Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-01 / 5. szám

-----^---------------------------------------------------------------------------------------- iü 9 A KÖNYV OTJA A KIADÓTÓL AZ ANTIKVÁRIUMIG IL A KÖNYVESBOLTBAN A könyv a kiadönál születik, s a könyvüzletben válik fel­nőtté. Időbe telik ugyan, amíg a nagykereskedelmi vállalat közvetítésével eljut á könyves­boltba, de életképessége Itt dől el. Hiába visel bármilyen cifra köntöst, ha csak protekció, vagy könyörület szülte, ott ma­rad a polcon. Ezért igazságo­sabb a könyv útja az ember é- leténél, mert csakis a belső értéknél fogva válhat megbe­csültté. Tekintsük meg hát a Madách- 'átönyvkladványalnak sorsát a könyvkereskedésben. A JÖ KÖNYVESBOLT TITKA Felkereshettem volna a bra- toslaval könyvesboltot Is, de az tJsak természetes, hogy egy I- lyen speciális üzletben kelendő a magyar nyelven megjelent ■könyv. Sokkal reálisabb tájé­kozódást remélhettem egy olyan könyvüzletben, ahol a magyar könyvek mellett szlovák, cseh és orosz nyelvű könyveket Is árusítanak. Ezért választottam a Dun. Streda (Dunaszerdahely) modern, könyvesboltját. És Itt arra az érdekes kérdésre is vá­laszt kaphattam, hogyan viszo­nyul a könyvhöz a mai paraszt- ember, a falusi lakos? Nos, jó helyre jöttem. Az üzlet nagy­forgalmú, tavaly például egy­millió 647 000 koronáért adtak el könyveket az előirányzott egymillió 490 000 korona he­lyett. S az eladott könyvek több mint fele magyar nyelvű könyvkiadvány volt. S ennek is nagy részét az egyszerű falusi emberek vásárol­ták fel. Dehát hogyan lehet egy vi­déki városka könyvüzletének ekkora forgalma? Ennyire ke­lendő ma a könyv? Kelendő bizony, hála a mű­velődés gyors terjedésének. Meg az eladók rátermettségé­nek. Mert ma az eladók sem olyanok mint 30 esztendővel ez­előtt. A mai eladó maga is sze­reti a könyvet. És őszinte vá­gya, hogy másokkal is megsze­rettesse az olvasást. Frázisnak tűnik, ez az állítás? Nos, a szerdahelyi könyvüzlet egyik eladónöjének sugárzott a sze­me, amikor arról az ekecsl né­niről beszélt, aki azért bugyo- lálta zsebkendőjébe külön az autóbuszjegy árát, hogy a többi pénzét nyugodtan könyvekre költhesse. És az sem különle­gesség ma már, hogy az üzlet vezetőnőjének. Hajdú Katalin­nak az asztalán nyitott köny vet találtam. Egyik mai költőnk kötetét olvasgatta éppen. Hát ez a jó könyvesbolt tit­ka. Az eladók necsak foglalko zásnak, hanem örömei jelentő kulturmunkának is tartsák a könyvek eladását. A VEVŐ ÉS AZ „ÄRU“ Terniészetesen azt tudakoltam meg először Hajdú Katalintól, kik a jó könyvvásárlók és mi­lyen könyveket olvasnak legin­kább? A fiatal vezetőnő válasza ha­tározott volt: — A vásárlók nagyobbik ré­sze ma is az értelmiségiek kö­zül kerül ki. A tanítók, hivatal nokok és természetesen a, diá­kok veszik a legtöbb könyvet De az utóbbi esztendők folya­mán megsokasodott a vásárló munkások száma Is. Nemcsak az ipari munkások, hanem a földművesszövetkezetek dolgo zól is gyakran megfordulnak boltunkban. Sokan előre kivá­logatják a könyveket, félrete­tetik, és amikor fizetést kap nak, akkor jönnek be értük. Van olyan munkásvevőnk, aki öt-hat könyvet is megvesz egy­szerre. — És milyen könyveket vá­sárolnak legszívesebben? — Is­mételte meg a kérdést az üz- letvezetönö. — Sokan ma Is 16 kait, Mikszáthot, Móricz Zsig mondot olvassák leginkább. Ke­resik azonban — főleg a Ila- talabbak — a kortárs magyar írók műveit is. Igen népszerű Déry Tibor, Németh László, Szllvássy. A hazai prózalrók közül Egrit, Szabó Bélát, Du- bát, Rácz Olivért, Ordódy Kata­lint kedvelik. No a Fábry, Csan- da-könyvek Is elfogynak, eze­ket azonban inkább csak az ér­telmiségiek keresik. — Hát a versekkel hogy ál­lunk? — Ezek közül Petőfi, Ady, Jó­zsef Attila a legkeresettebbek. A maiak közül Juhász Ferenc, Nagy Lajos, Csoóri Sándor, a nemrég