Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-12 / 15. szám

A x Idei esztendő egynegyedét magunk mögött hagytuk már, az ország e- gyetlen magyar félhlvatásos dal- és táncegyütteséről azonban egyetlen szót sem ejtettünk eddig. Pedig hát lapunk a fiatalok lapja, olvasóink keblében fiatal szív dobog hogyne érdekelné őket az Ifjú Szívek sorsa illetve programja munkája, mert e kiváló együttes a munkába ágyazza sorsát. Múltját, jelenét a szórakoztatás és tanítás fémjelzi leginkább. A későbbiekben örömmel l zonyíthatom, hogy az oktatás, a nevelés Is komoly programja az ifjú Szí­veknek. Lássuk hát, milyennek tervezte Kulcsár Tibor igazgató együttesének idei munkáját... A jubileum jegyében — Először is hadd említsem meg — kezdte a beszélgetést a költő-tanár-lgaz- gató, — hogy együttesünkben a művészi tevékenységgel párhuzamosan politikai munka is folyik. Nemcsak műsorainkon tükröződik ez, de abban is, hogy együtte­sünknél jó) működik a CSSZBSZ is. Három tényezővel is bizonyíthatom; ez évben mi is bekapcsolódunk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60 éves jubileumának a megünneplésébe, hálánkat és barátságunkat műsoraink is tükrözik majd. Ezt a barát­ságot szemlélteti az is. hogy három juhi leuml műsort az évforduló tiszteletére in­gyen adunk elő. És végül hadd summázzam jó munkánkat azzal, hogy együttesünk a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség bratislavai városi titkárságától nemrégiben magas kitüntetést kapott. Politikai mun­kánk nem csllc,sosodik azonban csupán az elmondottakban. Előre nézünk a jövőbe... Ezért szeptemberben megkezdjük egy telje sen új műsor betanulását, amelyet a jövő esztendőben a február) győzelem harminc éves évfordulója tiszteletére akarunk be­mutatni. A premier valószínűleg Bratlslavá- ban lesz: Négy ösvényen Térjünk rá azonban az idei műsorra — folytatta Kulcsár Tibor. — Nos, 1977-ben négy különböző ösvényen kívánunk halad­ni. Az eddigieknél nagyobb gondot fordí tunk ugyanis a tájolás adta nehézségek le­győzésére, főképp legkisebbjeink zenei ne­AZ IFJt SZIVEK 77-BEN velősére, „nagy műsorunk“ minél több he lyen való bemutatására és az énekkari kultú­ra tovább művelésére, megszerettetésére, íme a „kivitelezés“: — Sok nehézségeket okozott idáig a tá­jolás, nagyműsorunk vidéki bemutatása. A nehézség kézenfekvő, nem minden község­ben találunk tágas színpaddal rendelkező kultúrházat száznál több taggal rendelkező együttesünk ezért lehetőleg elkerülte a ki­sebb falvakat. Ezt a problémát mindenkép­pen meg kellett oldanunk. Ogy oldottuk hát meg a kérdést, hogy 3-4 csoportban járjuk a vidéket. Ott, ahol megfelelő a kul- túrház, vagy pedig szabadtéri színpaddal rendelkezik a falu, teljes műsort adunk. A- hol viszont nincs ilyen építmény, ott szűkí­tett műsorral mutatkozunk be. Az ilyen műsorban csak a népi zenekar szerepel, á kórus helyett is csak három szólista lép fel, és tánccsoportunkat is mindössze 18 táncos képviseli. Ezzel az „újításunkkal“ már nagy sikert arattunk, legutóbb példá­ul a galántai járásban kaptunk sok-sok el­ismerő tapsot. Feladatul tűztük ki emellett a zene és a dal megszerettetését a gyermekek körében. Ezért még nagyobb szorgalommal folytat­juk ebben az esztendőben a Népdaltól az áriáig című oktató műsorainkat. Ezt a műsort főképp az iskolás gyermekeknek mutatjuk be, s nemcsak megmagyarázzuk az egyes műfajokat, hanem azok nevesebb művelőivel is megismertetjük a fiatal hall­gatóinkat. Együttesünk negyedik célkitűzése az é- nekkari kultúra népszerűsítése — fejezte be magyarázatát az Ifjú Szívek dal-és táncegyüttesének igazgatója. Ez az önálló hangverseny jellegű műsorunk szintén az elmúlt évben kezdődött és olyan nagy si­kert aratott, hogy a jövőben ez lesz mű- soroolitíkánk gerince. E műsorainkban 50- tagú énekkarunk ad majd’ hangversenyt, részt vesz ebben egy kamarakőrus is, és természetesen néhány szólista is színesíti majd e koncertjeinket. A műsorban termé­szetesen komoly énekkari alkotások is szerepelnek majd, zömében azonban nép- dalfeldolgozázásokat fogunk előadni. Hang­versenyeink a galántai járásban máris nagy sikert arattak; ezen,a téren is sokat köszönhetünk a CSEMADOK ottani járási szervezete segítségének. — S hogy hol lépünk fel ebben az év­ben még? Áprilisban a galántai járásban, majd Nyltrán, Tapolcsányban, jnájusban Szereden és Csehországban, júniusban a közép-szlovákiai kerületben. Szó van arról is, hogy később valamelyik baráti ország­ban fogunk vendégszerepelni. (neumann) Balogh Edgár dedikálja a könyveit BALOGH EDGÁR SZLOVÁKIÁBAN Újra Dél-Szlovákiában járt Balogh Edgár. A romá­niai magyar irodalmi és szellemi élet egyik fő mozga­tója, a Duna-völgyl népek testvéri-szocialista közele­désének istápolója, forradalmi szellemű éltetője —akit a csehszlovák hatóságok 1935-ben kiutasítottak az or­szágból — meglepő és örömteli változásokat észlelt a- zokon a vidékeken, ahol rövid ' Itt-tartózkodása alatt megfordult. Meglepték őt nemcsak az új lakótelepek, a korszerű kultúrotthonok, a megfiatalodott, megszépült városok és falvak, hanem a közös sors alakulása is. Somorján egy író-olvasó találkozó alkalmával — me­lyet az ottani CSEMADOK-klub szervezett — találkoz­tam Balogh Edgárral. Meglepő, hogy hetvenéves kora ellenére is mennyire friss, fiatalos, milyen figyelemmel kíséri politikai, gazdasági és kulturális életünket: lé­lekben együtt él velünk És meglepett az is, hogy a kérdezők — főleg a helyi gimnázium tanulói —, annak ellenére, hogy Balogh Edgár Romániában közreadott munkái nálunk csak elvétve kaphatók, mennyire jól is­merik írásait. Nagy volt az érdeklődés a Sarlő-moz- galommal kapcsolatban. Elmondta, hogy jövőre a gom­baszögi ünnepségeken megjelennek majd a mozgalom jeles képviselői és tovább adják a fiataloknak azokat a gondolatokat, melyekből a ma fiatalsága meríthet. Kér­ték, hasonlítsa össze a romániai és a csehszlovákiai magyar irodalmat, mondja el erről a véleményét, be­széljen az ottani magyar Iskolák helyzetéről, a könyv­kiadásról, a színházról, a nép életéről. Balogh Edgár tárgyilagosan válaszolt minden kér­désre. Az író-olvasó találkozó után Balogh Edgár dedikálta a könyvelt. (zolczer) foto: a szerző M ajd, ha a bAcsi meg­hal címmel jelentette meg a Madách Könyv­kiadó Martin Kukuőín váloga­tott elbeszéléseit. A szlovák realista széppróza jeles képviselőjének kilenc hosszabb-rövldebb Írását tar­talmazza ez a gyűjtemény. Megtalálja benne az olvasó el­sősorban a magyarul húsz év­vel ezelőtt -megjelent és sikert aratott Jtötet (Falusi regény] négy remek elbeszélését (Miso — A cifra üsző — Biceg, hiá- bal — Falusi regény). Ezt a nyomot követve — egyúttal en­gedve a bájjal átszőtt sajátos kukuCínl humor csábításának — esett a kiadó választása a címadó Majd, ha a bácsi meg­hal című íráson kívül további három falusi tárgyú elbeszé­lésre. (Lassú víz — Canonica visitatío — Három raj egyet­len napon , és az írói világkép teljessége kedvéért besorolta még a nagy orosz realista mü­vek gyakorta komor légkörét 1- déző önéletrajzi novellát: Fel­jegyzések a szomorú házból. Martin KukuCIn válogatott el­beszéléseit Hubik István for­dította magyarra a tőle megszokott magas színvonalon. Oj kiadásban jelent meg Var­ga Domonkos nagysikerű élet­rajzregénye, a HERMAN OT­TO. Ahogy az alcíme mondja; A kalandos és küzdelmes sor­sú nagy magyar tudós élete. „Az angolok egyik legna­gyobb tudósa, Faraday, könyv­kötő volt, most az angol tudo­mány büszkesége. Ohm laka- tosmühelyből indult. És elso­rolhatnám egy óráig azokat, akik a karzatról hallgatták a tudományt, és végtére a ka­tedrára kerültek“ — írja Her­man Ottó egy cikkében. E sorok ráillenek saját élet- útjára is. Géplakatos meg fényképész volt kezdetben, s még a „karzatról“ sem hall­gathatott tudományt, de Ko­lozsvárott Brassal Sámuel mú­zeumában páratlan tehetség­gel és vasszorgalommal művel­te ki magát, s lett végül is a századforduló tudományos éle­tének vezéregyénisége. Életrajzírói szívesen emlege­tik az utolsó magyar polihisz­torként, hiszen a természettu­domány számos ágában vég­zett nagyszerű kutatásokat, de a hazai néprajzi, ösrégészeti nyelvészeti gyűjtőmunkának is egyik úttörője volt. E tudós el­foglaltsága mellett a korabeli politikai életben mint ellenzé­ki politikus és mint Kossuth leghűségesebb követője sze­repelt. Róla szól Varga Domonkos életrajzi regénye. Növények a lakásban a cí­me Szűcs Lajos ismeretter­jesztő munkájának. A lakást csak a szerető gondosság te­heti barátságos otthonná. A legrldegebb lakás is barát­ságossá válik, ha néhány szál virágot teszünk az asztalon álló vázába és szobanövénye­ket a virágállványra. A lakás otthonossá alakításában nagy segítséget jelent a növény, mely sohasem csupán egysze­rű szobadísz. Nem élettelen tárgy, hanem élő része a nagy természetnek. Gondozzuk, á- poljuk, szeretjük, és a foglal­kozás vele örömet jelent, de gyakran aggodalmat is, hogy helyesen végezzük-e a munkán­kat. Sokszor adódnak olyan kérdések, amelyekre a szak­embertől szeretnénk választ kapni. Elsősorban a gyakorlati munkák, az öntözés, átültetés, föld, a kártevők elleni véde­kezés, szaporítás és az egyes növények igényelnek Ismerete okoznak gondot a virágait sze­rető növénybarátnak. E könyvet azok részére írta a szerző, akik szeretik a nö­vényeket, a virágokat. Szeret­nek foglalkozni velük, mert az örömet és felüdülést nyújt nekik. Sokan a növények ápo­lásán túl — szívesen megis­merkednek szaporításukkal, vagy olyan újabb módszerek­kel, mint pl. a távoli földré­szek kényes növényeinek szo­bában és" üvegházban való tartása, gondozása. Legújabb könyvjegyzékünk­ben a legnagyobb örömüket a- llghanem háziasszonyaink ás szakácskodó ínyenceik lelik. Ritka alkalom ugyanis, hogy a szakácskönyvekben oly sze­gény könyvtermelésünk egy­szerre két szakácskönyvet dob a könyvpiacra. Ludwig van Beethoven - vége a komédiának (A MELÓDIA A KÖLTÉSZET ÉRZÉKI ÉLETE) Ludwig van Beethoven 1770. december 16-án született Bonn­ban. Az apta iszákos tenorista volt. Kezdettől fogva nehéz küzdelmes élet várt rá. Az ap­ja a zenei tehetségében üzletei látott, s mindenhol, mint cső dagyereket szerepeltette. A fiút már négyéves korában órákig hagyta ülni a zongoránál, vagy pedig bezárta a szobába, és hegedűvel gyakorolnia kellett. Ez az erőszakos munka majd nem elvette kedvét a zenétől. Tizenegyéves korában már a színház zenekarában működött, mint orgonista. Az édesanyja, akit nagyon szeretett, 1887-ben meghalt. Följegyezte: „...Olyan szerető anya volt — a legjobb barátom. Boldogabb nálam nem volt senki sem, ameddig az édes nevét: Anyámt kimondhattam, és 6 hallhatta..“ Ttzenhétéves korára már családfenntartó: testvérei nevelését is magára kellett vállalnia, mert az apja nem gondoskodott róluk. Bi- telepedett le, ahol éppen ak- Wegelernek írta: aztán az zony ezek a szomorú, keserves kor tört ki a forradalom, én művészetem csak a jókat évek mély nyomokat hagytak a Fretdberg háborús költeményét és a szegényeket fogja szolgál lelkében. „Ének a búcsúról“ 1796-1797 nt...“ Nagy betegség kerülgette Beethoven 1792-ben Bécsben között megzenésítette. Később 1796-1800 között, éffeTnappal búgott a Jillében, kegyetlen fájdalmakat érzett. Végül is 1801-ben elárulta a titkát két legfőbb barátjának, Wegeler doktornak és Amandor tiszte- lendőnek: megsüketült. Így ír­ta: ... Igaz elszántam magam, hogy ezzel a csapással megba­rátkozom, ahogy csak az e- rőmből telik..." A Harmadik zongoraszonáta, op. 10 117981 az Első C-dúr szimfónia jlEOOj és a Pathé- tique szonáta, op. 13, (1798J, ezek a művek a süketsége vi­lágából törtek elő. Majd 1801- ben írta kedvesének, Giulietta Gulcciardlnak a „Holdfény’ szonátát. Ekkor írja a barátjá­nak ,„. Most valamivel jobban érzem magam — ha az embe­rek közé járok... Ezt a változást egy bűvös kislánynak köszönhetem, aki szeret, és én viszont nagyon szeretem...“ Még sok nagy halhatatlan művet alkotott. 1827 ben három operáción e- sett keresztül, és a negyedik­re készült, amikor följegyezte; ... Türelmes vagyok, mert min­den rossz jó valamire..." Az u- tolsó szaval ezek voltak; „Vé­ge a komédiának". 1827 már­cius 26 án halt meg, idegen kéz zárta le a szemet. Dohány Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom