Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-09 / 45. szám
D uba Gyula, a Vajúdó parasztvilág szerzője jellemezte így készülő új regényét, amelynek a Forgószél munkacímet adta. Helyesbítek, a regény már kész, az író már odatette a pontot az utolsó mondat u- tán is. FORGÓSZÉL — Még a címet kell el- döntenem — mondta az író. A történet eseménydús forgataga a Forgószelet sugallja. A döntés, a végleges cím a szerző Joga, és mert ő Inkább az ívnak a csukák cím felé hajlik, végül Is ez lesz a könyv címe. A színhely pillanatig sem volt vitás. Hol játszódhattk le egy Duba-regény? Csakis a Ga-j ram mentén. Hogy miért? A zért, mert ezt a tájat ismeri a szerző a legjobban. Ö Is ott született, Hontfüzes- gyarmaton. Füzesgyarmat fejlődő, é- pülő falu. • w Változik az élet, átalakul a falu ■— vallja és írja Duba Gyula, s alapos Ismerettel, gondos tanulmánynyal támasztja alá állítását. Például a Vajúdó parasztvilágban Is. A csehszlovákiai magyar Irodalom termékei közül könyvet talán még so-, ha olyan nagy érdeklődéssel! nem fogadtak, mint Duba Gyulának ezt a művét. Közvetlenül a könyv megjelenése után a budapesti Kossuth rádió is foglalkozott vele, és kiemelte, hogy a csehszlovákiai magyar parasztság átalakulásáról, fejlődéséről a Vajúdó parasztvilág ad először hiteles és összefüggő képet. Ebbe a parasztvilágba tér vissza Duba Gyula új regényében is. Ezt a világot tökéletesen Ismeri, ebbe a világba született, ennek a világnak volt részese, ebben a világban lett íróvá, és e- zért lett és lehetett a csehszlovákiai magyar parasztság regöse. Hontfüzesgyarmat a harmincas évek derekán. Kis falu, nagy gondok. Akárcsak a többi hasonló falucskában, Itt is küszködik a földet túró nép, nagy terhek nyomják a vállát. Szórakozás? Kocsma, kugli (így nevezték a tekézést), egyéb ml lehetne? Ehhez viszont pénz kell. A pénz meg kevés. A gyerekek? ők valahogy csak elvannak, találnak szórakozást Ingyen Is. Kivált nyáron. ősszel nagy a sár. Du- báék Gyuszija is nagy dobogással veri le csizmájáról a ragacsos Garant menti sarát. Szinte Jelképesen. Sietős az útja, várják a könyvek. Mindent elolvas, A mindén nem sok. Drága portéka a 'meséskönyv, olvassa hát azt, amihez hozzájut. Illetve már akkor forgatja a lapokat, amikor még olvasni sem tud. A képeket nézegeti. Van egy fekete vaskos kötet: Petőfi Sándor összes versel. — Anyai nagyapám könyve volt, nagy érdeklődéssel néztem a képeket. A Jancsi bojtár felett kavargó sötét árnyakat, lidérceket, boszorkányokat. Akkoriban kezdik rászabadítani a világra is a sötét árnyakat,- lidérceket, erről azonban Hontfüzesgyarmat még nem vesz tudomást. Nyugodtan telnek az őszi esték. A kis Gyuszi nem ismeri még a betűket, olvas helyette a nagypapa. János vitézt, Szilaj Pistát meg a többi sok szép verset. Addig olvasgatja, míg a gyerek szinte betéve tudja. Nyilvánvaló, akkor oltották bele a betű szeretetét. Amikor aztán megtanul olvasni, egy új világ tárul ki előtte. Meséskönyvek, népnaptárak vannak soron, majd egyré komolyabb művek. Hát valahogy így kezdődött. A sok olvasás kelti a vágyat: írni valamit. Hogy miről? A saját népéről, falujáról, azokról az emberekről, akik ott a Garam mentén élik le életüket. Azt a világot, amelyben ő is él, ő is serénykedik. A