson mennék — annyi nyomot csak fölmutat, mint a kthafló bokor ága a csüngő szénaszálakat, örök gereblye fogába, ami mindenhol íönnakad ...

Vallomás és összegezés e néhány sor, 'mely Simon István azonos című. ÚJ kötetéből való.

Költészete egy új világ része, egy ÚJ rend kialakulásának alkotóeleme: fiatalos betörésével, vívódásaival, gyakran hosszú hallgatásaival együtt. De ezekkel együtt — Simon István közéleti költő (tán frázisnak tűnik e meghatározás), így boncolta a valósé,got. a világot Jelen történelmünket [mint ember mint költő, mint országgyűlési képviselő — mint ilyen, együttesen). Jelenkort történelmünket vizsgálta, mely amúgyls teli volt és van bonyolult kölcsönhatásokkal, s nem kevés ellentmondással. Egy korábbi, szintén gyűjteményes-kötetében, az Örök körben úgy vallotta, hogy „költőként mindig a valóságos és természetes emberi lét és társadalmi valóság Izgatott, Inspirált az í- rásra“, és mint megjegyezte, „ez részéről tudatos törekvés, sőt küzdelem“ volt. De ehhez hozzátette azt is: a kortárs „esetleg épp nemzedéktárs“ gondolatai olvashatók köteteiben „a világról, a létről, korunkról, közös élményeinkről“.

E vallomás: eligazító Iránytű Is egyben Simon István költészetének 1- gazabb és jobb, helyesebb megértéséhez.

Költészete pontosan követte azt a hatalmas társadalmi és tudati átalakulást, mely a szűkebb pátriában, a hazában, a szocialista országok közösségében végbement (gyönyörűen vall erről a „Gyökerek“ című versében). Kereste a költő helyét (és meg is találta) a társadalomban, de kínozta s nem hagyta nyugodni az is, hogy „ml a társadalom helye a költőben, mekkora szerepet játszik az, hogy a társadalom közös gondjai hogyan, mily mértékben Izgatják, foglalkoztatják a költőt? Utalhatunk ennek poéta! Illusztrálásaként épp a címadő versre: Gyönyörű terhem.

Költői ..közéletlsége“ Innen, erről az alapról Indult el, ez a mag a kör legbensőbb rejtett magja, A kortársak előtt, és azok előtt, akik szerették őt, s értékelték líráját — csak az

volt látható: a dunántúli, a sümegi tájon (Bazsiban született, és ott is temették el) éppoly otthonosan mozgott miként a távoli vllágtájakon (nem egy verse szól erről a Gyönyörű terhem-ben Is), Vietnam, Egyiptom, Kuba ege alatt. Kicsiny paTaszt- házlkókban éppúgy, miként az Országház és más országos fórumok cslllárfényes termeiben. Ezeket mind magában hordozza — mint ellentét- -egységet — a „Gyönyörű terhem“ című kötete.

Ezek azonos dimenzióban látszottak mozogni Simon István költészetében. Tudta és követni akarta, hogy „átrendeződött a világ“ s ml ebben, ilyen világban élünk. Saját életén példázta, hogy rövid két-három évtized alatt „megváltozott nemcsak saját életem, hanem körülöttem a világ Is.“ így maradt hű népéhez, a tájhoz, így emelkedett a költészet szárnyain s a műfordítás Inspirációin — magasra.

Elkötelezetten Indult (olvashatjuk „Őseim“ Című versében), szerette az elkötelezett költőket és írókat, vállalta az elkötelezettség minden gond- ját-baját. így fordult s ezért fordult mindig nagy szeretettel és tisztelettel Fábry Zoltánhoz, tekintett Stósz felé.-oSlmon István költészete — érthetően — sajátos volt; hasonlított Is mondjuk Váci Mlhályéhoz vagy Garat Gáboréhoz — a közéletlségben. De különbözött Is azokétól. Már nem a kritika — az Irodalomtörténet feladata lesz e széles skálán mozgó magyarországi líra egészében pontosan kijelölni Simon István helyét. Okos, bölcs szava, tanácsa hiányzik az é- letböl, mindig fiatalosan csillogó lelkesedésétől megfosztott lesz a költészet, az Irodalom, az élet...

Ha reá gondolunk, s most föllapozzuk és újraolvassuk a Gyönyörű ter- hem-et, a közeli tájak és távoli mesz- szlségek képébe mosódik emberi ar-^ ca és költészetének egésze. Mindig, újra és újra — szeretni tudta az embert, az emberit.

Gyönyörű terhet vállalva — örök körben mozgott: ebben az értelmi magban. Emberül élni, emberért tenni. Ezt sugalmazza a Gyönyörű terhem Is. E kötet Is annak bizonysága: életműve — még ha a pálya szép delelőjén tört Is ketté — nem torzó. Teljes Simon István életművel kell és lehet szembenéznünk.

Vers-vallomásban ír arról, hogy ö, a költő az emberért élt és dolgozott, „hogy segítse az embert kilépni legvégső béklyóiból“ (Örök körben); u- gyancsak Ily vallomásban szól az emberi lét múlandóságáról is, a Téli rapszódiában, kötetének záróversében.