elhunyt Simon István, Illyés Gyula az olvasott. A csehszlovákiai magyar költők verselt többnyire g diákok vá súrolják. Ezek közül is legin­kább azokat, amelyek — érthe­tőek.’Legalább is a mi vevőink, legyenek fiatalok vagy időseb­bek, szeretik, ha a vers gyö­nyörködtet, ha nem értelmet­len. Példa erre egykét olyan költő, akiknek a kötetét a pol­con eszi a por- *28^’ ’’Ogy ® prózára is vonatkozik, a szép, világos stílus és az érdekes mondanivaló teszi kapóssá a könyvet! KITŰNŐ KEZDEMÉNYEZÉS — Ha elgondolkodik az em­ber, hogy csupán az elmúlt esztendőben több mint másfél millió korona értékű könyvet adtak el, ez ilyen kisvárosban Igen nagy forgalmat jejent. Eh­hez jó propaganda is szüksé­ges. Hogyan népszerűsítik önök a könyveket? — Valóban nemcsak az abla­kon keresztül bámulva várjuk a vevőket — válaszolta moso­lyogva Hajdú Katalin. — Elő­ször is'levélben értesítjük jobb vevőinket, továbbá az Iskolá kát és az üzemeket, hogy mi­lyen könyvújdonságaink érkez­tek Sokat segítenek továbbá könyvbizalmiaink. akik az isko­lában és az üzemekben árusít­ják könyveiket. -Ezeken a he­lyeken könyvklállításokat is rendezünk, mulyeken szintén sok könyvünk elfogy. A légié nyegesebb propagandánk azon ban az a „találmányunk“, ame­lyet két éve vezettünk be. De- dikációs délután ennek az új módszernek a neve, s máris t- gen népszerű. A lényege az, hogy havonta egyszer meghív­juk üzletünkbe valamelyik cseh­szlovákiai magyar költőt vagy írót, aki dedikálja az ezen a délutánon eladott könyvelt. Rácz Olivér dedlkáclós délután­ján például sorban álltak az érdeklődők — s mintegy 600 kötetét adtuk el. Még olyan falusi bácsik is várakoztak a sorban, akik régebbi műveit is behozták, és kérték a szerzőt, hogy írja alá azokat Is. Legu tóbb Varga Imre dedikálta ver seskötetét, s neki is elfogyott jó néhányszáz könyve. ÜRÖM AZ ŐRÖMBEN Természetesen még a duna- szerdahelyihez hasonló jó könyvüzletben sem minden fe­nékig tejfel. Hajdú Katalinék- nál például állandóan telt a raktár, a megengedett 600 000 korona értéknél alig van keve­sebb értékű tartalékuk, mégis akad panaszra Is okuk. Ha el­fogy valamelyik kapósabb köny vük, nehezen kapnak belőle. Fő képp a hazai kiadványokkal a- dódnak ilyen nehézségek. A megjelenés előtti évben meg­kérdezi ugyan a könyvkiadó^ hogy hány kötetet kívánunk majd a könyvújdonságból, de­hát ki tudja előre, milyen sike­re lesz a könyvnek. Hg ezután elkapkodják a könyvet, szinte lehetetlen utánpótlást kapni. Budapestről ugyan egy hóna­pon • belül elküldik az után- rendelt könyvet fha csak nem fogyott élj, Itthon azonban szin­te teljesíthetetlen az ilyen kí­vánság. Mit lehet hát tenni? Számítson a Madách Könyv­kiadó az Ilyen lehetőségekre Is, és nyomtattasson annyit, hogy tartalékolhasson is az új köny­vekből. Teljesíthetetlen-e talin indítványa? Hajdú Ka­NEUMANN JANOS (Befejezés a következő szám­ban) MAGAZIN ÉS RANDEVÚ Néhány hete már hiába ,,vadásznak'* a Csehszlovák Kádiá ma gyár adásának ballgatái a készülék skáláján az évek során is,ne réssé és kfizkedveitté vált ,,Kontaktus“ című adás után. A Kanták tus reméuytelenBI eltűnt. A figyelmesek azonban két új, eddig is meretien adást fedezhettek tel — a Vasárnapi randevút és az If jásági magazint. A „rádlézásban jártasok" nyilván minden nehéz ség nélkül tetsmerték a rokonságot a régi Kontaktus és a két ú) műsor között. Mert a rokonság valóban megvan. Vajon miből fa kad ez a rokonság, és mién váltatta fel az említett két műsor s közkedvelt, a magyar adás egyik leginkább hallgatott műsorét, s Kontaktust? A Kontaktus tnlajdonképpen két műsor típust képviselt. Kgyrész rövid riportokkal, Interjúkkal megpróbálta ,.mikTo.szkúpközelbe hozni fiataljainkat, problémáikat tehát publicisztika a javáböl, más részt a beérkezett levelek alapján sngáruzla a kért zeneszámukat tehát