parasztvilágot. Egyre-másra születnek a müvek: Nevető ember, SzeA GARAM MENTEN Fiatalokról felnőtteknek mez a feleségem, Csillagta- lan égen struccmadár, Na ki vagyok, Delfinek, Szabadesés, Baj van a humorral, Ugrás a semmibe, majd egy súlyos tanulmánygyűjtemény, a Valóság és életérzés és a legnagyobb érdeklődést keltő szociográfiája, a Vajúdó parasztvilág, és e- gyelőre zárva a sort az ívnak a csukák. Hősei nem hősök: egyszerű emberek. Amikor egyszer megkérdezték tőle, mi a mai író feladata, így válaszolt: „Elsősorban az, hogy társadalmilag felelős és esztétikai szempontból realista müveket írjanak. Olyanokat, amelyek a közösségben élő egyéniség alakját jelenítik meg és kísérik figyelemmel, és így teljességében jelenítik meg a szocialista társadalom emberi összefüggéseit és drámai helyzeteit. Eszmei és esztétikai tartalmukkal korunk emberség-tartalékait éppen azáltal gazdagítják, hogy egy korszerű, szocialista humánum értékrendjét körvonalazzák meg. Az ilyen alkotómunka természetesen feltételezi az egészséges és életközpontú valóságszemléletet és a művészi igazság emberformálő erejébe vetett hitet. S legalább annyira i- gényll a közös társadalmi célkitűzések igenlését és a szocialista eszmék mély átélését.“ Lapozgatom a regény néhány gépelt oldalát. Részlet csupán, de önmagában is kerek történet. Kamaszszerelem. A könyv reálisan lírikus része, jellegzetes Du- ba-stílusban. — Ezt a részt szántam az Üj Ifjúságnak — mondja az író. _ Fiatalokról szól, és ez a rész a fiataloknak is szól. A Luxor kávéház egyik ablak menti márványasztalán született meg a regény java része. A „tett“ színhelyén beszélgetünk az ívnak a csukákról. — A regény munkacíme Forgószél volt. Gondolkodtam azon, hogy talán mégis az ívnak a csukák címet a- dom vagy esetleg valami harmadik változatot találok. Azt hiszem, megmaradunk az ívnak a csukák mellett. A regény egyébként a háború befejező évében kezdődik. A fő színhely: Füzesnyék, a képzeletbeli Garam menti falu. A front a Garam mentén 1944—45 telén jó két hónapig megállt, úgy március táján indították a nagy offenzívát. Erre az egy hónapra kilakoltatták a lakosságot a Garam bal partján. Azt a falut is, ahol a történet játszódik. Az események sorozata azzal kezdődik, hogy a Nagybene család a kényszertelepítés, után kölcsönkért lovakkal szekéren jön vissza a faluba. A fain harminc kilométerre van az új arcvonaltó), a már felszabadított területen megkezdődhetne az új élet. Igen ám, de nehéz i- dők jártak akkoriban a Garam menti falvakban. FüDuba Gyula író, az Irodai mi Szemle' főszerkesztője zesnyék is üres, elhagyatottan fogadja az érkezőket. Szinte élőiről kell kezdeni mindent. A regénynek három fiatal fiú a hőse: Nagybene Péter tizenöt esztendős kamasz, a vele egykorú Bakai József meg a két évvel idősebb Albert, a Körtefejű. — Nehezen indul az élet. Lovak nincsenek, nincs mivel dolgozni. Már az első évben sok takarmány terem, de nincsenek lovak, minek a takarmány? A hegyekből lejönnek a szlovákok, hoznak ipari árut, deszkát, tűzkövet, szeget, edényt, cserébe a takarmányért és élelemért. Virágzik a cserekereskedelem, megérti egymást a két nép. Ez az e- gyüttélés mindig megvolt a falu életében, hiszen vegyes ajkú a lakosság, a hegyilakóknak szükségük van kenyérre, a rónaság népe kenyérrel fizet a kapott ipari áruért. — Lassacskán, döcögve indulna az élet, csak hogy a falu rádöbben, baj van, nem nyílik meg az iskola, és különben is nehéz a falu életét a rendes kerékvágásba terelni. Az emberek nagy igyekezettel dolgoznak, rendbe akarják tenni a gazdaságot, de jön a kényszer- munka, majd a lakosságcsere, a falu felét áttelepítik a határon túlra. Alberték- nak is menniük keli, Nagy- benéék és Bocskai jóskáék maradnak, s a betelepültek- kel élik tovább életüket. Még a közelmúltban is az volt a legfőbb vád, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom prózája túlságosan a- poligetikusan ragaszkodik a lírai vallomásokhoz. Ez a vád eddig sem illethette Du- ba Gyula alkotásait, és nem vonatkoztatható most 'megírt könyvére sem. Valóság és életérzés jellemzi a könyv eseményéit. Egy falu élete a front utáni időszakban. Még nem fejeződött be a szörnyű háború, bár az arcvonal túlhaladt már a falun, de még nincs béke, nincs- örömujjongás. — A falu teljesen el van vágva a világtól. Még rádió sincs, hiszen be kellett szolgáltatni a rádiókészülékeket; csak nagy ritkán érkeznek kósza hírek a világban történtekről. Ezen segíteni kell. A felszabadult területen a városokban már vásárolni is lehet, vesznek egy kristálydetektort, csinálnak egy rádiót. Nagybene Péter nagyapja szélütésben évek óta nyomja az ágyat, ő hallgatja naphosz- szat a rádiót, rajta át értesül a falu a világ eseményeiről. Szerveződik az é- let, a három fiatal főhős kiveszi ugyan részét a munkából is, de minden szabad percét egy kis kalandozásra használja fel. Három kamaszfiú. Találni ott puskát, lőszert, ahol átvonult a front, lövöldöznek, vadásznak, horgásznak. A faluban szerveződni kezd az állam- hatalom, megérkezik egy komisszár meg egy csendőr. Hamar helyreáll a rend, az emberek nekigyürkőznek a munkának, de igyekezetüket csakhamar megbénítja a bizonytalan jövő. Ki maradhat és kinek kell elmennie? Súlyos problémák merülnek fel, rendezni kell a nemzetiségi ügyeket és a társadalmi ügyeket is. Alábbhagynak a felbolygatott kedélyek, a falu éli tovább é- letét, és elindulhat a szocialista fejlődés útján. Ennek pedig első feltétele az együttélés biztosítása, a megbékélés. A háború forgószele elvonult a Garam mellől, de még nem érkezett meg a termelő munka szélcsendje, a békés, nyugalmas biztos jövőt ígérő élet. Hosszabb idő kellett ahhoz, míg kialakulhattak a megértés előfeltételei. Nemzetköziség, szocialista optimizmus segíti közös nevezőre hozni a különböző érdekeket. Ez a szellem hatja át Duba müveit. Fogékony a nemzetiségi és társadalmi kérdések iránt, a szövevényes útvesztőkön mindig mérsékelt magatartással találja meg a kivezető utat. A humanizmus, az emberszeretet népszerűsítését tűzte ki maga elé, és minden munkájában következetesen halad célja felé. Már eddigi munkásságával is kiérdemelte az elismerést, tehetségével egyre jobban előtérbe kerül a csehszlovákiai magyar irodalomban. Egyre gyakrabban olvashatjuk elbeszéléseit, szatíráit szlovák lapokban is. Zalabai Zsig- mond írta róla a Vajúdó parasztvilág kapcsán: „Nagy társadalmi változásokat, lényeges emberi problémákat okosan, elkötelezett felelősségtudattal taglaló könyv... Műve az idősebb nemzedék számára emlékezés és töprengésre késztető párbeszéd a múlttal, az új társadalom jobb és helyesebb megértése végett; a fiatalok számára: a régi parasztvilág színes, eleven stílusú, finom líraisággai megírt rajza és hiteles története“. Az ívnak a csukák a nagy társadalmi változásoknak a bevezető szakasza, a kezdő rész színes, érdekes elbeszélése. Megkérdezzük az írót, vajon lesz-e az első résznek, a bevezető szakasznak folytatása. . — Ez a kötet a képzeletbeli Garam menti falu, FU- zesnyék háború utáni életének rövid szakaszát eleveníti fel, 1945-től 1948-ig. A későbbi társadalmi fejlődés, a szocialista országépítés kezdeti, majd egyre gazdagodó szakasza szinte provokálja a folytatás megírását, tehát a második kötetet. A szövetkezetesítés kezdete, a lassú kibontakozás, majd a fokozatos fellendülés és az ezzel járó drámai-társadalmi „néptörténelem“ kiváló anyagot nyújtana egy újabb regényhez. Az ötlet megvan, a folytatás megvalósítása a- zonban valószínűleg csak é- vek múlva kerülhet sorra. Mindenképpen csak akkor, ha az ívnak a csukák megjelenése után olvasói igény támasztja majd aló. A szerénység beszél az í- róból, a második kötet elo- dáaésának ez az indoklása nem reális. Duba Gyula már a Vajúdó parasztvilág után is elmondhatta volna Erdei Ferenccel, a magyar szociográfia úttörőjével: „Ha a parasztról beszélek, magamról és magunkról szólok“. A Vajúdó parasztvilág megjelenése után sokan vontak párhuzamot Duba Gyula könyve és Illyés Gyula Puszták népe című alkotása között. Mi az írónak a véleménye ezzel kapcsolatban? — Amennyiben nem szerénytelenség hazai írótól könyvéről egy nagy klasszikus műhöz való kapcsolatában beszélni, a kérdésre ezt a választ adom: a két mű életközege egy kissé eltérő, bár mindkettő népi-paraszti környezet, közös bennük az, hogy az író családja, rokonai és legközelebbi ismerősei sorsán át vall tulajdonképpen olyan népi valóságról, amely kitörölhetetlenül benne él. Nemrégiben Tömörkény Istvánról, a vízen járók, kubikusok és egyéb kétkezi munkások írójáról olvastam, hogy a szegedi magyart senki úgy nem látta és rajzolta meg, mint Tömörkény. Ady Endre a nagy író frissen hántolt sírjánál így búcsúzott a magyar próza nagy mesterétől: „Holott í- rónak igazán író volt néhai jó Tömörkény István, nagyon magyar és annyira szegedi, hogy az már bosz- szantotta az embert.“ Nos, Duba Gyula, a szlovákiai magyarság nagy ismerője és megrajzolója, annyira ismeri a dél-szlovákiai parasztot, mint Tömörkény a szegedit, Móricz Zsigmond az alföldit és Illyés Gyula a puszták népét. És még egy mondat, illetve kettő erejéig hadd térjek vissza Tömörkény Istvánhoz Móricz Zsigmond-i meglátásban „Hogy odanézett, hogy meg látott, hogy beidegzett min dent a maga kis magyarjai körül. A tudós alaposságé val, a gyűjtő szenvedélyével a művész újrateremtő gé niuszával: az igaz ember emberségével.“ Azt hiszem a nagy magyar parasztíró eme szavait mi is vonatkoztathatjuk Duba Gyulára hazai vonatkozásban. Zárófejezetnek: Bár a mű még csak bizonyos idő múlva kerül a könyvesboltok polcaira, már most az olvasók figyelmébe ajánljuk az ívnak a csukákat, és ízelítőül közlünk egy részt, a lírai hangulatú Kamaszszg- relmet, lapunk 10. oldalán. MÉSZÁROS