A múlandóság talán ostoba tréfája csak a másként komoly

létnek;

de nézd havával mégis minden

tél egy

könyvet növel, 6-f6llánst, hová fOltratik a mag, az ősz bora, erényürik, bűnünk, s ahogy évre

évet

fordít a tél, két jéglap közé préselt levélként maradt az ember nyoma.

Bölcs higgadtsággal nézte-figyelte Simon István az életét, erre vall az is, hogy — mint annyiszor — Itt Is vállalta a szonett fegyelmét. Az eleven. mozgékony megfigyelés és a bölcs nyugalom: e kettő máris pontosan kivehető Jellemzője költészetének; a Gyönyörű terhemnek Is.

Kovács Győző

KÖNYVESPOLC

Oj kötettel gyarapodott a Móricz Zslgmond összegyűjtött művelt közreadó sorozat. A legújabb kötet, a „Regények IV.“ az író három regényét tartalmazza (A boldog ember, Az asszony beleszól, jobb, mint otthon).

A modem epika, az új realizmus megteremtését kísérelte meg Móricz g doku- mentumregényekkel. „A boldog ember“ magosligeti rokonának, Papp Mihálynak az elbeszélése alapján született.

„Ez a könyv nem regény, valóság.“ Egy magyar földműves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúsága. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött“, — írja regényéről az író.

A pesti élet, a vidékről a fővárosba került tisztviselő világa és saját újságírói élményei Ihlették „Az asszony beleszól“ című regényét. A ferencvárosi bérház hátsó udvarának lakói elevenednek meg a két napba sűrített cselekményben. A vidám epizódok, a bájos, derűs mozzanatok mögött erkölcstelen, reménytelen magyar középosztály körvonalai rajzolódnak ki. A detek- tlvregény elemei itt már a pesti környezetben jelennek meg újra, ahogy következő regényében, a „Jobb, mint otthon“-ban is. A pesti „Csl- kágó“ világában, egy hét ü- gyesen bonyolított, dús eseménysorozatában, tárgyi és lélektani bizonyítékok sokaságában bontakozik ki az özvegyen élő fiatal középosztálybeli úriasszony érzelmi élete és társadalmi érdeklődése.

A Madách és a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, a népszerű Szépirodalmi Kiskönyvtár sorozatban jelent meg Móricz Zsig- mond két legszebb kisregénye, a Pillangó és az Árvácska.

A két írás Móricz művészetének két szélső pólusa. Az előbbi élete végéig legkedvesebb könyve volt, i- dlllnek, legbájosabb kisregé- nyóneik nevezte; az utóbbinak a zsoltár alcímet adta. Jajkiáltásnak szánta, s a következőket írta róla:

„Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is a nyers életből szállott fel.

mint a mocsárból a kénes gőz.“

A Pillangó egy minden a- kadályt legyőző, a társadalmi konvenciókon, a szegénység kényszerítő parancsán is áttörő gyönyörű szerelem története. A tragédia komor színei fölvillannak ugyan benne, de a beteljesülő boldogság szivárványos fényei átfestik őket Is.

Az Árvácska kegyetlen, embertelen világát nincs fény, amely felderítené. Még a Barbárokénál is mélyebb pokolbugyor tárul itt elénk: egy ártatlan gyerek, a lelenc Állami Árvácska állatokénál Is keservesebb sorsa, ok és cél nélküli szenvedése, kiszolgáltatottsága és megalázottsága a harmincas évek Magyarországának társadalmi és erkölcsi barbárságában.

A két kisregény keletkezése között Móricz világlátásában hatalmas változás, maradéktalan lllúzióvesztés ment végbe. Mindvégig mozgatóereje maradt azonban művészetének a humanizmus, az igazságszeretet, s a „következetes szegénységgel tartás“.

„Mit jelent az, hogy humorista;

A humorista olyan ember — mondja Heltai Jenő —, aki humort ír szakértelemmel.

A szakértelem azt Jelenti, hogy a humorista Ismerje a világot, amelyben él. Ismerje az embereket, akikről ír.

akikért ír. Ismernie kell gondjaikat, kis és nagy problémáikat, miért boldogok és miért boldogtalanok“ — írja Mikes György a tragikusan elhunyt, népszerű humorista, ősz Ferenc most megjelent kötetének előszavában. A könyv címe: Archimedes a rubrikán.

Ősz Ferenc kíváncsian fi- gyelté az embereket, kiváncsi volt mindenre, ami kö- lötte történt, és tapasztalatait a kötetben található I- rások összegezik. Sajnos, összegezik, mert negyvennégy éves korában ragadta el a halál, pedig még sok mindent el aikart mondani rólunk. Derűsen és szatirikusán, játékosan és publicisztikai szenvedéllyel, haragosan és gyengéden, de mindig színvonalasan.

E kötet jó szórakozást nyújt az olvasónak és megismerheti belőle Ősz Ferencet, az embert, a humoristát. Aki már nincs közöttünk. Aki 1930-ban született Budapesten s több, mint másfél évtizedet töltött különböző szerkesztőségekben,' ahol megtanulta a mesterség megtanulható fogásait és megismerte azokat az embereket, akikről később annyiszor írt, szatíráiban, humoreszkjeiben.

„ősz Ferenc már nincs közöttünk“ — írja a kor és pályatárs Mikes György már említett bevezetőjében.

„De ha önök elolvassák az e kötetben található írásokat, közöttünk lesz ismét.“