kftánsághangvarseny. Az adás műfajilag ilyen eltérő kompé nense egyáltalán nem „Ütötte" egymást, sál nyilván ez a kettes zég volt e siker titka. És éppen a nagy siker okozta, hogy a mii soron válluzlatnl kellett. A ^Ivánságok sokasodtak, és a műsor strnktúrájáböl adódé idokerm szűknek bizonyult. Az „adás „ki nőtte“ a lehetőségsit. Ha bármelyik összetevőjét bővftették volna ez szükségszerűen a másik rovására ment volna. így szUkségessí váll az „elválás". A kivánsághangverseny feladatát (de már nem csak eztj a vasárnapi randevú vette át (erről a következő szám ban majd bővebben!, a publicisztika pedig az újonnan létreho'zoi Ifjúsági magazin feladata maradt. Nézzük, mit mondanak a Magazin munkatársai: Mészáros jános, szerkesztő: — Legnagyobb Igyekezetünkkel sem tudtunk már a Kontaktus ban minden hnllgaiúnak eleeet tenni A zenei számokat kérő le­velek sokasodtak, és ha mind figyelembe vettük volna, ez feltét lenül a műsor egyoldalúságához vezetett volna. A publlclszükai mű'ajra szám idő amúgy is kevés volt. Az írjúság problémáival kívánunk foglalkozni. Ezek néha bonyolullabbak, összetettebbek éí megvilágításukhoz, megoldásu-khoz nem elég mindig egy másfél pere adás. Mivel a kivánságzene különvált, több Idő áll a rendelkező -iilnkre, és Így színesebben, ötletesebben de főleg alaposabban v1 .baljük „teiltékre" az egyes fémákat. Szeretném elmondani, hogy 1 Magazin továbbra Is Ifjúsági adás, és természetesen nem zártuk ki belőle a zenél. A lehetőségeknek megfelelően így Is zenéve' arkftjuk az adást. Nagy Ildikó szerkesztő; — Az ilyen adás csak akkor lehet eredményes, ha szoros kap :sulatol tart a .„befogadéval", a mi esetünkben a ballgatéval. Ez illái le tudjuk mérni az adás ,,hatásfokát", hallgatuttságát és ini- lóségél. ugyanakkor áj, érdekes ötleteket tudunk meríteni mun­kánkhoz. A Kontaktus sok levelet kapott ballgatéitél. Szeretnénk ■eiiiélpi. hogy ez ezután is igy lesz, és gyűlnek majd asztalun (Ilii a levelek a Magazin hallgatólábarátöl. Mim már emlitellUk a Magazin továbbra Is zenével fűszerezett idsnr lesz, és ezért az adás előkészítésében fohtos feladat liá ■111 a zenei szerkesztőre, Hogyan látja ő az áj műsort? Marlene Krizanová, zenei szerkesztő: Munkámat több szempont határozza meg. Az első: kinek sugá ■ózzuk a műsort? Bár neve IfiűségI magazin, ügy érzem a hall .jatők nem csak a legifiabbak köréből kerülnek ki. Nyilván van lak jócskán, akik már, hát hogy Is mondjam, nem tinédzserek Nos, ezekről sem szabad megfeledkezni. Ezért nemcsak a legújabb ■izámokat „keverem be" a műsorba, hanem visszanyúlok a közel múlt sikeres zeneszámai közé. Ezzel gondolom kielégítem az „Idő lebb" korosztályt Is, de ugyanakkor megismertetem a mat ftata lókat az elmúlt évek zenei termésével Is. Másik szempont a zene aláfestő, hangulatkeltő funkciója az Ilyen típusú műsorban. Erre természetesen nincs kész recept. A zenei szerkesztőnek érezni kell, melyik zene teremti meg az utána következő riporthoz vagy Inter júhoz a megfelelő légköri, hangulatot. Itt van azután a változa tosság. Nem szabad néhány adásban egymás után ugyanazt a ze­nét alkalmazni. Fontos szerepet játszik az rendelkezésre álló Idő. A kél riport közt maradi ,.ldóhézag'' szabja meg, mekkora részletet lehet egy egy zeneszámből betenni. De ennek a részletnek Is egy kis egésznek kell lennie. Mindezt figyelembe véve, nem könnyű dohog zenei szerkesztőnek lenni. Otnak indult tehát egy új inusur. Még nyilván magán viseli a gyermekbetegség jegyeit. De a szerkesztők fantáziája bizonyára rö­vid időn belül sokrétű, színes, igazán maga'zin típusú luüsorrá iej- 'esztlk. Méltó utóda lesz a Kuniaktusnak. —hr— ^ |í:-i N II A fUláyAUkUllUfll lliJjltvU M£S^./iKUd jAíSlub. Készül az uj iMa^azin MAKLKNb. KKIZAJMUVA zenei szerkesztő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom