Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-12 / 15. szám

M 9 B rnúi kiállításra készü­lök — fogadott nagy munka közben Milan Mravec, a szlovák festőművészet közép nem­zedékéhez tartozó: alko­tóművész. Tavaly a Városi Galériá ban állították ki müveinek {elentős részét, utána Tren Cinben volt kiállítása, most pedig Briióhan készül. — Nagy kiállításnak 1- gérkezik — mondja elége detton. Peter Matejka tanár nö vendéke volt a Képzöművé szeti Főiskolán, s már ak­kor felfigyeltek a tehetsé­gére. Az azóta elhúnyt Ma tejka tanár, kiváló festő­művész, mindig dicsérte, valahányszor beszélt róla. — Keresi az újat, és o- lyan tehetséges, hogy meg is találja — mondta róla. Előttünk az „űj“: a már kiforrott tehetség alkotásai. Különös rajzok, különös festmények. Megdöbbentők. gondolkodásra késztetök. Sötét tónusok, komor han­gulatok. Ahány kép, annyi jajkiáltás. Legtarkább ké­peinek is komor a tónusa. A padlás térségében lé­vő hosszúkás folyosóhói ki­alakított műterem levegője is nyomott, nyilván a ké­pekből áradó komorság RAVEC-KÉPEK BRNÖBAN Kivégzés A szerző felv. miatt, mert hiszen a mű­vész egyébként vidám, kedves házigazda. A műter­mi hangulatha beleülő al­kotások. — Ha adnának egy új, modern műtermet, aligha költöznék át, tudom, hogy vágynék ide vissza. Van benne valami; ilyen képeket festeni modern, tá­gas műteremben talán nem is lehet. A műteremnek ki­nevezett folyosóhoz jobban illenek az igazságtalansá­gok elleni felkiáltójelek. Alkotásainak tárgya az ember. — Gyermekkoromtól kezdve érdekelt az ember és érdekel ma is — hang­zik a művész vallomása. önmagát igyekezett kife­jezni már főiskolás korá­ban is. Hogy milyen volt önmaga? Milyen lehetett a Kysucáról érkezett művész- nalánta? Ahhoz nem elég fiatal, hogy ne tudja; mi­lyen élet volt valamikor Kysucán. A köves ’ kemény földet makacs elszántsággal lehe­tett csak rábírni, hogy ad­ln ki magából a betevő fa- 'ntot. Ősei elszánt makacs- -^eát örökölte Mravec Mi- 'nn. Makacs következetes- '^vgel ragaszkodik a maga :^'asztotta úthoz. Csak el- '»étve rajzolt vagy festett «rikusabb képet, tüstént visszatért töprengő élet- ’ilnzófiájához. Első kiállítása után — ezt még a Fiatalok galériá­jában rendezték meg — e- eyik méllatója azt írta ró­la- Izmos tehetség indult el útján, olyan tehetség, a- kinek van mersze foglal­kozni napjaink égető prob­lémáival, időszerű kérdései vei. Bemutatkozása a Képző­művészeti Főiskolán igen jól sikerült; első dijat ka­pott pályázati munkájáért, a Szlovák Nemzeti Felke­lés 15. évfordulójára készí­tett képsorozatáért. Akkor ötlött fel benne a gondolat, hogy létre kellene hozni a Fiatalok galériáját, hogy a kezdő képzőművészeknek Is legyen hol bemutatni mű­veiket. — Örülök, hogy meg tud­tuk valósítani a Fiatalok galériáját, és pz azóta is e- leget lesz a küldetésének. A fiatal, kezdő művészek vágya, hogy alkotásaikkal kiléphessenek a nyivános- ság elé. Mravec nem csak elméle­ti megalapítója volt a Fia­talok galériájának, 6 maga festotte ki és hozta rendbe a kiállítási termet. Mindent előkészített, s buzdította a többieket — Volt, illetve a maik­nak van hol találkozniuk, megvitathatják a kiállított alkotások értékét, előnyét, hátrányát, találkozhatnak és beszélgethetnek művé­szeti kritikusokkal, szakér­tőkkel. Főiskolás korom u- tolsó éveiben sok olyan al­kotásom látott napvilágot, amelyeket szerettem volna bemutatni. Amikor aztán a Hld-utcában kedvező alka­lom kínálkozott, és az If­júsági Szövetség funkcioná- rusai, nem zárkóztak el a kérésünk elől, sőt minden téren támogatást kaptunk, megszerveztük a galériát. így indult annak idején Milan Mravec. Azóta már sok kiállítása volt. Tehet­ségét, tudását a szocializ­mus szolgálalába állította. Elkötelezett művészet az övé. Igazi művész őszinte val­lomása. —OS — Értelmes életért (ILKU PAL KÖTETE) Értelmes életért — talán e cí­met adhatnánk mottóként llkuPál most megjelent kötetének (Kor­szerű műveltség — szocialista em- berj. ilku Pál a közép- és kelet- európai antifasiszta ellenállás közismert alakja. A harmincas é- vekben ott találjuk ől Czabán Sa­mu és Pábry Zoltán társaságában, az Oj Korszak című folyóirat szer­kesztőjeként, ott a kárpátukrajnai falusi iskolák tanítójaként. Ezek­ben az években érlelődött meg benne az ön- és ifjúságformáló erő. Az új, a megújulni akaró vi­lág bábája volt, a szó pedagógiai és művelődéspolitikai értelmében. Mit akart Ilku Pál, s miről ta­núskodik most megjelent köteté­nek minden lapja, minden sora és gondolata? Arról, amit József At­tila oly csodálatosan és máig ér­vényesen fogalmazott meg; az a- dott világ varázsainak mérnöke, tudatos, jövőbe lát s megszerkesz­ti magában, mint ti majd kint, a harmóniát..." /A város pereménj. Pedagógiai és művészeti érdekű í 'ásai arról tanúskodnak, hogy hitt „egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőben". Es nemcsak hitt — de tett is érte. Szabadság és rend; e kettőnek az egysége fogfa össze Ilku Pál megannyi tanulmányát. 0 tudta, mit vár tőle a világ, mit népe — korábban Csehszlovákiában utóbb Magyarországon — s mire kötele­zi őt a haladás. Ezt kérte, mint művelődésügyi miniszter az okta­tóktól, művészektől, alkotóktól és az ifjúságtól. Tanítani és tanulni, a valódit és az Igazat megmutat­ni. Nem félni a vitáktól, vállalni — önkritikusan — az igazítás mércéjét is. Mi is volt e mérce? Nem véletlen, hogy ismét József Attilát idézzük — hiszen ezzel Il­ku Pál törekvéseinek lényegét is látjuk; „Jöjj el, szabadsági Te szülj nekem rendet, jó szóval ok­tasd, játszani is engedd 'szép, ko­moly fladatt" Szabadság és rend; ez volt Ilku Pál mércéje. Erre vall az 1945-ös oktatási programtervezete. Erről tanúskodik hűsége a szocialista ha­zához. Erre vall. mily szeretettel és ugyanakkor mily következetes elvi szigorral beszél József Attilá­ról, Kodályról, a művészetekrőlt a színházról. Elkötelezetten. Ezt fo­galmazta meg — még a harmincas években — a Zendül az osztály című kötetében, amelyet halála jl973] után a Magyar Televízió is bemutatott. Mint alkotó is példát mutatott arra; alkotó művészeink felelősek népünknek és hazánknak, hiszen egy új világ- és értékrend kialakításában a közvélemény for­málót. Törekvései nem maradtak az or­szág határain belül, mert látta, hogy magában nem boldogulhat egy nép, csak mint nagyobb vi­lágrendszer része, részese. Kivételes tekintélyt vívott ki magának Ilku Pál következetes, elvi magatartásával és — e kötet tanúbizonyság erre — optimizmu­sával. Tudta, látta, a máért, a hol­napért harcolni kell, meg kell vív­ni a szellemcsatát. Nem tért ki az elől sem — erre számtalanszor fi­gyelmeztet, — hogy önmagunk­kal is meg kell vívni a csatát. E- lőrelépés csak úgy lehetséges, ha önmagunkat győzzük le. E kötet elolvasása után az a gondolata tá­mad az olvasónak — >s helyesen tapint rá —, hogy Ilku Pál tekin­télyének forrása — ez volt. Szabadság és rend; ez volt a ve­zérlő gondolata. Olvasható is i- lyen cikke; Csak a szabad embe­rek társadalma viszi előre az iga­zi haladást, az igazi kultúrát. Mert 6, a pedagógus, a művelődés­ügy új hírnöke a fövendő 'világ „mérnöke" átélte és meglátta a másik, a kárhozatra és pusztulás­ra ítélt világ és rend ,',lelkét" és gyötrelmét. Bs ismét csak József Attila is­mert sorai az eligazítók, ha Ilku Pál törekvéseit idézzük; „.,. ren­dezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, -és nem is kevés..." Kell-e hivatkoznunk ehelyütt is; a hídszerep fontosságára? Egy korszak kulturális életét, művelődésügyi arculatát ismerjük meg Ilku Pál kötetéből. Az értel­mes életért elkötelezettséget válla­ló ember bátor helytállását. Kovács Győző A z utóbbi napokban ilyen fel­iratokkal találkozhat az ol­vasó a lapok hasábjain: Egy miliió könyv — százharminc mii-- iió néző: Martin Luther King óta a iegnépszerűbb amerikai néger személyiség; Egy sorozat bomba sorozata Amerikában. Aki beieolvas az írásokba, meg tudhatja, miről van szó. Egy ame rikai néger író, Alex Haley tizen két évi kutatómunka után m.eg Irta őseinek a történetét, s Gyö kerek (Roots) címmel ki is ad­ták. A könyv meglehetősen drága, 12,50 dollár, mégis eddig már több mint egy millió példány kelt el belőle. A könyvért, dedikálásért sorban álltak az emberek, s amikor bo­szorkányos gyorsasággal elkészült belőle a nyolc részes tv-sorozat, elnéptelenedtek az amerikai váro­sok utcái, kiürültek a bárok és ét­termek, mert harminchét millió amerikai család nézte feszült ér­deklődéssel estéről estére a soro­zatot. Becslések szerint több mint százharminc millió amerikai sírt, hatódott meg. Még azok Is, akik örök életükben gyűlölték a feke léket. A filmsorozat első jeleneteiben Kunta Klntét, akit a könyv sze­rint több mint kétszáz évvel eze­lőtt raboltak el őshazájából, Gam- biából a fehér rabszolgatartók, új urának ostorcsapásai „beszélik rá“, régi nevének az elhagyására. Űj hazájában aztán már nem Kun­ta Klnte, hanem egyszerűen csak Toby, és természetesen rabszolga. Az ötvenöt éves Alex Haley száj- hagyományok és nagyanyja elbe­szélése nyomán indult el, hogy felkutassa őseit. A szálak a nyu­gat-afrikai Gamblába vezettek. Egy öreg bárd, akárcsak nagyanyja, Kunta Klntéről regélt. A fiatal és erős tizenhat esztendős Kunta Kin- te elindult az erdőbe, hogy fát vágjon, de soha többé nem tért vissza ősei földjére. Az erdőben rajtaütöttek egy fehér király fogd- megel, és egy bárkán láncokba verve elhurcolták az óceánon ke­resztül, hogy új hazájában meg­fosszák nemcsak a nevétől, ha­nem emberi méltóságától is. Kunta Klnte története nem me­se, hanem valóság, s ez magya­rázza a regény, majd a belőle ké­szült tv-fllm sikerét Is. (Közben már szerepelt a monte-carlói nem­zetközi tévéfilm-fesztiválon is). A szerző, mint már fentebb említet­tük, tizenkét évi kutatómunkával jutott el az eredményig. A Wa­Az emberek sorban álltak, hogy dedikáltathassák a könyvet AMERIKAI TRAGÉDIA shlngtonl Nemzeti Archívumban megtalálhatók azok az Iratok, a- melyek Igazolják a történetet. Fennmaradtak feljegyzések a bá]-- káról is, amely az őshazából az újba hozta Kunta Kintét, s ugyan­csak levéltári okiratok bizonyít­ják nevének a megváltoztatását és uzt Is, hogy melyik ültetvényes család vásárolta meg a rabszolga- sorba döntött néger hőst. Azt mondhatnánk ezek után, hogy íme, mégiscsak változik a vi­lág: a rabszolgatartó Amerika most a rabszolgák utódainak druk­kol, megkönnyezi a sorsukat, s e- zentúl minden megváltozik. Egyéb­ként a regény és a belőle készült tv-sorozat értékelésében nem egy­öntetűek a nézetek. Egyesek hite­lesnek találják a történetet, má­sok viszont melodrámának, érzel­gős történetnek tartják.) Nem így van a dolog. Mert ha csak egy ki­csit Is odafigyelünk a nagy siker­ről érkező hírekre, könnyen ész­revehetjük, hogy Amerika nem so­kat változott az elmúlt kétszáz év alatt Az író ugyanis, akit hirte­len szárnyra kapott a hír, szinte keserűen nyilatkozik. Íme: „Nem sétálhatok az utcán anélkül, hogy fel ne Ismernének. Nem lehetek magánember. Ha előadásra me­gyek, a meghívók biztonsági Intéz­kedéseket tesznek. Tagbaszakadt testőrökkel kell mennem, és ez 1- gazán a terhemre van. Mindig sze­rettem elvegyülni az emberek kö­zött ... Aggaszt az is, hogy mi­kor lesz ismét időm dolgozni. Ku­tatás címmel könyvet szeretnék írni arról, hogyan kerestem őseim nyomát“. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Semmit, hiszen ez már Amerika végzete. Slkerregény — mondják az író könyvéről. Állítólag a leg­nagyobb siker, ami valaha Is el­ért valakit Amerikában. A gambial falut, ahonnan Kunta Kintét el­hurcolták, nemzeti emlékhellyé a- karják nyilvánítani, az utazási Iro­dák máris utakat szerveznek oda, de az író, aki mindezt felkutat­ta, lehetővé tette, nem sétálhat végig egy kellemes tavaszi estén az utcán, ahol lakik, mert ki tud­ja, ml történhet vele. Máris úgy őrzik, mint államelnököt. Szokás manapság az emberi jogokról szó­nokolni, különösen Amerikában. Hát ez lenne az a híres minden­ható szabadság? Mindenkinek min­dent lehet, csak éppen... Nem, nem kérünk Amerika végzetéből. —aéiuelh—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom